Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-09 / 49. szám
A születésüknél fogva, vagy betegség, baleset következtében látásuktól megfosztott egyének mindig különös tiszteletet és érdeklődést keltettek embertársaikban: az ókorban prófétáknak tartották őket, a középkorban kórházakat, menedékhelyeket létesítettek számukra, oktatásukra hivatott intézményeket azonban csak a tizennyolcadik század második felétől kezdődően, miután a francia Valentin Haüy felhívta a figyelmet a látássérültek képzésének fontosságára, s 1874-ben megalapította a vakok első intézetét. A francia példát követve hazánk területén is létesültek intézetek: az első 1825-ben Bra- tislavában, majd közel száz évvel később Levoőában, ahol máig a Braille-féle vakírást tanítják a legkisebbekkel. Az utóbbi létesítménynek valójában csak a neve volt intézet, a múltban is mindig iskolaszerepet töltött be. Ebben a városban egymás után születtek a világtalanok továbbképzésére, nevelésére hivatott intézmények. Ma intézményrendszerével az egyetlen Szlovákiában, amely lehetőséget ad a látássérülteknek és világtalanoknak a tanuláshoz, szakma elsajátításához, munkavállaláshoz, művelődéshez, sportoláshoz; egyszóval a teljes értékű élethez. ÓVODA ES ALAPISKOLA Egyesek úgy hiszik - tévesen -, hogy a gyengénlátók levoőai alapiskolája valamiféle intézet. Pedig ha különbözik is más iskoláktól, akkor csak abban, hogy bentlakásos, az osztálylétszámok a szokásosnál kisebbek, s a nagyszünetben nem futkároznak a növendékek a folyosón. A fantervet illetően is csak annyi a különbség, hogy rajzórán a gyerekek általában gyurmával dolgoznak, az elsőtől a harmadik osztályig kötelezően tanulnak játszani valamilyen hangszeren, negyedik osztálytól kezdve pedig úszni. Az iskolához óvoda is tartozik, ahová az egész országból évente 10-12 gyermeket vesznek fel, háromtól hatéves korig. Mindezt az igazgatótól, Jozef Milőáktól tudtuk meg, aki elsőként az épp logikai játékokkal játszó gyerekek közé invitált.- Az óvoda közel harmincéves működése alatt számtalanszor bebizonyosodott, hogy az innen kikerülő gyerekek hamarabb beilleszkednek a kollektívába, kiegyensúlyozottabbak, s későbbiek során könnyebben sajátítják el a tananyagot. Ennek ellenére aránylag kevés szülő érdeklődik a gyerekek óvodai elhelyezése iránt - mondotta Jozef Milcák, miközben a legkisebbek megmutatták, miként ismerik fel a sót, lisztet, rizst, grízt, köménymagot, feketeborsot vagy majoránnát, illetve bemutatták üzletesdi játékukat, melynek lényege tapintás alapján felismerni és megnevezni a vásárolandó - igaz, csak gumiból készült - kiflit, karfiolt, almát és szőlőt. - Egyrészt a tévhit miatt- magyarázza az igazgató -, hogy intézet vagyunk, másrészt az előítéletek miatt, melyeket máig nem sikerült leküzdeni. Pedig mi lehetőséget adunk az érdeklődőknek, hogy személyesen győződjenek meg arról, miként tanítjuk meg a gyerekeket mindarra, amire a későbbiek során szükség lesz. Az igazgató kíséretében benyitottunk néhány osztályba is. Az elsősöknél éppen zeneórát tartottak, a másodikosoknál számtant, a harmadikosok dolgozatot írtak. De láttuk, miként úsznak a negyedikesek, földrajzot tanulnak a hetedikesek, miként sakkoznak szabadidejükben, illetve készülnek fel harmonika- vagy zongoraórára. Mint minden más iskolában, náluk is tanítanak egy idegen Peter Kötésár, az iskola egykori növendéke harmonikát és zongorát tanít nyelvet, az oroszt, van testnevelésük, munkára nevelés órájuk, de az alapiskola növendékeit - a fiúkat is - megtanítják kertészkedni, főzni, kézimunkázni, tanáraik, nevelőik kíséretében a tanulók rendszeresen járnak színházba, kiállításra, hangversenyre, s szerepel tantervűkben a honvédelmi nevelés is, amelynek keretében többek között kötélmászásban, gránátdobásban, tájékozódási futásban mérik össze ügyességüket. Van két iskolai újságuk - a kisebbek A mi reggelünk címűt, a nagyobbak a Fény utánt olvassák -, énekkaruk, kézimunkakörük, színjátszó csoportjuk működik, s hosszasan lehetne sorolni eredményeiket, melyeket a sport-, a vers- és prózamondó versenyeken értek el. A gyerekek délelőtt az iskolában tanulnak, délután nevelőik felügyelete alatt a kollégiumban. A hétvégeket otthon töltik, illetve a távolabb lakókat általában havonta egyszer viszik haza a szülök. A nyári vakáció alatt azonban csaknem mindenki otthon van. Az alapiskola padjaiból eddig 1293 tanuló került ki. Szinte valamennyien szakmát tanultak. S bár munkát vállalhatnának az országban másutt is, például a szlovák fővároshoz közeli Báhonban, ahol a rokkantak ipari szövetkezete dolgozói teljes ellátásáról gondoskodik, mégis rendszerint mindenki Levocá- hoz, illetve a helyi Obzor ipari szövetkezethez ragaszkodik.-Mert nem szívesen kerülnek el ismert környezetből idegenbe - magyarázza az alapiskola igazgatója. - A környezet és részben a cseh nyelv az oka annak is, hogy diákjaink közül aránylag kevesen akarnak továbbtanulni a világon egyedülálló prágai konzervatóriumban, illetve a szintén fővárosi gimnáziumban. S hogy tehetségeink ne vesz- szenek el, egy kislétszámú osztály létrehozását szorgalmazzuk a helyi gimnázium mellett a vak és gyengénlátó gyerekeknek, melyet elvégezve kulturális téren, esetleg fordítóként helyezkedhetnének el. Ez egyelőre csak elképzelés, de talán nem is olyan távoli. Kísérletileg ugyanis ez év szeptemberétől egyik diákunk a helybeli-gimnáziumban folytathatja a tanulmányait, természetesen individuális tanterv alapján. Domonkos Erikának talán kissé szokatlan lesz, hogy olyan osztályban tanul majd, ahol ö az egyetlen világtalan, de mert jó tanuló és szorgalmas diák, bízunk a kísérlet sikerességében. nó-, fonottbútor- és dísztárgykészítő, könyvkötő-, géplakatos és kárpitosszakmát sajátíthatják el. Az iskola szintén bentlakásos, a jelenlegi 145 tanuló közül 126-an kollégisták.- Iskolánk neve negyvenegy év alatt többször megváltozott. Volt állami szakiskola, vakok szakiskolája, szaktanintézet, 1979 óta pedig Látássérült Fiatalok Szakmunkásképző Intézete a neve. A névváltozás azonban nem jelent változást az iskola céljában: sokoldalúan felkészíteni növendékeinket az életre, hogy társadalmunk értékes tagjaivá váljanak - mondta Milán Tichy, az iskola igazgatóhelyettese. Megtudtuk tőle, hogy Michal Dzur- nák egykori igazgató volt a szorgalmazója annak, hogy a növendékek tanulmányutakon vegyenek részt itthon és külföldön, s kapcsolat létesült a hasonló jellegű szakiskolákkal Prágában és a szomszédos országokban. Ma a szakiskolának 12 tanterme, tágas műhelye, fedett uszodája, tornaterme, könyvtára, olvasóterme és 130 személyes kollégiuma van.- A tanulmányi idő négy év, más szakiskolákhoz képest fél évvel hosszabb, mert növendékeink látássérültek, lassabban sajátítják el a tananyagot. Évente átlagosan harmincán kerülnek ki az iskolából szakvizsgával.-Az 1977-ben alapított rehabilitációs központ egyedülálló létesítmény hazánkban; itt tanítják meg ugyanis a látásukat felnőtt korban elvesztő 18-60 éveseket elviselni sorsukat, s ismét bízni képességeikben - mondta a szintén világtalan dr. Jozef Frajner, a központ helyettes vezetője, aki beszélgetésünk során többször utalt arra, hogy több mint tízéves eredményes munkájuk ellenére aránylag kevesen tudnak központjuk létezéséről. Illetve, hogy vannak olyan országrészek, ahol a központ híre nem jut el a rászorulókhoz rögtön a baleset után. - Pedig az lenne a kívánatos, hogy a balesetet szenvedők, illetve a betegség következtében megvakult emberek a kórházból, illetve a szakorvostól egyenesen a rehabilitációs központba kerüljenek. S nem évek múltán, amikor már felborult a családi életük és végleg elvesztették reményüket a teljes értékű életben. Mert _ minél később jutnak el a rászorulók a központ' által szervezett öthónapos tanfolyamokra, annál nehezebben áll helyre lelki egyensúlyuk, annál nehezebben sajátítják el a személyi higiéniával és az önellátással kapcsolatos szokásokat, tanulnak meg zárt környezetben mozogni, használni mindazokat a tárgyakat, melyeket azelőtt is használtak, mozogni az utcán, tájékozódni a köztereken... A tanfolyamok résztvevői a későbbiek során megtanulják a vakábécét, illetve írni a klasszikus írógépeken is. Az alapvető orientációs képességek kialakulása után jelentkezhetnek betanulásra a rokkantakat foglalkoztató ipari szövetkezetekbe, vagy további tanfolyamokon vehetnek részt, ahol telefonkezelővé, masszőrré képezhetik át magukat. Az értelmiségiek visszatérését a normális életbe végzettségüknek megfelelő programok kidolgozásával segítik.-Egyéb tevékenységünkről talán annyit: központunk rendez többek között sakkbajnokságokat, kézimunka-kiállításokat, részt veszünk különböző tájékozódási versenyeken, melyekre helyben, vagy külföldön kerül sor, megtanítjuk a vakokat különböző csörgőlabdajátékokra, sízünk, tekézünk, s rajtolunk nemzetközi sífutóversenyeken is. ISZÚ 9 XII. 9. a Komáromi (Komárno) Jókai-napokon is babérokat aratott1, már az ország is megismerte. Szűkebb pártriájában úgy ismerték, mint a csinos, kellemes hangú Erikát, a Csemadok járási és kerületi rendezvényeinek szimpatikus konferansziéját. Tanulmányait a Safárik Egyetem presovi pedagógiai tanszékén folytatta, de ez a közeg sem szigetelte el a nemzetiségi kultúrától. A komáromi országos seregszemlén immár sokadik alkalommal vett részt és ismét bizonyította tehetségét - a nagydíjjal tért haza. Az iskolai SZISZ szervezet tevékenységében mint a tanszéki bizottság vezetőségi tagja vett részt. Százötven hallgató közül négyet javasoltak párttagságra, és ö közöttük volt. Elismerésnek, megtiszteltetésnek érezte ezt, mely egyben további életútjára is kihatással volt. Példaképének mindig édesapját tekintette, aki tizenöt éven keresztül a vnb tanácstagjaként vállalta a pluszmunkát. Amikor egykori iskolájában pedagógusként ma is ott díszeleg íróasztalán: „A jót az emberben-tervezni kell mindig, s a pedagógus köteles ezt tenni".- Sajátságos viszonyaink között először vissza kell hódítani a szülök megcsappant bizalmát, érvényesülési lehetőségeket kell teremteni a diákoknak. Bár iskolánk helyzete stabilizálódott, még sok a tennivalónk. Elsősorban eredményekkel szeretnénk bizonyítani, nemcsak az alapiskola, hanem % a gimnázium életképességét is, hisz egy igazgatóság alatt működünk. Viszont ehhez ^ kevés, hogy csak az előírt óraszám letanítá- \ sát vállaljuk - nekünk nemcsak oktatni, \ hanem nevelnünk is kell! Mindkettő egyfor- \ mán fontos. Kevés ma a pedagógusegyéni- \ ség, s ezen a mi iskolánkban változtatni % szeretnénk. s Aztán jöttek az újabb kihívások. Először § 1981-ben a jnb tanácsába választották, ^ ahol a testnevelési és ifjúsági bizottság ^ elnökeként ténykedett. Nézeteinek, elkép- ^ zeléseinek gyakran hangot adott vitafelszó- ^ lalásaiban is. A legutóbbi választásokon ^ pedig a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Ka- ^ marájának lett a képviselője. Fontos munka ^ ez számára, többször is elmondta: a helyt- ^ állás a bizonyítás számára presztízskérdés, s * > -Az életem a munkám, a munkám az ^ életem. Lehet, hogy ez fellengzősen hang- \ zik, de én valóban, míg egészségem enge- ^ di, ebben a szellemben szeretnék élni és \ dolgozni. | Többszöri találkozásunk és a fiatal peda- ^ gógus-képviselőnö munkájának ismerete ^ felhatalmaz a kijelentésre: nem kenetes ^ szózat ez! Erikát nemcsak a tisztségviselők, ^ hanem az utca embere is ismeri. Tudják ^ róla, nem szereti a félmegoldásokat, gondo- ^ lataiban rugalmas, cselekedeteiben követ- ^ kezetes, mindig közvetlen és embersé- ^ ges. . . . & POLGÁRI LÁSZLÓ $ SZAKISKOLA A vak és gyengénlátó gyerekek az iskolában megtanulnak az általunk ismert írógépen írni, a jó hallásúakból hangszerhangolók válhatnak, illetve a kifinomult tapintásérzékűek 1972-tól masszőr szakon tanulhatnak tovább a helyi egyészségügyi szakközépiskolában. Az alapiskolát elvégzett tanulók zöme szaktanintézetbe jelentkezik, ahol látáshibájuktól, képességeiktől függően a kefekötó-, kosárfoLevocával és a látássérültekkel kapcsolatban egyedi intézményrendszerről szóltunk. Nem lehet tehát' nem megemlíteni, hogy a rokkantszövetség helyi szervezetének székházában található a vakok nyomdája, a vakok központi könyvtára - ahol jelenleg 1287 hangos- és 866 vakírással írott könyv jelenti a könyvalapot -, a rádiótechnikai berendezésekkel felszerelt stúdió, itt készülnek a hangos könyvek és folyóiratok, s nem feledkezhetünk meg az Új Élet szerkesztőségéről sem, amely kiadványaiban, mellékleteiben hirdeti: van kiút az örök sötétségből... GÁGYOR ALÍZ ' A legkisebbek az óvodában (A szerző felvételei) Cs épi Lacika ötödik osztályos tanulónak hobbija az olvasás B
