Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-02 / 48. szám
Véleményt mond: Jozef Jurcák, az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának osztályvezetője Példamutatással erősítsük a párt vezető szerepét A kor, amelyben élünk, rendkívül igényes és felelősségteljes munkát kíván a pártszervektől, pártszervezetektől, minden kommunistától. Kerületünkben jelenleg mindenekelőtt az alapszervezetek és a választott pártszervek munkájának tökéletesítését tartjuk a legfontosabb teendőnek. Arra törekszünk, hogy a tanácskozások napirendjén elsősorban a legfontosabb kérdések szerepeljenek, s hogy azokat demokratikusan, a „kényes kérdések" elemzésével kiegészítve tárgyalják meg. Úgy látjuk, van haladás ezen a téren. A kerületi pártbizottság, a járási bizottságok, valamint az alacsonyabb szintű pártszervek tanácskozásairól egyre jobban kiszorul a formalizmus, s a gyűlések mindinkább munkajellegúek. A nyíltság nagy segítséget jelent a kommunistáknak a munkában, a tájékozódásban és a tájékoztatásban. Egyben alkotóbb tevékenységre is serkenti őket. Az élet tehát igazolja Lenin szavainak igazságát, melyek szerint az igazi kommunista az, aki figyelmesen vizsgálja pártjának dolgait, töpreng azokon, s igyekszik önállóan megoldani az egyes feladatokat. A kerületi pártbizottság ülésein, a szemináriumokon és értekezleteken a kérdések demokratikusabb megítélését hivatottak elősegíteni a párt- és az állami szervek tisztségviselőihez intézhető kérdések, valamint a feladatok teljesítésének számonkérése. így zajlanak mostanában a párttanácskozások az egyes járásokban is. Például Kassán, (Ko- áice), valamint a Humennéi, a Bar- dejovi, a Svidníki, a Presovi és a Vranovi járásban. Ennek az új gyakorlatnak köszönhetően a határozatok is konkrétabbak, minden esetben névre szólóak, tehát teljesítésük is ellenőrizhetőbb. Arról nem is beszélve, hogy ezáltal csökken az ügyintézés körüli papírmunka, a tanácskozások pergőbbek, folyamatosabbak, az észrevételek intézése pedig jóval rugalmasabb. Növekszik a szóbeli tájékoztatók részaránya is. Úgy érzem, az új, az eddiginél hatékonyabb munkamódszer népszerűsítésében, illetve meghonosításában a kerületi pártbizottság jó példát mutat a járási bizottságoknak és az alapszervezeteknek. A kerületi pártbizottság elnöksége és titkársága például az idei esztendő második felében sorban értékeli a járási pártbizottságok munkáját. Ezeken a megbeszéléseken a vezető titkárok élőszóval számolnak be a kongresszusi határozatok és a legfelsőbb pártszervek ezt követő ülésein elfogadott határozatok teljesítéséről. Persze, erre a számadásra alaposan fel kell készülniük, mert a kerületi párt- bizottság is gondosan felkészül. Az elnökségi ülést megelőzően felmérést végzünk az értékelésre kerülő járásban, tehát aránylag tiszta képünk van az ottani helyzetről. Természetesen egy-egy ilyen számvetéskor nemcsak az eredményeket vesszük sorra, hanem megvitatjuk a járás fejlesztésével kapcsolatos időszerű kérdéseket, feladatokat is. Eddig a Humennéi, a Poprádi, a Kassa-vidéki, a Preáovi, a Vranovi és a Spiéská Nová Ves-i járást értékeltük így. Megítélésünk szerint a számadásnak ez a formája nemcsak azért hasznos, mert igen mélyreható, alapos lehet, hanem azért is, mert a pártszerveket és szervezeteket mélyebb önvizsgálatra készteti. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy kerületünk vezető dolgozóinak többsége felkészülten, hozzáértéssel és felelősségteljesen végzi a munkáját és igyekszik lépést tartani a korral. Ennék ellenére az eddiginél céltudatosabb és következetesebb kádermunkára törekszünk. Igyekszünk olyan emberekre bízni a pártvezetést, akiket arra - a tagság véleményét is figyelembe véve- a legmegfelelőbbnek tartunk. Az élet azt igazolja, hogy nem lehet csupán a szavai alapján megítélni valakit, elsősorban a munkáját kell szemügyre vennünk. Nem véletlenül hangsúlyozta az október 21 -én tartott kerületi ülésünk is a párttagok munkafegyelmének és példamuta- tátásnak fontosságát. Felelősnek érezzük magunkat Kelet-Szlovákia gazdasági és kulturális fejlődéséért, a lakosság élet- színvonalának alakulásáért. Nem kis mértékben a kommunisták érdeme, hogy kerületünk gazdasági ágazatai a jelenlegi ötéves tervidőszakban is eredményesen teljesítik feladataikat, hogy a termelés egyre gazdaságosabb, s hogy a múltban sokat bírált építőipar is kezd talpra állni. A mezőgazdasági termelés is ígéretesen javul. A gabonatermesztők például az idén 160 ezer tonnával túlteljesítették tervüket, s most a kukoricából is szép termést takarítottak be. Népgazdaságunk eredményei a jövőben elsősorban a most alakuló állami vállalatok termelési erejétől függnek majd. Érthető tehát, hogy az ottani pártszervekre és szervezetekre az eddiginél is több munka vár- kezdve az önigazgatási szervek és vállalati igazgatók választásától a termékértékesítésig vagy az üzemfejlesztésig. Ami az önigazgatási szervek és igazgatók választását illeti, kerületünk dolgozói helyesük a demokratizációs folyamatnak ezt az elemét. A választások előkészítésébe a pártszervek is tevékenyen bekapcsolódnak. Sajnos, a nagy igyekezet ellenére előfordul még, hogy például a dolgozók küldötteinek gyűlésére a jelöléseket felületesen intézték, ezért a választást meg kellett ismételni. Ugyanakkor nem sikerült mindenütt legalább két egyenrangú jelöltet találni az igazgatói posztra. Volt olyan eset is, hogy csak egy jelöltre szavazhattak a küldöttek. Mindez a káderképzés fogyatékosságaira utal. Ugyanis néhol hiányoznak a szakmailag és politikailag rátermett kádertartalékok, másutt a felkészített személy nem meri vállalni a komolyabb megbízatást, illetve attól tart, hogy nem választják meg. Mi tagadás, helytelen lenne bárkire is ráerőszakolni valamilyen vezető beosztást, de legalább annyira helytelen, ha egy arra a posztra megfelelő, valóban rátermett ember visszautasítja a közösség bizalmát. Kerületünkben nyitott és eredményes pártmunkára törekszünk. Olyan kommunista magatartás kialakítására és vállalására, amely hatékonyan segíti a társadalom fejlődését. A 62 éves Halász Ernő, bár az öregség határán ballag már, még ötvennek se néz ki. Haja éppen csak deresedik, mintha a fejére hullott volna néhány hópihe, s nem akar elolvadni a meleg szobában sem. Mestersége kőműves. Negyvenöt évet dolgozott a szakmában, számos elismerés mellett megkapta a Kiváló Építömunkás kitüntetést. Évekig volt a helyi és a járási nemzeti bizottság képviselője. Utolsó ő a híres Halász kőművesdinasztiából, aki még e szakmát folytatja.- Gyerekkorodban mi szerettél volna lenni?- Amióta az eszemet tudom, kőművesnek készültem. Minden ősöm, apám és nagybátyáim is kőművesek voltak. Leleszen (Leles) még az ötvenes években is több mint 100 kőműves volt, ma csak tíz van. Elhallgat, képzeletben újra kisfiúvá törpül.- Apám kömúvesvállalkozó volt. Mostohaanyámnak sok ékszert vett, később mind elitta, még az aranyóráját is, aztán eltűnt, soha nem láttuk többé.- És a mostohád?- Elment a lányával, és én a vak nagymamámmal maradtam, amíg András bátyám magához nem vette, haláláig gondozta.-Téged ki nevelt fel?- A keresztszülök, Bartkóék. Tizenkét tehenet gondoztam, afféle szolgalegény voltam. Enni volt mit, ruhát is kaptam. Én sohase voltam nagy igényű, csak a munkának éltem, mindig ügyeltem arra, hogy pontos és jó munkát adjak ki a kezemből. Persze, nem akartam örökké teheneket gondozni. Kőműves szerettem volna lenni, de keresztanyám nem annak szánt. Cingár, vézna gyerek voltam, hát odaadott Perbenyikbe (Pribeník) borbélyinasnak. Ez nekem sehogysem tetszett, semmi kedvem nem volt másokat borotválni és nyírni. A kőmúvességhez éreztem tehetséget és vonzalmat magamban. A vége az lett, hogy elvágtam a borotvaszíjat és hazaszöktem. Emlékszem, éjjel jöttem, egyedül, nagy vihar támadt, akkor csapott a villám Tasol András bácsi pajtájába.- A keresztszülök hogy fogadtak?- Nem örültek. Keresztapám másnap mégis elment Feri bátyámhoz, s azt mondta neki: Halász úr, valamit csinálni kell az Ernő gyerekkel, minden áron kőműves akar lenni.- No, ha akar, akkor jó kőműves lesz belőle - felelte kurtán. időbeosztás fél siker. Ha úgy érzed, hogy gyenge vagy, kapaszkodj a munkába, akkor meg fogsz élni.- Később, hogy alakult a sorsod?-Amikor segéd lettem, megvátlam Feri bátyám partijától.- Miért?- Megmondom őszintén, több pénzt akartam keresni és továbbképezni magam a szakmában. így kerültem 1944 tavaszán egy állami vállalathoz. Erődítményeket építettünk a Kárpátokban. Két pengőt kaptunk egy órára, naponta tíz órát dolgoztunk. Akkor még 80 pengőért egy süldőt lehetett venni, egy pengő volt egy liter bor. De szeptemberben megszöktem onnét, mert már közel volt a front. Velem jött Világi Béla is. Vajánnál (Vojany) megállt mellettünk egy teherautó, nyilasok szálltak le róla, igazoltattak. Megmutattuk a papirt, amelyen az állt, hogy itt és itt erődítményeket építünk. Azt mondták, szálljunk fel, ránk nagy szüksége van a hazának. Mit tehettünk? Felszálltunk. Én akkor még csak 18 éves voltam, Béla 17. Bányácskára vittek bennünket, ahol egyhónapos katonai kiképzést kaptunk. Majd Rozsnyóra (Roznava) irányítottak, ahol megsebesültem és fogságba estem. Bukarestben voltam egy évig fogoly, 1945 szeptemberében kerültem haza.- S kihez mentél?- Kihez mehettem?! - néz rám csodálkozva. Csak a keresztanyámhoz, aki így fogadott: Mindig az jön haza, akit senki se vár. Ez engem igen szíven ütött, ma is fáj ha rágondolok. Persze, megértettem öt is, neki két fia volt a fronton, az egyik elesett, a másik 1946- ban jött haza. Én ebben az évben megnősültem, még 21 éves se voltam.- Úgy tudom, a feleséged, Bözsike rokonsága ellenezte ezt a házasságot.-Jól tudod. Én szegény fiú voltam. A feleségem meg egy középgazda egyetlen lánya, sokan udvaroltak neki, nagygazda fiúk is, de ő engem választott. Ahogyan nálunk mondják, bolond szerelmesek voltunk.- Ebből a nagy szerelemből született három fiatok.- Igen. Az egyik jogász, a másik építészmérnök, a harmadik otthagyta a főiskolát és megnősült. Fiatalon, akárcsak én. Különben jó szakmája van. Boldog ember ö is.- Negyvenöt évet dolgoztál a szakmában, mire vagy a legbüszkébb?- Elsősorban a fiaimra, meg a három unokámra.- A szakmai sikerek? Újra elhallgat, én várok, míg képzeletben visszabotorkál a gyermekkorból a mába.- Amikor megmondták, hogy mehetek hozzá inasnak, nagyon boldog voltam, talán először gyermekkoromban. Madarat lehetett volna velem fogatni. Arcán mosoly dereng fel.-Tizennégy éves voltam, egy hónapig a sarat tapostam mezítláb. Nyár volt, szívesen csináltam.- Elmondanád, mi volt az a sártaposás?- Akkoriban nem téglából építették falun a házakat, hanem vályogból, mert olcsóbb volt. Törekkel összekevert sárral falaztunk. A vakolás is sárral történt. Nehéz munka volt nagyon a sártaposás, ezt napszámosok, leginkább cigányok végezték, de az inasok is. Feri bátyámék hatan dolgoztak, a testvérei és fiai. Egy hét alatt felfalaztak egy házat, a tetőt is ők készítették, persze a vakolást is.- Leleszen a legtöbb köves Feri bátyádnál tanulta a szakmát. Máig kering róla a rengeteg legenda.- Mit mondjak? Szigorú, jó szakember volt. Nem tűrte a hanyag, trehány munkát. Emlékszem, azt mondta egyszer az egyik tanulónak, mert híg volt nagyon a sár: Bandi fiam, ereszd fel a kútostort és takarodj haza! Bandinak se kellett kétszer mondani, örült, hogy megszabadult a nehéz sárdagasztástól. Hátára vette a hátizsákot és elindult haza. Feri bátyám észbe kapott, hogy baj van, ha Bandi elmegy, nem lesz ki sarat csináljon. Utána kiáltott: gyere vissza Bandi fiam, hát már viccelni se lehet veled? Bandi hátrafordult, s csak annyit mondott: Ha bolond lennék. Egy más alkalommal éppen a külső falakat vakoltuk, s már leszállt a nap, de még dolgoztunk. Megszólalt az egyik napszámos, Pinyigö, leleszi cigány volt, s azt mondja: Halász úr, már leszált a nap. Mire ő: elég baj az, ha tudnám kitámasztanám, hogy mindig süssön. Akkor még napkeltétől napnyugtáig kellett dolgozni.- S amikor a kemencét csináltátok a parókián?-Ez 1943-ban történt, dr. Nagy Kálmán, az orvos a parókián lakott, ott volt a rendelője is. Igen jó orvos volt, a szegényeket ingyen kezelte. Hát neki csináltuk a kemencét. Már leraktuk az alapot, amikor megszólalt a hátunk mögött a vikárius: Halász úr, vinkliben van az alap? Feri bátyám felegyenesedett, hátratolta a kalapját, s azt mondta nagy mérgesen: Nyolcvanszor, hat- vanszor, még a jézusmáriában is vinkliben van. A vikárius megfordult és elment. Hát ilyen ember volt Feri bátyám. Feláll, s egy dobozból képet vesz elő, s az asztalra teszi.- Itt vagyok én, ez meg Feri bátyám. Én tőle tanultam meg nemcsak a pontosságot, a szakma szeretetét, hanem a munkaszervezést is. Sokszor elmondta: Fiam, jegyezd meg, a jó szervezés és a jó A szék támlájára könyököl, fejét a tenyerébe hajtja és gondolkodik.- Ott kezdem, hogy a 45 évből 27-et a Michalovcei Mélyépítő Vállalatnál dolgoztam le, ahol mi alkalmaztuk először az úgynevezett Zlobin-módszert. Ennek a lényege az építőanyaggal való takarékosság és a minőség. Minden munkafolyamatot pontosan és terv szerint kell végezni. A kész épületet egy szakbizottság ellenőrizte és értékelte. Hangsúlyozom, hpgy a minőség csak első osztályú lehetett, ha hibát találtak, azt nekünk kellett ingyen kijavítani.- Volt-e ilyen eset?- Soha, sót, minden lakásegység átadása után külön jutalmat kaptunk. Egyszer 110 ezer koronát osztottam szét a brigád tagjai közt, még a takarítónőnek is jutott belőle. Tehát az anyagtakarékosság és a minőség saját jól felfogott érdekünk volt. Megjegyzem, a Zlobin-módszert csak ott lehet hatékonyan alkalmazni, ahol biztosított a folyamatos anyagellátás.- Előfordult-e, hogy nem volt építőanyag?- A mi brigádunkban soha. Ha kellett a vezérigazgatóhoz is elmentem, de anyag mindig volt. Én azt vallom ma is, nem a munkásban van a hiba, ő dolgozik, ha van miből és miért. Mi havonta megkerestük tisztán az 5-6 ezer koronát, ehhez jött még a prémium.- Erre voltál a legbüszkébb?- Dehogy - néz rám szúrós tekintettel. A feleségéhez fordul.- Mikor is mentünk Ungvárra dolgozni?- Ha jól emlékszem, 1982-ben.- Igazad van. Szóval Ungváron is aZIobin-módszer szerint építettünk hasonló lakásegységeket, mint idehaza. Egy év múltán tíztagú építöcsoport érkezett hozzánk Kijevből. Nagy elismeréssel nyilatkoztak munkánkról. Az újságok is írtak rólunk, a szovjet tv is adott rólunk képesriportot. Hát erre voltam és vagyok ma is a legbüszkébb.- Gondolkodtál már azon, hogy a 45 év alatt hány lakást építettettek fel?-Töprengtem én már ezen. Egy olyan 50 ezer lakosú város biztos lenne belőle.- Hatvankét éves vagy, ez az a kor, amikor az ember lassan igyekszik leszokni bizonyos dolgokról.- Én a dohányzásról szoktam le.- A munka?- Az éltet továbbra is. Vállalok ma is kisebb munkálatokat, vagy barátaimnak, ismerőseimnek segítek. Nemrégen fejeztük be az egyik barátom lakásának a belső pucolását. Megnéztem, s a frissen meszelt szobákban értettem meg igazán mindazt, amit Halász Ernő a kőműves- mesterség szeretetéröl és szépségéről mondott... TÖRÖK ELEMÉR ÚJS! 1988. XII
