Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-25 / 47. szám
Az Északi-sarkról készítenek tizenkét részes filmsorozatot a szovjet televízió és a japán NHK munkatársai. A sorozat fő témája: az emberek élete és munkája a sarkkörön túli szélsőséges viszonyok között. Eddig több mint harminc ország jelentette be vételi igényét a készülő tévésorozatra. A Leningrád-Seattle tévéhid után a szovjet nézők elárasztották leveleikkel és kérdéseikkel a központi televíziót. Az pedig nem tehetett mást: amerikai, .hídépítő" partnerével, a ,,King-5‘' tévétársasággal készített egy olyan adássorozatot, melyben a nézők kérdéseire maguk az amerikai emberek válaszolnak. Adásonként 130 személyt hív- . nak be a stúdióba, akik érintettként kompetens válaszadók lehetnek abban az öt témában, melyre a legtöbb kérdés irányult (az amerikai nők, illetve a nemzeti kisebbségek helyzete, a család, az iskola és végül: a Szovjetunióról alkotott kép). Egészen röviden Nö az importmúsorok aránya Franciaországban. A francia tévéadók - az Antenne-2 kivételével - az elmúlt év folyamán növekvő arányban sugároztak külföldről származó műsorokat. Szakértők véleménye szerint ennek elsősorban az az oka, hogy az importmúsorok kevesebbe kerülnek, mint a saját készítésiek. Lengyel-olasz televíziós szerződés keretében Olaszország földi rádióállomást épít Varsó körzetében. Ugyanakkor a RAI 1 műsorait műholdon keresztül közvetíti Lengyelország részére, amely az adásokat cenzúrázás nélkül sugározza tovább. Ezzel egyidöben olasz nyelvtanfolyam indul a lengyel televízióban. Az olaszokon kívül Ausztria és Franciaország is érdeklődik Lengyelország iránt, amely eddig hivatalosan csak a szovjet televízió műsorait sugározta. A videokalózok által okozott károkat az USA-ban évi egymilli- árd dollárra becsülik, jóllehet tevékenységüket egyre erősebben üldözik: csupán 1986-ban 1202 eljárás indult ellenük. Az illegális másolás megnehezítésére kidolgozták a Macrovision elnevezésű eljárást: a műsoros kazetta egy zavarjelet tartalmaz, mely abban az esetben aktivizálódik, ha a kazettáról másolatot készítenek. Ez sem százszázalékos azonban, mivel bizonyos technikai trükkökkel kikapcsolható a zavarjel. A védekezés viszont kazettánként tíz centtel növeli a gyártási költségeket. ,.A Német Televiziótörténet Múzeumát“ ünnepi eseményként nyitották meg Mainzban 1988 tavaszán. Ez az egyetlen ilyen profilú NSZK múzeum. A város egy hajdani lámpagyárat bocsátott a múzeum rendelkezésére. A nagy érdeklődés ellenére jelenleg is bizonytalan a szervezeti és pénzügyi felügyelet kérdése. A televíziós műsorok forgalma a világon az elmúlt évben mintegy 3,1 milliárd dollárt tett ki. A nyereség 79 százalékát az amerikai producerek fölözik le. Az amerikai tévéműsorok legfőbb piaca továbbra is Nyugat- Európa, amelynek országai közül egyedül Nagy-Britannia ren- . delkezik pozitív mérleggel a szórakoztató tévéműsorok forgalmában. B ármilyen furcsán hangzik is: azzal, hogy mostanában sokkal bátrabban, sokkal nyíltabban beszélhetünk bizonyos kérdésekről, nekünk, filmrendezőknek, semmivel sem lett könnyebb a dolgunk. Sót. Azokat a szociális problémákat, amelyeket korábban megemlíteni is elég volt, s a nézők azonnal felkapták a fejüket, ma érzékeny, mélyreható, átfogó vizsgálat alá kell vegyük, mert ha nem ezt tesszük, a hatás, a visszhang elmarad." Markáns arc, nyugodt természet, megfontolt szavak. Pavel Csuhraj - az ötödik film után.-Ott, ahol világhírű filmrendező az apa...- .. .ne is folytassa! Szinte sejtem, mire gondol. Hogy a Ballada a katonáról meg a Tiszta égbolt nyitott utat előttem. Nem így van. Ezek apám filmjei. Az ö sikerei. Nekem mindenért egyedül, a magam tudásával kellett megküzdenem. Hogy a filmnél kötök ki, azt már kamaszfejjel biztosra vettem, a kérdés csak az volt, hogy rendező leszek vagy operatőr? Két lehetőség közül a harmadikat választottam: előbb az operatőri szakot végeztem el, majd a filmrendezőit.- Aztán biztos, ami biztos: írt néhány forgatókönyvet is.- írtam, de sokáig csak az asztalfióknak. Mert mindegyikben találtak valami kifogást... egyszer a téma- választásommal, máskor a hőseim jellemével, megint máskor a társadalomhoz való viszonyukkal volt baj. Olyat, hogy rosszat írtam, sosem mondtak, éppen fordítva: elismerően bólogattak mindig, de a végén elém tették a forgatókönyvet és arra kértek: itt meg itt írjam át, azt meg azt felejtsem el, és jobb lenne, ha kihagynám azt a jelenetet is, amikór ... folytassam? Kulcsjelenetekröl volt szó, és azokat kihagyni, egyszerűen nem voltam hajlandó. És így ment ez jó sokáig, amíg csak be nem hívott a stúdióvezető és azt nem mondta: itt egy forgatókönyv, ebből csinálj filmet. Nem részletezem: megfogott és meggondolkoz- tatott a történet. Magára marad egy idős férfi, szinte egyik napról a másikra veszíti el munkáját, s a családját is, nincs senki, aki segíthetne neki, nem számíthat még a szomszédjára sem, ő mégis talpon akar maradni. Elolvastam a könyvet és rögtön éreztem, hogy nekem való anyag ez, de tudtam azt is, hogy előbb át kell írnom az egészet. És át is írtam; nem szóltak bele. Jussak majd néha eszedbe! - ez lett a film címe. 1977-ben volt a bemutatója.- Második munkája, az Emberek az óceánban uavancsak sok vitát kavart a Szovjeranióban. Mi is volt ez? Katasztrófafilm? Szociális dráma? Vagy inkább politikai film?- A kritikusok is ezt szerették volna tudni; valahogy képtelenek voltak elfogadni, hogy három műfaj keveredik benne. Ők ezt egyszerűen soknak találták. Nem így a nézők. Ók óriási tetszéssel fogadták. A csendes-óceáni Kuril-szigetek egyikén játszódik a film cselekméA hatodik film előtt nye, ott, ahol a szovjet határőrökön kívül senki sem tartózkodik. Valamikor Mao-Ce-tung személyi kultusza idején, egy napon kínai halászhajót sodor a partra a vihar. A határőrök azonnal a halászok segítségére sietnek, noha a két ország közt akkoriban nem volt még baráti viszony. A politikai, ideológiai és szociális ellentétek a szigeten is kiéleződnek, de emberileg valahogy mégis közel kerülnek egymáshoz az „ellenségek". És a tengerparti szökőár még szorosabbra köti a kapcsolatokat... de ahogy elmúlik a veszély, az ellentétek ismét felszínre kerülnek. Nem jut eszembe jobb kifejezés: kísérleti alanyok voltak számomra ezek az emberek. Az ó példájukon akartam bemutatni, hogy ember és ember még számíthat egymásra a bajban, ilyenkor mellékessé válnak a politikai nézetkülönbségek. S bár a történetben inkább a kínaiakat helyeztem előtérbe, az egész film ennek ellenére mégis rólunk szól. nes-i filmfesztiválon a Kalitkával aratott nagy sikert.- A Kalitkának a Szovjetunióban is óriási visszhangja volt; abban a fiatal mérnökök helyzetét akartam bemutatni, azt, hogy milyen nehézségekbe ütköznek pályakezdésük első éveiben, hogy állják útjukat azok, akik fenntartásokkal, idegenkedve fogadnak mindent, ami új.- Az 1985-ben forgatott Zina, Zi- nocskát Gelman elbeszélése alapján készítette. „Megrendelésre" vagy mert éppen ehhez volt kedve?- Gelman egészen váratlanul „lépett be“ az életembe. Bármilyen forgatókönyvet írtam is, egyetlen kivétellel mindegyiket visszautasították. Azt az egyet pedig pontosan akkor fogadták el, amikor az Emberek az óceánbant forgattam 1980- ban. Várni nem nagyon lehetett vele, így Konsztantyin Hugyekov vitte filmre. Aztán évekig semmi... Csak a kifogások. De erről már beszéltem. És akkor fogtam a Gelman-művet, az akkor még éles, merész hangvételű történetet, és csodák csodája: erre nem mondtak nemet. Zina, Zi- nocska becsületes, szókimondó ember, s mert más lehetősége nincs, hogy igazát bizonyítsa, egyszerűen leáll a munkával, és sztrájkolni kezd. Barátai csak nézik, de nem nagyon értik öt, az üzem vezetősége pedig úgy dönt: mindent meg kell tenni azért, hogy ne legyenek követői a lánynak. De meg lehet-e tiltani egy szocialista üzem dolgozóinak, hogy ily módon fogjanak össze? - A film ezt a kérdést boncolja, és erre próbál egyértelmű választ adni.- Legutóbbi munkáját, amelyet a Csehszlovák Televízió is bemutatott már, az idei prágai nemzetközi tévéfesztiválon nagydíjjal jutalmazták. Az így emlékezzetek rám! főhőse egy nyolcvanéves, kemény, megalkuvást nem ismerő kommunista asszony, zsigereiben a leningrádi blokád életre szóló borzalmaival, lelkében a tisztességesen leélt évek nyugalmával.- Sok ilyen embert ismerek, mint Marja Ivanovna. A nagyanyám is pontosan ilyen volt. Mindent, amit tett, azt nem mások, hanem önmaga akaratából tette. És bár nem volt könnyű élete - úgy öregedett meg, hogy egyszer sem éreztünk cinizmust a szavai mögött. Marja Ivanov- na azért hivja haza Szibériában élő fiát, annak régi és új feleségét, felnőtt unokáját és kamaszodó dédunokáját, hogy hallja s lássa, ki hogyan él, kinek merre tart az élete. S amikor mindegyikükkel elbeszélget, egyetlen kérdést tesz fel az egész családnak: Mit gondoltok, meddig lehet hit nélkül, hazugságokban élni?- Igaz-e, hogy legújabb filmjével az afganisztáni kérdés értelmezését és átgondolását szorgalmazza majd?-A forgatókönyv már elkészült, ha elfogadják... ígérem, hallani fog a filmről. SZABÓ G. LÁSZLÓ A hirt, hogy először nyerte el arab iró az irodalmi Nobel-díjat, Gizehben hallottuk, a piramisok tövében. Az újdonsült Nobel-díjas, az egyiptomi Nahib Mahfúz nevét egyikünk sem ismerte, de néhány nap múlva láthattuk legismertebb regényeinek és novelláinak filmváltozatait, amelyeket rugalmas gyorsasággal tűzött műsorára az egyiptomi televízió. A rádió angol és francia nyelvű híreiből megismerkedhettünk Mahfúz életével és művészi pályájával. A kávéházakban, piactereken, villamoson az emberekkel beszélgetve személyesen is meggyőződhettünk rendkívüli népszerűségéről. „A kritika egyiptomi Tolsztojként emlegeti" - mondta egyikük. Nahib Mahfúz 1912-ben születeti Kairóban és a negyvenes években jelentkezett első irodalmi műveivel. Történelmi regényeiben a brit kolonia- lizmus és az egyiptomi királyság eseményeit írta le, érdekes párhuzamot vonva köztük és az óegyiptomi történelem bizonyos eseményei közt. Később gyakran merített a régi Kairó életéből, plasztikus képekben örökítet^ meg a város sajátos hangulatát és jellegzetes figuráit. Élénken foglalkoztatták azok a változások, amelyek a hatvanas években mentek végbe európai és amerikai hatásra az országban, kikezdve a hagyományos életstílust és értékrendet. Itt van például a televízió. Mivel Egyiptomban a színes tévékészülék ugyanolyan természetes tartozéka a turistaosztályú szállodaszobáknak, mint a légkondicionáló vagy a hűtő, ízelítőt kaptunk az egyiptomi televízió műsorából. Az országban 5-7 lakosra jut egy tévékészülék és még a nyomorúságos viskók tetején is drótból készült tévéantenna díszeleg. Az már más kérdés, hogy a viskólakók életéről vajmi keveset láthattunk a képernyőn. Itt a középréteg a hangadó. Az egyiptomi hétköznapok gyakorlata nem mindig egyezik a tévében látottakkal-hallottakkal. A képernyőn gyakran láthattunk felvilágosító műsorokat az egészséges életmódról, az alapvető egészségügyi szabályokról, így például arról, hogy a csapvizet (már ahol van) fogyasztás előtt fel kell forralni, de saját szemünkkel győződhetünk meg arról, hogy az emberek a Nílus vizét isszák, a Nílusban mosakodnak és mosnak... Ennek ellenére az 1960 óta működő televízió nélkülözhetetlen szerepet játszik a felvilágosításban, az írástudatlanság, a régi szokások, beidegződések elleni harcban, a női egyenjogúságért folytatott küzdelemben. Hogy megfeleljen ezeknek a feladatoknak, a legkülönfélébb formákat és eszközöket alkalmazza. Rendszeresen sugároz ismeretterjesztő és oktató jellegű műsorokat, amelyek eleve azzal a céllal készültek, hogy az iskolák által videokazettákra rögzítve tegyék könnyebbé, szemléletesebbé az oktatást. Többször volt alkalmunk látni a gyermekműsort is: mesékből, oktató-nevelő, ismeretterjesztő filmekből, a gyermekek mindennapjait bemutató riportokból állt. Naponta 15 perces műsort sugároznak a nőknek, amely elsősorban a nők társadalmi egyenjogúságának szükségességét hangsúlyozza. „Az asszonyok? Harcolnak az egyenjogúságukért, ha a férjük engedi" - mondta egyik arab alkalmi ismerősünk, s ezzel a lényegre tapintott; a társadalmi törekvés és az egyes családokon belüli konkrét valóság ugyanis két különböző dolog. A női műsor emancipációra buzdító felhívása furcsán ütközik a mohamedán vallás propagálásával, hiszen ez utóbbi, mint köztudott, nem volt túl kegyes a nőkhöz. Hiába, nem könnyű szakítani az évszázados hagyományokkal, s szóhoz engedni a nőt abban a társadalomban, ahol mindig mindenről kizárólag a férfiak döntöttek. Az ország bevételeinek jelentős részét biztosító idegenforgalomnak is külön műsora van. Ez elsősorban a turisták által kevésbé ismert és látogatott tájakra, városokra hívja fel a figyelmet, nagyon ésszerűen, hisz a látogatók beláthatatlan tömege elsősorban a kairói Egyiptomi Múzeum és a Királyok völgye felé áramlik, s félő, hogy ez az állandó invázió nagyobb pusztítást végez majd a több évezredes épületekben, műkincsekben, mint az idő vasfoga. A tévéhíradó főleg a hazai eseményeket ismerteti. Ott-tartózkodásunk alatt sokat foglalkozott a Kairó központjában épült új operaház megnyitásával, az elővárosokkal együtt 15 millió lakost számláló, de még tovább duzzadó Kairó régi negyedeinek felújításával. A sportműsor akkor épp az autóversennyel volt elfoglalva, de a Fáraó-rallye futamainak helyszíni közvetítéseit napközben is többször láthattuk. A fő műsoridő természetesen ott is a játékfilmeké. Túlnyomó részük arab, de láttuk a Szibériáda című szovjet filmet is angol nyelvű szinkronnal és arab feliratokkal. A legtöbb film hagyományos témájú, a magán- és családi élet bonyodalmait taglalja vajmi kevés társadalomkritikai éllel, ám annál több melodrámai fordulattal A nyugati kultúra hatása jól érezhető a zenében is. Az utcákon, szórakozóhelyeken már nem az európai fül számára különösen hangzó, keleti dallamok dominálnak, az akkor épp legnépszerűbb, úton-útfélen hallott egyiptomi sláger is az európai szórakoztató zene ún. középhullámának bevett sémáit idézte. Az egyes tévéadások szignáljai nagyon hatásosak, a tévé adta szín- és formalehetöségekre épülnek. Hatásosak, sót olykor mellbevágóan agresszívak az egyes műsor- számok szünetében sugárzott reklámok is. Első benyomásaink alapján azt mondhatnánk, hogy az egyiptomi tévé műsora sem különbözik sok más adóállomás programjától. De mivel egyiptomi, tehát arab, nem csoda, hogy mindkét programon (Kairóban egy harmadik, körzeti program is működik) az adás a Korán jegyében kazdódik és végződik. így az iszlám nemcsak a mindennapi életben érezteti lépten-nyomon hatását, hanem a televízióban is. Ez természetesen csak a külföldieket lepi meg, akárcsak a minaretekre szerelt hangszórók, amelyek a müez- zin magnóra vett énekét harsogják. Az idegen elgondolkodik, vajon nem a mindenütt jelenlevő iszlám vallás-e az a fékező erő, amely gátolja Egyiptom dinamikus fejlődését? A kérdés megválaszolása Egyiptom népére vár. Ám az a tény, hogy a legnépszerűbb tömegtájékoztató eszköz, a tévé a Korán szúrái mellett a nők emancipációs törekvéseinek is helyet ad, bíztató jelnek tűnik. MIROSLAV BARANOVIŐ- Néhány évvel ezelőtt, a canPrágai találkozás Pavel Csuhrajjal (Jitka Fabianová felvétele) A tévé - Nahib Mahfúz hazájában ^H
