Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-15 / 28. szám

A Kassa (Koáice)-vidéki járás legki­sebb települései közé tartozó Deb- rödöt (Debrad) alig tartja számon a köztu­dat. Lakosainak száma nem sokkal több háromszázhatvannál, ugyanakkor nincs már önálló termelő üzeme - az egykori egységes földműves-szövetkezete évekkel ezelőtt beolvadt a bodolói (Budulov) nagy „közösbe" néhány esztendeje megszűnt az alapiskolája, műkedvelő színjátszói, amatőr labdarúgói, asztaliteniszezői és ön­kéntes tűzoltói pedig csupán a szűkebb környéken hallatnak magukról. Országos viszonylatban egy alig ismert, kevésbé jelentős kisközség. No persze, egy-egy településnek nem a hírnév adja a valódi rangját. Legalábbis, lakosai szem­szögéből nézve nem az, hanem a szülőföld varázsa, megtartó ereje s a közösségi szel­lem. Ha lakóinak azok értékesek, akkor a kívülről „szürke" falucska is drága kincs. Igaz, kis kincs, ám azt is érdemes - és kell - dédelgetni, őrizni, gyarapítani. Nemcsak a helyieknek, hanem a nagy közösségnek is, elvégre az ország - csakúgy, mint a ke­nyér - kisebb és nagyobb részecskékből tevődik össze. S nem mindegy, milyen mi­nőségű elemekből. Az általában békés Bódva folyó szép völgyéből tekervényes út vezet a közeli karszthegység elődombjai között megbúvó aprócska községbe. Az arra járó menet közben is észreveheti, milyen kies, romanti­kus e táj, ám ha gépkocsijával megállni kényszerül egy pillanatra - amíg a legelé­sző tehéncsorda átcammog a kemény asz­faltsávon -, akkor a sárguló gabonatáblától s a vadregényes réttől az ezer színben pompázó erdő garmadával tárulnak elé a természet helyi gyöngyyei. Hogy e Bódva menti település alapítói annak idején miért a kopárabb, már-már fennsíkba csapó hegyoldali padkát szemel­ték ki letelepedésük helyéül, s nem a termé­kenyebb közvetlen folyópartot - mint ahogy azt a közeli Szepsi (Moldava nad Bodvou) vagy Jászó (Jasov) őslakosai tették azt az évszázadok távlatából nehéz lenne kide­ríteni. Tény viszont, hogy a maiak csak dicsérhetik érte elődeiket, mert szép he­lyen, tiszta környezetben laknak. Igaz ugyan, hogy lakhelyük egy kicsit félreesik a mozgalmasabb társadalmi életet élő nyílt települések sokaságától, ám ma az öt-hat kilométer már nem távolság. • • Papp Tiborné és Dunajszky József nemrég kerültek a helyi nemzeti bizott­ság élére. Mindketten szívügyüknek tart­ják a falu fejlesztését- Egy évvel később az évfolyam végén újra gyakorlaton vettünk részt, ekkor már politikai tiszti beosztásban. Úgy hiszem, ez a hónap igen sokat adott, tapasztalataimat kamatoztatni tudom majd, ha csapattesthez kerülök. Közben nemcsak a tanteremben, hanem a gyakorlótéren is bizonyítania kellett. Elsa­játítani a gyalogsági harci jármű vezetését, fedélzeti fegyverének kezelését, a cél meg­semmisítését. Mindent megtanult, elsajátí­tott, amit egy katonának, jönvendőbeli tiszt­nek tudnia kell.- Az utolsó évfolyamban a téli szemesz­tervolt a legnehezebb. Egyrészt, mertavizs- gák egész sora várt ránk, másrészt új tantárgyakat is bevezettek. Az átalakítási folyamat következtében megváltozott egyes tantárgyak tartalma, és a követelmények is nagyobbak lettek. Közben tagjelöltből párttag lett, és a múlt év végétől a SZISZ-alapszervezetben politi­kai felelősként dolgozik. Pihenésként úszik, olvas, megnéz egy-egy filmet, színházi elő­adást. Legfontosabb számára a tanulás, kettesnél rosszabb osztályzatot sohasem kapott. Ha mégis marad ideje, szívesen olvas háborús regényeket.- Július 15-én megkapjuk a hadnagyi Hétvégi házak és új lakások Csendes falu. Olyan, mint amilyenről ta­lán az állandó zajt és a keveredő embertö­meget únó városlakók álmodoznak. S nem­csak csendes, hangulatos is. Arculatán itt- ott még felfedezhetők a peremterület régi jegyei, ám ugyanakkor a korszerűség voná­sai is. Területre nagyobbnak tűnik, mint ami­lyen, s hogy a látszat ezúttal csak részben csal, azt Papp Tiborné, a helyi nemzeti bizottság titkára megerősíti:-Községünk valóban népesebbnek tű­nik egy kicsit, hiszen a lakóházak száma százötven körül van. Ha mindegyikben lak­nának, akkor többen lennének, csakhogy üres épületek is találhatók itt. Jelenleg pél­dául tizenhárom házat csak hétvégi lakként használnak tulajdonosaik. Ugyanakkor to­vábbi hat teljesen lakatlan, eladásra vár... • Tiszta a leve­gő, szép a kör­nyezet, csend van. Jó itt óvo­dásnak lenni (A szerző felvételei)- Kik vásárolnak itt hétvégi házat, idege­nek, vagy a távolszakadt debrődiek?- Idegenek is. Főleg kassaiak. Azért jön­nek, mert tetszik nekik itt. Jó a levegő, szép a környezet...-Ezek szerint csökken a falu lélek- száma.- Mostanában már nem, de volt időszak, amikor alaposan megfogyatkoztunk. Tudni­illik, még néhány évvel ezelőtt is építkezési zárlat volt nálunk érvényben. Az új, korsze­rű családi házra vágyók tehát tömegesen hagyták itt a falut, s Szepsibe, Kassára vagy más helyre költöztek. A közelmúltban meg­változott a helyzet. Ebben a választási idő­szakban már hat új ház épült. Épülne több is, csakhát nincs már telkünk. A falubeliek pedig inkább egy négyáras üres telket vá­sárolnának, mintsem olyat, amelyiken még ott a régi ház. Van amelyik portáért így, házastól együtt kilencvenezer koronát kér­nek, s az bizony, ha a házat úgyis lebontják, sok érte. Iskolája sincs már Debrődnek. Az épület ugyan még áll, de igencsak kopott, falai vizesek... A falu vezetői úgy vélik, jó lenne rendbeszedni. Nem, iskola már aligha nyílik benne, hiszen a szülők beletörődtek abba, hogy gyermekeiket Szepsibe hordja napon­ta az autóbusz, viszont ifjúsági klubnak megfelelne. Sőt, még a nyugdíjasoknak is jutna ott egy helyiség. A lakott porták képe szerint dolgos, rend­szerető emberek lakják a községet. Lehet, mészégető elődeiktől örökölték ezt a tulaj­donságukat. Apropó, mészégetés. Ma szinte nyoma sincs már ennek a mesterségnek, pedig Dunajszky József, a helyi nemzeti bizottság újdonsült elnöke - s egyben a földműves- szövetkezet mindenes helyi gépésze - is úgy tudja, hogy őseiknek a mészégetés volt a fő foglalkozásuk, abból éltek, s a földmű­velés, valamint a fakitermelés csak kiegé­szítő kenyérkereső tevékenység volt szá­mukra.- Az idősebbek azt állították, hogy vala­mikor a mi határunkban volt az országban a legjobb mészkő. Állítólag valamilyen nagy, nemzetközi kiállításon első díjat nyert... Hogy aztán miért maradt abba ez a tevékenység, azt nem tudom. Folytatni mi w (A szerző felvétele) váll-lapot. örülök ennek, de tudom, hogy a neheze mén csak ezután következik. Naponta kell majd bizonyítani, túltenni ma­gunkat a kezdeti nehézségeken, kudarco­kon. A főiskola elméletileg jól felkészített, de a szükséges gyakorlatot csak menet köz­ben, a század parancsnokának politikai he­lyetteseként kell majd megszereznünk. Min­dig szerettem emberekkel dolgozni, s remé­lem, hogy abban a helyőrségben, ahová kerülök, örömömet lelem a munkámban. A négy év alatt sok embert ismert meg, sok barátot szerzett. Azt ígérik egymásnak, hogy amint lehet, újra találkoznak. Az utolsó szünidőben mint fiatal hadnagyok, egyhetes ogyesszai kirándulásra mennek, ahol az egyik egészségügyi iténzettel tartanak fenn baráti kapcsolatot. Ha onnét hazajön, min­den idejét a komáromi (Komárno) strandon tölti majd, vagy barangol a Duna parton.- Nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam. Ha majd bizonyítok, szeret­nék tovább tanulni, családot alapítani. A fő­iskolai tanulmányaim alatt félretettem illet­ményem egy részét. Azt hiszem, jól jön majd ez a pénz. A tiszti avatással, amelyen ott lesznek a szülei, rokona^ lezárul életének egy feje­zete. Kövekezitfa csapattest, a mindennapi kemény munka. Lehet, hogy az élet iskolá­ja, nehezebb lesz, mint a főiskola, de Ka- mocsai Lehel eddig is bizonyította, hogy ha kell, férfi módra helyt tud állni. NÉMETH JÁNOS bizonyára nem tudjuk, viszont úgy véljük, a jövőben jó lenne hagyományos nyári ünnepségként mészégető napokat rendez­ni. Már a helyet is kiszemeltük a kemen­cének. Ma helyben kevesen dolgoznak. Jófor­mán csak azok, akik az egységes fölműves­szövetkezetben találtak maguknak megfe­lelő állást. A többiek közül sokan a huszonöt kilométerre lévő Kelet-szlovákiai Vasműben kaptak munkát, néhányan a jászói erdőgaz­daságban kötöttek ki, míg a nők főleg a Tesla szepsi üzemében. Felfelé a lejtőn A helyi nemzeti bizottság tisztségviselői szívesen kalauzolnak községükben. Fris­sen aszfaltozott úttesten lépkedünk.- Igen kellett már rá az új burkolat - mu­tatnak lábunk alá. A falu északi peremén emelkedő Hecske dombra is elvezetnek. Oda, ahová ezidáig jóformán csak gyalog lehetett felkapasz­kodni. Az ottlakók elégedettek, hiszen már télen is feljut hozzájuk a szenet vagy mást szállító tehergépkocsi, meg - ne agyj ég - a mentőautó is. A temetőt szintén útba ejtjük. S nemcsak azért, mert onnan jól látni, hogy az enyhén délnek lejtő völgyben a szabálytalan házso­rok milyen szorosan követik a Hecske domb alatti forrásból táplálkozó patakot, hanem azért is, hogy megnézzük az ott folyó épít­kezést. Maga a sírkert elhelyezése arról tanús­kodik, hogy itt az ellobbant életnek is kijár a tisztelet. Most új kerítéssel veszik körül, s a hatalmas fák tövében közerőből hama­rosan elkészül a falu szerény anyagi körül­ményeit, valamint méretét tükröző ravatalo­zó is. Távolabb, a futballpálya végében új épü­let áll. Öltöző. A helyi fiatalok építették. Mi tagadás, nem vetekszik a szepsivel vagy a makrancival, (Mokrance) viszont az is igaz, hogy néhány nagyközségben még ilyen sincs. Az óvodánál is megállunk. Udvarán tu­catnyi apróság énekel, ugrándozik, játszik. Jól érzik magukat. / • A falu nyugdíjasainak a jászói kifőzdéből hord­ják az ebédet Faluszemle közben a feladatok, illetve a fejlesztési tervek és elképzelések is szóba jönnek.- Időszerű a húsz évvel ezelőtt épült községi vízvezeték csőhálózatának kicse­rélése, a művelődési otthon szociális helyi­ségeinek tatarozása, a volt iskolaépület fel­újítása, a községi patak medrének szabá­lyozása. .. A sportpálya szomszédságában egy víztározó medencét szeretnénk létesí­teni, a villanyhálózatot sem ártana korsze­rűsíteni. .. Ha az államtól kapunk hozzá egy kis anyagi segítséget, akkor a többi a mi dolgunk. Nem ijednénk meg tőle, hiszen ha közügyről, falufejlesztésről van szó, a la­kosságot nem kell nógatni. Debrőd kis település, de nem elhanya­golt, s nem életképtelen. Nem kizárt, hogy lesz még életerősebb és nagyobb is. GAZDAG JÓZSEF 15. • Az utóbbi időben már új házak is épülnek a községben

Next

/
Thumbnails
Contents