Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-02 / 48. szám

A takaros utcákat korszerű csa­ládi házak övezik. A kerítések mentén a nemrég még pompázó virágokból már csak elszáradt szá­rak maradtak. Azt mondják,'hogy Nagyabonyban (Verké Blahovo), Bi­hari János, a híres cigányprímás szülőfalujában szorgos, dolgos em­berek élnek. Ha közhasznú munká­ról van szó, rövid időre „megfeled­keznek" a kiskertről, a fóliasátrakról, sót volt olyan kőműves, aki szabad­ságot vett ki azért, hogy a Z akciós építkezésen segítsen.-A korábbi években nem sokat törődtek velünk és mi magunkkal sem - magyarázza Edmár Mária, a hnb elnöke. - Nyugodt lelkiisme­rettel mondhatom ezt, mert a múlt választási időszakban a helyi és a járási nemzeti bizottság képviselő­je voltam. Néhány kisebb munka elvégzésén kívül csak a művelődési otthon épült fel. Jól kihasználjuk, és nemcsak azért, mert átmenetileg itt székel a nemzeti bizottság is. Van éneklócsoportunk, gyermek citera- zenekarunk és színjátszó csopor­tunk. Ha nincs önálló rendezvé­nyünk, a helyiségeket bérbe adjuk tanfolyamra és más rendezvények­re. Szeptember elsejétől zongorázni is helyben tanulhatnak a gyerekek. Azt valljuk, hogy a mai gazdasági helyzetben minden korona bevétel jól jön. A választások után első dolguk az volt, hogy a lakosok segítségével Hegedűs Mihály: - Mindenkiért kár, aki elköltözik rendbe tegyék a tarthatatlan állapot­ban lévő, a lakosok által oly sokat bírált vasútutcát, amely nemcsak aszfaltszőnyeget, hanem járdát is kapott. A választási programban csak az szerepelt, hogy 1988-ban megépül a községi vízvezeték első szakasza. Ámde addig sem akartak tétlenkedni.-Az üléseken sokat foglalkoz­tunk azzal, hogyan hozhatnánk előbbre a vízvezeték építését - mondja az elnök. - A járás illetéke­seihez fordultunk segítségért. S hogy ne szaporítsam a szót, tavaly elkészült az első, az idén befejeztük a második szakasz építését, sót már vagy 150 család élvezheti a vezeté­kes ivóvíz előnyét. Hát így sikerült a községi vízvezetéket Z akcióban két év alatt megépíteni. Amikor hoz­záfogtunk, magunk sem bíztunk benne, hogy elérjük célunkat, de lakosaink megmutatták, hogy ha ér­telmes munkáról van szó, nem kell őket agitálni, meg tudják fogni a munka végét. A múlt évben még egy másik dicséretes tettre szánták el magu­kat. Elhatározták, hogy átépítik, rendbe teszik a hnb épületét, a szer­tartástermet. Kicserélték az ablako­kat, kívül, belül tatarozták. Ma olyan mint egy új épület. Azt tervezik, hogy az új évben már itt fogadják az ügyfeleket. Az átalakítási munkála­tokról Mezei István képviselő beszél.- A helyi nemzeti bizottságnak nincs kisüzeme, az efsz építészeti csoportjára nem számíthattunk. így felosztottuk a falut, minden rész gazdája két képviselő lett. Ök szer­vezték a társadalmi munkát. A han- gosanbeszélőn keresztül minden nap megdicsérik a résztvevőket. Az igazsághoz tartozik, hogy a képvise­lők között nem hivatalos versengés alakult ki, mindegyik túl akart tenni a másikon. Minden bizonnyal nem ment min­den simán, zökkenőmentesen, de amikor az év végén az 1300 lakosú községben összegeztek, kiderült, hogy társadalmi munkában több mint 21 ezer órát dolgoztak, a nem­zeti bizottságok versenyében, kate­góriájukban elsők lettek a járásban. A település életében ez volt eddig a legnagyobb elismerés. Narancsik Sándor, a jnb képviselője bíztatta őket: ne álljatok meg félúton. Hasz­náljátok ki a lakosok aktivitását. Igen ám, csakhogy a választási program­jukban nem szerepelt más építke­zés. Felmerült, hogy ravatalozót kel­lene építeni. A járáson sikerrel jár­tak, engedélyt és pénzt kaptak a Z akciós építkezéshez.- Tavasszal kezdtük el a munká­latokat és az év végére be is akarjuk fejezni - dicsekszik az elnök. - Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy erre képesek vagyunk, magam sem hittem volna. Sőt, időközben ott, ahol a vízvezeté­ket már lefektettük, járdát építettünk. A Vöröskereszt helyi szervezetének tagjai rendbe tették a tanácsadót, s aktívak a fiataljaink is. Csak köszö­netét érdemelnek mindazok, akik el­jöttek a hívó szóra, akik végre meg­értették, mire képes egy település lakossága, ha összefog. Állíthatom, több időt rabolt el az anyagbeszer­zés, mint a társadalmi munka szer­Edmár Mária, a hrtb elnöke vezése. Hol cementből, hol falazó anyagból volt hiány... Hogy mit csinálnak majd jövő­re? Azt mondják, egy kicsit kipihenik magukat, de közben rendbe teszik a környezetüket, parkosítanak, jár­dát építenek. Azt latolgatják, hogy létrehozzák a hnb kisüzemét. A kö­vetkező választási időszakban nap­közi otthont szeretnének építeni az alapiskolához. Nagyabonyban meg­tanultak előre nézni, a jövőre gon­dolni, kiválasztani azt, amire a leg­nagyobb- szükségük van. Minden azonban nekik sem sikerül.- A múlt plenáris ülésen megtud­tuk, hogy a település hat üzletének bevétele kilenc hónap alatt több mint 17 millió korona volt. Ez szép telje­sítmény, mert üzleteink nem a leg­korszerűbbek. A legrosszabb hely­zetben a textilüzlet van. A Jednota járási vezetőségével évek óta tárgya­lunk rendbetételéről, de ígéreten kí­vül mást nem kaptunk. Felkínáltuk hogy a régi művelődési otthonban alakítsanak ki egy üzlethelyiséget, de erre nincs pénzük. A jelenlegi egyszemélyes üzlet, amelynek évi forgalma 1,2 millió korona körüli, olyan helyen van, ahol, ha széle­sebb szőnyeget akarnak lemérni, az udvarra, az utcára kell kimenniük. A járási székhely szomszédságá­ban lévő település lakosainak szá­ma csökken. Az okokat Hegedűs Mihály, a falusi pártalapszervezet el­nöke, az efsz nyugdíjas raktárosa így látja.- Nálunk a fiataloknak nem sok lehetőségük van családi ház építé­sére azért, mert nincs telek. így, aki megnősül, máshová megy lakni, pe­dig azt tartom, hogy minden embe­rért kár, aki tőlünk elköltözik. Ezt a problémát meg kell oldanunk.- Negyven építkezési kérvényt tartunk nyilván, a szükséges házhe­lyeket belterületeken lehetne kiala­kítani, csakhogy ez sok embert kel­lemetlenül érint. Tovább azonban már nem várhatunk. Nehéz lesz a területek kisajátítása, de a község érdekében meg kell tennünk- mutat rá a megoldásra az elnök. Déltájban nyugdíjas asszonyok jönnek a művelődési otthonba. Bur- ger Tiborné, a hnb dolgozója fehér köpeny? ölt, kiosztja az efsz-ben fő­zött ebédet. Gróf Júliától megtudjuk, hogy csak egy korona ötvenet fizet az ebédért és a szövetkezetben jól főznek.- Mégis csak 12 kosztosunk van - teszi hozzá Burgerné - pedig szép számban élnek nálunk nyugdíjasok. Attól félnek, hogy megszólják őket... Délután megérkezik a járási szol­gáltatóvállalat mozgó ruhabegyújtö- je. S ahogy alkonyodik, egymás után gyúlnak ki a házakban a fények. Bárhol dolgoznak is, estére együtt van a család, folyik a szó a munká­ról, a holnapról, a falu gondjairól. Az itt élő emberek sok szállal kötődnek falujukhoz. Bebizonyították ezt az elmúlt években a társadalmi munká­ban. Mindent azért tettek, hogy gyermekeik, unokáik jobb, kelleme­sebb környezetben élhessenek itt, Nagyabonyban. NÉMETH JÁNOS Magukra találtak Állatkert - (még mindig) gondokkal Gyerekkorom kedvenc emlékei közé tartoznak az állatkerti séták. Felnőttként szívesen vittem a lányomat is az állatkertbe, hiszen falusi nagymama hiányában legalább így ismerkedett az állatvilág csodáival. Az évek folyamán az 1960-ban 7,5 hektárnyi területen megnyílt bratislavai állatkert nagy változásokon ment át. Igaz, a nagyobb lélegzetű fejlesztésre csak 1982 után került sor. A 135 fajta, összesen 515 darabból álló akkori állatállomány értéke meghaladta a 2 millió koronát. A negyedik dunai híd építése miatt megváltozott nemcsak az állatkert környéke, hanem megkezdődött az állatok költöztetése is. A korszerű híd, a felvezető utak, a csatornarendszer, melyek ugyan szükséges beruházások, nagy gond elé állították az állatkert dolgozóit, hiszen a régi terület kétharmada „áldozatul" esett.- Nem volt könnyű két év alatt átköltöztetni mindazt, ami 25 év alatt épült fel - vallotta be dr. Juraj Hanulay, az állatkert igazgatója. - Az új terület 100 hektáros, ebből 60 hektár az erdő. Azt szeretnénk - persze ez már a jövő elképzelése - hogy erdöparkká, igazi pihenőhellyé alakítsuk át. Természetesen, a leglényegesebb szempont az állatok védelme, szaporítása, illetve új állatfajok beszerzése, vásárlása. Az állatkert a jelenlegi nehéz időszakban is (246 fajta) 960 állattal dicsekedhet, összértékük meghaladja a 8 millió koronát. A legbüszkébbek a saját szaporulatunkra vagyunk, hiszen míg 1980-ban 110 000, 87-ben 291 210 korona értékű volt a szaporulat, addig az idén megközelíti az egymillió koronát. A bratislavai állatkert 18 fajta értékes, veszélyeztetett emlősnek (gibon, leopárd, szumátrai tigris, orrszarvú, víziló stb), 10 féle fácánnak és flamingónak, illetve 5 féle csúszómászónak nyújt biztonságos életkö­rülményeket.- Sajnos - közölte őszintén az igazgató, - az állatok új szállásai, kifutói lassabban készülnek a kelleténél. Gondot okoz, hogy sok kivitele­zővel dolgoztatunk, s többségük nem teljesíti kötelességeit a megállapo­dások, szerződések értelmében. Még szerencse, hogy a Dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) Járási Építőipari Vállalat megértette, hogy az állatkert mielőbbi felépítése társadalmi érdek. Az igazgató elmondta, hogy ma, amikor a természetvédelmet és a környezetvédelmet sokan szívügynek tekintik, változott az állatkert küldetése is. És pedig azért, mert feladatává vált nem csupán a külföldi, illetve a hazai állatok bemutatása, hanem a hazai veszélyeztetett állatok óvása is. - A Gabőikovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer építésékor veszélybe került a terület állatvilága. A mi kötelességünk megmenteni az értékes madárállományt, gondoskodni szállásukról, etetésükről. A mun­kálatok befejeztével pedig ismét visszahelyezzük őket természetes közegükbe. Amikor a látogatottságról érdeklődtem, megtudtam, míg 1980-ban közel 260 ezren, 1984-ben már több mint 350 ezren voltak kíváncsiak az érdekes és értékes állatokra.-A költözködés miatt az idén csökkent a látogatottság, hiszen tavasszal sajnos két hónapig zárt kapuk mögött dolgoztunk. Ennek ellenére szeptember végéig több mint 182 ezer látogatót jegyeztünk és 1980-tól 87-ig az állatkertet több mint 7 millió'állatbarát látogatta meg - közölte az igazgató büszkén, majd a tervekről szólt. -Az állatkert, ha jól haladnak az építési munkálatok, 1990-ben nyeri vissza teljes szépségét, sőt talán szebb is lesz, mint a régi volt. Igaz, ez nem az állatkert dolgozóin múlik, hiszen ók tudásuk legjavával segítik az állatok beilleszkedését. Mint megtudtam, az állatok többsége, szerencsére, egészségkárosodás nélkül vészelte át a költözködés kellemetlenségeit. - Viszont annak, hogy a bratislavai állatkert büszkesége, hazánk talán legnagyobb és legtelje­sebb papagáj-kollekciója, átmenetileg a brnói állatkertben várja a madár­ház elkészültét, nem örülünk, ám tehetetlenek vagyunk. Az állatkert dolgozói kissé neheztelnek az iskolákra, melyek nem nagyon használják ki az alkalmat, hogy élő biológiaórát tartsanak itt. Tény, az átépítés miatt nehezebbé vált az állatkert megközelítése, mert az amúgy is kevés autóbuszmegállót bizony nem a látogatók szükségle­tei szerint helyezték el. A miértre őszintén, elkeseredetten válaszolt az igazgató, s az elmondottak megleptek. - Mi kértük, létesítsenek megállót. Az állatkert irányító szerve, a fővárosi nemzeti bizottság művelődési osztálya támogatta kérésünket és továbbította is ugyanazon nemzeti bizottság közlekedési osztályának. Kérésünket elutasították azzal az indoklással, hogy a legközelebbi megálló elhelyezése megfelel a szab­ványnak. Ha figyelembe vesszük, hogy az állatkertbe többnyire kisgyermekes fiatal szülők járnak - akik nem személygépkocsi-tulajdonosok -, a kérés jogosságához nem fér kétség. Hiszen míg a gyerek eljut a bejárati kapuig, máris jókora utat tesz meg, s maga az élményt adó séta is sok gyaloglással jár. És hiába tartanak a szülők a kicsiknek pihenőt, az állatkertból kifelé tartva már ölükben viszik a boldog, ám alaposan elfáradt gyermeket. Pedig az autóúton meg lehetne oldani a megállót úgy, hogy az biztonságos legyen. Nincs szükség új járat indítására sem, csupán arra, hogy az erre közlekedő autóbuszoknak egy megállóval többet jelöljenek ki. Az állatkert dolgozói vállalták, hogy az újjáépítés alatt sem zárják ki a természet- és állatkedvelö nagyközönséget. Ók úgy gondolják, ez kötelességük. Kár, hogy nem mindenki gondolkodik így. PÉTERFI SZONYA Még jó, hogy nekem nem kell gyalogolnom... (Lőrincz János felvétele) ■■ ■ ....."üli i11 lii . jm Olc són, ízletes ebédhez jutnak a nyugdíjasok (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents