Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-11 / 45. szám

A házassági tanácsadók munkájáról Tanácsadás a házasulandóknak, házasoknak, válófélben levőknek segítségnyújtás a válás utáni időszakban - röviden így jellemezhetnénk a házassági tanácsadók tevékenységét. De vajon a tanácstalanok, a kiutat keresők tudják-e, hol kaphatnak útmutatást, hogy lelki bajaiktól szabadulva ismét kiegyensúlyozott emberekké váljanak?- Egyértelműen kijelenthetem: sajnos nem tudják - mondták szinte egyszerre dr. Éva Mallineritzová és dr. Danica Daudo- vá Bratislava V. városkerülete házassági ta­nácsadójának pszichológusai. - A pszicho­lógiai-szerviz, vagy mondhatnánk a lelki szerviz fontossága nem él a köztudatban. Azok viszont, akik valami oknál fogva meg­fordultak már nálunk, igénylik a tanácsadást - fűzött hozzá részletesebb magyarázatot Danica Daudová. - A több szem többet lát, ismert szólás egy kis módosítással tevé­kenységükre is vonatkoztatható. Ha az adó­dó problémát többen vitatjuk meg, több szempontból világítunk rá, a megoldás ke­resése is egyszerűbb. Természetesen ki­lenc külső munkatársunkkal együtt (jogá­szok, nőgyógyász, pszichiáter és különböző területekre specializálódott pszichológusok) igyekszünk rátalálni a bajból kivezető utak­ra. Sikerélményünk viszont csak akkor van, ha a tanácsot kérők, a házastársak betart­ják a , játékszabályokat", Mivel Ligetfalu (Petrzalka) kivált a IV. városkerületből és önálló városkerületet alkot, szükség volt létrehozni ezt a tanácsadót. 1986 júliusától provizórikus körülmények között, majd 1987 februárjától már kényelmesen berendezett fogadószobákban tárgyalhatunk feleinkkel.- Új lakótelep, fiatal házasok, tengernyi gond, magas válásarány és az ebből adódó problémák rányomják bélyegüket a mun­kánkra - folytatta Mallineritzová pszicholó­gus. - Tavaly 640-en jöttek tanácsadásért, s többségüket, mivel már válófélben voltak, a bíróság küldte hozzánk. Ugyancsak tavaly ebben a városkerületben 440 házasságot kötöttek, de 717-en adták be válóperi kere­setüket. Igaz, körülbelül húsz százalékuk az itt lefolytatott beszélgetéssorozat után visz- szavonta keresetét. Megtudtam, a magas válásarány oka elsősorban a fiatal házasok éretlenségében keresendő. A kezdeti fellángolás hamar elszáll - és mert általában röviddel a házas­ság megkötése után megszületik a gyer­mek, ami az eddigi „szabad" élet végét jelenti - az együttlét, a gondok felhalmozó­dása konfliktusokhoz vezet. És mire a há­zasságon belül éretté válnak, eltávolodnak egymástól, nincs közös érdeklődési körük, és a gyerek sem köti őket. Nem tudom, mit csináljak. A férjem egyre kevesebb pénzt ad nekem. Azt mondja, hogy nincs alkatrész meg ilyesmi, ezért vékonyabb a boríték. Az anyaságiból, hi­szen két kisgyermekkel vagyok otthon, nem telik a lakbérre, kölcsönökre, ruházkodásra, étkezésre. Két hete azt mondta, szolgálati útra megy. Most megjött, és a barátja elárul­ta, hogy szabadságon volt Nyugat-Német- országban. El akarok válni tőle..- Házasságban élni, elviselni egymást nem könnyű - vette át a szót dr. Danica Daudová. - Éppen ezért indokoltnak tartjuk a házasság előtti beszélgetéseken való részvételt. A házasulandók pszichológus­nak. családi jogban jártas jogásznak, gene­tikusnak és szocilógusnak adhatnak fel kér­déseket, útmutatást kapnak a házastársi konfliktusok megelőzésének mikéntjére. A szabadidő eltöltése, a háztartáson belüli munkamegosztás és az egészségügyi problémák is nézeteltérések forrásai lehet­nek. És ezek megelőzhetőek. Ezért hang­súlyozzuk, természetesen nemcsak mi, ha­nem valamennyi kollégánk, hogy megfon­toltan kell párt választani. És konfliktus esetén a válóper nem a legjobb megoldás. Sót, az sem szégyen, ha az elhamarkodott válóperi javaslatot az indítványozó fél egy kis „családi terápia“ után visszavonja. Elvált nőt vettem el feleségül. A fiát úgy neveltem, mint a sajátomat, és a közös gyerek megszületése után a kisfiúhoz való viszonyom nem változott. A fizetésemet hazaadtam, a feleségem jól gazdálkodott. Egyszer - szolgálati utam előtt - megtartot­tam egy összeget, amit visszaadtam volna elszámolás után. S mert az én dolgom volt a bevásárlás, elutazásom előtt mindennel elláttam a családomat. Igaz, a kisfiú tartás­díjához nyúltam. Elszabadult a pokol. A fe­leségem kikérte ezt magának, kijelentette, hogy a fia pénzéhez semmi közöm, s ha én ilyet tettem, többé nem főz, nem mos, nem vasal rám. Azt hittem, első dühében mondja ezeket, és bíztam abban, hogy minden rendbe jön. De a helyzet rosszabbodott, szó szót követett. Még féltékennyé is akart ten­ni. Persze én tudtam, hogy a barátnőjénél maradt éjszakára, mégis bosszantott a do­log. Megsokalltám a cirkuszt, és beadtam a válókeresetet... Nemcsak a fiatalok, az idősebbek is elve­tik a sulykot. Szerencsére az említett eset már rendeződött, a férfi több mint féléves házassági terápia után visszavonta a váló­peri javaslatot. A tanácsadó dolgozói elmondták, azt szeretnék, ha többen keresnék fel őket. Hiszen a látszólag apró ügyekkel is foglal­kozni kell, nehogy elfajuljanak. Megemlítet­ték, megnőtt a hűtlen feleségek szárma, akiknél ez a lépés lelki traumát okoz, ta­nácstalanokká válnak, s nem találják helyü­ket házasságukban.-Még nem kutattuk, hogy a jelenség a város más negyedeiben is megfigyelhe­tő-e, vagy ez csak a mi városkerületünk gondja - közölték. Ez adta az ötletet, hogy megkérdezzük egy régebbi lakótelepen működő tanácsadó dolgozóitól, mások az őket felkeresők gondjai? A IV. városkerületi házassági tanácsadó vezetője dr. Michaela Svobodová kandidé tus készségesen tájékoztatott tevékenysé­gükről. Annál is inkább, mert ő is - mint társai általában - úgy érzi, az emberek nemigen élnek a lehetőséggel, hogy ta­nácsadásért folyamodjanak hozzájuk. Ami­óta közigazgatásilag különvált a két város­kerület, csökkent a válófélben levők száma.- Tavaly 365 üggyel foglalkoztunk, összesen 1593 konzultációt tartottunk. Eb­ből 72 házaspár volt válófélben, 47-en el is váltak, huszonötén meggondolták magukat. És nem a hűtlenség volt a fő válóok. Tehát a házassági terápia meghozta gyümölcsét, persze ez nem jelenti azt, hogy azoknál, akik visszavonták a válókeresetet, a családi boldogság tartós és felhőtlen lesz. Megtudtam, egyre nagyobb gondot okoz­nak a már elváltak. Az elhagyott partner nem találja meg életcélját, megváltozik ér­tékrendje, magatartása. Nem ritkán a pohár után nyúl. A volt házastársakat meg kell tanítani egymás tiszteletére, ami főleg ab­ban az esetben szükséges, ha egy fedél alatt élnek. A láthatás kérdése is gyakran felmerülő probléma.- Nincs házasság nézeteltérések nélkül - vált témát beszélgetőtársam. - A vesze­kedés a feszültséglevezetés kiváló módja. Ám csak akkor tanácsoljuk, ha a vita konst­ruktív. Az önismeret, az önkontroll, az önbe­csülés fontos előfeltételei a jól működő kapcsolatoknak, s ez is megtanulható. A tanácsadó tevékenysége rendkívül sokrétű. De a IV. városkerületben úgy lát­ják, vannak még tartalékaik. Ez év szep­temberétől megalakították a Fiatalok klub­ját, a 14-15 évesek számára. Jana Meli- cherová pszichológus vezeti a klubot. - Cé­lom a fiatalok felkarolása, ezért a klubtevé­kenység igényeik szerint alakul. A tinik fogékonyak az újra, a jóra. Mivel ez idáig csak néhányszor találkoztunk, a közös munka eredményeiről még nem beszélhe­tek. Meglátjuk, mire megyünk egymással. Optimista vagyok.- Készülőben a leendő kismamák, illetve a kisgyermekes anyák klubja is - tájékozta­tott dr. Ludmila Skalská pszichológus. - Ta­pasztalatból tudom, hogy a szüléstől való félelem, illetve a szülés utáni,,egyedüllét", a házassági viszony megromlását okozhat­ja. Sok anyuka nehezen viseli a társtaiansá- got, nem elégszik meg a háztartás vezeté­sével, a gyermekneveléssel. Talán a klubte­vékenység ideje alatt feloldódik, s elége­dettsége a családi békét erősíti majd. Beszélgetőtársaim, mindkét tanács­adóban, külön hangsúlyozták, szívügyük­nek tekintik a fiatalok - középiskolások tájékoztatásának nyíltságát. Ezt a célt szol­gálják azok a felvilágosító előadássoroza­tok, amelyeket a városkerületek közép- és szakiskoláinak szerveznek. A családi életre való nevelés, a fogamzásgátlás, a munka- megosztás, a közös élet mikéntje iránt ér­deklődik a hallgatóság. Köztudott, a tinik időben történő felvilágosítása korunk fontos feladata. És hogy érdemes foglalkozni, nyíl­tan beszélni a kényes kérdésekről, ahhoz nem fér kétség. Az is jó, hogy megismerik a tanácsadók tevékenységét. Mert ha gond­ban lesznek, tudni fogják, hogy vannak, akik segíteni akarnak, tudnak rajtuk. PÉTERFI SZONYA (Lőrincz János illusztratív felvétele) osoecccccccooccccc«oooooccc&scc>scocoocoQccooosooacoooooöcoocco&socooococosooeooooGOoccecooeo6co90oooGaoo9soo9co: Négyszemközt PALÁGYI ISTVÁN magkémikussal Egy harmadik emeleti kis dolgozószobában ülünk. Palágyi István kávét készít, én pedig engedelmével a címére érkezett levelek között böngészek. A Szovjetuniótól Amerikáig, Törökországtól Pakisztánig sok-sok ország radioökológusának jegyezhet­ném fel a nevét, akik a kassai (Koáice) Radioökológiai és Atomtechnikai Intézet kutatómérnökétől azokról az eredeti módszerekről" kértek felvilágosítást, amelyeket a környezetben előforduló radioaktív jód analizálására dolgozott ki, s eredményesen alkalmazott.- Kassa korántsem a világ közepe, hogyan lehetséges mégis, hogy ennyien fordulnak önhöz? - kérdezem.- Kutatási eredményeimről nemzetközi fó­rumokon eddig közel negyven előadást tartot­tam, és vagy harminc szakdolgozatot tettem közzé - talán ezért van bizonyos visszhangja annak, amit csinálok, de nehogy valamilyen fellengzős következtetéseket vonjon le ebből. Erre egyrészt nincs szükség, másrészt nem vagyok hiú ember. Eddig például még interjút sem adtam.- Gondolja, hogy nyilatkozni csak hiú em­berek szoktak? Elmosolyodik, leül szembe velem és úgy mondja:- Is-is, de komolyra fordítva a szót, a tájé­koztatásra valóban szükség van. Hogy mi, radioökológusok kevesebbszer szereplünk a sajtóban, ez talán azért van, mert ez a tudo­mányág még eléggé új és ismeretlen. Ez különben nem is csoda, hiszen még ötven év sem telt el azóta, hogy Chicagóban alágyúj­tották az első atommáglyát, s Új-Mexikóban - a sivatagban - végrehajtották az első atom­robbantást. Atomerőmüveket meg ugye még később kezdtek építeni...- Ha megengedi, felolvasok egy idézetet: „Nem is sejtik ma még, bűnös kezekben a rádium mily veszedelemmé válhatik, ezért fel kell tennünk a kérdést, vajon hasznára van-e az emberiségnek is, ha ismeri a Termé­szet titkait; vajon eléggé érett-e már arra, hogy ezeknek előnyeit élvezze, vagy pedig a tudás csak ártalmára van. Nobel felfedezé­seinek példája jellemző: a hatalmas erejű robbanószerek csodálatos munkák elvégzé­sét tették lehetővé, ám ugyanakkor a rombo­lás borzalmas eszközeivé is váltak azoknak a gonosztevőknek a kezében, akik az emberi­séget háborúra uszítják. “- Ismerem a szöveget, Maria Curie írta, s azt is hozzátette, ö azokkal tart, akik úgy gondolják, hogy az emberiségnek több hasz­na, mint kára lesz az új felfedezésekből. Nézetét én is osztom, és Selye János pro­fesszorral vallom: méltatlan volna a homo sapienshez, ha önmagára kiszabott tudatlan­sággal kellene megvásárolnia fennmaradá­sát. Az ember üdvét bizonyosan nem a sötét­ség fenntartásában kell keresnünk, hanem abban, hogy a műveltség és tudás fáradhatat­lan fejlesztésével és terjesztésével egyre na­gyobb világosságot teremtsünk. Madame Cu­rie aggodalma természetesen nem volt alap­talan - Hirosimára és Nagaszakira ledobták az atombombát. Hatvanhétezer ember halt meg azonnal, négyszázharminc ezren_.hu­szonnégy óra - százháromezren pedig négy hónapon belül. Még mindig van vagy száze­zer túlélő, akit japánul hibakusa-nak, sugár­betegnek hívnak. Természetesen az atome­nergia nemcsak pusztításra, hanem az embe­rek javára is fordítható, s szerintem is csak erre lenne szabad felhasználni. Mi ra­dioökológusok elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az atomerőművek milyen kihatással vannak a környezetre, az élő szervezetekre.- A vizsgálati módszerek kidolgozásában ön rendkívül figyelemre méltó eredményeket ért el. Ezekre az eljárásokra olyan neves szakemberek, mint G. J. Moody,' J. D. R. Thomas is hivatkoznak a Kromatográfiás el­választások habosított műanyagokkal, gumik­kal, pulzáló kolónákkal és a jódmeghatározás című könyvükben, mely 1982-ben New York­ban jelent meg. Ugyanakkor több más művet is említhetnénk köztük. Tölgyessy-Jakovlev -Bilimovics: A környezet diagnosztikálása ra- dioanalitikai módszerekkel (Moszkva, 1985) című tanulmányt, amelyek szintén tárgyalják az ön által használt eljárásokat, ami termé­szetesen mindenképpen elismerést jelent. De vajon hogyan lett egy bodrogközi kisfiúból magkémikus?- Én tulajdonképpen akkor kezdtem az életet, amikor a második világhétború befeje­ződött. Az indulás számomra eléggé szomorú és nehéz volt. Negyvenhárom decemberében apámat munkaszolgálatra vitték, 1944. január 27-én jött az írás, hogy végkimerülésben meghalt. 1946-ban kezdtem iskolába járni, de az anyanyelvemen csak hetedikes koromtól kezdve tanulhattam. Meghatározó útravalót a nagybátyéimtól kaptam, aki matematika­fizika szakos pedagógus volt. Ő tanított meg racionálisan gondolkodni. Azóta is kedvenc tárgyam maradt a matematika. Ha valamit tudok, azt mindig igyekeztem mennyiségileg kifejezni, tehát megtalálni a matematikai összefüggéseket. Persze azért a legtöbbet az édesanyámtól kaptam. Ó volt az, aki megér­tette velem: árva gyerek vagyok, nekem a sa­ját lábamon kell megállnom. Szerencsére számomra a tanulás sohasem okozott külö­nösebb nehézséget. Mint mondottam, kisko­romtól a természettudományokhoz vonzód­tam, noha az irodalmat és a történelmet is szerettem. írni viszont rosszul írtam, nehezen rajzoltam és az ének sem ment, de olvasni igen szerettem. Helmecen a könyvek és a sa­ját fantáziám éltettek, ezek röpítettek. A leg­nagyobb mesterem Verne Gyula volt. Nem is annyira a Tizenöt éves kapitány, mint inkább a Rejtelmes sziget kötött le, annak a hajótö­rött kémikusnak a találékonysága, aki min­dent meg tudott csinálni. Meg aztán a szovjet Perelman! A matematikáról, geometriáról írt könyveit szinte faltam. Nagy élmény volt Pais István könyve, a Vegyész szemmel a világ­ban és Kolszunszkij könyve, az Atommag. Ezeket a helmeci könyvtárban szereztem be. A könyvek nekem az ablakot jelentették, amin kitekinthettem a világba.- És tájékozódni is könnyű volta világban? A „hova tovább" eldöntése például nem oko­zott gondot?- Dehogyis! Mi akkor azért még elég szűk látókörrel rendelkeztünk - és ez a tanárokra, a szülőkre, a rokonságra is vonatkozott, hi­szen ók Kassától tovább nemigen juthattak el. Érthető módon arról sem tudtak képet alkotni, hogy mi vár rám Bratislavában, ha felvesznek a főiskolára.- Ezek szerint azt sem volt könnyű eldön­tenie, hogy a vegyészetet válassza hivatá­sának?- Nem volt könnyű, már csak azért sem, mert volt időszak, amikor a régészet, a törté­nelem iránt érdeklődtem, máskor meg pilóta akartam lenni. A pályaválasztásomat végül ÚJ fi 1988. A Bodrogköztől a radioökológiáig

Next

/
Thumbnails
Contents