Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-02 / 48. szám
Lengyelországi jegyzetek Varsóból még egyórás repülőút várt rám Poznanig. A város fölé érve a magasból a kivilágított utcák csodálatos látványa fogadott. A reptéren a vendéglátó baráti lap főszerkesztő helyettese, Tadeusz Katczmarek üdvözölt. A szerkesztőséggel évek óta tartjuk a kapcsolatot, s kölcsönös riportútjaink során ismerkedünk egymás életével és tapasztalatainkról olvasóinknak is beszámolunk. A Glos Wielkopolski a terület legrégebbi napilapja, hű képet próbál adni az itt élők mindennapjairól, örömeiről, gondjairól. A második világháborúban alaposan megrongálódott városban szinte rögtön megjelent, mihelyt a megszállóktól megtisztították Poznant. Akkor négy oldalon számolt be a város és környéke eseményeiről, ma már nagyobb terjedelemben, az olvasók széles táborának nyújt naponta információkat, mellékleteivel pedig hasznos tanácsokat, szórakoztató időtöltést. Egy kis „ízelítő11 A várossal azonos nevű szálloda egyik 16. emeleti szobájában volt az ideiglenes otthonom ott-tartózkodá- som alatt. Innen szép kilátás nyílt: nem messze a vasút- és az autóbusz-pályaudvarok, majd - amiről talán Poznan a legismertebb, a leghíresebb - a vásárváros, a távolban pedig az új lakótelepek toronyházai. A vásárnak egyébként három évtizedes hagyománya van: a gyártók és kereskedők első országos találkozóját 1958. márciusában szervezték meg. A tavaszi és az őszi hazai bemutatókon kívül rangja van a nemzetközi vásároknak is. De még ezen túl is kihasználják a vásárcsarnokokat, számtalan szakosított kiállításon találkoznak itt a szakemberek, az érdeklődők.- A vásárok természetesen pozitív értelemben rányomták bélyegüket a városra - magyarázta másnap Poznan utcáit járva kolléganőm, Grazyna Szulak. - Bővíteni kellett a szállodákat, üzletek egész sora épült és a szolgáltatások színvonalát is az igényeknek, előírásoknak megfelelően kellett emelni. A 600 ezer lakosú város további jellemzője az erős ipar: gépgyártásáról, fémfeldolgozó iparáról híres. De van itt cipőgyár, konfekciót (nagyrészt exportra) készítő üzem, élelmiszerfeldolgozó és kozmetikai gyár, gyógyszeripari vállalat. Munkalehetőség bőven akad férfiaknak, nőknek egyaránt.-A régi városrész mellett két nagy lakótelep épült, a Vinogrady és a Rataje, de a járulékos beruházások késnek, és gondot okoz az utazás is. Sokaknak egy órára van szükségük, hogy a város túlsó részén levő munkahelyükre eljussanak. Épül a gyorsvasút - reméljük, ez a megoldás. Milyen gondjaink vannak még? - ismételte kérdésemet kolléganőm. - Soká kell lakásra várni, 10-12 évig is, a telefonok esetében még rosszabb a helyzet. Ezekből a gondokból persze a várost szemlélő idegen vajmi keveset érzékel. Annál inkább gyönyörködik a rendezett, tiszta városközpontban, a régi városrészben, melyet a háború után megmaradt romokból csodálatosan újjáépítettek. Délután, amikor a sétálóutcává alakított történelmi részekben jártunk, feldíszített gépkocsik haladtak el méltóságteljesen mellettünk. - Ide csak az esküvőre menők hajthatnak be gépkocsival - magyarázta Grazyna. - Ha érdekel, nézzük meg a házasságkötő termet. Hogyne érdekelt volna. Igaz, ez csak kis esküvő volt, kevés résztvevővel, de a hangulatosan berendezett szertartásteremben különös atmoszférát teremtettek a fiatalok életének egyik fontos állomásához. Nem a legjobb téma Másnap, amikor vendéglátóimmal közöltem, hogy engem a kereskedelem különösen érdekel, egymásra néztek, aztán Tadeusz Kaczmarek főszerkesztő-helyettes megjegyezte: jóval magasabb áron. A többi üzletben gyakran éreztem magam otthonosan. Sok helyen van áruböség azokból a cikkekből, melyek iránt a vevők nemigen érdeklődnek: vagy divatjamúlt, vagy a színük, illetve a méretük nem megfelelő. Viszont azt is tapasztaltam, mihelyt divatos, szép holmi kerül a pultra és az árát is elfogadhatónak ítélik meg, máris megveszik a vásárlók. Az állami üzletek mellett Poznanban - hasonlóképpen, mint az ország más városaiban - számtalan magánkereskedő kínálja az árut butikjaiban. Ezekben egészen más stílusú, a divatholmikhoz alkalmazkodó áru kapható De ehhez mértek az árak is. Például egy pár női cipőt kétszer annyiért, csizmát pedig háromszoros áron láttam a magánárusoknál. Természetesen ez csak azért lehetséges, mert az állami kereskedelemnek hiányos a kínálata, másrészt pedig, aki divatos holmit akar, nem sajnálja érte a pénzt.- Nem lesz könnyű erről a területről írni, és főképp akkor nem, ha csak a pozitív dolgok érdeklik. Az ellátással ugyanis gondjaink vannak, nem olyan, mint ahogyan a poznaniak elvárnák. Erről különben személyesen is meggyőződhet, és képet alkothat a piaci helyzetről. Bevallom, a kollégák szavaiból ítélve rosszabbra számítottam. Talán azért is, mert idehaza sem rózsás az ellátás színvonala. Tény viszont, az élelmiszerboltok választéka nem mondható bőségesnek, és a húsboltok előtt gyakran látni sorakozókat A húst és a hentesárut ugyanis jegyre árusítják, de aki a meghatározott mennyiségen felül akar vásárolni, az is hozzájuthat az áruhoz - persze A magánkereskedők az áru - ruházati cikkek, lábbelik, bőrdíszmű, kiegészítők - nagy részét maguk készítik, vagy pedig a kisiparosoktól vásárolják meg. Több helyen láttm blúzokon, ruhákon a cédulát: külföldi alapanyagból készült. Elsősorban az ilyen cikkek ára jóval borsosabb az átlagosnál. Valamennyi boltnak - az államiaknak és a magánkereskedőknek egyaránt - be kell tartania a nyitva tartási időt. Reggel csupán az élelmiszerüzletek nyitnak korán, a többiben 10, illetve 11-kor kezdik az árusítást és általában este 19 óráig tartanak nyitva. Szabad a vásár A városképbe elválaszthatatlanul • A város nevezetességeit gyakran megcsodálják a turisták • Romokból varázsolták újjá a történelmet idéző épületeket beletartoznak a piacok Ezeken főképp a környékbeli termelők árusítják portékáikat. Gyönyörű, színpompás virágaikat, zöldséget, gyümölcsöt. Poznan környékén nagyon sok az üvegház, a fóliasátor, ottjártam- kor az első fagyok beállta előtt irigylésre méltó kínálatot láttam az árusok asztalain. A termeszthető zöldség valamennyi fajtája, gyümölcs, gomba, befőttek, savanyított káposzta volt kapható. Kolléganőm meg is jegyezte:- Ha friss zöldséget, gyümölcsöt akarok venni, akkor a piacra megyek, drágább ugyan, de a minősége jobb, mint, amit a boltban kínálnak. Itt ugyanis annyiért árusítanak a termelők, amennyiért akarnak, illetve amennyit a vevők adnak a termékért. Csupán a kereskedőket - akik a termelőktől megveszik és továbbadják - ellenőrzik időnként, hogy a megengedett százaléknál többet ne kérhessenek a vevőktől. A városban egyébként öt nagyobb piac van, de a lakótelepeken szinte minden jelentősebb élelmiszerüzlet mellett vannak standjaik a kistermelőknek. Szombatonként viszont a piacok átalakulnak. Ilyenkor a legtöbb a vásárló, és természetesen a kínálat is bővebb a hétköznapinál. Én sem mulasztottam el, hogy szombat reggel körül ne nézzek a színes, zenétől, az árusok kínálásától hangos piacon, melyet szombaton bazárnak neveznek. Az egyik belvárosi bazár környékén alig lehetett leparkolni. Tömeg, zsúfoltság mindenütt. A városlakókon kívül a környékbeliek is eljönnek ilyenkor adni-venni. Itt folyik az igazi vásár. Arra még véletlenül sem mernék vállalkozni, hogy felsoroljam - még árucsoportonként sem - mi mindent kínáltak itt az alkalmi eladók. A szokásos piaci kínálat ruhaneművel, lábbelivel, kozmetikai cikkekkel, kis háztartási gépekkel, a legkülönfélébb alkatrészekkel és még ki tudia mivel bővült. Az áru egy része új, de bőven volt itt használt holmi is. Szabad a vásár - jutott eszembe, amikor a „turistaforgalom eredményeként'1 viszontláttam a többszörös áron kínált, hazánkban készült termékeket, vagy a Magyarországról származó kötött holmikat. Itt csak az tilos, ha valaki a boltokban hiánycikknek számító árut - melyhez valamilyen úton mégis hozzájutott- felárral próbálja eladni. Kirándulók úticélja Poznan lakosainak és a rövidebb- hosszabb ideig itt-tartózkodó tu- risáknak nem kell túl messzire menniük, hogy felüdülést találjanak, s azoknak sem kell sok kilométert megtenniük, akiket a múlt emlékei érdekelnek. Figyelmes vendéglátóim sem hagyták ki ezt a lehetőséget, s igyekeztek minden említésre méltót megmutatni. Napsütéses őszi hétvége volt, s a várost elhagyva szorgoskodó földműveseket láttunk; a cukorrépát takarították be, mások pedig már szántottak. De nemcsak a szántóföldek jellemzik a tájat, közel van a Wielkopolski Nemzeti Park is. Szigorúan védett területek is vannak itt. Iskoláscsoportokkal találkoztunk a műemlékeiről híres Komik és Gniezno városkában és Rogalin- ban is. Komikban, a XVI. században épült és a XIX. századba átépített kastélyban berendezett múzeumban és az ezt övező parkban gyönyörködtünk, Rogalinban pedig - bár a kastély egy részét restaurálják- a XIX. és a XX. század festőművészeinek alkotásait tekintettük meg. És ha már itt jártunk, a híres, hatalmas tölgyfákat is megszemléltük, melyeket a csoportokban érkező gyerekek láncot alkotva átölelve mértek meg. Gnieznot is érdemes megnézni, a Vili. században ez volt a lengyel „főváros". Itt koronázták az első lengyel királyokat. DEÁK TERÉZ szomszédban a harmadik kis jövevényt várták, s mivel az elsőszülött kislány után az apuka örömére fiúval gyarapodott a család, a harmadiknál már nemigen foglalkoztak a kérdéssel, milyen nemű legyen, lehetne a kicsi. Az a lényeg, hogy egészségesen szülessen - mondogatták. Aztán elérkezett a várva-várt nap, illetve éjszaka, a kismamát beszállították a kórházba. Útközben még foglalkoztatta a kérdés, milyen nevet adjon majd a kicsinek. Az apuka ráhagyta a döntést, a kislány ugyanis az anya - Mária - nevét viseli, a kisfiút pedig a nagyapához hasonlóan Péternek hívják. Az újdonsült apuka alig várta a reggelt, rohant a szülészet portájára, ahol készségesen tájékoztatták: minden rendben van, 3,8 kilogrammos, 52 centiméteres a fia. Elégedetten újságolta el a nagy hírt az ismerősöknek, a munkahelyén. Másnap, amikor meglátogatta a feleségét, a néhány perces találkozás alatt csak a leglényegesebb információcserére kerülhetett sor: hogy van a két otthon lévő gyerek, na és ti a picivel? Minden rendben. Szinte búcsúzásként- hisz meglepetésként szánta az anyuka - elmondta: - Ha mérnem kisfiú, legalább a Stanislava nevet adtam neki, hogy még nagyobb legyen az örömöd. Ekkor majdhogynem földbe gyökerezett az apuka lába, mi az, hogy nem kisfiú, hisz neki azt mondták, hogy fia van. A testsúly, a pici hossza is egyezett azzal, amit előző nap mondtak neki. Ha lány, hát lány, az egészség a fontos. Aztán újra újságolta az ismerősöknek, tévedés történt, és még nevetve hozzátette: anyuci már csak tudja, hisz ott volt. De ezzel még nem fejeződött be a nemek közti ,, harc" A fiatalasszony egy hétig sem volt a szülészeten. A férj elégedetten hozta haza a két „nőt". Sürgésforgás volt a házban, az apuka kivárta a következő hétfőt, hogy munka után az anyakönyvi hivatalba menjen az újszülöttel kapcsolatos papírok ügyében. Onnan viszont - kezében a két személyi igazolvánnyal - vegyes érzelmekkel érkezett haza. Az asszonyka elé állt: mondd meg végre, lányunk van, vagy fiunk? Az anyuka értelmetlenül nézett rá, ó pedig eléje tette a két személyit, ahol harmadik gyermekként Stanislav nevű fiút jegyeztek be. Az asszony első pillanatban dühös volt a férjére: hogyan hagyhattad ezt beírni? Ő pedig védekezett: nem kérd&ték tőlem, mit akarok én, elvették az igazolványokat, s a kórházból érkezett papírok alapján beírták, amit szerintük kellett. Hiába tiltakoztam, mondtam, hogy otthon van a baba, többször láttam mezítelenül, hiába volt minden szó. Ami fehéren fekete, azon nem lehet szavakkal változtatni. Barátjuk jogászésszel, mindenféle paragrafusokra, előírásokra, a leírtak megmásíthatatlanságára hivatkozva, még tovább fokozta a szülők aggodalmait. Az anyuka hiába érvelt, hogy látta az újszülöttet és kizárt, hogy elcserélték. Szóval bonyolódott az ügy. Végül másnap megoldódott a kérdés. Az apuka elment a szülészetre, ahol a szüléskor ügyeletes orvos beismerte tévedését, egymás után többször is bocsánatot kért és az új papírokkal újra elküldte öt az anyakönyvi hivatalba, ahol végül is kiállították a kislány anyakönyvi kivonatát, a szülők igazolványába pedig a Stanislav névhez odabigy- gyészt ettek egy ,,a" betűt és a nemet feltüntető rovatban a fiú helyett a leány megjelölés került. Az apuka pedig felsóhajtott: most már végre a valóságban is, papíron is lányom van, de ennek tisztázása jóval hosszabb ideig tartott, mint a szülés. -rézFiú vagy lány? ÚJS 8 1988. XII
