Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-25 / 47. szám

TITKÁRNŐ A főnök mérgesen ráripakodik a titkárnőre: x- Mondja, Micike kisasszony, mi­ért nem veszi fel a kagylót, ha a tele­fon szól?- Ó, főnök, a legtöbb hívás úgyis önnek szól! NÉPSZERŰ- Maga egy év alatt öt különböző cégnél dolgozott? - kérdi az állásra jelentkezőtől a személyzeti osztály vezetője,- Igen, kérem. Annyira népszerű vagyok, hogy kapkodnak utánam a vállalatok! MALAC- Képzeld, születésnapomra a férjem virág helyett egy kis mala­cot adott ajándékba.- Ez bizony hasonlít rá!- Ó dehogy - ezt mégsem lehet mondani! ÁRVÍZ Két férfi gunnyaszt a háztetőn, ahová az árvíz elől menekült.- Odanézz, Gustáv: ott úszik egy sapka.-Az bizony nem sapka, hanem Böszörményi szomszéd, aki mindig lekaszálja a kertjében a füvet, bár­milyen idő van is. RUHATÁRBAN- Kisasszony, megengedi, hogy felsegítsem ezt a kabátot?-Csak azért, nehogy kellemet­lensége legyen belőle!- Miért?- Mert ez a kabát nem az enyém! SEMMITTEVŐ- Én ismerek valakit - jelenti ki Ödön -, aki világéletében semmit sem csinált, de azt bizony nagyon jól csinálta! VÁLOGATÓS FÉRJ- Torkig vagyok az örökös kifogá­saiddal meg a válogatásoddal! - csattan fel a feleség. - Hétfőn ízlett a zöldborsó, kedden is ízlett, szerdán is szívesen megetted, és csütörtökön is - és ma pénteken egyszerre csak kijelented, hogy ehetetlen! Hallottuk Sokan azért nem mondanak igazat, mert szégyenkezniük kellene. AFORIZMÁK Akkor tudjuk megállapítani, ki az, aki nem csupán színlel­ve, hanem -valóban tiszteli az igazságot és -gyűlöli az igaz­ságtalanságot, ha megfigyel­jük, melyik ember hogyan vi­selkedik az olyanokkal, akik­kel szemben könnyen lehetne igazságtalan. Platón A gazdagság forrása a munka - a szegénységé a lustaság Montesquieu Ha hálát várunk jótéteménye­inkért, rendszerint csalódunk, mivel az adakozó gőgje és a megajándékozott hiúsága nem fér össze egymással. Ha alaposan átgondoljuk az unalom különböző hatásait, el kell ismernünk, hogy kötelessé­geinket többször teljesítjük pusz­ta unalomból, mintsem érdekből. La Rochefoucauld Azt szokták mondani: mű­vész, tanulmányozd a természe­tet! De mindazt, ami szép és általános benne, nem könnyű úgy kiszúrni belőle, hogy sértet­len maradjon. J. W. GOETHE A hazaszeretet: az a meggyő­ződés, hogy az egyik ország az összes többinél különb azért, mert mi ott születtünk. G. B. SHAW NEM NORMÁLIS- Úgy vélem, doktor úr, nem va­gyok teljesen normális - panaszolja az ideggyógyásznak a páciens.- Miért gondolja, Brahovác?- Hát mert szeretem a felesége­met, és ki nem állhatom a titkár­nőmet. A hét vicce Egv fiatalember ezt a feladatot adja a számítógép­nek: „Feleséget keresek, ne legyen túl magas, szeré­nyen öltözködjék, szeresse a társaságot, és jól tudjon úszni" A számítógép néhány perc múlva elkészíti a választ: „Vegyen feleségül egy pingvint'4. (Miroslav Motyöík rajza) SZERETŐ- Rendben van, Mari, felveszem háztartási alkalmazottnak. A bért is megkapja, amit kér - de szeretőről szó sem lehet!- Nem tesz semmit, nagyságos asszony: fiút majd én hozok! TÁNCOSNŐ A mulatóban két középkorú férfi elragadtatva bámulja a gyönyörű táncosnőt.- Megfoghatatlan! - suttogja ma­ga elé az egyik.- Sajnos - bólint a másik. ZSOKÉ A versenyistálló tulajdonosa váltig szidja a zsokéját, aki utolsónak ért a célba:- A fene vigye el magát, hama­rább is befuthatott volna!- Persze, főnök, de mégsem hagyhattam ott a lovat! FOGYÓKÚRA A főorvos fogyókúrát rendel La­josnak. A következő alkalommal megkérdezi:- Veszített már a súlyából?- Nem doktor úr - feleli Lajos. - Csak a jókedvemből! TISZTESSÉG- Mondja, pincér, meg lehet ebé­delni önöknél amúgy tisztessé­gesen?- Attól függ: azok a vendégek, akiket ön előtt kiszolgáltam, tudtak tisztességesen viselkedni... TANÁR ÚR Mülle’r táhár úr az előadást riezi a színházban. A mellette ülő szomszédja unja a darabot, és ud­variasan így szól hozzá:- Kérem szé­pen, volna szíves kiengedni? A tanár mozdu­latlanul ülve ma­rad, és szigorúan letorkolja:- Nem, kérem, erre nincs mó­dom. Mert ha az egyiknek megen­gedem, hogy ki­menjen, akkor mindenki ki akar menni! HÓNAP VÉGÉN- Látod azt az idős férfit a bárpult­nál, Lili? Százezer koronája van!- Hihetetlen! A hónap végén!- Fiúk, maguk is wc-papirt hajszolnak? (Peter Gossányi karikatúrája) IKREK Három férfi beszélget a kocs­mában.- Az én feleségem - közli az egyik - A két Lotti-t olvasta, amikor másállapotban volt, és ikrei szü­lettek.- Az én feleségem - mondja a másik - A három testőrt olvasta, és hármas ikreket szült.- Teremtő Isten! - kiált fel rémül­ten a harmadik. - Az én feleségem most éppen az Ali baba és a negy­ven rablót olvassa! RUDOLF KftESÍAN Hogyan oldottuk meg falunkban a jóízlés kérdését Mi tagadás, tevékeny környe­zetben nőttem lel. A mi falunk­ban ugyanis bevett szokás, hogy minden negyedévben van vala­milyen akció. Igaz, a helyi hangosanbeszé- iőn hirdetett egyes akcióknak nem volt valami nagy sikerük. így például a második negyedévre tervezett hársvirág-gyújtésnek. Ugyanis térdig érő hó esett és körülményes volt a létrákat a hársfákhoz támasztani. Az akciók többsége azonbanN sikeres volt. A sok közül megem­lítek legalább egyet, a jóízlés- akciót. Irányításával egy akkurátus könyvelőt bíztak meg, akinek programbeszéde így hangzott:- Mi a giccs? Például a törpe az giccs! Hogyan oldjuk meg a jóíz­lés kérdését? Úgy, hogy szám­űzzük a törpéket! Mindjárt jó példával járt elöl. Másnap eltávolította kertjéből a törpét. Odaadta a járási kórház sebészeti osztályának a követ­kező bölcs kísérő szavakkal:- Vigyétek, míg adom! Térítés- mentes gipszadakozó vagyok! Kezdeményezése nem ma­radt visszhang nélkül. Mint vala­mennyi előző mozgalomba, ezúttal is az elsők között kapcso­lódott be. P., a drogista. Helyze­te annál bonyolultabb volt, hogy kertjében nem volt törpe. Azon­ban be akart kapcsolódni ebbe a nemes mozgalomba, ezért ügyesen szerzett valahol egy törpét, beállította a karalábék kö­zé, azonban nyomban el is távo­lította onnan, amivel az egész falu tudtára akarta adni, hogy számára nem közömbös dolog a jóízlés kérdése. A nószövetség is megtette a magáét. Vezetőjük eképp szó­lalt fel a nyilvános gyűlésen: - Kertjeinkben törpék telepedtek le és ráadásul csupa férfi. A tör­pe nőkre nem is gondol senki. És mindez olyankor történik, amikor már női ejtőernyőseink is vannak. A tréfacsináló helyi postásnő megkérdezte, hogy jobb lesz-e ha kertjébe gipsz ejtöernyósnöt állít. Közbeszólását azzal torkolták le, hogy negyedév végéig törpét- leníteni kell a kerteket. Szemétre azokkal az ízléstelen férfiakkal. A törpék valóban kezdtek el­tünedezni, így ízlésünk egyre ja­vult. Acz egész mozgalom nagy­szerű eredményét már csak a csökönyös korcsmáros veszé­lyeztette, aki nem akarta ele­mészteni frissen lakkozott ma­nóját.-160 koronába került - han­goskodott a korcsmáros -, és most dobjak ki egy ilyen érté­ket?! Ez ízléstelenség! Semmilyen érv nem győzte meg, azért a jóízlés mozgalom vezérkara ügydöntőit, hogy meg­hívnak a járási székhelyről egy igazi szobrászművészt, magya­rázza meg a vendéglősnek az esztétika alapvető elveit. A szobrász meg is érkezett, felhajtott egy sört és ahogy kite­kintett az ablakon a kertbe, egé­szen meghatódott: - Ez olyan csúnya, hogy szinte már gyö­nyörű! A falu utolsó törpéjének tulaj­donosa örömmel dünnyögte: - Persze, hogy gyönyörű, ha már 160 koronába került.- Olyan kevésbe? - kérdezte szent megrökönyödéssel a szobrász. - Én adok érte há­rom százast. Ugyanis egyre ke­vesebb a törpe és nálam a kert­ben úgy fogja magát érezni, mint egy rezervátumban. így oldottuk meg falunkban végérvényesen és százszázalé­kosan a jóízlés kérdését. Őrei Éva fordítása 1988.

Next

/
Thumbnails
Contents