Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-25 / 47. szám
Előremutató gptazása :e nem túl gyakran, hogy írált valamely alkotást, jól 1 azt mondta: - Ez rossz, ánlatos volna még dolgozni- Lemaradtunk. - Hanem: Nem azt mondta: - Hibákat- Irány előre, újabb sikerek ndódat újságnyelvbe? - kér- t - morogta Kunze. - Inkább ;zolta Hinze. - De ott hátul ki tlan nép 5t: - Miért nem elégedettek íáltalán: miért nem hálásak? tn, amiről valaha csak álmo- rény-mosógép meg a szoci- kedvük hálásnak lenni azért, íő - felelte Hinze. tolván ált. Am ha Kunze beszélt, telyeslés közepette rámutaárt, hát ott járt, de Kunze iti találkozón vett részt, szdében evett - ebédelt. Ám ében, jelen volt a televízió, kor meghalt. Ha Kunze járt /ozott az élők sorából, s el- j a mi drága halottunk. s - mondta Kunze -, akivel , mint az a barát, aki nem szett Hinzének, de rosszallá- jrec hangot, csupán érintöle- a kérdést. Például az egyik kifogásolta. Az állam egykori tmú szolgája úgy feszített ott em változtak volna az idők. az efféle nemes fejeket vagy ató anyagból. Ha az illetők <i lehet engedni egy kevéske irgalmasabb korszakokban 3 így a napi szükségleteknek ik őket. (önmagát Hinze gu- (ént ábrázolta volna, hogy az >nne kárt, ha nekimennek.) ltot tartalmazott Hinze bírála- t, vajon az emlékművek ellen bizonytalankodás ellen, aho- ezelik. i nóta t egy barátságtalan teremben tusról, a haladásról, a hatétiünk ügyéről. Szóval a régi íett a tanterembe a haladás, srsága, hogy szembenézzen vele. Olyan-e, amilyennek az előírás előírja? Vajon hogyan illik szólítani? Mi mármost a teendő? Miként viselkedjék az ember a haladás jelenlétében? Kunzé- nak úgy rémlett: fölöslegessévált. Szerencsére a haladás nem maradt sokáig, fontosabb dolga akadt, vagy pedig megérezte, hogy alkalmatlan időben érkezett. Kunze folytatta előadását. Ám a haladás újfent, most váratlanul a hallgatók soraiból bukkant elő, Kunze háta mögé került, felborította a katedrát, s rávigyorgott a megrémült osztályra. Kunze - Kunze, a tanára - nem ismerte föl a fickót, kihívta a rendőrséget, mielőtt folytatta volna a tanítást. Hinze, aki mindezt kifigyelte a leghátsó sorból,, elmesélte a szünetben az alábbi, nem egészen idevágó apróságot: amikor a merénylet után Rudi Dutschke, Volkert Braun Hinze és Kunze nézetei a nyugati baloldali ifjúsági vezető lassan újra megtanult beszélni, az utolsó Feuerbach-tézist ekként olvasta föl: ,,A filozófusok eddig csupán különbözőképpen értelmezték a világot, a feladat az, hogy megváltozzanak “ Hinze és Kunze - főnök és gépkocsivezető - időközben megkedvelték egymást; s kiötlötték, hogy állást cserélnek.- Ma én furikázlak téged, s te forgolódhatsz a nagy házban a telefonok között - karattyolta Hinze. - Holnap viszont te vagy a sofőröm, s majd én ügyintézek a hivatalodban.- Hát az pompás lenne! - rikkantotta Kunze, miközben felnyitotta a negyedik üveget. Másnap, kora délelőtt már csak homályosan emlékeztek a beszélgetésre. Kunze udvariasan megszólalt:- Talán vezethetnék magam is. Hinze nyersen ráripakodott:- Talán nem is kellene külön sofőr a kocsihoz. - És rákapcsolt. Ám este az első pohárnál tovább fűzte a szót:- Mondd, a te munkádhoz én feltétlenül kellek? &lv6tGndo tormája Kunze szemmel látható gyönyörűséggel mesélt a japán üzemek dolgozóinak életkörülményeiről. Például lemehetnek a pincébe és kiadhatják mérgüket a főnök kitömött ábrázolata előtt. Arcukat eltorzítja a düh, amint ott térdepelnek, szitkokat szórnak a nevetséges bábura, belebokszolnak vagy leköpik.- Es ezt engedik? - kérdezte Hinze.- így nem éri sérelem a főnök tekintélyét.-Tetszene neked, mi? - nevetett Hinze.- S a fő az, hogy a rendszer sem szenved tőle csorbát.- Látod, éppen ez az - vihogott tovább Hinze - amiért inkább a szemedbe mondom a véleményemet a jövőben is.- Amikor az erdei vöröshangyák államában a dolgozók magukhoz ragadták a hatalmat - mesélte Hinze azt forgatták a fejükben, s ez nem csekélység, hogy gyökeresen átformálják életüket. Ez a szárnytaían rovarnépség kitaszította soraiból, pusztulásra iteite a királynőt, s íme: sorsát önmaga vette csápjai közé. Új korszak kezdődött! Persze a kínlódásnak azért egy csapásra nem szakadt vége. Mindenféle tevékenység fő terhét változatlanul a munkásnők viselték: beszerezték az élelmet, gondoskodtak az anyagi javakról, elszállították a megromlott készleteket, a hulladékot, a holttesteket; gondozták a biztonságba helyezett utódokat, sürögtek-forogtak az utakon. Ok fejték a tet- veket. A hímeknek - akárcsak eddig - nem fűlt a foguk a munkához, nem volt kedvük a honvédelemhez, ráadásul rögtön a párzás után kimúltak, úgyhogy a szexuális forradalom dugába dőlt. Egy szó mint száz: maradt a régi munkamegosztás, mert az - legalábbis a biológusok állítása szerint - az egyéni alkat és a közösségi szükségletek között fennálló kölcsönhatástól függ. Külszolgálatra küldték a nagyobb testű állatokat, a kisebbek, illetve fiatalabbak, ha nemi szerveik még nem csökevényesedtek el teljesen, belső szolgálatot teljesítettek. Mindenesetre a szolgálat megmaradt szolgálatnak, még ha ezúttal az „ügy szolgálatáról'' volt is szó. Változatlanul nehéznek bizonyult áttekinteni a munkafolyamatot, viszont most már vérré, illetve kitinné vált. S nem mondhatni, hogy egyszerűsödött volna az élet. Minthogy lekoppintották a régi gyakorlatot, néhány nemszeretem jellemzőjétől viszont eltekintettek, bonyodalmak keletkeztek. A tojásrakás feladatával (egykor a királynő kötelessége volt) egy fiatal munkásnőt bíztak meg, ami elég sok rábeszélést igényelt. (A királynő ugyanis hosszabb életű volt, és nem kellett állandóan újjal pótolni.) Aztán az adogatás, a tojások nyalogatása stb. - a hangyák mindezt már nem magától értetődően végezték, hanem tudatosan, tehát gondoskodni kellett a megfelelő eszmeiségről. A túlhajszoltság következménye az lett, hogy a boly régi, bevett megoldásokhoz folyamodott: a tojásrakó nőstényt megillette az udvartartás, és a rangok rendszere is visszaállt az erdőben. S mekkora volt a felhajtás, hogy csírájában elfojtsanak olyan, az új viszonyok között gyanúsnak ható, ámbár ártalmatlan beidegződésüket, mint például a munkástömegek természetes nyugtalansága, ha a felcseperedő bábok ficánkolni kezdenek! A leleményes hangyák magas intelligenciáját felemésztette a „rend" fenntartása. Megragadták tehát a hangyák a hatalmat, hanem a körülmények hatalmukba kerítették őket: az egész serénykedő bolyt szemlátomást foglyul ejtette a hatalom. A hangyák- fejtegette Hinze - két lehetőség közül választhattak. Vagy kinyilatkoztatják, hogy valójában ama hangya- szorgalommal végzett tevékenység a lényeg, aminek a kedvéért a homokban és a falakon futkosnak, s ami teljesen kizsigereli őket, ezt legfeljebb szaporábban, lábaikat serényebben kapkodva lehet végezni- s a többlet mindössze annyi, hogy immár céltudatosan munkálkodnak, az állam magasabb érdekét szem előtt tartva, s repesnek az örömtől azért, ami miatt korábban oly sok zokszót ejtettek. Vagy a másik lehetőség, hogy leállnak, és parányi homlokukra csapnak, midőn felérik ésszel, hogy problémáikat nem oldja meg saját hatalmuk, hanem ez csupán feltételt teremt a hangyatársadalom átformálására.- Mit regélsz itt vöröshangyákról? - kérdezte Kunze. - Az emberek nem hangyák.- Igaz. A hangyáktól nem is kívánhatjuk, hogy bármit felfogjanak, mert hiszen hangyák, és nem látnak túl a saját bolyukon, viszont a hangyaként nyüzsgő ideológusok...- Mit akarsz ezzel mondani?- Ezek olyanok, mint a betokosodott ideológusok...- Hallgass! Különben is, a hangyák hasznosak.- De még mennyire! Csak próbáld megértetni velük! TORONYI ATTILA fordítása adonatúj, csak- s gyönyörűség, iövünk hazafelé <orog. Megyek ószerelö. ük - mondta án meg melléje. az utcánkban, idvarba. itette ki a szom- 5 sem rebbent. »szerelő és már kérem, bekötött ármilyen karbuJte, majd össze- rt. Ismét elindul- arosan zörögni, mérges tigris, 'ári hiba - tárta omszéd. ünk? rátört, beszerelnem zörgött és nem is bőgött, ám alighogy elindultunk, ismét hallani lehetett a nyikorgást. „Ez is csak egy kontár szájhős, nem is ért hozzá. Másik mestert kell keresnem" - gondoltam magamban. Érdeklődtem az ismerőseimnél, munkatársaimnál. Azt ajánlották, forduljak „a mesterek mesteréhez". Azt mondják, ő még egy roncsból is képes autót csinálni. Egyik munkatársam még ajánlólevelet is írt. Különben - úgymond - szóba sem áll veled, hiszen még a professzorok és az akadémikusok is félnek tőle.-,,A mesterek mestere" - egy nem éppen fiatal, szolid külsejű férfi - hosz- szasan olvasta az ajánlólevelet, májd tetőtől talpig végigmért.- Mi a baj? Elmondtam. Beültünk a kocsiba, elindultunk. Valami ismét csak nyikorgott.- Suszter a maga szerelője - morogta „a mesterek mestere". - Minek ide új karburátor, kár volt kicserélni. A harmadik henger kopog, az a hiba.- És meg lehet javítani?- Mindent meg lehet javítani - vigyorgott „a mesterek mestere". - Csak hát ez elég sok munka. Hogy is áll ön pénz dolgában? Mondtam neki, a pénz nem számít. Három nap múlva kipróbáltuk a megjavított hengert: a motor erőlködve szuszogott, majd bedöglött, nem volt hajlandó tovább működni.- Nem tehetünk semmit, mind a négy henger hibás, még a gyárban hibásra lettek esztergályozva - jegyezte meg „a mesterek mestere" -, azért döglik be a motor, nem húz.- Mit tegyünk?- Legjobb lesz kicserélni a motort. Pénzt kértem kölcsön, és kicseréltük a motort. Kitűnően működött, csak az a nyikorgás nem szűnt meg. Az idegeim teljesen kikészültek. Történjék bármi, döntöttem el magamban, ettől a nyikorgástól meg kell szabadulni. Elindultam új szakembert keresni. Az egyik ismerősöm javasolta, hogy forduljak „a mesterek királyához".- De ó egyedül nem fogad téged - mondta az ismerősöm. - Nála az a szabály, hogy minden új ügyfélnek valamelyik régebbi ügyféllel együtt kell őt felkeresni. így biztosabb a dolog... És csak a pezsgőt issza meg... Két palack pezsgővel a hónom alatt, ismerősöm kíséretében, felkerestem a mestert., „A mesterek királya" tágas garázsában fogadott bennünket. Megittuk a pezsgőt, én pedig elmondtam eddigi kálváriámat a javításokkal. Figyelmesen meghallgatott, majd így szólt:- Miért fordulnak olyan sokan holmi sarlatánokhoz, akik csak a pénzre mennek? S amikor aztán ezek a suszterek elrontják a gépkocsikat, a tulajdonosok nálam kötnek ki. Én csak azt vállalom el, amit meg tudok javítani. Hagyja itt a kocsit, majd megnézzük. Három nap múlva elmentem a kocsiért. „A mesterek királya" kardiogram- hoz hasonló gyűrött papírt vett elő a zsebéből.- A sebességváltóban van a hiba. A negyedik sebesség egyik fogaskereke hiányos fogazatú - ez okozza a nyikorgást. Ez a fogaskerék, persze, tönkretette a többit is. Kicseréltük a sebességváltót, majd a két tengelyt, az összes kereket, de a nyikorgás csak nem szűnt meg. „A mesterek királya" már maga sem tudta, mit találjon ki. Amint nézegettem a kocsit és azon töprengtem, mi okozhatja azt a nyikorgást, odajött hozzám egy olyan „minden lében kanál" ötéves forma kisfiú.^eg- ráncigálta a zakóm ujját:- Bácsi, mire kell neked az az ágacska?- Milyen ágacska? A kisfiú lehajolt és megfogta a kis ágat, amely a kipufogó és a kocsi alja közé volt beszorulva. Az ágacska meg- rezdült és néhányszor a kocsi alvázához ütődött. íme, az ismerős nyikorgás! Kirántottam az ágat és máris a volán mögött ültem. Száguldoztam az utcákon, váltogattam a sebességet: a hiba megszűnt, nem volt többé nyikorgás! Má már tehát boldogan autózom. Kocsim teljeseó hibátlan. De a javítása annyiba került, hogy egy pár cipőt sem tudok magamnak venni - végképp el- adósodtam. így most mezítláb nyomom a gázpedált. SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Molnár János felvétele L. Gály Olga Táskám hanyagul vállra vetve, födetlen fővel - érje fény - e szép október elején rövid sétára indultam itt a város kellős közepén. Kicsiny park - mint két tenyerem, valahogy mégis szeretem, s ha néha magam keresem, meg is találom rendesen, míg körbejárom csendesen. Most sétálok és hallgatom, mint gyermekkori szép mesét, a még dús lombú akácfákról útnak induló levelek alig hallható lágy neszét. Egy kis levél, aranyos sárga, a gyenge szél szárnyán repül, pörög, kering, száll fel s alá, s mintha nézésem vonzaná, felém siet, s szívemre ül. Állok, nézem a levelet, s a fát, amelyről épp lehullt. Hát megjöttél, ősz, itt vagy újra? Mit suttogsz nekem titkosan, míg bizalmasan rám simulsz? Hogy nézzek ismét önmagamba, pergessek vissza éveket, elszállt őszök nyomát keresve emlékeim közt botladozva járjak be minden szegletet? k Látok régi akácokat, gyermekkorom szerelmes fáit. Hogyan lehet, hogy rajtuk csak zöld ■ sehol egy hervadt lombú ág nincs, mindig dalol dalos madár, pedig múltak őszök, telek, tavaszt váró nagy, tiszta csendek, de bennem zöldek az akácfák, mintha örök lenne a nyár. S most mégis ráültél szívemre te árva elsárgult levél. Nálam keresel menedéket, aki magam is árván élek emlékek koldús kenyerén? Vagy talán te tudod a titkot, s jöttél, hogy megsúgd nekem, mitől zöldül bennem a lomb, ha víz helyett csak vért iszik és nap nem éri sohasem? Hogy hol vannak a kedves arcok, otthonszagú jó örömök, melyik szegletben akarások, csikós kedvek és hév szerelmek - belőlem mind hová szökött? Állok a gyér avarban. Érzem - most véget ért az öncsalás. Bennem kopaszok már a fák. A szívemen sárga levél, s köröttem lombban az akác. Táskám vállszíját megragadva, akár Ariadne fonalát, a hidegen kék ég alatt elindulok új magányomba, bejárni labirintusát. Őszi kérdőieiek
