Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-11 / 45. szám
WSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ aTársadalmunk szociális-gazda- I sági fejlődésének meggyorsítása, az ipar és a mezőgazdaság termelékenységének növekedése ^ attól is függ, sikerül-e kellő ütem- X | ben, rugalmasan, az eddiginél szélesebb körben és erőteljesebben elektronizálni és automatizálni a termelési folyamatokat. Ehhez nem csupán korszerű eszközökre és bérén- X dezésekre, hanem megfelelő szakemberekre is szükség van, akik ké- | pesek ezeket a gépeket a termelés \ szolgálatába állítani. Ebből egyértelműen következik, hogy oktatási intézményeinkre nagy feladatok vár- § nak: fel kell készíteniük a tanulókat az elektronikával, a robottechnikával és az automatizált termelési $ rendszerekkel kapcsolatos ismere- í ^ tek elsajátítására, a bonyolult esz- \ közök és berendezések kezelésére, X nem utolsósorban megtervezésére $ | és kifejlesztésére. És az sem mellé- § kés, hogy lesz-e elegendő szakem- X bér és tudományos utánpótlás, s fő- $ lég: olyan felkészültségű fiatalok X végeznek-e iskoláinkban, amilyeneket a tudomány és a termelés megkíván. Tudatosítva a társadalmi igények fontosságát, kerekasztal-beszélge- tést rendeztünk szerkesztőségünkben, lehetővé téve, hogy a résztvevők közösen vitassák meg: hogyan reagálnak oktatási intézményeink a tudomány és a technika kihívásai- X ra, hol tart a mikroelektronikai program megvalósítása, milyen a számí- *' tástechnikai oktatás helyzete, meg- felelők-e személyi-tárgyi feltételei; X egyszóval: teljesíti-e feladatát az X iskolaszámítógép-program. Arra tö- S rekedtünk, hogy a vélemények üt- X köztetésével, s a vita tanulságainak X levonásával segítsük a továbblépés lehetőségeit és a magyar tanítási X \ nyelvű iskolák oktató-nevelő mun- $ káját. A kerekasztal-beszélgetésen X részt vett: dr. Bálint Lajos kandidátus, | a Pedagógiai Kutatóintézet megbí- X zott igazgatója, Galambos Ella, a So- X mórjai (Samorín) Magyar Tanítási | Nyelvű Gimnázium igazgatóhelyet- X tese, Bárány János, a kassai (Koéice) \ Schönherz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Ipariskola, Jozef \ Belansky mérnök, az Ipolysági (Sahy) Mezőgazdasági Szakmun- | kásképzö Intézet, Kalmár Árpád, § a Komáromi (Komárno) Magyar Ta- ^ nítási Nyelvű Gimnázium és Pék László, a Galántai (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanára. | § Szerkesztőségünket a vitában Sza- X bó G. László és Tölgyessy Mária, a kulturális rovat munkatársai képviselték. t $ ÚJ SZÓ: Mielőtt részletesen szólnánk az iskolák számítástechnika-oktatásáról, lássuk, mit tartalmaz a nemrég életbe - léptetett mikroelektronikai program. BÁLINT LAJOS: Nálunk a hatvanas évekbe nyúlnak vissza azok a törekvések, amelyek a számítástechnikai és az elektronikai ismeretek terjesztésére irányultak. Akkoriban nyíltak az első programozás tagozatos osztályok, azzal a céllal, hogy számítástechnikai középkádereket neveljünk. A nyolcvanas évek elején már olyan nagy volt a szakemberigény, hogy szélesebb bázison kellett megteremteni a programozás oktatásának feltételeit. A szövetségi kormány 1985-ben jóváhagyta az iskolák hosszú távú elektronizációs programját, amely 1990-ig határozza meg a teendőket, a terveket pedig 2000-ig. A program az iskolarendszer egészét érinti, az óvodáktól kezdve egészen a felsőoktatási intézményekig. A számítástechnika alapjaival - elektronikus játékok formájában - már óvodás korban meg kell ismertetni a gyerekeket, hogy az alapiskola alsó tagozatán, a munkára nevelés óráin aztán elektronikus építőelemekkel dolgozhassanak. A felső tagozaton zsebszámológépeket használhatnak, s a program azzal is számol, hogy 1990-ig az alapiskolák 12 százalékában lesznek majd személyi számítógépek. Elsőbbséget persze azok az iskolák élveznek, „ amelyekben matematikát, fizikát és természettudományi tantárgyakat többletóraszámban tanítanak. Más a helyzet a középiskolákban. Ott a számítástechnika és az informatika alapjainak a megismerése mellett a személyi számítógépekkeí is komolyabb kapcsolatot kell kialakítaniuk a diákoknak. A gimnáziumokban informatikát és számítástechnikát tanítanak, a szakközépiskolákban és szakmunkásképzőkben - típusuktól függően - azonban már specifikus tantárgyak is szerepelnek az órarendben. A legtöbb számítástechnikai ismeretet az elektrotechnikai szakközépiskolák nyújtják, a legkevesebbet pedig az óvónői szakközépiskolák. Számítástechnikával valamilyen formában tehát minden középiskolai diák kapcsolatba kerül. A komplex program szerint 1990-ig húsz személyi számítógépnek és egy számítástechnikai laboratóriumnak kell lennie minden középiskolában. Kétszáz tanulóra egy képmagnónak és egy tanulóra évente 800 korona értékű alkatrésznek kell jutnia. Mindebben, bevallom, én magam sem hittem, de értesülve arról, hogy az állami költségvetésből mennyi pénzt szánnak erre a célra, azt kell mondanom: a feltételek biztosítottak. Intézetünknek két munkatársa csak ezzel a kérdéssel foglalkozik. Hogy a tervek valóra válnak-e, vagy nem, az már az elektronikai iparunkon múlik. HELYZETKÉP AZ ISKOLÁKBÓL ÚJ SZÓ: Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk az itt képviselt iskolák számítástechnika-oktatásáról, fontos, hogy előbb tisztán lássuk: hol, milyenek a szemelyi- tárgyi feltételek. PÉK LÁSZLÓ: Nálunk két szakképzett tanerő van, mind a ketten szakbővítéssel szereztük meg a képesítést az informatika szakon, a természettudományi tantárgyak tanárai közül pedig néhányan átképzésen vettek részt. Ami a gépi ellátottságot illeti: az 1981-82-es tanévben egy EMG 666-os qéppel kezdtük, majd a Szlovák Tudományos Akadémia Kibernetikai Intezetenek qalántai részlegétől kölcsönöztünk gépeket. Később, a Honvédelmi Szövetség járási bizottságának segítségével Prágából kaptunk öt Didaktikot. Ezekkel azonban állandóan gondjaink vannak, mert gyakran meghibásodnak, és szinte havonta hordjuk okét a skalicai szervizbe. Jelenleg tizenöt számítógépünk van, ezek magnókkal és Pgí1'®'’1' ákkal is el vannak látva. Iskolánk óraadó tanárai, akik főállásban villamosmérnökök, szinte megszállottként vesznek részt a számítástechnika oktatásában, s érdemük van abban is, hogy diákjaink a Komensky Egyetem matematikai és kibernetikai tanszéké által meghirdetett levelező versenyeken, olimpiákon is eredményesen szerepelnek. Tanulóink a Honvédelmi Szövetség mikro- elektronikai versenyének országos fordulójában eddig mindig kitünően szerepeltek, s az érettségi után sokan bekerülnek az egyetem számítástechnikai, illetve kibernetika szakára. Vannak olyanok is, akik az érettsé- qi után a Szlovák Tudományos Akadémia intézeteiben, a járási nemzeti bizottság számítóközpontjában vagy más számítástechnikai munkahelyen dolgoznak. GALAMBOS ELLA: A közelmúltban, amikor iskolánk új épületbe költözött, két VT-20-as gépet kaptunk. Akkoriban még nagy gondot jelentett számítógépet szerezni, még ha pénzünk volt is rá. Szerencsére egykori tanítványaink ebben is segítettek. Később egy PP-01-est és Didaktik Alfát, legutóbb pedig egy EC-1010-est kaptunk. A Komensky Egyetemtől — Bartal Tibor mérnök közbenjárásával - egy olyan használt géphez jutottunk ingyen, melynek eredeti értéke, tartozékaival együtt, 7-9 millió korona. Nekünk ugyanezzel az árral kellett leltárba vennünk, márpedig ez azt jelenti, hogy a jövőben, amikor új, korszerűbb gépekkel látják majd el az iskolákat, mi olcsóbb berendezéseket kaphatunk csupán, hiszen 7-9 millió koronát „elköltöttünk" már. Félreértés ne essék: mi örülünk ennek a gépnek,-mert tíz terminálján egyszerre tíz tanuló dolgozhat, de az előírásokon változtatni kellene. BÁRÁNY JÁNOS: Körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdtük meg iskolánkban a számítástechnika oktatását. Kezdetben csupán szakkörökben, aztán külön tantárgyként. Ma huszonhat gépünk van; igen, ez nem kevés, de típusaikat tekintve kilencféle gépről beszélhetnék. Bizonyos szempontból persze ez jó is, mert a diákok több tapasztalatot szerezhetnek, más szempontból viszont rossz, mert minden egyes géppé nincs idejük megismerkedni és szoftverbo sem kapunk eleget. Szeptember elsejével számítástechnikai laboratórium is létesült nálunk, s ezzel együtt SN-50-es minigépet is kaptunk, egyelőre két terminállal. Diákjaink a laboratóriumi mérések értékelésére szintén gyakran használják ezeket a gépeket, hiszen azokkal a feladatokkal, amelyekkel régebben napokig bíbelődtek, ma tíz-tizenöt perc alatt végeznek. A diakok részéről nagy az érdeklődés a számítás- technika iránt, véleményem szerint azonban még beletelik egy-két évbe, amig megtaláljuk az oktatás helyes módszertanát Mi ugyanis azt tartjuk, hogy nálunk a számítás- technika nem cél, hanem eszköz, ezért úgy közelítünk a kérdéshez, hogy ne csak a szaktantárgyakban, hanem más tantárgyakban is eszközként tudják alkalmazni. Hogy ez mivel jár, azt most nem részletezem. KALMÁR ÁRPÁD: Kollégáim inkább csak a pozitívumokról beszéltek Azzal hogy a hiányosságokról majd később szólnak. Nálunk viszont olyan a helyzet, hogyha nem a hibákról beszélnék, akkor kevés mondanivalóm lenne. A személyi feltételek adottak, programozást ketten tanítunk, informatikát pedig a matematika szakosok. Ennél rosszabbak azonban a tárgyi feltételek. Az iskolát már régen kinőttük; új tantermekre lenne szükségünk, az informatika- és a programozástanítás ugyanis csoportos oktatást igényel. Pillanatnyilag egy szaktan- temünk van, további kettőt az iskola udvarában felújított épületben rendezünk be. Hogy azok majd mennyire felelnek meg elképzeléseinknek, csak később derül ki Vegyük most a gépeket. Ha értéküket nézzük, akkor minden rendben. Ha azt, hoqy hány van belőlük, még akkor is elégedettek lehetünk. Ha viszont a minőségüket tekintjük, akkor a helyzet siralmas. A PMD-k megbízhatatlanok, ezt mindenki tudja, arról nem is szólva, hogy a tantervben előírt programozási tananyag nagy részét ezeken a gépeken még bemutatni sem lehet. Elhangzott az is, hogy az iskolának reagálnia kell a társadalmi igényekre. És hogy a prog- ramozásoktatás nem lehet cél, csak esz- köz_ De mit látunk, hja megnézzük a számítógépeinket. Azt, hogy ezekkel programozást oktatni csak úgy lehet, ha azt célnak tekintjük. A programozás kötelező érettségi tantárgy lett a gimnáziumban. Tehát, aki elvégzi az iskolát, az középfokú szakképesítést kap ebből a tárgyból. Ha viszont azt vesszük figyelembe, hogy mit tud a diák, akkor megint csak azt kell mondanom’ a helyzet eléggé lesújtó. Ráadásul ha a végzősök egy közület, egy hivatal, egy kisüzem vagy egy szövetkezet számítóközpontjában helyezkednek el, akkor olyan gépeken dolgoznak, amilyeneket az iskolá- ban esetleg csak könyvben láthattak. Ott t a-it há,i l szakérettségijükkel, s azt sem tudják, hol kell bekapcsolni a gépet. S akkor ilyen formában akarunk mi reagálni a társadalmi igényekre, és így akarunk mi eszközt csináilm a programozásból! S még valami kikivánkozik belőlem: csaknem hatezer korona értékű hi-fi magnókat kapunk adattárolásra, holott a legolcsóbb, a 2200 koronás is megtenné, amely jóval kisebb, tehát könyvben hordozható. És méq valami: a Banská Bystrica-i Tanszergyártó Vállalattól nem kapunk megfelelő tartozékokat a gépekhez; más csatlakozó szükséges ugyanis a Didaktikhoz és más a PMD- hez. Ilyen jelentéktelennek tűnő apróságok miatt aztán nem tudjuk működtetni a gépeket. Hát ennyire gazdagok lennénk? BELANSKY: Az ipolysági szakmunkásképzőben tíz PP-01-es gép van ennek körülbelül a fele állandóan hibás Meggyőződésem azonban, hogy ezek a berendezések vagy a postán, vagy szállítás közben rongálódnak meg, mert az üzemből hibátlanul jönnek ki. Legalábbis így gondolom. Mert ugyanez történik akkor is, amikor jav'tam küldjük őket; a négyből kettő rossz áHapotban jón meg. Hiába kérjük, hoqy értesítsenek, hadd mehessünk értük személyesen, mégis postád küldik mindig. Szaktantermeink is vannak: az egyiket számítástechnikai, a másikat elektrotechnikai célokra rendeztük be. Mezőgazdasági szakmunkásképzőhöz képest tehát jól felszerelt iskola a miénk. A diákok ugyan kezdetben idegenkednek a számítógépekor n.kesobb megszeretik a tantárgyat is PMD-85-ös gépünket abban a szaktanteremben helyeztük el, ahol tanulóink a gép- járművezetői jogosítvány megszerzésére készülnek fel. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a váci szakmunkásképzővel; üres videokazettákért kész programokat kapunk tőlük Gondot legfeljebb az okoz, hogy a színes programokat a stúdiónkból csak feketefehér képernyőn láthatják a tanulók. SEGÍTSÉGGEL VAGY SEGÍTSÉG NÉLKÜL? ÚJ SZÓ: Válaszaikat hallgatva, magától adódik a következő kérdés: vannak-e anyagi támogatóik? Egyáltalán: számíthatnak-e üzemek, vállalatok, szövetkezetek segítségére, s ha igen, milyenek a tapasztalataik? GALAMBOS ELLA: Természetes, ugye, ahhoz, hogy valamilyen berendezésünk legyen, pénzre van szükségünk. Ez pedig nekünk csak papíron van. Értékesebb segédeszközöket viszont megrendelőlapra nam adnak. Készpénzzel pedig az iskola nem rendelkezik. Itt van tehát egy nagy ellentmondás, itt kellene valahogy változtatni a helyzeten, hogy az iskolák kivételt kapjanak. Hogy magnót és egyéb berendezést is kapjunk megrendelőlapra. Mert hiába szerepel az iskola költségvetésében, hogy ebben és ebben a tanévben ilyen és ilyen segédeszközöket vásárol; ez a pénz papíron létezik ugyan, fizetni azonban nem lehet vele. Mi, szerencsére, amint már említettem, megtaláltuk azt az utat, hogy szerződéssel egy „leírt" géphez jutottunk. Ami pedig a konkrét anyagi támogatást illeti, járásunkban nagyon kevés üzem van, a szövetkezetek pedig az alapiskolák számára vásárolnak személyi számítógépeket. És én azt hiszem, hogy amikor a szövetkezetek áttérnek majd az önelszámolásra, ilyen célokra nem marad pénzük. Ezzel a lehetőséggel tehát nem lehet számolni. Bár mindannyian tudjuk, hogy a párthatározatok is szorgalmazzák az iskolák és a vállalatok összefogását; azt, hogy az üzemek, szövetkezetek anyagilag is támogassák az iskolákat, hiszen a szakember-utánpótlást tőlünk várhatják. És ugye, pénz kell a gépek javítására is, mert a szervizek többségében is csak készpénzért vállalják a munkát. PÉK LÁSZLÓ: Én találtam egy intézményt, a Szlovák Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézetének galántai részlegét, velük akartunk két évre szóló patronátusi szerződést kötni, de ilyesmiről részükről szó sem lehetett. Minden a személyes kapcsolatokon, sót az ismeretségen múlik... Az intézet munkatársai vannak annyira ügyszeretők, megszállottak, hogy eljönnek hozzánk, bekötik a gépeket, beindítják és azt mondják, tessék, így kell használni. Más kérdés, persze, hogy újabb gépek beszerzését addig, amíg csak Didaktikok és PMD-k lesznek a hazai piacon, senki sem szorgalmazza. Most mindenki vár inkább néhány évet, míg komfortosabb gépek jönnek. Lemezegység nélkül ugyanis szinte lehetetlenség számítástechnikát oktatni. Egy olyan számítógép-hálózatot kell kialakítani az iskolákban, hogy a tanár egy vezérlögéppel be tudjon avatkozni a diákok munkájába, egy-egy programba, tehát hogy meglegyen az oda-visszacsatolásos rendszer. De ennek létrehozása, úgy hiszem, nem a tanárok dolga. Ami az üzemekkel való kapcsolatot illeti, ha anyagilag nem is támogatnak bennünket, a gyakorlatban mégis együttműködünk. Erre is tudok konkrét példát mondani: a galántai szerszámgépgyár fejlesztési osztályán két diákunk segít programozni, s nemcsak a velük foglalkozó mérnököknek, hanem a gyár vezetőségének is az a véleménye, hogy most talán beindul köztünk valami. KALMÁR ÁRPÁD: Igen, jó lenne, ha az iskolának is lennének szponzorai. Ha az üzemek, szövetkezetek komoly, hathatós segítségéről beszélhetnénk. Ez így egyszerűnek tűnik, hiszen mindenki szívesen segít - ha érdeke fűződik ahhoz, hogy segítsen. Tehát ebből kell kiindulni. Abból, hogy az üzemeknek, szövetkezeteknek érdekük-e, hogy az iskolának komoly számítástechnikai felszereltsége legyen. És hogy jó szakemberek kerüljenek ki onnan. Nézzük hát, hogy fest a helyzet a valóságban. Amikor azzal a kéréssel kopogtatunk egy üzemben, hogy velük, náluk szeretnénk megszervezni a diákok szakmai gyakorlatát, akkor nem mondom, hogy elküldenek, de hogy nem örülnek nekünk, az biztos. Ne várják, hogy konkrét példát mondjak erre, mert végül is megtűrnek bennünket, és én szeretném, ha továbbra is ott maradhatnánk. És azt kell hogy mondjam: én meg is értem őket, hiszen ahogy már említettem, ahhoz a technikához, amely az adott üzemben található, nem értenek a gyerekek, mivel az iskolában azzal nem találkoznak. így tehát inkább lábatlankodnak, mert segíteni nem nagyon tudnak. Nem úgy, mint a galántaiak. PÉK LÁSZLÓ: Vigyázat, én is csak két tehetséges diákunkról beszéltem, nem általánosságban. És ez sem jelenti azt, hogy ezek után anyagi támogatásra számíthatunk a szerszámgépgyár részéről. Arra nem lehet az oktatómunkát építeni, hogy majd Valamilyen gazdasági szerződéssel jutunk számítógépekhez. Es ha továbbmegyünk, mit látunk? Pár évvel ezelőtt még a Bazár boltjaiban is vásárolhattunk, s ilyen módon akár nyolc-tízezer koronáért juthattunk jó gépekhez, nemritkán külföldről behozottak- hoz. Ettől a lehetőségtől viszont felettes szerveink már megfosztottak, tartva a visz- szaélésektöl, netán attól, hogy nem tudják egységesíteni az iskolák számítógépparkját. Mert ha egységes a technika, akkor a szervizben is csak egy-két fajta gépet kell javítani, sőt a tanterv és a tankönyvek is egységesek lehetnek. GALAMBO kapcsolatban gyakran hallc a szülői műnk pékét az isko csak úgy, ho ezelőtt a szüle bán rendelkezi amelyet a tant kával kerestek zés lépett élett a tanév alatt kell kapniuk í szervezetnek, ségnek nincs i BÁRÁNY J zösségünk - r dani tanítvány szerzett szám önerejéből nei Ók vették pélc aztan külónbö csak lehetett, i munkra, neme a saját bőrünk volt igazgatón tünk számító a kerületi nem; bevezettük az pontilag kapju nemzeti bízott! fedezetet. Az milyen drága r is fáj az embe összegeket ta később már i Nem az egyed hangoztatja. A gi eszközökké nunk. Abban hogy azért a r lyért nyolc-tíz vettünk, a jöv gépet kapunk, zösséget hozti ifjúsági szerve felszereltség c vásárolt. S mé hogy az isko a felszereltség kellene járnia, lesztésének sz módja, hogy a programozd Iában, hanem sák el a gyere JOZEF BEL munkásképzőr zet. Mi a me; zunk, a tanári kapják a fizeti részét is onnar nizációra jeleni ni számunkra, alig kapunk éi milyen nehéz v riumi engedély delhessük. A i ipolysági és a bennünket. Ók séget, de a p van devizaker abból nekünk magasak, s le lábbis úgy tűni BÁLINT U a magnókkal, i dásával és javí szóvá, de azt ezért nem az hiszen gyártási kezik. S nem a sem, hogy a kír mint ahogy ar a gépek minős vánt szintet. A Ságban kéréséi ni néhány mór és a szülők tár leményem, hoc érdeklődés táp hattuk, hogy Gí annak, hogyan adott üzemmel, ugyanis az, ha rekkel veszik kiderült: a Horn szerepet tölt be valóra váltását lentetett néhái ványt a gyerek ra. S bár ma rr számítógépet I a jó tanár, az lelkesíteni tudj. toronyhoz rác Szerkesztőségi kerékasztal-beszélgetés a számítástech
