Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-02 / 48. szám

Lengyelországi jegyzetek Varsóból még egyórás repülőút várt rám Poznanig. A város fölé érve a magasból a kivilágított utcák csodálatos látványa fogadott. A reptéren a vendéglátó baráti lap főszerkesztő helyet­tese, Tadeusz Katczmarek üdvözölt. A szerkesztőséggel évek óta tartjuk a kapcsolatot, s kölcsönös riportútjaink során ismer­kedünk egymás életével és tapasztalatainkról olvasóinknak is beszámolunk. A Glos Wielkopolski a terület legrégebbi napilapja, hű képet próbál adni az itt élők mindennapjairól, örömeiről, gondjairól. A második világháborúban alaposan megrongálódott városban szinte rögtön megjelent, mihelyt a megszállóktól megtisztították Poznant. Akkor négy oldalon számolt be a város és környéke eseményeiről, ma már nagyobb terjedelemben, az olvasók szé­les táborának nyújt naponta információkat, mellékleteivel pedig hasznos tanácsokat, szórakoztató időtöltést. Egy kis „ízelítő11 A várossal azonos nevű szálloda egyik 16. emeleti szobájában volt az ideiglenes otthonom ott-tartózkodá- som alatt. Innen szép kilátás nyílt: nem messze a vasút- és az autó­busz-pályaudvarok, majd - amiről talán Poznan a legismertebb, a leg­híresebb - a vásárváros, a távolban pedig az új lakótelepek toronyházai. A vásárnak egyébként három évti­zedes hagyománya van: a gyártók és kereskedők első országos talál­kozóját 1958. márciusában szervez­ték meg. A tavaszi és az őszi hazai bemutatókon kívül rangja van a nemzetközi vásároknak is. De még ezen túl is kihasználják a vá­sárcsarnokokat, számtalan szakosí­tott kiállításon találkoznak itt a szak­emberek, az érdeklődők.- A vásárok természetesen pozi­tív értelemben rányomták bélyegü­ket a városra - magyarázta másnap Poznan utcáit járva kolléganőm, Grazyna Szulak. - Bővíteni kellett a szállodákat, üzletek egész sora épült és a szolgáltatások színvona­lát is az igényeknek, előírásoknak megfelelően kellett emelni. A 600 ezer lakosú város további jellemzője az erős ipar: gépgyártá­sáról, fémfeldolgozó iparáról híres. De van itt cipőgyár, konfekciót (nagyrészt exportra) készítő üzem, élelmiszerfeldolgozó és kozmetikai gyár, gyógyszeripari vállalat. Mun­kalehetőség bőven akad férfiaknak, nőknek egyaránt.-A régi városrész mellett két nagy lakótelep épült, a Vinogrady és a Rataje, de a járulékos beruházá­sok késnek, és gondot okoz az uta­zás is. Sokaknak egy órára van szükségük, hogy a város túlsó ré­szén levő munkahelyükre eljussa­nak. Épül a gyorsvasút - reméljük, ez a megoldás. Milyen gondjaink vannak még? - ismételte kérdése­met kolléganőm. - Soká kell lakásra várni, 10-12 évig is, a telefonok esetében még rosszabb a helyzet. Ezekből a gondokból persze a vá­rost szemlélő idegen vajmi keveset érzékel. Annál inkább gyönyörködik a rendezett, tiszta városközpontban, a régi városrészben, melyet a hábo­rú után megmaradt romokból csodá­latosan újjáépítettek. Délután, amikor a sétálóutcává alakított történelmi részekben jár­tunk, feldíszített gépkocsik haladtak el méltóságteljesen mellettünk. - Ide csak az esküvőre menők hajthatnak be gépkocsival - magyarázta Grazyna. - Ha érdekel, nézzük meg a házasságkötő termet. Hogyne érdekelt volna. Igaz, ez csak kis esküvő volt, kevés résztve­vővel, de a hangulatosan berende­zett szertartásteremben különös at­moszférát teremtettek a fiatalok éle­tének egyik fontos állomásához. Nem a legjobb téma Másnap, amikor vendéglátóimmal közöltem, hogy engem a kereskede­lem különösen érdekel, egymásra néztek, aztán Tadeusz Kaczmarek főszerkesztő-helyettes megje­gyezte: jóval magasabb áron. A többi üzlet­ben gyakran éreztem magam ottho­nosan. Sok helyen van áruböség azokból a cikkekből, melyek iránt a vevők nemigen érdeklődnek: vagy divatjamúlt, vagy a színük, illetve a méretük nem megfelelő. Viszont azt is tapasztaltam, mihelyt divatos, szép holmi kerül a pultra és az árát is elfogadhatónak ítélik meg, máris megveszik a vásárlók. Az állami üzletek mellett Poznan­ban - hasonlóképpen, mint az or­szág más városaiban - számtalan magánkereskedő kínálja az árut bu­tikjaiban. Ezekben egészen más stí­lusú, a divatholmikhoz alkalmazko­dó áru kapható De ehhez mértek az árak is. Például egy pár női cipőt kétszer annyiért, csizmát pedig há­romszoros áron láttam a magánáru­soknál. Természetesen ez csak azért lehetséges, mert az állami ke­reskedelemnek hiányos a kínálata, másrészt pedig, aki divatos holmit akar, nem sajnálja érte a pénzt.- Nem lesz könnyű erről a terület­ről írni, és főképp akkor nem, ha csak a pozitív dolgok érdeklik. Az ellátással ugyanis gondjaink van­nak, nem olyan, mint ahogyan a poznaniak elvárnák. Erről külön­ben személyesen is meggyőződhet, és képet alkothat a piaci helyzetről. Bevallom, a kollégák szavaiból ítélve rosszabbra számítottam. Talán azért is, mert idehaza sem rózsás az ellátás színvonala. Tény viszont, az élelmiszerboltok választéka nem mondható bőségesnek, és a húsbol­tok előtt gyakran látni sorakozókat A húst és a hentesárut ugyanis jegy­re árusítják, de aki a meghatározott mennyiségen felül akar vásárolni, az is hozzájuthat az áruhoz - persze A magánkereskedők az áru - ru­házati cikkek, lábbelik, bőrdíszmű, kiegészítők - nagy részét maguk készítik, vagy pedig a kisiparosoktól vásárolják meg. Több helyen láttm blúzokon, ruhákon a cédulát: külföldi alapanyagból készült. Elsősorban az ilyen cikkek ára jóval borsosabb az átlagosnál. Valamennyi boltnak - az állami­aknak és a magánkereskedőknek egyaránt - be kell tartania a nyitva tartási időt. Reggel csupán az élel­miszerüzletek nyitnak korán, a töb­biben 10, illetve 11-kor kezdik az árusítást és általában este 19 óráig tartanak nyitva. Szabad a vásár A városképbe elválaszthatatlanul • A város nevezetességeit gyakran megcsodálják a turisták • Romokból varázsolták újjá a történelmet idéző épületeket beletartoznak a piacok Ezeken fő­képp a környékbeli termelők árusít­ják portékáikat. Gyönyörű, színpom­pás virágaikat, zöldséget, gyümöl­csöt. Poznan környékén nagyon sok az üvegház, a fóliasátor, ottjártam- kor az első fagyok beállta előtt irigy­lésre méltó kínálatot láttam az áru­sok asztalain. A termeszthető zöld­ség valamennyi fajtája, gyümölcs, gomba, befőttek, savanyított ká­poszta volt kapható. Kolléganőm meg is jegyezte:- Ha friss zöldséget, gyümölcsöt akarok venni, akkor a piacra me­gyek, drágább ugyan, de a minősé­ge jobb, mint, amit a boltban kínál­nak. Itt ugyanis annyiért árusítanak a termelők, amennyiért akarnak, il­letve amennyit a vevők adnak a ter­mékért. Csupán a kereskedőket - akik a termelőktől megveszik és továbbadják - ellenőrzik időnként, hogy a megengedett százaléknál többet ne kérhessenek a vevőktől. A városban egyébként öt na­gyobb piac van, de a lakótelepeken szinte minden jelentősebb élelmi­szerüzlet mellett vannak standjaik a kistermelőknek. Szombatonként viszont a piacok átalakulnak. Ilyen­kor a legtöbb a vásárló, és termé­szetesen a kínálat is bővebb a hét­köznapinál. Én sem mulasztottam el, hogy szombat reggel körül ne nézzek a színes, zenétől, az árusok kínálá­sától hangos piacon, melyet szom­baton bazárnak neveznek. Az egyik belvárosi bazár környékén alig lehe­tett leparkolni. Tömeg, zsúfoltság mindenütt. A városlakókon kívül a környékbeliek is eljönnek ilyenkor adni-venni. Itt folyik az igazi vásár. Arra még véletlenül sem mernék vállalkozni, hogy felsoroljam - még árucsoportonként sem - mi mindent kínáltak itt az alkalmi eladók. A szo­kásos piaci kínálat ruhaneművel, lábbelivel, kozmetikai cikkekkel, kis háztartási gépekkel, a legkülönfé­lébb alkatrészekkel és még ki tudia mivel bővült. Az áru egy része új, de bőven volt itt használt holmi is. Sza­bad a vásár - jutott eszembe, ami­kor a „turistaforgalom eredménye­ként'1 viszontláttam a többszörös áron kínált, hazánkban készült ter­mékeket, vagy a Magyarországról származó kötött holmikat. Itt csak az tilos, ha valaki a boltokban hiány­cikknek számító árut - melyhez va­lamilyen úton mégis hozzájutott- felárral próbálja eladni. Kirándulók úticélja Poznan lakosainak és a rövidebb- hosszabb ideig itt-tartózkodó tu- risáknak nem kell túl messzire men­niük, hogy felüdülést találjanak, s azoknak sem kell sok kilométert megtenniük, akiket a múlt emlékei érdekelnek. Figyelmes vendéglátó­im sem hagyták ki ezt a lehetőséget, s igyekeztek minden említésre mél­tót megmutatni. Napsütéses őszi hétvége volt, s a várost elhagyva szorgoskodó földműveseket láttunk; a cukorrépát takarították be, mások pedig már szántottak. De nemcsak a szántóföldek jellemzik a tájat, kö­zel van a Wielkopolski Nemzeti Park is. Szigorúan védett területek is van­nak itt. Iskoláscsoportokkal találkoztunk a műemlékeiről híres Komik és Gniezno városkában és Rogalin- ban is. Komikban, a XVI. században épült és a XIX. századba átépített kastélyban berendezett múzeumban és az ezt övező parkban gyönyör­ködtünk, Rogalinban pedig - bár a kastély egy részét restaurálják- a XIX. és a XX. század festőművé­szeinek alkotásait tekintettük meg. És ha már itt jártunk, a híres, hatal­mas tölgyfákat is megszemléltük, melyeket a csoportokban érkező gyerekek láncot alkotva átölelve mértek meg. Gnieznot is érdemes megnézni, a Vili. században ez volt a lengyel „főváros". Itt koronázták az első lengyel királyokat. DEÁK TERÉZ szomszédban a harmadik kis jövevényt várták, s mi­vel az elsőszülött kislány után az apuka örömére fiúval gyarapodott a család, a harmadiknál már nem­igen foglalkoztak a kérdéssel, mi­lyen nemű legyen, lehetne a kicsi. Az a lényeg, hogy egészségesen szülessen - mondogatták. Aztán elérkezett a várva-várt nap, illetve éjszaka, a kismamát beszállították a kórházba. Útközben még foglal­koztatta a kérdés, milyen nevet adjon majd a kicsinek. Az apuka ráhagyta a döntést, a kislány ugyanis az anya - Mária - nevét viseli, a kisfiút pedig a nagyapához hasonlóan Péternek hívják. Az újdonsült apuka alig várta a reggelt, rohant a szülészet portá­jára, ahol készségesen tájékoztat­ták: minden rendben van, 3,8 ki­logrammos, 52 centiméteres a fia. Elégedetten újságolta el a nagy hírt az ismerősöknek, a munkahe­lyén. Másnap, amikor meglátogat­ta a feleségét, a néhány perces találkozás alatt csak a leglényege­sebb információcserére kerülhetett sor: hogy van a két otthon lévő gyerek, na és ti a picivel? Minden rendben. Szinte búcsúzásként- hisz meglepetésként szánta az anyuka - elmondta: - Ha mérnem kisfiú, legalább a Stanislava nevet adtam neki, hogy még nagyobb legyen az örömöd. Ekkor majd­hogynem földbe gyökerezett az apuka lába, mi az, hogy nem kis­fiú, hisz neki azt mondták, hogy fia van. A testsúly, a pici hossza is egyezett azzal, amit előző nap mondtak neki. Ha lány, hát lány, az egészség a fontos. Aztán újra új­ságolta az ismerősöknek, tévedés történt, és még nevetve hozzátet­te: anyuci már csak tudja, hisz ott volt. De ezzel még nem fejeződött be a nemek közti ,, harc" A fia­talasszony egy hétig sem volt a szülészeten. A férj elégedetten hozta haza a két „nőt". Sürgés­forgás volt a házban, az apuka kivárta a következő hétfőt, hogy munka után az anyakönyvi hivatal­ba menjen az újszülöttel kapcsola­tos papírok ügyében. Onnan vi­szont - kezében a két személyi igazolvánnyal - vegyes érzelmek­kel érkezett haza. Az asszonyka elé állt: mondd meg végre, lányunk van, vagy fiunk? Az anyuka értel­metlenül nézett rá, ó pedig eléje tette a két személyit, ahol harma­dik gyermekként Stanislav nevű fiút jegyeztek be. Az asszony első pillanatban dü­hös volt a férjére: hogyan hagyhat­tad ezt beírni? Ő pedig védekezett: nem kérd&ték tőlem, mit akarok én, elvették az igazolványokat, s a kórházból érkezett papírok alapján beírták, amit szerintük kel­lett. Hiába tiltakoztam, mondtam, hogy otthon van a baba, többször láttam mezítelenül, hiába volt min­den szó. Ami fehéren fekete, azon nem lehet szavakkal változtatni. Barátjuk jogászésszel, minden­féle paragrafusokra, előírásokra, a leírtak megmásíthatatlanságára hivatkozva, még tovább fokozta a szülők aggodalmait. Az anyuka hiába érvelt, hogy látta az újszülöt­tet és kizárt, hogy elcserélték. Szóval bonyolódott az ügy. Végül másnap megoldódott a kérdés. Az apuka elment a szülészetre, ahol a szüléskor ügyeletes orvos beis­merte tévedését, egymás után többször is bocsánatot kért és az új papírokkal újra elküldte öt az anyakönyvi hivatalba, ahol végül is kiállították a kislány anyakönyvi ki­vonatát, a szülők igazolványába pedig a Stanislav névhez odabigy- gyészt ettek egy ,,a" betűt és a ne­met feltüntető rovatban a fiú he­lyett a leány megjelölés került. Az apuka pedig felsóhajtott: most már végre a valóságban is, papíron is lányom van, de ennek tisztázása jóval hosszabb ideig tartott, mint a szülés. -réz­Fiú vagy lány? ÚJS 8 1988. XII

Next

/
Thumbnails
Contents