Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-02 / 48. szám

IJ szú

3

Az ellenőrzés

a szocialista társadalom irányításának szerves része

A CSKP XVII. kongresszusa kitűzte a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításának stratégiáját. A Szovjetunió lenini pártjától ösztönözve konkretizáltuk a mélyreható demokratizálásnak, társadalmunk gazdasági, szociális és szellemi élete átalakításának irányvonalát. Az állami vállalatokról és szövetkezetekről szóló új törvényekkel összhangban a termelési ágazatokban, a gazdálkodó szervezetekben önigazgatási szervek alakulnak. Ez lényegesen megszilárdítja a dolgozóknak mint a közvagyon valódi gazdáinak helyzetét, s növeli érdekeltségüket a jobb gazdasági eredmények elérésében. Változik a társadalom irányítása is. A CSKP KB 7., 9. és 10. ülése rámutatott, milyen nagy követelményeket támaszt az átalakítás a párttal, a munkásosztály forradalmi élcsapatának tevékenységével szemben.

Hogyan érvényesül a párt vezető szerepe e fontos változások megvalósításában, a gazdasági reformok, az ésszerűbb irányítási rendszer, az új gondolkodásmód kialakítása követelményeinek szempontjából? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Benko- vics József elvtársat, az SZLKP KB helyettes osztályvezetőjét.

Benkovics elvtárs, mit tart ilyen szempontból a legfontosabbnak a mostani időszakban?

A nyolcadik ötéves tervnek sok tekintetben döntő jelentősége van, mivel az eddiginél bonyolultabb feltételek közepette most kell megoldani társadalmunk gazdasági és szociális fejlesztése meggyorsításának alapvető problémáit.

Fel kell azonban készülnünk arra, hogy a gazdaság hatékonyabbá tétele hosszú és igényes folyamat lesz, mivel a társadalmi tudatot éveken keresztül a gazdaság külterjes fejlesztésének elvei és módszerei határozták meg.

A vezető dolgozók az állami, gazdasági és a társadalmi irányítás különböző szintjein az elmúlt években elsajátítottak egy bizonyos fajta gondolkodást. Olyan szemléletet és munkamódszereket, amelyek a múltban gyakran beváltak, néha sikeresek is voltak. Az új érfékek létrehozásához, a társadalom fejlődésének mostani időszakában azonban már nem felelnek meg. A CSKP XVII. kongresszusa, az SZLKP ehhez kapcsolódó kongresszusa és a legfelsőbb pártszervek ezt követő tanácskozásai ezért helyeznek nagy hangsúlyt a gondolkodás átalakítására a kongresszus irányvonala megvalósításának folyamatában, a társadalom teljes, politikai, gazdasági és szociális fejlesztésének időszakában. A társadalmi változások egész folyamata sikerének döntő tényezője az ember. A siker tehát egyértelműen azon múlik, hogy az egyes irányítási szerkezetek hogyan fognak gazdálkodni a számottevő társadalmi, gazdasági és pénzeszközökkel, de legfőképpen az emberi értelemmel és alkotó- képességekkel.

Arról van szó, hogy újjá kell születnie, meg kell változnia a gondolkodásnak és a cselekvésnek?

Hogy az irányítás és a döntés folyamatának kell hatékonyabbá válnia, a kongresszus által meghatározott feladatok teljesítésében kell minden szinten következetességet és minőségi munkát követelnünk.

Miért kap ez a követelmény olyan különleges hangsúlyt?

Mert ez a folyamat természetesen nem lesz konfliktusmentes. Fel kell készülnünk arra, hogy magán viseli majd a régi és az új értékek harcának minden jellegzetességét, ennek minden következményével együtt. Minden azon múlik, mennyire leszünk következetesek, hogy az új értékekért folyó küzdelem „játék- szabályait'1 az irányítás egész szerkezetében betartsuk ezen értékek létrehozásának megkövetelésében.

Ezt hogyan lehet megvalósítani?

A döntések minőségétől és a feladatok teljesítésében megnyilvánuló következetességről az irányítás minden szintjén csak a tárgyilagos és igényes ellenőrzés nyújthat megbízható tájékoztatást. Ez a szocialista társadalom irányításának szerves része. Fejlődésünk jelenlegi időszakában az egyik legfontosabb emberi tevékenység az irányítás, amely döntő mértékben meghatározza a sokoldalú társadalmi fejlődést. A társadalomirányítás egészét tekintve mindig kifejezője a társadalmi rendszernek, annak érdekeinek és céljainak. Szabályozza és irányítja az egyén és a társadalom viszonyát, a társadalmi csoportok kölcsönös

kapcsolatát, kizárja, illetve megakadályozza az ösztönös társadalmi folyamatok kialakulását. Az irányítás jellege az osztálytársadalomban mindig osztályszempontú, ezeket nem nélkülözheti, nem lehet semleges. A szocialista társadalom irányításának az uralkodó munkásosztály érdekeit kell kifejeznie és biztosítania. Azét a munkásosztályét, amely a szocialista társadalmi viszonyok fejlődésével ma már az egész társadalom érdekeinek képviselője.

Az irányítás sokoldalú folyamat, amelyben az egyes tevékenységi területek összefonódnak, kölcsönösen meghatározzák egymást és így alkotnak egységes, teljes rendszert. A tervezés, a döntés, a munkaszervezés mellett nélkülözhetetlen helye és küldetése van az ellenőrzésnek, enélkül egyetlen rendszer sem működhet tartós jelleggel, nem valósíthatja meg céljait, vagyis nem fejlődhet eredményesen az egész társadalom alapvető érdekeit illetően.

Meghatározná pontosabban az ellenőrzés jellegét, funkcióját, jelentőségét?

Vlagyimir lljics Lenin, a szocialista irányítás alapelveinek megalkotója úgy jellemezte az ellenőrzést, hogy az az irányítás szeme, amely nélkül az irányító munka - vak. Lenin rendkívül fontosnak tartotta az ellenőrzést. Állam és forradalom című művében ezt írta:

.....a nyilvántartás és

az ellenőrzés ez a fő, aminek működnie kell és hogy helyesen működjön a kommunista társadalom első szakaszában." Figyelmeztetett az ellenőrzés politikai jelentőségére is. Ebben látta nemcsák a társadalmi érdekek védelmének hatékony eszközét, hanem a társadalmi munka termelékenysége növelésének feltételét is. Megkövetelte, hogy a közérdekű dolgok ellenőrzésébe minél több szakképzett munkást vonjanak be.

A CSKP és az SZLKP legfelsőbb szerveinek dokumentumai az irányítás e lenini elveivel összhangban nagy hangsúlyt helyeznek az ellenőrzésre, mint az objektív valóság megismerésének eszközére. így az ellenőrzés hatékonysága növelésének és a CSSZSZK kormányának 1981-ben hozott határozata is az „Intézkedések a népgazdaság és az államigazgatás ellenőrzési rendszerének tökéletesítéséről". Az Intézkedések célja az ellenőrzés hatékonyságának növelése úgy, hogy a pártszervek és -szervezetek vezetésével, a társadalmi szervezetek közreműködésével az ellenőrzés a társadalmi érdekek és szükségletek következetes számonkérésével tevékenyebben járuljon hozzá a problémák megoldásához, a hiányosságok felszámolásához, a tartalékok feltárásához, az állami fegyelem és felelősség megszilárdításához.

Annak ugyanis, aki határozati, illetve döntésjoggal rendelkezik, ismernie kell saját döntései, határozatai hatását. A döntések következményeinek átfogóan mély, tárgyilagos- a kitűzött célok elérésének folyamatában megnyilvánuló hatásának- ismerete nélkül nem beszélhetünk céltudatos tevékenységről. Ehhez azonban feltétlenül szükség van a kapcsolódó információk valamiféle jelzésrendszerére. Ezt a funkciót csak a rendszeres, tárgyszerű ellenőrzés töltheti be.

Az említett intézkedések a XVII. kongresszus követelményeivel összhangban nagy fontosságot tulajdonítanak a népi ellenőrzési bizottságoknak. így igaz. Hangsúlyozzák munkájuk tökéletesítésének szükségességét. Azt, hogy elsősorban az állami terv feladatainak teljesítését, a munka minőségét és hatékonyságát ellenőrizzék, valamint az állami és párthatározatok teljesítését az állami fegyelem megtartását illetően. A CSKP KB Elnöksége 1981. december 11 -én elfogadott határozata ,,A párt vezető szerepe érvényesítésének elvei a népi ellenőrzési bizottságokban", amely feladatul adja a pártszerveknek és -szervezeteknek, hogy ellenőrző munkájukban minden eszközzel segítsék a népi ellenőrzési bizottságok, valamint a szocialista irányítási rendszer többi ellenőrző szerve tekintélyének növelését és munkájának tökéletesítését.

Miért van erre szükség? Hiszen ■minden vezető, irányításért felelős dolgozó munkaköri kötelessége a feladatok teljesítésének reális értékelése, saját döntései és utasításai végrehajtásának ellenőrzése; ezzel a döntések helyességéről való megbizonyosodás.

A CSKP XVII kongresszusa hangsúlyozta, hogy „az irányítás egész intézményrendszerét át kell hatnia az állandó, hatékony ellenőrzésnek". Ez a céltudatos és-hatékony irányítás egyik lenini alapelve. Lenin nagyra értékelte az ilyen munkastílust az irányításban, amikor az ellenőrzés a kitűzött feladatok teljesítésének, valamint a fegyelem megszilárdításának elsődleges eszköze. Azt követelte, hogy az embereket konkrét feladatokkal bízzák meg, s hogy e feladatok teljesítését következetesen ellenőrizzék. Ezt tekintette minden munka lényegének.

Ennek a lenini elvnek az érvényesítése az irányításban, miszerint „aki irányít, az ellenőrizzen is", még mindig irányítási rendszerünk gyönge láncszeme. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a következetes, az igényes ellenőrzés sose lesz népszerű, tudatosítani kell, hogy ez objektív szükségszerűség és kötelesség, amely alól egyetlen vezető és irányításért felelős dolgozó sem bújhat ki. A vezető a beosztás, a tisztség elvállalásával ugyanis ezt a népszerűtlen kötelességet is felvállalta, hogy tárgyilagosan értékeli munkatársait, s hogy ezekből az értékelésekből levonja a megfelelő következtetéseket. Sajnos, gyakran lehetünk tanúi annak, hogy ezt az alapelvet megállapításokkal helyettesítik, és hiányzik azoknak az szubjektív tényezőknek az elemzése, amelyek miatt nem sikerül elérni a munka kívánt hatékonyságát, minőségét.

Szemléltethetné ezt példákkal is?

A minisztériumok és a gazdasági termelőegységek irányításának elemzéséből kiderül, hogy ezekben a feladatok teljesítésének ellenőrzését nagyrészt adminisztratív-statisztikai módszerrel végzik, s hogy ez a nyilvántartásban és a kimutatásban merül ki. A felelős dolgozók jelentik ugyan, hogy a feladatok teljesítették, az esetek többségében azonban semmiféle konkrét adat nem utal arra, hogy milyen munka- módszerek, irányítási elvek alkalmazásával, s hogy milyen változást sikerült elérniük ebben vagy abban a dologban. A feladatok teljesítésének elemző értékelése, a személyes felelősség meghatározása az adott helyzetért sajnos, a gyakorlatban csak ritkán fordul elő.

Hét minisztérium és öt vezér- igazgatóság 350 jelentésének az értékelése (1982-85-ös időszak) arról győzött meg bennünket, hogy az irányításért kollektíván felelős szervek és azok segítőszervei sem fordítanak kellő figyelmet saját intézkedéseik, utasításaik teljesítésének ellenőrzésére, sem a konkrét szervek határozataira. A jelentések 45 százalékából hiányzott az előző időszakban hozott határozatok teljesítésének elemzése, a jelentések 35 százalékában pedig arra hivatkoztak, hogy az előző időszakban elfogadott határozatok nem voltak hatékonyak, azonban csak az okok elemzése és a személyes felelősség megállapítása nélkül. Csupán a jelentések 20 százaléka tartalmazta elfogadható szinten a feladatok teljesítésének és az ebből következően szükséges további intézkedéseknek az elemzését.

A következetes ellenőrzés elmulasztásáról a gazdaságirányítás hatásköreiből több példát is említhetünk. Mielőtt a fogyasztási cikkek a kiskereskedelmi forgalomba kerülnek, a műszaki ellenőrzéstől kezdve különféle ellenőrzéseken mennek keresztül. A minőségellenőrzés az irányításért felelős valamennyi dolgozó munkaköri kötelessége egészen a mestertől kezdve. Van itt végtermék-ellenőrzés, kimeneti ellenőrzés, bemeneti ellenőrzés a nagykereskedelembe, ugyaninnen kimeneti ellenőrzés, majd bemeneti ellenőrzés a kiskereskedelembe. Ez azt jelenti, hogy az árut, mielőtt a fogyasztóhoz kerül, legalább hat helyen ellenőrzik. Hogy ezek az ellenőrzések mennyit érnek, azt többé- kevésbé minden vásárló tudja...

A 7, ötéves terv során a fogyasztási cikkek minősége nem javult olyan mértékben, amilyenre a hatékonysági folyamatban szükséges lenne, de még a lehetőségek és az erre fordított erőfeszítések arányában sem. Inkább azt kell mondanunk, hogy a minőség javulása stagnált, holtpontra jutott. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség kimutatásai szerint több fogyasztási cikk minősége még romlott is. A rossz minőségű fogyasztási iparcikkek aránya például 18-ról 19 százalékra emelkedett. A kifogásolható, rossz minőségű élelmiszeripari termékek aránya pedig 29-ről 31 százalékra növekedett. A fogyasztási cikkek mindkét vizsgált csoportjában (plusz-mínuszban kifejezve) a minőség romlása elérte a tíz pontot. Ha ebben a folyamatban törvényszerűen meghatározó is a felhasználható nyersanyagok minősége, a hiányosságok döntő részét mégis a technológiai fegyelem be nem tartása idézi elő. És ez arról tanúskodik, hogy a vezető dolgozók nem teljesítik következetesen a gyártási folyamat során ellenőrző feladatukat, sőt sok esetben még azok a műszaki dolgozók sem, akik közvetlenül az ellenőrzést végzik.

Ezért kellett bevonni közvetlenül a termelés, a gyártási folyamat ellenőrzésébe a népi ellenőrzési bizottságokat?

Ezért. Most az irányítási rendszer egyes fokozatain különleges, ún. speciális ellenörzőszerveket hoznak létre. Az állami és a gazdasági irányítás hatáskörében ott vannak a főellenőrök, de vannak ágazati ellenőrzések, van állami ügyelet és a népi ellenőrzési bizottságok, amelyek ezeknek a különleges ellenőrző- szerveknek meghatározó tényezői. A speciális ellenőrzési szervek viszonylag önállóan, az irányító szervektől függetlenül lépnek be az ellenőrzési folyamatba. Sőt mi több, kötelességük az irányító szervek tevékenységét is objektíven ellenőrizni a feladatok teljesítésének folyamatában.

Viszonylagos önállóságuk abban rejlik, hogy bizonyos, büntetéseket kirovó lehetőségeken kívül nincs döntési jogkörük. Az ellenőrzések során szerzett tapasztalataikat a javaslattal együtt kötelesek az irányító szervek elé terjeszteni, s ezektől olyan intézkedéseket követelni, amelyek végérvényesen meghatározzák a további folyamatot. Ezek általános érvényű elvek minden speciális ellenőrzés számára.

Meghatározó az a lenini alapelv, hogy az ellenőrzés fő feladata a helyzet, a feltárt hiányosság javítása, különben az ellenőrzés nem teljesíti küldetését. Ez azt jelenti, hogy a szocialista társadalomban az ellenőrzés nem lehet öncélú, ellenkezőleg, hatékonynak, építő jellegűnek kell lennie. Olyannak, hogy cselekvő hatást gyakoroljon a feladatok

teljesítésének menetére, a problémák megoldására. Ehhez azonban nem elég feltárni a helyzetet, hanem következetesen javasolnia is kell a változtatásokat az irányítás és a döntések szintjén.

Mennyire voltak hatékonyak az eddigi ellenőrzések?

Az ellenőrzések eredményeinek kihasználása a döntések hozatalában és az irányításban ma még „gyenge láncszem". A különleges ellenőrzési szervek jelentéseiből kiderül, hogy az esetek 90 százalékában ismételten ugyanazokat a hiányosságokat állapítják meg, például (akár az irányító szervek hiányos ellenőrző tevékenységét) és ez semmi mást nem bizonyít, minthogy még az előzőekben feltárt hiányosságokat sem távolították el.

Mindez azt a benyomást kelti, hogy az ellenőrzésnek „nincs foga, nem harap" . . . Az így végrehajtott ellenőrzés, amely nem jut odáig, hogy érvényt szerezzenek neki az irányításban, nemcsak hatástalan része annak, hanem egyenesen szakadást idéz elő benne. Sem szabályozó szerepét nem látja el, sem nevelő küldetését nem teljesíti, hiszen a felelelőtlenül, a rosszul dolgozókkal szemben semmiféle eljárást nem foganatosít, s ezzel lazítja a munkafegyelrrlet, bomlasztja a munkaerkölcsöt.

Ha az irányításból hiányzik az igényes és következetes ellenőrzés, akkor az egész rendszerben hatását veszti a szocialista irányítás alapelve - a demokratikus centralizmus. Következésképpen, ha a felsőbb szerv nem ellenőrzi rendszeresen és alaposan az alsóbb szerveket a demokratikus centralizmus ezen elvei szerint, akkor nem teljesíti küldetését és megszakítja az irányítás rendszerének függő láncolatát, amelyekhez a társadalomnak elsőrendű érdeke fűződik. Ebben az esetben a felsőbb szerv nem tudja érvényesíteni és kihasználni az alsóbb szervek észrevételeit, tapasztalatait és kezdeményező javaslatait sem a döntéshozatalok folyamatában, ami a szocialista demokrácia elmélyítését nehezíti döntő mértékben, s ez szintén a lenini elvek megsértése.

A mai állapotok okát elsősorban abban kell keresni, hogy a párthatározatok teljesítéséhez nem eléggé felkészülten, nem eléggé komplex módon láttak hozzá az irányítás és az ellenőrzés feladatkörének kialakítását tekintve. Az ellenőrzést kiragadták az irányítás összefüggés- rendszeréből és valamennyi különleges tevékenységnek tekintették. Az ellenőrzés megvalósításával megbízottak erőfeszítése sokkal inkább a speciális ellenőrző szervek munkájának megszervezésére irányul, mint magának az ellenőrzésnek a tökéletesítésére, az irányító szervek és az azokat vezetők munkájának mindennapi függvényében. Ezért megszakad az egyes fokozatok közötti kötődés, összefüggés. A felsőbb szervek elveszítik áttekintésüket a dolgok való állásáról, s ezáltal lehetőségüket is, hogy a kialakult helyzetre időben és helyesen reagáljanak. Az igényes ellenőrző elemzés helyett az irányítási rendszerben meghonosodnak a felületes információk, amelyek a kialakult helyzet valódi okait nem tárják fel. Ennek következményeképpen a dolgok állásáról kialakult egész kép eltorzulhat, hamissá válhat.

Azt kell tudatosítanunk és nyilvánvalóvá tennünk, hogy az ellenőrzés szerves része az irányítási rendszernek. A szocialista társadalomban szigorúan a három lenini alapelv szerint kell működnie, ez pedig a tudományosság, vagyis az objektivitás. A kollektivitás, vagyis a tömegek részvételének igénybe vétele. És végül az osztályszempontúság, vagyis a pártosság.

Csakis ennek alapján teljesítheti sokoldalú fejlődésünk igényes feltételeinek kialakítását.

Köszönjük a beszélgetést.

H. MÉSZÁROS ERZSÉBET

988. XII. 2.