Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-15 / 28. szám

NEM IS OLYAN EGYSZERŰ SZÜLŐNEK LENNI... A Szövetségi Statisztikai Hivatal Közvéleménykutató Intézete tavaly felmérte a nők helyzetét és ezzel kapcsolatban arról is képet alkotott, milyenek a nézetek a családi életre nevelésről, a felkészülésről a házasságra és a gyerekek nevelé­sére. Számítógépekkel 1985 kérdöivet dolgoztak fel. A lakosság valamennyi korosztályát kikérdezték véleményéről. Talán minden szülő jól tudja nevelni gyere­keit, természetesen csak akkor, ha valóban erre törekszik. Ezért az anyának és az apá­nak azonos célokat kellene követnie, örven­detes, hogy a szülők többsége (85 százalék) valóban egységesen akar nevelni. Ezt tanú­sítják az alábbi válaszok: 1. A neveléssel kapcsolatos kérdésekben többnyire egyetértünk és egységesen járunk el (45 százalék). 2. Néha különböző nézeteket vallunk, de igyekszünk tnegegyezni (40 százalék). 3. Gyakran vallunk eltérő nézeteket és kü­lönbözőképpen járunk el (6 százalék). 4. A gyerekeket egyedül nevelem (6 szá­zalék). 5. Sohasem sikerül megegyeznünk (1 szá­zalék). 6. Más válasz (2 százalék). A gyermekneveléssel kapcsolatos nézetek azonosságáról, a közös nevelési módszerek­ről gyakrabban tanúskodtak a férfiak, az idő­említették zavaró tényezőként a válások szá­mát és a környezet közömbösségét. A szlo­vákiaiak viszont a szülők közötti nézeteltéré­seket emelték ki. Általában a leggyakoribb ok az egyetértés hiánya és a házasságok fel­bomlása olyan családokban, ahol 15 évesnél fiatalabb gyerekek élnek (60 százalék). FELKÉSZÜLÉS A SZÜLŐI HIVATÁSRA A házasságok és a szülői szerep már évek óta a figyelem előterében állnak. Sokan vallják azt a nézetet, hogy ahogyan minden hivatásra fel kell készülni, úgy nem bízható az ösztönösségre a „szülői hivatás" sem. Annak ellenére, hogy már 1966-ban, tehát több mint húsz éve kidolgoztuk a házasságra és a csa­ládi életre nevelés első koncepcióját, még mindig csak a kezdetnél tartunk. Ezt tanúsít­ják azok a válaszok, amelyet az alábbi kér­désre kaptak a szociológusok tíz évvel ezelőtt és most. A szeretet pótolhatatlan sebbek, a nyugdíjasok és az egy gyermekes szülők. Azt, hogy a nevelésről ugyan eltérő néze­tük van, de igyekeznek megegyezni a közös eljárásban, a leggyakrabban a 30-44 évesek, a középnagyságú városok lakosai és a két­gyermekes szülők állították. Ritkán, gyakorlatilag sohasem egyezünk meg - ezt legtöbbször az elváltak vagy az újraházasodók mondták. MIBEN NEM ÉRTENEK EGYET? Erre a kérdésre 698 megkérdezett vála­szolt, azok,akik beismerték, hogy a gyermek­nevelésről eltérő nézeteik vannak. A nézetel­térések elsősorban a következetlenséggel, a gyerekekkel szemben támasztott követel­ményekkel - a jutalmakat és büntetéseket is beleértve - kapcsolatosak (53 százalék). Gyakoribbak Csehországban (55:45), a 29 évesnél fiatalabb és a felsőfokú végzettség­gel rendelkező szülők között. A szülők közötti viták további csoportját az okozza, hogy eltérően vélekednek a gyerekek szabadideje kihasználásának módjáról (13 százalék), a ruházkodásra, sporteszközökre fordított kiadásokról és általában a pénz fel- használásáról (10 százalék), a gyermekek jövőjéről (2 százalék). A vallásos neveléssel kapcsolatban Szlovákiában merülnek fel gyakrabban nézeteltérések (1 százalék). Bebizonyosodott, milyen fontosak és erő­sek a családi hagyományok. A gyermekneve­lésben a megkérdezetteket leggyakrabban szüleik, illetve partnereik szülei befolyásol­ják. Ezzel szemben az előadások és a bará­tok hatása elenyésző. Ml ZAVARJA LEGINKÁBB A CSALÁDI NEVELÉST? Az ország valamennyi részéből érkezett 1985 válasz szerint: a szülők közötti össz­hang hiánya, illetve a szülők magatartása (95 százalék), a válások gyakorisága (93 száza­lék), egy vagy mindkét szülő érdektelensége (90 százalék), a barátok (71 százalék), a kör­nyezet közömbössége (67 százalék), a tele­vízióban és filmekben látott negatív példák (54 százalék), a nők foglalkoztatottsága (53 százalék), a nem megfelelő iskolai nevelés (42 százalék). A csehországi állampolgárok gyakrabban (Nagy László felvétele) Hogyan készültek fel a gyermekvállalásra? 1978 megfelelően 48 százalék részben 38 százalék nem megfelelően 8 százalék 1987 megfelelően 21 százalék részben 55 százalék nem megfelelően 14 százalék A felmérés tanúsága szerint a családi élet­re jobban készítették fel a fiatalokat Cseh­országban (23:17). A megkérdezett nőknek csaknem az egynegyede úgy vélekedik, hogy felkészítették a szülői szerepre, míg a férfiak­nak csak egyötöde vallja ezt. A 15-29 éve­sek, a diákok, az egyedülállók és a gyermek­telenek gyakrabban válaszoltak erre a kér­désre azzal, hogy „nem tudom". Figyelmeztető a legutóbbi felmérésnek az a tanulsága, hogy a lakosság 72 százaléka szerint a fiatalokat csak részben készítik fel a házasságra és á szülői szerepre, 11 száza­lékuk úgy vélekedik, hogy a mai család nem teljesíti ezt a funkcióját és csupán 5 százalék szerint van minden rendben. Ml JAVÍTANA A HELYZETEN? A megkérdezettek többsége (65 százalé­ka) úgy vélekedik, hogy társadalmunkban fokozni kellene a házassággal és a szülői szereppel kapcsolatos felelősséget. Ezt a né­zetet gyakrabban vallják a 30-44 évesek, a kisebb községek lakosai és az iskoláskorú gyerekek szülei. A megkérdezettek negyede (főleg a nők, idősebbek és egygyermekes szülök) szerint mindenekelőtt a családi neve­lést kell javítani. Csak elvétve fordult elő az a nézet, hogy javítana a helyzeten, ha az iskola jobban viszonyulna ehhez a kér­déshez. A PARTNERVÁLASZTÁS A házasságra és szülői szerepre való ne­velésben a legfontosabbnak a partnerválasz­tást (78 százalék), a partneri kapcsolatokat (71 százalék), a gyerekek nevelését és gon­dozását (71 százalék), a pénzzel való gazdál­kodást és a háztartásvezetést (52 százalék), a szexuális életet (33 százalék) és a fogam­zásgátlást (15 százalék) tartották a megkér­dezettek. Csehországban többen tulajdonítottak meghatározó jelentőséget a partnerválasz­tásnak mint Szlovákiában, főleg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a nagyvárosi lakosok. A partneri kapcsolatokat főleg Szlo­vákiában tartják fontosnak, elsősorban a 30-44 évesek, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a százezernél nagyobb lako­sú városokban élők. A gyermekek nevelését és gondozását elsősorban a nők emelik ki, a háztartásvezetésre főleg az idősebbek, az alacsonyabb műveltségű lakosok és a kisebb településeken élők helyeznek hangsúlyt. A szexuális nevelésnek a férfiak (38 szá­zalék), a nagyobb városok lakosai (40 száza­lék) és az újabb házasságban élők, a fiatalok és az egyedülállók tulajdonítanak jelentő­séget. Ki NEVELJEN? Elsősorban a szülök. így vélekedett a megkérdezettek 97 százaléka. A megkér­dezettek 16 százaléka szerint a szülők jelen­tik a legfontosabb tényezőt a nevelés vala­mennyi területén. A szülőkön kívül a leggyak­rabban az orvost említették - a megkérdezet­tek 60 százaléka. A további sorrend - iskola (25 százalék), szakkönyvek (24 százalék), házassági tanácsadó (23 százalék). Felfi­gyeltető, hogy a megkérdezettek szinte sem­milyen szerepet sem tulajdonítanak a SZISZ- nek, a televíziónak, a rádiónak, a folyóiratok­nak, a filmeknek. A LEGFONTOSABB TANÁCSADÓK Ismét a szülők, akiknek gyerekeiket a jó gazdálkodásra (89 százalék), a partnervá­lasztásra (81 százalék), a gyermeknevelésre (77 százalék), a helyes partnerkapcsolatokra kell nevelniük. Egyesek a partnerkapcsolat­ban fontos közvetítőnek tartották a házassági tanácsadókat (12 százalék) vagy az iskolákat (8 százalék) és a szakkönyveket (£ százalék). Többségben vannak azok, akik úgy véle­kednek, hogy a partnerválasztással, -kapcso­latokkal, gyermekgondozással és háztartás­vezetéssel kapcsolatos kérdéseket elsősor­ban a két szülőnek kell magyaráznia. A sze­xuális életről és a fogamzásgátlásról a lányo­kat az anyának, a fiúkat az apának kell felvilágosítania MINDENNEK MEGVAN AZ IDEJE A megkérdezettek döntő többsége szerint a házasságra és szülői szerepre a nevelést 15-17 év között kell megkezdeni. Egy részük korábban javasolja a felvilágosítás megkez­dését - 6-14 éves korban. A legkevésbé alkalmasnak, túl korainak az óvodáskort tart­ják. A megkérdezettek 93 százaléka viszont még nem gondolkodottt el afölött, melyik kor a legalkalmasabb. A megkérdezettek egy bizonyos csoportja nem tudta meghatározni, mikor is kellene a gyerekeknek az első felvilá­gosítást adni. A szexuális neveléssel kapcso­latban még mindig nagyon sok a kétség és a tisztázatlan kérdés. Ezt legjobban a fogam­zásgátlás kérdése szemlélteti. AZ ELSÓ FELVILÁGOSÍTÁS AJÁNLOTT IDEJE 14-17 éves 14 éves korig korban (%) (%) partnerválasztás 28 58 szexuális élet 37 49 partnerkapcsolatok 27 55 fogamzásgátlás 21 57 háztartásvezetés 35 33 gyermeknevelés 22 41 A gyerekek többségét szüleik egyetértésben nevelik (Gyökeres György felvétele) Ha összegezni szeretnénk az elmondotta­kat, és eltekintünk az egyes kor-, szociális csoportok közti eltérésektől, megállapíthatjuk, hogy a megkérdezettek csaknem valameny- nyien a legfontosabbnak, illetve fontosnak a partnerválasztást, a partneri kapcsolatokat, illetve a gyermeknevelés kérdéseit tartják. Egyértelmű, hogy a szülőknek kell tanítaniuk gyerekeiket a családi gazdálkodásra, a part­nerválasztásra és a gyermeknevelésre. A házasságra és szülői szerepre nevelés a fiatalok átfogó felkészítését jelenti a felnőtt életre. A mai helyzettel nem lehetünk elége­dettek, mivel a nevelés gyakran csak a sze­xuális, biológiai és jogi kérdésekre korlátozó­dik, nem öleli fel az emberek mindennapi együttélésének kérdéseit. Az alapot minde­nekelőtt az etikai nevelésnek kell képeznie. ,,A szerelemben és a családi életben min­dig az ember általános képességei, politikai és erkölcsi profilja, fejlődése, munkaszerete­te, becsületessége, hazaszeretete, a társa­dalom iránti viszonya lesz a döntő..." (Maka­renko). Ugyancsak Makarenko szerint, a há­zasságra nevelésben a példamutatás a leg­fontosabb. Az anya és apa közti igazi szere­tet, kölcsönös tisztelet, segítségnyújtás és gondoskodás, a gyöngédség megnyilvánulá­sai a leghatékonyabb nevelési eszközök. További fontos tényező a gyermekek ér­zelmi nevelése. Amennyiben a gyerek nem tanulja meg szeretni szüleit, testvéreit és hazáját, ha kialakulnak fenne az önzés alap­jai, aligha feltételezhető, hogy valamikor mé­lyen szeretni tudja majd kiválasztott partnerét. Pedig minden felmérés szerint a fiatalok a legnagyobb értéknek a családot, a boldog házasságot és az egészséges gyerekeket tartják. VLADIMfRA KOBYLKOVÁ JIRINA LIŐKOVÁ Irány csapattest Az éjszaka hosszú volt, de Kamocsai Lehel alhadnagy azzal vigasztalta magát, hogy ez az utolsó századügyeletesi szolgá­lata. Az államvizsga és a diplomamunka megvédése után a hónap közepén lesz a tiszti avatás. Az éjszakai egyedüllétben sok minden megfordult a fejében. Szeme előtt mint a filmen végigpergett a négy év, amelyet a Klement Gottwald Katonai Politi­kai Akadémián töltött el.- Már kisiskolás koromban megfordult a fejemben az a gondolat, hogy a hivatásos katonai életpályát választom. Ám, amikor a pályaválasztásra került sor, a Nyitrai (Nit- ra) Mezőgazdasági Főiskola mellett döntöt­tem. Az első év nem úgy sikerült; ahogy gondoltam. Mivel gépipari szakközépiskolá­ban érettségiztem, munkába álltam a Stei­ner Gábor Hajógyárban - mondja. - Jól éreztem magam, de a továbbtanulási lehe­tőségről sem mondtam le. Egy év után jelentkeztem az akadémiára. Mivel jó jegye­im voltak, csak testnevelésből felvételiztem. A beilleszkedés nem volt könnyű. Nem is annyira a szlovák, mint a cseh nyelv okozott gondot. Ám ahogy túljutott az alapkiképzé­sen, öt hónap elteltével törzsőrmesteri rangban, főiskolai hallgatóként, hivatásos katona lett. Szülei - egyke lévén - nem nagyon örültek fiuk elhatározásának, de végül belenyugodtak. Ö pedig szorgalma­san tanult. Talán ezért választották meg a SZISZ-alapszervezet tanulmányi felelő­sévé.- Meg kellett szokni és a másokat is ösztönzőm a rendszeres, módszeres tanu­lásra. Dolgunkat nehezítette, hogy közben az országos spartakiádra készülünk. A hét­végeken gyakoroltunk, de megérte, ott le­hettünk a strahovi stadionban. A második év sem telt el nehézségek nélkül. Megbetegedett, egy hónapig feküdt kórházban. Amikor meggyógyult, mindent be kellett pótolnia, hogy a vizsgáit letehes- se. Szorgalmáról tanúskodik, hogy a tanul­mányi előmenetele továbbra is jó maradt. A nehéz év végén, szakaszparancsnoki beosztásban rövidebb időt töltött az egyik harci egységnél, tábori feltételek között. ÚJS 1988.

Next

/
Thumbnails
Contents