Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-09 / 49. szám

T öbb mint negyven év telt el azóta, hogy Ágcsernyöre (Cierna nad Tisou) befu­tott a gabonával megrakott első tehervonatsze- relvény a Szovjetunióból. A Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti áruforgalomról szó­ló egyezményt két ország képviselői 1946- ban Moszkvában írták alá, és itt döntöttek arról is, hol épüljön fel az átrakóállomás. Az átrakást a két ország vasútjai által használt sínpárok közötti különböző nyomtáv indokol­ta. Ugyanis honvédelmi okokból itt, az Euró­pában és hazánkban használt normál nyom­távval szemben (1435 milliméter) szélesebb, először 1829 mm-es volt, majd 1520 millimé­teres nyomtávú lett a vasút. Egyebek között ez is indokolta egy határmenti átrakóállomás megépítését. A döntés a szovjetunióbeli csapi határállomáshoz közel eső Csernyö (Cierna) község határára esett, ahol a két országot összekötő egyetlen sínpár húzódott. Itt épült fel hazánk legnagyobb szárazföldi kikötője. 1947-től, az árucsereforgalom meg­indítása óta az itt tapasztalt fejlődés szinte felmérhetetlen. A termény átrakására készült első magasrámpát követően - a különböző áruk átrakására szolgáló - további rakodóte­rek, és az itt dolgozók részére lakások épül­tek. Először 2-3 szobás, földszintes kis csa­ládi házak, majd többszintesek. 1956-ban felépült az új - annak a kornak megfelelő -, korszerű állomásépület, szakszervezeti klub, az üzemi étkezde, egy kisebb áruház, majd a mozi, az egészségügyi központ és egy korszerű munkásszálló. Fokozatosan kiala­kultak a különböző szolgáltatások is. 1964- ben szakmunkásképző létesült. Az eltelt négy évtizedben több száz millió tonna áru átraká­sát és továbbítását biztosították az itt dolgo­zók. De nemcsak a Szovjetunióból, hanem a Távol-Keleten keresztül az USA-ból, Ja­pánból érkező árut is itt rakják át, amelyet az egyezmények alapján Ausztriába, Svájcba, az NSZK-ba, Olaszországba és Angliába to­vábbítanak. Ma csaknem háromezren dolgoznak itt, közülük mintegy 1200-an ingáznak, össze­hangolt, jó munkájuknak köszönhetően nincs fennakadás az árucsereforgalom zökkenő­mentes lebonyolításában, még akkor sem, ha feladataikat ideálisnak egyáltalán nem nevez­hető körülmények között valósítják meg. Ezek a körülmények képezték a témáját annak a tanácskozásnak is, amelyen novem­ber elején a legfelsőbb párt- és állami szervek képviselői a dolgozókkal közösen vitatták meg az átrakóállomás egyes munkahelyeinek korszerűsítésére és szociális fejlesztése körül feltorlódott és az itt dolgozókat évek óta foglalkoztató problémákat. ELŐZMÉNYEK Az utóbbi években jelentősen megszapo­rodtak az átrakóállomás üzemi pártszerveze­téhez érkezett jelzések, a segítséget, illetve támogatást kérő levelék, amelyek a vasuta­sok élet- és munkakörülményeinek javítását, az átrakás korszerűsítését sürgették. Ekörül gyűrűzött a vita mind az alapszervezetek gyűlésein, mind az üzemi pártszervezet kon­ferenciáin. Ugyanis az átrakóállomáson, ahol mintegy 8 millió tonna árut kell átrakni évente, elavultak az erre szolgáló műszaki berende­zések, sőt nem kevés még az olyan munka­hely sem, ahol főként kézi erővel történik az anyagmozgatás.- Vannak árufajták, amelyeknek átrakása az ötvenes évek óta változatlan módon törté­nik - mondta Torjai János, az üzemi pártbi­zottság elnöke. - Az ömlesztett árukat (mű­trágya és ehhez hasonlók) lapát és egyszerű szállítószalag segítségével rakjuk át a szovjet vagonokból hazai vagonokba és fordítva. Te­hát a munka kulturáltságáról vagy hatéko­nyabbá tételéről itt nemigen lehet beszélni. Gépparkunk alapos felújítást, korszerűsítést igényelne. Műszaki berendezéseink, főképp a nagy teljesítményű gépek közép- és gene­ráljavítása sem megoldott, ez is évek óta foglalkoztatja az állomás vezetőit. Annak elle­nére, hogy jól felszerelt gépjavító részlegün­kön szakképzett dolgozók végzik a munkát, nem javíthatunk, mert műhelyünk nincs javí­tóbázisként nyilvántartva, nem kaphatunk pótalkatrészeket. így a meghibásodott gépe­ket több száz kilométerre lévő javítóműhe­lyekbe kell szállítani. Ugyanakkor a szállítás és a javítás költségeit hasznosabban is be­fektethetnénk. A DOLGOZÓK PANASZAI ÉS JAVASLATAI Ami a munkakörülményekre jellemző, olyan miniatűr öltözők, úgynevezett szociális helyiségek állnak a dolgozók rendelkezésére, amelyek távolról sem töltik be a szociális gondoskodás együttes funkcióját. Miért? Pél­dául a fútöházban jelenleg 653-an dolgoznak. A szociális helyiség méreteit tekintve még az itt dolgozók felének sem elegendő, nem be­szélve arról, hogy a tisztálkodást, a gyakori vízhiány és a berendezések elavultsága nem teszi lehetővé. A nők helyzetén kell legsürgő­sebben javítani, akiknek még külön mosdójuk és öltözőjük sincs. De nem különb a vasútál­lomáson dolgozó többi nődolgozó helyzete sem. Közülük sokan dolgoznak mostoha munka- és szociális körülmények között, fő­leg azok, akik az egyes munkahelyek moso­dáiban a megfelelő gépek és berendezések hiányában végzik a munkát, kézi erővel. Ezek a helyiségek nehezen szellőztethetek, a rend és a tisztaság megtartását a helyiségek szű­kössége akadályozza. A párt- és szakszerve­zeti bizottság többször foglalkozott ezzel, és nemegyszer tett javaslatot egy központi mo­soda építésére. A tervdokumentáció azonban mindeddig dokumentáció maradt. A megvaló­sításra nem került sor, csakúgy, mint a többi, munkakörülményeket javító beruházás ese­tében sem. A dolgozók munkaértekezleteken, külön­böző üléseken szóban, de levélben is felve­tették, hogy a járás számos más üzemében, ahol ennyi (2-3 ezer) dolgozót foglalkoztat­nak, egészségvédelmet, gyógyulást szolgáló, rehabilitációs létesítményekkel is rendelkez­nek, sőt, a Csehszlovák Államvasutak Keleti Vasúti Igazgatóságának is vannak ilyen léte­sítményei, de az átrakodó és az ezt a munkát biztosító többi dolgozó előtt ezeknek a gyó­gyulást és felüdülést nyújtó házaknak az ajtaja zárva marad. Az üzemi párt és szak- szervezeti bizottság az ügyben már tett lépé­seket. Olyan javaslat hangzott el, hogy a vas­úti üdülők valamelyikében jelöljenek ki egy részt Ágcsernyó részére. Válasz mindmáig nem érkezett. Sok a panasz az utóbbi időben a dolgozók bérezését illetően is. Főleg a kézi átrakórészlegen dolgozók elégedetlenek bé­rük csökkenése miatt. De nem jobb a helyzet a többi munkahelyeken sem. Ez sok esetben a munka folyamatosságának hiányos biztosí­tásából, a bérezési rendszerben előforduló tévedésekből is ered. így nem véletlen, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a munkaerőván­dorlás az átrakóállomáson. Jobb munkafelté­teleket keresve elmennek innen a dolgozók. Jellemző ez főleg a kézi átrakórészlegre, ahol ma is a lapát, a csákány és a talicska az egyetlen „segédeszköz". Nem kevés azok­nak a száma sem, akik.a nehéz munkakörül­mények miatt idő előtt nyugdíjba kényszerül­nek. Minden tény a munkakörülmények javí­tását, az egészségvédelem, a gyógyulás és az üdülés jogos feltételeinek megteremtését sürgeti. A munkafeltételeken kívül más szociális beruházások hiánya is foglalkoztatja a cser- nyóieket, akiknek a nyolcvan százaléka itt, a négy évtized alatt várossá fejlődött vasúti gócpontban él és lakik. A város három óvodá­ja közül egy az üzemi, de higiéniai szempont­ból ez sem felel meg a követelményeknek. Még legalább egy üzemi óvodára lenne szük­ség, hogy az igényeket teljes mértékben ki lehessen elégíteni. Itt kell még megjegyezni, hogy a magyar nemzetiségű lakosok, akiknek aránya eléri az 54 százalékot, magyar tanítási nyelvű osztály létrehozását is kérték. Ez a ké­relem is válasz nélkül maradt. Hiányoznak a kulturális létesítmények is. Az egyedüli kulturális központ a szakszervezeti klub, a mellette lévő mozi és egy ideiglenes műve­lődési ház. Ezekben a nem éppen ideális létesítményekben végzi kulturális népnevelő tevékenységét a Csemadok és a többi társa­dalmi szervezet. A klub és a mozi bővítésé­hez, az új művelődési központ építéséhez szükséges beruházásra még 1979-ben kap­tak ígéretet. Minden arra vall, hogy ebben a választási időszakban ez az elképzelés megvalósítható. A Keleti Vasúti Igazgatóság és a járási nemzeti bizottság tíz, illetve ötmil- lói koronával segíti az építkezést. Az ígéretek ezúttal kézzelfogható milliókká változtak. HATÁROZATOK, INTÉZKEDÉSEK Az üzemi pártbizottság előterjesztése alap­ján a Csehszlovák Államvasutak Keleti Igaz­gatóságának kassai (Kosice) párt- és szak- szervezeti bizottsága több esetben tárgyalta az ágcsernyői problémát. Mivel az irányító részleg kereteiben megoldásukra nem von kilátás, a pártbizottság az SZLKP Kelet-szlo­vákiai Kerületi Bizottság elé terjesztette az ágcsernyői átrakóállomás korszerűsítésé­nek, szociális fejlesztésének kérdéseit. A ke­rületi pártbizottság különbizottságot nevezett ki a helyzet felmérésére. A felmérést taglaló jelentés megerősítette a vasutasok panaszát, melyek alapján a kerületi pártbizottság elnök­sége napirendre tűzte a kelet-szlovákiai vasutak korszerűsítése és szociális helyzete javításának kérdését, köztük az ágcsernyői problémákat is. Az ülésre 1987 júniusában a helyszínen, Ágcsernyón került sor, ahol olyan határozat született, miszerint az elnök­ség felkéri a CSSZSZK Szövetségi Közleke­désügyi Minisztériumát, hogy a költségveté­sen kívüli tartalékalapból juttasson bizonyos összeget a szárazföldi kikötő részére, műsza­ki berendezések vásárlására. Továbbá, hogy mérlegelje a gépjavító részleg státusának megváltoztatását abból a célból, hogy az átrakóállomás meghibásodott gépi berende­zéseinek közép- és generáljavítását helyben végezhessék. Á határozat külön felhívta a mi­nisztérium és személyesen a miniszter, vala­mint a kassai irányító részleg igazgatójának figyelmét a szociális-ökológiai programból eredő feladatok megvalósítására. Ezek főleg az itt átszivattyúzott kőolaj és átrakott vegyi Torjai János, az átrakóállomás üze­mi pártbizottságának elnöke 4 ■ ■■ ­.....­an yagok általi ivóvízkészlet szennyezésének megakadályozására irányulnak. Némileg javult a helyzet, miután az egyes részlegeken büféket létesítettek, amelyek egyben a munkahelyekre szállított étel kiadá­sát is végzik. Az éjjeli műszakban és a hétvé­gi szabadnapokon dolgozók részére ingye­nes étkeztetést vezettek be. Kezdetét vette a részleges korszerűsítés, megjelentek a híd- és poltárdaruk, amelyek részben helyettesítik a kézi erőt. Építés alatt áll az úgynevezett átrakó gépsor, amely az ömlesztett áruk átra­kását van hivatva biztosítani. A tervek szerint 1989 márciusában adják át, s ezzel együtt egy automatikus kocsimozgató is elkészül. Ennyi valósult meg az évek óta ismételt kérelmekből, a határozatokból. Az újabb gépek, gépi berendezések be­szerzése továbbra is körülményes macadt, annak ellenére, hogy az állomás a tervezési fegyelmet betartva időben benyújtotta az igénylést. Nem született döntés a gépjavító részleg ügyében sem. A javításra szoruló gépeket továbbra is többszáz kilométerre szállítják. És még valahol mindig késik a szo­ciális és kulturális igényeket kielégítő beru­házás. A kerületi pártbizottság elnöksége ez év júniusában megtartott ülésén újra napirendre tűzte az ágcsernyői helyzetet. Az átrakóállo­más korszerűsítéséről és szociális fejleszté­séről szóló újkeletű miniszteri előterjesztést átdolgozásra és kiegészítésre javasolta, majd három hónappal később, szeptember 13-án, újratárgyalta. Az ülés határozata külön foglal­kozott a vasúti gócpont korszerűsítésének és szociális fejlesztésének kérdésével. Az el­nökség névre szóló és időhöz kötött határo­zatokat fogadott el, amelyek teljesítését majd évente ellenőrzi. A határozat első számú feladatként jelölte meg, hogy november elején Ágcsernyón munkaértekezletet kell összehívni, hogy a dolgozókkal és a szárazföldi kikötő lakosai­val közösen vitassák meg a helyzetet, a ten­nivalókat. KOMPLEX HOZZÁÁLLÁS A november eleji munkaértekezleten a fel­sőbb párt- és állami szervek képviselői - élén Mikulás Berióval, a CSKP KB Titkárságának tagjával, a KB titkárával és Frantisek Podle- nával, a szövetségi posta- és közlekedésügyi miniszterrel - személyesen is meggyőződ­hettek a valóságos helyzetről, a még mindig nyitott kérdések valódiságáról, amelyeket a dolgozók és a lakosok nyílt, őszinte felszó­lalásai is alátámasztanak. A posta- és közle­kedésügyi miniszter - aki az értekezlet előtt Mikulás Benóval megtekintette a munkahe­lyeket - kijelentette, hogy a kerületi pártbizott­ság elnöksége által hozott párthatározatok értelmében a minisztérium is komplex hozzá­állást tanúsítva lát hozzá a problémák rende­zéséhez. Azonban senki sem várhatja, hogy amiről éveken keresztül megfeledkeztek, azt sikerül egyik napról a másikra helyrehozni. Ehhez nemcsak a műszaki alap megteremté­séhez szükséges beruházás, hanem fokozott munkafegyelem és teljesítőképesség szüksé­ges. Ez mind a korszerűsítés, mind a szociá­lis feltételek, mind pedig a bérezési problé­mák rendezésére egyaránt vonatkozik. A városban élő közel ötezer ember aktivi­tásához nem fér kétség. Az itt dolgozók és lakók munkája nélkül a népgazdaság zavar­mentes vérkeringése szinte elképzelhetetlen lenne. Ezért messzemenő figyelmet és gon­doskodást igényelnek. Azt, hogy megfelelő munkakörülmények között dolgozhassanak, korszerű üzletek, szolgáltatások álljanak ren­delkezésünkre. Ebben nem az intézkedések és a határozatok sokasága segíthet, hanem a régi kérelmek gyakorlati - minél előbbi megvalósítása. Árucsere-forgalmunk a Szovjetunióval di­namikusan tovább fejlődik. Hogy a szárazföldi kikötő az ezzel járó feladatokkal hogyan bir­kózik meg, attól függ, a dolgozók milyen körülmények között végezhetik az egész or­szág számára nélkülözhetetlenül fontos mun­kájukat. KATÓCS GYULA AGGASZTÓAN LASSÚ ÜTEMŰ INTÉZKEDÉSEK A szárazföldi kikötő gondjai A konténer-átrakó részleg, ahol két dolgozó látja el a teendőket Korábban négyen voltak... Időközben sikerült gépesíteni a nehézgépek átrakását is (A ŐSTK felvételei) 1988. XII

Next

/
Thumbnails
Contents