Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-11 / 45. szám

JSZÚ dia í ■ Iték az egy helyben topogást Új igazgatót választottak a Vágtornóci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaságban Hosszas és alapos előkészület után a Galántai (Galanta) járáshoz tartozó Vágtornóci Állami Gazdaságban is megtartot­ták a választásokat. A küldöttek testületének alakuló ülésén a dolgozókollektívákban megválasztott 200 küldöttből 197 jelent meg. Ünneplőben érkeztek, mint máskor a termelési konferenci­ákra, ám a szemük másként csillogott. A pillantások várako­zásról, belső feszültségről árulkodtak. Fetlünt, hogy nem is igen beszélgettek, yalószínüleg ki-ki magában gondolta végig, mi lesz akkor, ha... Többen'talán éppen azokban a percekben tudatosították a vállukra nehezedő felelősség súlyát. Azt, hogy nemsokára egyetlen tollvonással kell hitet tenniük arról, az igazgatói posztra javasolt jelöltek közül szívük szerint melyiknek adnánk lehetőséget a bizonyításra. Más dolog véleményt mondani, bírálni vagy dicsérni, és megint más megfogni a tollat... Felelősség is a demokrácia, nemcsak jog: EGY SZÉK, KÉT JELÖLT Ahogy a szabályzat előírja, előbb a dolgozók tanácsának megválasztását tűzték napirendre. A titkos szavazás eredmé­nye igazolta, hogy az egyes részlegek kollektívái helyesen jártak el a jelöltek kiválasztásánál, s valóban a legrátermettebb dolgozóknak előlegezték a bizalmukat. Ugyanis valamennyi jelölt elegendő szavazatot kapott a küldöttek testületének tagjaitól. Nem sokkal később a választási bizottság elnöke azt is bejelenthette: a dolgozók tanácsa megtartotta első összejö­vetelét, amelyen elnökévé Michal Petroviöol választotta meg. A „főpróba" gyorsan és szervezetten zajlott, kezdetét vehette az igazgató megválasztása. Ismertették a választás szabályait, majd az alapító, tehát az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának megbízottja, Demian Macák, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője emelke­dett szóra. Gondoltam, bemutatja a jelölteket, de nem így történt. Átalakításról, mérföldkövekről, az igényesebb feladatokra való felkészülés fontosságáról, a munka- és technológiai fegyelem megszilárdításának jelentőségéről, no meg arról beszélt, hogy a 8. ötéves tervidőszak elején az állami gazdaságot nem véletlenül sorolták a lemaradozó mezőgazdasági vállalatok közé. Mint mondotta, úgy tűnik, hogy a gazdaság egyelőre a konszolidációs programot sem képes teljesíteni, sót a meg­lévő gondok mellé újabbak társultak. Például az állattenyész­tési ágazatban annyi a probléma, hogy azokkal nemrég a járási párt- és gazdasági vezetés szintjén kellett foglalkozni. Az alapító megbízottja megelégedett azzal, hogy megje­gyezze: a jelölteket, hév szerint Angyal János mérnököt, a gazdaság eddigi igazgatóját, és Mészáros Győző mérnököt, a Nádszegi (Trstice) Efsz üzemgazdászát a részleggyúlése- ken bemutatták a dolgozókollektíváknak. Mind á két jelölt megfelelő képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy a gazdasá­got előbbre vigye a fejlődésben, csak a küldöttek testületének tagjain múlik, melyikük kap erre lehetőséget. Úgy láttam, nem csupán én örülök, hogy ezek után maguk a jelöltek léptek a mikrofonhoz, hogy eredményekről és gondokról, illetve a jövővel kapcsolatos elképzelésekről beszéljenek. Csak később tudtam meg, miért volt ezekben a percekben síri csönd a teremben. Azért, mert a küldöttek ott és akkor, tehát percekkel a választás előtt hallottak először arról, hogy a jelöltek miként képzelik el az állami vállalatnak és dolgozóinak a jövőjét. TANULNI KELL A DEMOKRÁCIÁT Elnéztem az embereket, ahogy egymás után az urnákhoz léptek és bedobták a borítékba helyezett szavazólapot. Az egyik megkönnyebbülve, felszabadultan, a másik gondola­tokba mélyedve idnult tovább. Motorik Árpád, a gazdaság állattenyésztési ágazatának diszpécsere az utóbbiak közé tartozott. Kétszer kellett megszólítanom, hogy észrevegyen.-Gondterheltnek látszik, pedig épp az imént választott magának igazgatót.- Látja, éppen ez az, ami foglalkoztat. Magamnak válasz- tottam-e, vagy a gazdaságnak?- Gondolom, is-is.- Ez nem ilyen egyszerű. Mi a garancia arra, hogy akit én, a sajá} belátásom szerint választottam, az a munkatársaim­nak, áz egész gazdaságnak jó lesz?- Valószínűleg beszélgettek róla...- Beszélgetni éppen beszélgettünk róla, de a találgatások­nál nem jutottunk messzebbre. A hallottak alapján néhány perc alatt, és magamnak kellett határoznom. Nem értem, miért nem a részlegeken beszéltek az elképzeléseikről a jelöltek? Akkor lett volna idő kérdéseket feltenni, egy-egy dolgozókol­lektíva szintjén megbeszélni a problémákat. Főleg nálunk, az állattenyésztésben sok a gond. Elavultak az épületeink, kevés a szakképzett, fiatal munkaerő, hadilábon állunk a munkafe­gyelemmel. Azt hiszi, jó hallgatni, hogy nálunk van legna­gyobb rendetlenség a telepeken, hogy minket emlegetnek elrettentő példaként? Változni, változtatni kell, de ki a meg­mondhatója, hogy ki tehet ezért többet: a régi igazgató, akit tíz éve ismerünk, vagy egy új ember, aki hallomásból ismeri a gondjainkat? Milán Lobodás traktoros szintén gondokról beszélt. Mint mondotta, kevesen vannak, a tennivalóknak meg se vége, se hossza. Kora tavasztól késő őszig nyújtott műszakokban dolgoznak, és a hétvégeket is a mezőn töltik, mégsem győzik a munkát. Ez többnyire a minőség rovására megy, pedig szeretnék ók is jól előkészíteni a talajt, kifogástalanul megala­pozni, minimális veszteséggel betakarítani a termést, mint a környező szövetkezetekben.- A munkagépeink elavultak, az erőgépek összetétele nem megfelelő. A Kirovecekre alapoztunk, amelyek hétszer annyit fogyasztanak, mint a hazai vontatók, így lényegesen drágáb­ban termelünk. Hozzáfogtunk a cukorrépához, csépeljük a kukoricát, de a betekarító gépek többet állnak, mint dolgoz­nak, mert nem győzzük a szállítást. És akkor még nem beszéltem a szántásról, a talaj előkészítéséről, hisz valószínű, hogy még töretlen tarlónk is akad a határban. És az emberi kapcsolatok. . Valaha örültünk, ha megjelent az igazgatónk a határban, most meg legszívesebben elbújunk előle. Tíz évvel ezelőtt, amikor összevonták az állami gazdaságot és a szövetkezetei, voltak jó traktorosaink, de azóta sokan odébbálltak. És ebben a feltételeken kívül az emberi kapcso­latok is közrejátszottak. Lovász Gyula, a gépjavító részleg autószerelője kételkedve telepedett mellém:- Úgysem írja meg, amit mondok. Eddig csak olvastam, de most a saját bőrömön is tapasztalhattam, hogy egyelőre csak tanulgatjuk, kóstolgatjuk a demokráciát.- Lehetne egy kicsit konkrétabban?- Négyen dolgozunk a műhelyben, de holmi átszámítási­kiválasztási kulcs értelmében csak ketten jöhettünk válasz­tani. Sokan mondogatták, hogy helytelenítik ezt a módszert. Nem úgy lett volna igazságos, hogy mindenki szavazzon? Csak ma hallottunk arról, mit terveznek a jövőnkről a jelöltek, s mi van akkor, ha a kétszáz társunknak nem tetszik az a program, az a jelölt, amelyre, illetve akire mi voksoltunk? Ha már a bemutatkozás alkalmával beszélnek az elképzeléseik­ről, munkanap elmulasztása nélkül lebonyolíthattuk volna a szavazást. Ki-ki a saját munkahelyén szavazhatott volna a neki leginkább tetsző jelöltre. Szerintem így lett volna demokratikus. Képviselhettem-e a munkatársaimat a válasz­táson, ha nem beszélhettem meg velük a jelöltektől hallot­takat? A KOLLEKTÍVA EREJÉRE ALAPOZ A titkos szavazásban Mészáros Győző mérnök 121, Angyal János mérnök pedig 73 szavazatot kapott (három szavazóla­pot helytelenül töltöttek ki, így azokat érvénytelennek nyilvání­tották). Ez annyit jelent, hogy a nádszegi szövetkezet 38 éves volt üzemgazdászának személyében új igazgató került a Vág­tornóci Állami Gazdaság élére. Őszintén megvallva, a választási programbeszédek alapján nem sok esélyt adtam a fiatal szakembernek. A rosszakarói sem állíthatják, hogy igyekezett tetszelegni a választóknak. Üzemgazdászhoz méltó alapossággal elemezte a gazdaság helyzetét, jelezve, hogy a feladat bonyolultságának ismereté­ben vállalta a jelöltséget. Igaz, a vállalat volt igazgatója a feltételekre hivatkozva igyekezett szépíteni a helyzetet, de a tényt, hogy a gazdaság nem teljesíti a konszolidációs programot, nem tagadhatta. Vetélytársa ugyanis konkrét adatokkal bizonyította, amit a választók valószínűleg maguk is tudatosítottak: a gazdaság meglehetősen viszontagságos helyzetben lépte át az átalakí­tás küszöbét. Főleg az állattenyésztésben kritikus a helyzet. Elhanyagolt telepeken, elhasználódott épületekben folyik a termelés, melynek színvonala ma már nem garantálja az egyre növekvő elvárások teljesítését. Ezt a megállapítást egyébként a háromnegyedévi eredmények értékelése is alá­támasztotta, melynek tanúsága szerint, az állattenyésztési termékek értékesítése területén az állami gazdaság megint nem teljesítette feladatait. Hogyan is teljesíthette volna, ami­kor a tehenek létszáma, a hízómarhák és a sertések súlygya­rapodásra nem éri el, viszont a borjak és a malacok elhullása jócskán túlhaladja a tervezett szintet. A malacnevelési gondok miatt máris ezer választott malac hiányzik a jövő évi értékesí­tési feladatok időarányos teljesítéséhez. A tejtermelésben is gyorsan meg kell teremteni a termelékenység növelésének feltételeit, mert különben rövidesen nemcsak járási, de kerületi viszonylatban is a ranglétra legalsó fokára kerülnek. Gond, probléma bőven akad. Nem lesz ez túl nagy erőpró­ba egy fiatal szakember számára, akinek egyébként az új munkahely és munkakör elmaradhatatlan buktatóit is végig kell járnia?- Tudom, hogy kemény fába vágtam azt a bizonyos fejszét, de a nehéz feladatok nem szoktak megrettenteni - mondta Mészáros Győző. Nem vagyok öntelt, de bízom magamban, no és természetesen abban is, hogy sikerül megnyernem az elképzeléseimnek a vállalat dolgozókollektíváját. Sok-sok munkára, önfeláldozásra lesz szükség ahhoz, hogy kicibáljuk a kátyúból a gazdaság szekerét. Új, igényesebb fejlesztési terveket kell kidolgoznunk, hogy teljesíthessük a konszolidá­ciós programot.- Bizonyára vannak konkrét elképzelései.- Szerintem három alapfeltétele van az előbbre lépésnek. Tökéletesíteni kell a vállalat szervezeti felépítését és irányítási rendszerét, nagyobb figyelmet kell szentelni a tudományos­technikai vívmányok érvényesítésének, s meg kell gyorsíta­nunk az építkezést, a korszerűsítést, javítva a beruházások hatékonyságát. Ehhez persze pénzre lesz szükség, mégpedig sok pénzre. Csupán a sertés- és baromfitelep korszerűsítése mintegy 72 millió koronába fog kerülni. Persze, nem csupán a hitelekre és a központi hozzájárulásra, de a partnereink segítőkészségére is számítunk, akik az integrációs alap kihasználásával nagyban megkönnyíthetik számunkra a tech­nikai háttér kiépítését, a komolyabb feladatok teljesítésére való felkészülést. Mint a vágtornóci példa is-'-bizonyítja, a választások nem a végét, hanem a kezdetét jelentik a gazdasági mechanizmus átalakításának. Ember legyen a talpán, aki most meg meri markolni a fejsze nyelét. KÁDEK GÁBOR Őszi napsütésben- Az ideinél szebb őszt kívánni sem lehet - mon­dogatják Szlovákia mezőgazdasági dolgozóival egyetemben a zsélyi (2elovce) Aranykalász Egysé­ges Földműves-szövetkezet vezetői és tagjai Én ennél tovább megyek. Nemcsak kívánni, tervezni sem lehetett volna eszményibb időjárást. A kiadós szeptemberi esők éppen csak annyira áztatták át a talajt, hogy megkönnyítsék a magágy­készítést, gyors csírázásra késztessék a jókor elve­tett magot. Később a nyáriasan meleg, napfényben bővelkedő napok pedig a termés betakarításán fáradozók munkáját segítették. Az eredmény nem is maradt el. Az Aranykalász Efsz növénytermesztési központjában egymást kö­vetik a terménnyel megrakott szállító járművek, hogy néhány perc múltán újabb rakományért indul­janak a határ távoli részeibe. A szövetkezet növénytermesztési ágazatának vezetője, Stefan átefanides mérnök mostanában ritka vendég a gazdaság.székházában. Naphosszat járja a határt, mindenről tudni akar, mindenütt sze­retne jelen lenni, ahol rugalmas intézkedésekre, útbaigazításra, tanácsra van szükség. Látogatásunk idején épp a répabetakarító gépesített csoport mun­káját ellenőrizte.-Az idén kereken száz hektáron termeltünk cukorrépát - tájékoztatott. - A szállítási időtervnek megfelelően, október második hetében indítottuk el a gépeket. Egyelőre úgy tűnik, sikerül elérnünk a tervezett hektárhozamot, és a téli takarmánykész­let (eltöltéséhez is elegendő leveles répafejet, illetve cukorgyári répaszeletet szállíthatunk. A betakarító gépekkel Laurík Tibor és Kissimon Péter dolgozik, a szállító járműveket Györgyik János, Dola József, Béres Tibor, Ján Jánoéík, Balga Miroslavés Dionyz Páriz kezeli. Az ágazatvezetó a központi telepre indult, vele tartottunk. Egy csöves kukoricával megpakolt után­futót vontató traktor kanyarodott be előttünk a telep­re. Ráállt a mázsára, de mire odaértünk, már porzott is nyomában a tárolóhoz vezető út.- Harminc hektáron termesztünk kukoricát vető­magra - biccentett a mérnök a traktor felé. - A ter­mést kézzel takarítjuk be.- Sajnos - nyomta meg a szót Veszlik Gábor mérnök, akinek épp a vetőmagtermesztés a szakte­rülete. - Merthogy egyelőre nem sikerült szereznünk egy speciális csótöró kombájnt, ami megkönnyítené a munkánkat.- Honnan hozták? - bökött ismét az ágazatveze­tó a traktor nyomába. - A Lövölde dűlőből?- Igen, most oda vezényeltük az asszonyokat.- Győzik munkáskézzel? Gondolom, egyéb ten­nivaló is akad ilyenkor a mezőn, nemcsak a kukori­catörés.-Egyelőre nincs fennakadás, mert a mellék­üzemág dolgozóit is bekapcsoltuk a munkába, és a partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyár fiataljaitól is kaptunk segítséget. Naponta hetvenen is dolgoznak a kukoricaföldeken - magyarázta Veszlik mérnök. - Terepszemlére indulok, ha ráér, tartson velem. Motorra ültünk, s már porzott is mögöttünk az út. A szövetkezethez tartozó Erdömeg (Záhorce) köz­ségen áthaladva, Szelestyén (Seleátany) határában fékeztünk. A Honvédelmi Szövetség lövöldéjének közelében találkoztunk a népes asszonycsapattal. A feltűnően alacsonyra sikeredett kukoricában nem volt nehéz felfedezni őket.- Szinte bántja a szemet, olyan csenevész ma­radt a növényzet, de amint látja, azért csak telnek a vödrök - kommentálta a látottakat kísérőm. - Per­sze, igyekeznek is az asszonyok, hisz nem a ledol­gozott órák alapján, hanem a teljesítménynek meg­felelően kapják a fizetést.- így igaz - kapta el a mondat végét Katarina Bartóková, a szövetkezet melléküzemágának veze­tője, aki munktársaival együtt szintén bekapcsoló­dott a törésbe. - Természetesen elsősorban az anyagi ösztönzés serkenti a munkakedvet. De azért arra is gondolunk, hogy a közös bevételek növelése érdekében mielőbb fedél alá kell hordani a termést. Ha egy mód van rá, még az őszi esők beköszöntése előtt, hogy a vetőmagnak való se károsodjon, és a saját munkánkat is megkönnyítsük. Napsütésben mégiscsak vidámabban, könnyebben megy a munka.- A cipőfelsőrész készítő melléküzemágunk dol­gozóit követően, a partner cipőgyár SZISZ-szerve- zetének 17 tagja is bekapcsolódott a számunkra igen fontos munkába - magyarázta Veszlik mérnök. - Gondolom, abból a meggondolásból, hogy minél korábban pontot teszünk a mezei munkák után, annál hamarább megindulhat a termelés a mellék­üzemünkben, ami viszont a cipőgyárnak áll érdeké­ben. Bárhogy van is, közös érdekünk a kölcsönös együttműködés. BOJTOS JÁNOS Amíg nem lesz megfelelő gép, kézzel kell betakarítani a magkukoricát Kevés volt a nyári csapadék, kisebbre nőtt a kukorica­cső, ám a szemek jól kifejlődtek. A felvételen Veszlik Gábor mérnök és Katarina Bartóková mustrálja a ter­mést. (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents