Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-04 / 44. szám
Hallottuk A LEGJOBB BARÁTNŐ- A villamosban ma egyszerre három fiatalember adta át a helyét - dicsekszik Jucika a barátnőjének. Mire a barátnő: - És elfértél? SZÉLMALOMHARC-Tavaly még két szélmalmunk volt itt, de az egyiket lebontottuk.- Miért?- Mert kettőnek itt túl kevés a szél. FURFANGOS A kísérleti patkány dicsekszik:- Sikerült úgy beidomítanom a kutatókat, hogy valahányszor végigfutok a labirintuson, enni adnak. AGGÓDÓ FELESÉG- Olyan ritkán látlak mostanában, Manci! Mi van veled?- A férjem betegsége teljesen kikészít. Se éjjel se nappal el nem mozdulhatok az ágyától.- De hiszen ápolónő van mellette!- Éppen azért! ÓNMEGT AGADÁS- Kérem, vegye ki azt a rókabundát a kirakatból - kéri az ifjú hölgy az eladót.- Óhajtja megvenni?- Nem, csak erre járok munkába, és minden reggel elkésem. IDEGEN A bárban egy fiatalember odafordul a csinos ifjú nőhöz:- Bocsásson meg, kérem, de idegen vagyok ebben a városban ...- S mire kíváncsi?- Az ön nevére. FÜSTBE MENT HÁZASSÁG- Méghogy magához menjek feleségül? Hiszen autója sincs! - háborog Giziké. - Akkor inkább életem végéig vénlány maradok, és talponállóba járok ebédelni a három gyerekemmel! A hét vicce Két légy leszáll egy kopasz fejre. Az egyik felsóhajt:- Amikor fiatal voltam, még volt itt egy csodálatos ösvény... Híres emberek mulatságos történetei Mihail Romm együtt távozott az ünnepi vacsoráról Iván Szemjonovics Kozlovszkijjal, a kiváló szovjet tenoristával. Az utca nem úszott fényárban, a két férfi lassan ballagott. Váratlanul velük szemben két fiatal lány jött. Kozlovszkijnak virágos kedve volt. Megállt, széttárta karjait, és csodálatos tenorján félhangosan elkezdte Lenszkij áriáját Csajkovszkij operájából: „Hová, hová, hová..." A lánykák pukkadoztak a nevetéstől, majd az egyik azt mondja a másiknak:- Szegény ürge, azt képzeli magáról, hogy Koz- lovszkij. Iván Szemjonovics olyan zavarba esett, hogy egy hang sem jött az ajkára. * * * Vlagyimir Onufrievics Kovalevszkij orosz tudós nemcsak nagyon művelt, hanem nagyon szellemes is volt. Értette a tréfát, s a szemtelenkedö tanítványait sokszor jellegzetes humorával fegyverezte le. Egyszer, előadás közben az egyik hallgató huncutságból belekukorékolt az előadásba. Természetesen mindenki kacagott. Kovalevszkij együtt nevetett hallgatóival. Később előhúzta zsebóráját, és megjegyezte:- Tyű, de nagyon késik. Eszerint csak esti hét óra van, a kakas szerint pedig már hajnali három. Neki higgyenek, mert az alacsonyabbrendú élőlények ösztönei csalhatatlanok. Egy alkalommal egy rettenetesen kövér gyáros megkérdezte Szergej Petrovics Botkintól, a neves orosz orvosprofesszortól:-Nem'tudna valamilyen hatékony fogyókúrát ajánlani?-De igen - válaszolta készségesen. - Éljen napi egy rubelból, amit két keze munkájával keresett meg. -yb- fordítása A panelház előnye (Miroslav Motycík karikatúrái) RENDELŐBEN- Mondja, doktor úr, a halfélék egészségesek? - kérdezi a páciens.- Igen. Legalábbis eddig még egyetlen hal sem keresett fel. FÉLREÉRTÉS A parkban szerelmespár ül. A fiú odafordul a lányhoz:- Mond, Amálka, te szúz vagy?- Nem, Kos. TITOK A páncélszekrényemnek nyolcjegyű számzára van - csupa ötös. De nem árulom el, milyen sorrendben ... OKTATÁS Ma este - mondta a főnök a titkárnőjének - megmutatom magának, mi mindent nem tud egy számítógép. Manapság nemcsak a gyerekek, de a fel- . nőttek is gyorsabban érnek. PANASZ- Fel kell mondanom a titkárnőmnek - panaszkodik az igazgató.- De miért? Hiszen szép is, ügyes is...- Az igaz, de folyton kérdezősködik, hogy hogyan kell írni az idegen szavakat, meg hogy mit jelentenek.- Ebben nincs semmi rossz, örülj neki, hogy ilyen erős benne a tudásvágy.- Na igen, de rettentően feltart a munkámban. Állandóan a szótárt böngészem... MENTSÉG- Ilyen idős ember és televíziót lop! Nem szégyelli magát?- Szégyellem, bíró úr. De amikor fiatal voltam, még nem volt televízió. LEFELÉ- Feküdjetek hátra, emeljétek fel a lábatokat, és úgy mozgassátok, mintha kerékpároznátok! - mondja a tornatanár.-így... nagyon jó... gyorsabban... még gyorsabban...! Béla, te miért nem csinálod azt, amit a többiek? /- Tanár úr, én lefelé hajtok a lejtőn. Szalay Zoltán rajza J. ZISZKIND Az elsőhegedűs- Én másodfuvolás vagyok - mondta a vonatfülkében az útitársam, majd hozzátette: - Másodfuvolás - ez a foglalkozásom. Ezenkívül én vagyok a szakszervezet elnöke. Kiváló, sok hagyománnyal rendelkező zenekarunk van. Bel- és külföldi turnékra járunk. Mindenütt telt ház előtt játszunk. Nálunk történt nemrég a következő, enyhén szólva meglepő eset. Hatvanéves lett az elsöhegedűsünk, nyugdíjba ment. Nos, a szakszervezet kiutalt ötven rubelt, a zenészkollégák is összeadtak 2-2 rubelt, értékes ajándékot vettünk neki, én meg beszédet mondtam. Szóval, első osztályú búcsúztatásban volt része. Ám itt volt a probléma: új elsöhegedűs kell. Hol vegyünk? Pályázatot írtunk ki a megüresedett hely betöltésére. Jelentkező - természetesen - rengeteg volt, de a gondos válogatás után mindössze ketten maradtak. A vezető karmesterből, az igazgatóból és csekélységemből összeállított speciális felvételi bizottságnak kellett közülük kiválasztani a jobbikat. A két jelölt három-három, hegedűre írott zeneművet adott elő, és mi hozzáláttunk az elbírálásukhoz.- Úgy gondolom, Komarovot vesszük fel - mondta a vezető karmesterünk.- Nekem pedig úgy tűnik, jobb lenne felvenni Vaszjuskint - mondta az igazgató.- Miért?- Nos, vezető karmester elvtárs, a káderek kiválasztását a lehető legnagyobb felelősségtudattal kell végeznünk. Hiszen nem akármilyen a mi zenekarunk. Tradícióink vannak. Érti... --mosolyodott el sokat- mondóan az igazgató.- Helyes! - támogattam az igazgatót, mivel a szakszervezet mindig az igazgatót támogatja. - Nekünk feddhetetlen emberre van szükségünk. Hasonlítsuk csak össze őket - mondom. - Az ön Komarovja nőtlen, Vaszjuskin pedig nős.- No és? - csodálkozott a karmester.- Mi az, hogy ,,no és"? Ha valami baj van, azt mindig a nőtlenek okozzák. A nős embernek mindig eszébe jut: ott a nyakamon az asszony, a gyerekek - és tartja magát. A nőtlen pedig? Kész veszedelem!- Úgy van - bólintott az igazgató. - A nőtlenek erkölcsi szempontból nagyon ingatag emberek. De a vezető karmester - micsoda egy ember! - nem ért egyet velünk és azt mondja: " * _- Ez minden? De Komarov igazi zenész, a hegedű csak úgy sír a kezében.- Mit akar a hegedűvel? - mondom. - Hasonlítsa csak össze az életrajzukat! Vaszjuskinnak vezető állás betöltéséhez szükséges képesítése van, az édesanyja pedig a munka hőse. Vaszjuskin az előző munkahelyén faliújság-szerkesztő volt, a mi faliújságunk pedig kétségbeejtő állapotban van. Az ön Komarovja pedig...- Miért az enyém? Én ma láttam őt először - tért védekező álláspontra a vezető karmester.- Annál inkább - mondja az igazgató. - Ma látta először és máris támogatja.- Nem támogatni akartam. Én egyszerűen úgy látom...- Nem tudom, mit lát - jelenti ki az igazgató -, de Komarov nem fizeti a tagsági díjat, Vaszjuskin pedig...- Elnézést kérek - robbant ki a vezető karmesterből -, de önök megfeledkeznek a fő dologról: Komarov kitűnő zenész, Vaszjuskinnak pedig még nagyon sokat kell tanulnia...- Majd tanul - vágta rá az igazgató. - Bekerül a zenekarunkba és játszik. Én Vaszjuskin mellett vagyok!- Én is! - támogattam az igazgatót. És nem is gondolnák: Vaszjuskin jelenleg már egész jól hegedül. Persze ahhoz, hogy elsöhegedűs legyen, még rengeteget kell tanulnia, de a faliújságunk már harmadik helyre került kerületi viszonylatban. Hiába - a káderek helyes kiválasztása - nagy dolog! Sági Tóth Tibor fordítása
