Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-18 / 46. szám

Hallottuk ~ MATEMATIKA- Nos, Pétiké, mivel foglalkozta­tok ma az iskolában?- A legkisebb nevezőt kerestük. -A legkisebb közös nevezőt? Várj csak, hadd emlékezzem vissza! Hiszen mi is kerestük, amikor iskolá­ba jártam. Olyan kicsi, nagyon kicsi­ke... No és megtaláltátok? FURFANGOS NÓ- Drágám, miért állsz meztelenül a szoba közepén? ■ Úgysem jön senki. ■ Akkor meg miért van kalap a fejeden?- Mert hátha mégis jön valaki... (Mikus Sándor karikatúrája) KÖHÖGÉS- Ma valahogy javult a köhögé­sed, Lajos.- Köszönöm, Ödön: egész éjjel gyakoroltam! KIS FIZETÉS- Baj van, igazgató úr: eddig úgy-ahogy meg tudtam élni a nyomorú­ságos fizetésemből, de a gyerekeim nemrég megtudták valahonnan, hogy más gyerekek mindennap enni szoktak .. ÚJ DADA A háziasszony új dadát vesz fel.- És az előző helyéről miért bo­csátották el?- Mert egyszer elfelejtettem meg­fürdetni a gyermeket. Egy csilingelő hang hallatszik a gyermekszobából:- Vegyük fel, anyuka! A SPORT VILÁGÁBÓL Kérdi az edző a verseny­zőjét:- Na, milyen az új kutyád?- Hasonlít magára, mester!- Hogyhogy?- Nem harap, csak ugat. x- És amikor Alaszkában va­dásztam - meséli az egykori sportlövő -, egyszerre nyolc vérszomjas farkas támadt rám.- De, nagypapa, amikor ta­valy mesélted, még csak négy vérszomjas farkas volt.- Akkor még túl kicsi voltál ahhoz, hogy megtudd a teljes igazságot. x Egy újságíró megkérdezi a profi teniszezőt:- Mit csinálna, ha lenne egy­billiója?- Istenem, egy kicsit összébb húznám magam. x- Gondolod, ha Ricardo Za- mora élne, ma is olyan nép­szerű lenne, mint fényko­rában?- De még mennyire, hiszen akkor ö lenne a világ legöre­gebb kapusa. x- Mondja, főtörzsőrmester úr, járnak erre fekete tehenek?- Nem.- Fekete lovak?- Azok sem.- Nagy, fekete kutyák?- Még kevésbé.-Akkor alighanem egy já­tékvezetőt gázoltam el. Egyetértek a sajtóban megjelenő bíráló anyagokkal - csak ne a mi vállalatunkat érintsék! (Peter Gossányi rajza) A hét vicce Egy iskolai találkozón az egyik volt pajtás így szól a másikhoz:- Az egyetlen dolog, amit megengedhetek magamnak: a zene, a nők és a szesz, mivel az élelmiszer és a lakbér túl drága számomra! Karéi Kucera rajza ■ Hagyjál aludni, mondtam, hogy ma túlórázom! (Elek Tibor karikatúrája) MENYASSZONY- Hát mit tegyek? Arról ábrán­dozom, hogy megnősülök, de sehogy sem tudok az anyám kedvében járni: egyetlen lány is­merősöm sem tetszik neki...- Pofon egyszerű: olyan menyasszonyt kell keresni, aki hasonlít rá!-Találtam is, de akkor az a apám csapott botrányt... CSAVARGÓ A rendőrök őrizetbe vettek az utcán egy csavargót, és a bíró elé vezették.- Hát nem mondtam neked, hogy többé nem akarlak látni? - kérdezte a bíró.- De, mondta, bíró úr! Én is mondtam a rendőröknek, ám nem hittek nekem! Én élek, te élsz, ő megél... L. LAGIN SORON KÍVÜLI SOROK A lakájok nem mindig tisztelik azokat, akik őket tisztelik. x Befejezte az ügyet - az irattárba vele! x Munkássága nyomot hagyott az irodalomban - vagy pedig rajta­hagyta a nyomát - ez egyáltalán nem ugyanaz. x A majom nem a nagyszerű élettől vált emberré. x Az ügyeskedők számára a legelső vonal - a nagykutyák előszobája. x A világon nincs tökéletesség: Nofretetének elálló füle volt. x Műve nem annyira irodalmi lelemény, mint inkább irodalmi kényszer­szülemény. x A közös ügyhöz egyesek a maguk obulusával - mások a maguk butuska gügyögésével járulnak hozzá. A Krokogyilból fordította: Gellért György SIKER- Végre sikerült leszoktatnom a férjemet arról, hogy a körmét rágja.- Hogyan sikerült?- Úgy, hogy eldugtam a műfogsorát...- Mondd kicsim, miért kell mindig fognom a fülcimpádat csókolózás közben? Felizgat ez téged?- Nem, csak volt egyszer egy fiúm, aki rém szenvedélyesen csókolt, de közben kilopta a pénztárcámat a retikülböl. W. ROMPA I Az ápolónőm meg én- Úgy kérem, most bevesszük az altatót és aztán szépen alszunk!- Miért vesszük be azt az altatót?- Hiszen az előbb mondtam: hogy szépen aludjunk!- Megengedik ezt?- Ugyan mit nem engedünk meg?- Hát azt, hogy maga ágyba bújik!- De hát én nem bújok ágyba. Én egész éjjel ügyelek.- Hiszen akkor maga nem vehet be altatót!- Hogyan is juthat eszébe, hogy én altatót akarok bevenni?- Nem, nem egy egész altatót, csak az én altatóm felét akarta bevenni, és akkor arról volt szó, hogy aztán szépen alszunk!- Mondja, kedves beteg, rosszul van? Talán láza van?- Én jól vagyok! De maga bejött és közölte, hogy most bevesszük az altatót. Oda is adtam volna magának a felét. Csak hát maga éjszakai ügyeletben van!- Teljesen félreértette azt, amit mondtam!- Szóval nincs éjszakai ügyeletben?- Természetesen éjszakai ügyeletem van. Éppen azért hoztam az altatót!- Mondja, nem keveri össze maga egy kicsit a dolgokat?- Én sohasem keverek össze semmit! Bevesszük az altatót és utána leoltjuk a villanyt!- Nem, kérem ne tegye, nővér: először is éjszakai ügyeletben van, másodszor pedig bejöhet valaki!- Úgy vélem, mégis meg kell mérnünk a lázunkat!- Rendben van, de először maga mérje meg!- Miért én?- Először maga méri meg a lázát, azután én!- Ugyan miért én?- Mert én holtbiztos vagyok, hogy nekem nincs lázam! . - Akkor megmérjük a pulzusunkat!- Egymásnak?- Ha nem hagyja abba, akkor hívnunk kell a professzort!- Én ugyan nem hívom!- Beveszi az altatót, vagy nem hajlandó?- Mást nem kíván tőlem?-Azt kívánom, hogy azonnal vegye be az altatót, többet ne kérdezzen, szépen lefeküdjön, jól betakarja magát, és azután sokáig és mélyen aludjon. így ni, és most jó éjszakát!- Köszönöm, nővérke: igazán roppantul kedves magától!- Hiszen ez csak természetes - amikor holnap reggel megoperál­nak bennünket! Ford. G. Gy. É r.

Next

/
Thumbnails
Contents