Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-11 / 45. szám
A házassági tanácsadók munkájáról Tanácsadás a házasulandóknak, házasoknak, válófélben levőknek segítségnyújtás a válás utáni időszakban - röviden így jellemezhetnénk a házassági tanácsadók tevékenységét. De vajon a tanácstalanok, a kiutat keresők tudják-e, hol kaphatnak útmutatást, hogy lelki bajaiktól szabadulva ismét kiegyensúlyozott emberekké váljanak?- Egyértelműen kijelenthetem: sajnos nem tudják - mondták szinte egyszerre dr. Éva Mallineritzová és dr. Danica Daudo- vá Bratislava V. városkerülete házassági tanácsadójának pszichológusai. - A pszichológiai-szerviz, vagy mondhatnánk a lelki szerviz fontossága nem él a köztudatban. Azok viszont, akik valami oknál fogva megfordultak már nálunk, igénylik a tanácsadást - fűzött hozzá részletesebb magyarázatot Danica Daudová. - A több szem többet lát, ismert szólás egy kis módosítással tevékenységükre is vonatkoztatható. Ha az adódó problémát többen vitatjuk meg, több szempontból világítunk rá, a megoldás keresése is egyszerűbb. Természetesen kilenc külső munkatársunkkal együtt (jogászok, nőgyógyász, pszichiáter és különböző területekre specializálódott pszichológusok) igyekszünk rátalálni a bajból kivezető utakra. Sikerélményünk viszont csak akkor van, ha a tanácsot kérők, a házastársak betartják a , játékszabályokat", Mivel Ligetfalu (Petrzalka) kivált a IV. városkerületből és önálló városkerületet alkot, szükség volt létrehozni ezt a tanácsadót. 1986 júliusától provizórikus körülmények között, majd 1987 februárjától már kényelmesen berendezett fogadószobákban tárgyalhatunk feleinkkel.- Új lakótelep, fiatal házasok, tengernyi gond, magas válásarány és az ebből adódó problémák rányomják bélyegüket a munkánkra - folytatta Mallineritzová pszichológus. - Tavaly 640-en jöttek tanácsadásért, s többségüket, mivel már válófélben voltak, a bíróság küldte hozzánk. Ugyancsak tavaly ebben a városkerületben 440 házasságot kötöttek, de 717-en adták be válóperi keresetüket. Igaz, körülbelül húsz százalékuk az itt lefolytatott beszélgetéssorozat után visz- szavonta keresetét. Megtudtam, a magas válásarány oka elsősorban a fiatal házasok éretlenségében keresendő. A kezdeti fellángolás hamar elszáll - és mert általában röviddel a házasság megkötése után megszületik a gyermek, ami az eddigi „szabad" élet végét jelenti - az együttlét, a gondok felhalmozódása konfliktusokhoz vezet. És mire a házasságon belül éretté válnak, eltávolodnak egymástól, nincs közös érdeklődési körük, és a gyerek sem köti őket. Nem tudom, mit csináljak. A férjem egyre kevesebb pénzt ad nekem. Azt mondja, hogy nincs alkatrész meg ilyesmi, ezért vékonyabb a boríték. Az anyaságiból, hiszen két kisgyermekkel vagyok otthon, nem telik a lakbérre, kölcsönökre, ruházkodásra, étkezésre. Két hete azt mondta, szolgálati útra megy. Most megjött, és a barátja elárulta, hogy szabadságon volt Nyugat-Német- országban. El akarok válni tőle..- Házasságban élni, elviselni egymást nem könnyű - vette át a szót dr. Danica Daudová. - Éppen ezért indokoltnak tartjuk a házasság előtti beszélgetéseken való részvételt. A házasulandók pszichológusnak. családi jogban jártas jogásznak, genetikusnak és szocilógusnak adhatnak fel kérdéseket, útmutatást kapnak a házastársi konfliktusok megelőzésének mikéntjére. A szabadidő eltöltése, a háztartáson belüli munkamegosztás és az egészségügyi problémák is nézeteltérések forrásai lehetnek. És ezek megelőzhetőek. Ezért hangsúlyozzuk, természetesen nemcsak mi, hanem valamennyi kollégánk, hogy megfontoltan kell párt választani. És konfliktus esetén a válóper nem a legjobb megoldás. Sót, az sem szégyen, ha az elhamarkodott válóperi javaslatot az indítványozó fél egy kis „családi terápia“ után visszavonja. Elvált nőt vettem el feleségül. A fiát úgy neveltem, mint a sajátomat, és a közös gyerek megszületése után a kisfiúhoz való viszonyom nem változott. A fizetésemet hazaadtam, a feleségem jól gazdálkodott. Egyszer - szolgálati utam előtt - megtartottam egy összeget, amit visszaadtam volna elszámolás után. S mert az én dolgom volt a bevásárlás, elutazásom előtt mindennel elláttam a családomat. Igaz, a kisfiú tartásdíjához nyúltam. Elszabadult a pokol. A feleségem kikérte ezt magának, kijelentette, hogy a fia pénzéhez semmi közöm, s ha én ilyet tettem, többé nem főz, nem mos, nem vasal rám. Azt hittem, első dühében mondja ezeket, és bíztam abban, hogy minden rendbe jön. De a helyzet rosszabbodott, szó szót követett. Még féltékennyé is akart tenni. Persze én tudtam, hogy a barátnőjénél maradt éjszakára, mégis bosszantott a dolog. Megsokalltám a cirkuszt, és beadtam a válókeresetet... Nemcsak a fiatalok, az idősebbek is elvetik a sulykot. Szerencsére az említett eset már rendeződött, a férfi több mint féléves házassági terápia után visszavonta a válóperi javaslatot. A tanácsadó dolgozói elmondták, azt szeretnék, ha többen keresnék fel őket. Hiszen a látszólag apró ügyekkel is foglalkozni kell, nehogy elfajuljanak. Megemlítették, megnőtt a hűtlen feleségek szárma, akiknél ez a lépés lelki traumát okoz, tanácstalanokká válnak, s nem találják helyüket házasságukban.-Még nem kutattuk, hogy a jelenség a város más negyedeiben is megfigyelhető-e, vagy ez csak a mi városkerületünk gondja - közölték. Ez adta az ötletet, hogy megkérdezzük egy régebbi lakótelepen működő tanácsadó dolgozóitól, mások az őket felkeresők gondjai? A IV. városkerületi házassági tanácsadó vezetője dr. Michaela Svobodová kandidé tus készségesen tájékoztatott tevékenységükről. Annál is inkább, mert ő is - mint társai általában - úgy érzi, az emberek nemigen élnek a lehetőséggel, hogy tanácsadásért folyamodjanak hozzájuk. Amióta közigazgatásilag különvált a két városkerület, csökkent a válófélben levők száma.- Tavaly 365 üggyel foglalkoztunk, összesen 1593 konzultációt tartottunk. Ebből 72 házaspár volt válófélben, 47-en el is váltak, huszonötén meggondolták magukat. És nem a hűtlenség volt a fő válóok. Tehát a házassági terápia meghozta gyümölcsét, persze ez nem jelenti azt, hogy azoknál, akik visszavonták a válókeresetet, a családi boldogság tartós és felhőtlen lesz. Megtudtam, egyre nagyobb gondot okoznak a már elváltak. Az elhagyott partner nem találja meg életcélját, megváltozik értékrendje, magatartása. Nem ritkán a pohár után nyúl. A volt házastársakat meg kell tanítani egymás tiszteletére, ami főleg abban az esetben szükséges, ha egy fedél alatt élnek. A láthatás kérdése is gyakran felmerülő probléma.- Nincs házasság nézeteltérések nélkül - vált témát beszélgetőtársam. - A veszekedés a feszültséglevezetés kiváló módja. Ám csak akkor tanácsoljuk, ha a vita konstruktív. Az önismeret, az önkontroll, az önbecsülés fontos előfeltételei a jól működő kapcsolatoknak, s ez is megtanulható. A tanácsadó tevékenysége rendkívül sokrétű. De a IV. városkerületben úgy látják, vannak még tartalékaik. Ez év szeptemberétől megalakították a Fiatalok klubját, a 14-15 évesek számára. Jana Meli- cherová pszichológus vezeti a klubot. - Célom a fiatalok felkarolása, ezért a klubtevékenység igényeik szerint alakul. A tinik fogékonyak az újra, a jóra. Mivel ez idáig csak néhányszor találkoztunk, a közös munka eredményeiről még nem beszélhetek. Meglátjuk, mire megyünk egymással. Optimista vagyok.- Készülőben a leendő kismamák, illetve a kisgyermekes anyák klubja is - tájékoztatott dr. Ludmila Skalská pszichológus. - Tapasztalatból tudom, hogy a szüléstől való félelem, illetve a szülés utáni,,egyedüllét", a házassági viszony megromlását okozhatja. Sok anyuka nehezen viseli a társtaiansá- got, nem elégszik meg a háztartás vezetésével, a gyermekneveléssel. Talán a klubtevékenység ideje alatt feloldódik, s elégedettsége a családi békét erősíti majd. Beszélgetőtársaim, mindkét tanácsadóban, külön hangsúlyozták, szívügyüknek tekintik a fiatalok - középiskolások tájékoztatásának nyíltságát. Ezt a célt szolgálják azok a felvilágosító előadássorozatok, amelyeket a városkerületek közép- és szakiskoláinak szerveznek. A családi életre való nevelés, a fogamzásgátlás, a munka- megosztás, a közös élet mikéntje iránt érdeklődik a hallgatóság. Köztudott, a tinik időben történő felvilágosítása korunk fontos feladata. És hogy érdemes foglalkozni, nyíltan beszélni a kényes kérdésekről, ahhoz nem fér kétség. Az is jó, hogy megismerik a tanácsadók tevékenységét. Mert ha gondban lesznek, tudni fogják, hogy vannak, akik segíteni akarnak, tudnak rajtuk. PÉTERFI SZONYA (Lőrincz János illusztratív felvétele) osoecccccccooccccc«oooooccc&scc>scocoocoQccooosooacoooooöcoocco&socooococosooeooooGOoccecooeo6co90oooGaoo9soo9co: Négyszemközt PALÁGYI ISTVÁN magkémikussal Egy harmadik emeleti kis dolgozószobában ülünk. Palágyi István kávét készít, én pedig engedelmével a címére érkezett levelek között böngészek. A Szovjetuniótól Amerikáig, Törökországtól Pakisztánig sok-sok ország radioökológusának jegyezhetném fel a nevét, akik a kassai (Koáice) Radioökológiai és Atomtechnikai Intézet kutatómérnökétől azokról az eredeti módszerekről" kértek felvilágosítást, amelyeket a környezetben előforduló radioaktív jód analizálására dolgozott ki, s eredményesen alkalmazott.- Kassa korántsem a világ közepe, hogyan lehetséges mégis, hogy ennyien fordulnak önhöz? - kérdezem.- Kutatási eredményeimről nemzetközi fórumokon eddig közel negyven előadást tartottam, és vagy harminc szakdolgozatot tettem közzé - talán ezért van bizonyos visszhangja annak, amit csinálok, de nehogy valamilyen fellengzős következtetéseket vonjon le ebből. Erre egyrészt nincs szükség, másrészt nem vagyok hiú ember. Eddig például még interjút sem adtam.- Gondolja, hogy nyilatkozni csak hiú emberek szoktak? Elmosolyodik, leül szembe velem és úgy mondja:- Is-is, de komolyra fordítva a szót, a tájékoztatásra valóban szükség van. Hogy mi, radioökológusok kevesebbszer szereplünk a sajtóban, ez talán azért van, mert ez a tudományág még eléggé új és ismeretlen. Ez különben nem is csoda, hiszen még ötven év sem telt el azóta, hogy Chicagóban alágyújtották az első atommáglyát, s Új-Mexikóban - a sivatagban - végrehajtották az első atomrobbantást. Atomerőmüveket meg ugye még később kezdtek építeni...- Ha megengedi, felolvasok egy idézetet: „Nem is sejtik ma még, bűnös kezekben a rádium mily veszedelemmé válhatik, ezért fel kell tennünk a kérdést, vajon hasznára van-e az emberiségnek is, ha ismeri a Természet titkait; vajon eléggé érett-e már arra, hogy ezeknek előnyeit élvezze, vagy pedig a tudás csak ártalmára van. Nobel felfedezéseinek példája jellemző: a hatalmas erejű robbanószerek csodálatos munkák elvégzését tették lehetővé, ám ugyanakkor a rombolás borzalmas eszközeivé is váltak azoknak a gonosztevőknek a kezében, akik az emberiséget háborúra uszítják. “- Ismerem a szöveget, Maria Curie írta, s azt is hozzátette, ö azokkal tart, akik úgy gondolják, hogy az emberiségnek több haszna, mint kára lesz az új felfedezésekből. Nézetét én is osztom, és Selye János professzorral vallom: méltatlan volna a homo sapienshez, ha önmagára kiszabott tudatlansággal kellene megvásárolnia fennmaradását. Az ember üdvét bizonyosan nem a sötétség fenntartásában kell keresnünk, hanem abban, hogy a műveltség és tudás fáradhatatlan fejlesztésével és terjesztésével egyre nagyobb világosságot teremtsünk. Madame Curie aggodalma természetesen nem volt alaptalan - Hirosimára és Nagaszakira ledobták az atombombát. Hatvanhétezer ember halt meg azonnal, négyszázharminc ezren_.huszonnégy óra - százháromezren pedig négy hónapon belül. Még mindig van vagy százezer túlélő, akit japánul hibakusa-nak, sugárbetegnek hívnak. Természetesen az atomenergia nemcsak pusztításra, hanem az emberek javára is fordítható, s szerintem is csak erre lenne szabad felhasználni. Mi radioökológusok elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az atomerőművek milyen kihatással vannak a környezetre, az élő szervezetekre.- A vizsgálati módszerek kidolgozásában ön rendkívül figyelemre méltó eredményeket ért el. Ezekre az eljárásokra olyan neves szakemberek, mint G. J. Moody,' J. D. R. Thomas is hivatkoznak a Kromatográfiás elválasztások habosított műanyagokkal, gumikkal, pulzáló kolónákkal és a jódmeghatározás című könyvükben, mely 1982-ben New Yorkban jelent meg. Ugyanakkor több más művet is említhetnénk köztük. Tölgyessy-Jakovlev -Bilimovics: A környezet diagnosztikálása ra- dioanalitikai módszerekkel (Moszkva, 1985) című tanulmányt, amelyek szintén tárgyalják az ön által használt eljárásokat, ami természetesen mindenképpen elismerést jelent. De vajon hogyan lett egy bodrogközi kisfiúból magkémikus?- Én tulajdonképpen akkor kezdtem az életet, amikor a második világhétború befejeződött. Az indulás számomra eléggé szomorú és nehéz volt. Negyvenhárom decemberében apámat munkaszolgálatra vitték, 1944. január 27-én jött az írás, hogy végkimerülésben meghalt. 1946-ban kezdtem iskolába járni, de az anyanyelvemen csak hetedikes koromtól kezdve tanulhattam. Meghatározó útravalót a nagybátyéimtól kaptam, aki matematikafizika szakos pedagógus volt. Ő tanított meg racionálisan gondolkodni. Azóta is kedvenc tárgyam maradt a matematika. Ha valamit tudok, azt mindig igyekeztem mennyiségileg kifejezni, tehát megtalálni a matematikai összefüggéseket. Persze azért a legtöbbet az édesanyámtól kaptam. Ó volt az, aki megértette velem: árva gyerek vagyok, nekem a saját lábamon kell megállnom. Szerencsére számomra a tanulás sohasem okozott különösebb nehézséget. Mint mondottam, kiskoromtól a természettudományokhoz vonzódtam, noha az irodalmat és a történelmet is szerettem. írni viszont rosszul írtam, nehezen rajzoltam és az ének sem ment, de olvasni igen szerettem. Helmecen a könyvek és a saját fantáziám éltettek, ezek röpítettek. A legnagyobb mesterem Verne Gyula volt. Nem is annyira a Tizenöt éves kapitány, mint inkább a Rejtelmes sziget kötött le, annak a hajótörött kémikusnak a találékonysága, aki mindent meg tudott csinálni. Meg aztán a szovjet Perelman! A matematikáról, geometriáról írt könyveit szinte faltam. Nagy élmény volt Pais István könyve, a Vegyész szemmel a világban és Kolszunszkij könyve, az Atommag. Ezeket a helmeci könyvtárban szereztem be. A könyvek nekem az ablakot jelentették, amin kitekinthettem a világba.- És tájékozódni is könnyű volta világban? A „hova tovább" eldöntése például nem okozott gondot?- Dehogyis! Mi akkor azért még elég szűk látókörrel rendelkeztünk - és ez a tanárokra, a szülőkre, a rokonságra is vonatkozott, hiszen ók Kassától tovább nemigen juthattak el. Érthető módon arról sem tudtak képet alkotni, hogy mi vár rám Bratislavában, ha felvesznek a főiskolára.- Ezek szerint azt sem volt könnyű eldöntenie, hogy a vegyészetet válassza hivatásának?- Nem volt könnyű, már csak azért sem, mert volt időszak, amikor a régészet, a történelem iránt érdeklődtem, máskor meg pilóta akartam lenni. A pályaválasztásomat végül ÚJ fi 1988. A Bodrogköztől a radioökológiáig