Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-04 / 44. szám
“szembe jut egy eset gyérei mekkoromból. V legnagyobb dologidő volt. ap korán befejeztük a csép- , mivel eső közeledett. Az olt mélykék volt, de már süvi- a szél. Mi, gyerekek, örül- ;, hogy eső közeleg, örültünk, y kipihenhetjük magunkat, lermolaj bácsi, a brigád veze- osszallva nézte a felhőt, és < nem igyekezett hazafelé. Nem lesz eső. Elviszi a vi- Szerette volna elcsépelni egész asztagot. De már fannyian fölszedelődzköd- , és kénytelen-kelletlen ő is :ülni kezdett. brigádépület másfél kilomé- /ire volt. Amíg odaértünk, és adtük a szerszámot a lovak- majd megvacsoráztunk, az ;ékje eltűnt, de eső valóban esett. Hirtelen erős szél adt, por kavarodott... A sö- igben reszkető fénnyel lob- ak föl a villámok, és dörgött g. A szél dühöngött, kavar- de eső nem esett. Tolvajnak való idő - mondta íolaj bácsi. - No, Griska... rmolaj bácsi fürkészve körül- ;tt, rajtam akadt meg a sze- Griska meg Ványka, men- ; a cséplőszérűre, éjszakáz- k ott. Nehogy valaki odamen- azen az éjszakán, és meg- . a gabonát. Ez éppen arra- éjszaka. indultunk Griskával a széa másfél kilométer, amelyet lént villámgyorsan megtet- most hosszúnak és veszé- ek rémlett. A zivatar teljes il kitört; villámlott és dörgött anfelől. Ritkás esőcseppek tak, fájón csapkodták arat. Por- és égésszag érzö- áthatóan, kesernyésen, or tűzkővel tüzet csiholnak, k van ilyen szaga. helyt a magasban föllob- a villám, idelent minden, an - az asztagok, a fák, resztekbe rakott kévék, rdulatlan lovak - minha egy tra a levegőbe emelkedett , aztán a sötétség mindent It; majd a magasból kongó, látott dörgés hallatszott, a óriási kövek zuhannának yről a szakadékba, ide-oda idva. ivedtünk. Letértünk az út- ; nem találtuk meg az asz- ahol délután csépeltünk, asztag között nem tudtunk odni. Meg-megálltunk, k, hogy újra világos le- aztán mintha minden fel- tt volna, egy szempillan- -a a levegőben függött, és éles fényben, majd újra minden, és a vaksötétben gördültek lefelé az óriási kövek.- Másszunk be a legközelebbi kazalba, és éjszakázzunk ott - ajánlotta Griska.- Jól van.- Reggel majd azt mondjuk, hogy a szérűn éjszakáztunk. Ki tudja meg, hogy nem? Bemásztunk a kicsépelt kazalba, a meleg, jó szagú szalmába. Beszélgettünk egy kicsit, és elhatároztuk, hogy jó korán felébredünk... Észre sem vettük, mikor aludtunk el, nem hallottuk, hogyan esett éjszaka az eső. Fényes, tiszta, csendes reggel köszöntött ránk. Természetesen későn ébrendtünk. De mivel éjszaka átnedvesedett a gabona, tudtuk, nem jönnek korán csépelni a mieink. Odamentünk a brigádépülethez.- No, őrszemek - mondta Jermolaj bácsi, mihelyt meglátott bennünket, s úgy rémlett, fürké- szön néz ránk. - Hogy éjszakáztatok? VASZILIJ SUKSIN Hű, de elordította magát Jermolaj bácsi.- Dehogy voltatok ott, ebadta csirkefogók. Valahol a kereszt tövében éjszakáztatok, s még azt mondjátok - szérűn! Most megfoglak mindkettőtöket, és beleverem az orrotokat a szérűbe, mint a pákosztos macskáét. Hol éjszakáztatok?- Hát... Te mit mondasz?- Hol éjszakáztatok?- A szérűn. - Griska, úgy látszik, elhatározta, hogy kitart szavai mellett a végsőkig. Megköny- nyebbültem.- Vaszka, hol éjszakáztál?- A szérűn.-Azt a keserves nemjóját!...- Jermolaj bácsi a fejéhez kapott, arca szánalmasan eltorzult.- Nézd csak, mit müveinek! Nem voltatok a szérűn, nem voltatok! Hiszen én ott voltam! Nos?! Micsoda fajankók vagytok! Utána- tok én is elmentem oda - gondoltam, megnézem, eljutottatok-e odáig? Nem voltatok ott!-Jól.- Rendben van minden ott a szérűn?- Minden rendben. Miért?- Csak úgy kérdezem... Én küldtelek benneteket, hát azért kérdezem. Méghogy „miért"?- És egyre figyelt bennünket. Kezdtem magam rosszul érezni.- Megvan a gabona hiánytalanul?- Megvan. - Griskának kerek, csillogó szeme van; pislogás nélkül néz. - Miért?- Voltatok egyáltalán ott a Szérűn? Sajogni kezdett a gerincoszlopom vége, a farkcsontom. Griska is megzavarodott... Értetlenül pislogott.- Hogyhogy „voltatok"?- Hát igen, voltatok ott?- Hogyne. Hol lettünk volna? Ez nem hozott zavarba minket - sebaj, ezek szerint Jermolaj bácsi volt a szérűn.- Hát aztán?- Mi az?- Hát... mi is ott voltunk. Csak egy kicsit később... Eltévedtünk.- Hogyhogy később?! - ordította Jermolaj bácsi. - Hogyhogy később?! Ott vártam meg az eső végét! Csak pirkadat tájban jöttem el onnan. Nem voltatok ott!- Ott voltunk... Jermolaj bácsi majd megzavarodott. .. Lehet, hogy egy pillanatra mi is fölszöktünk és függtünk előtte a levegőbe, mint tegnap az asztagok és a lovak - ettől tágult olyan nagyra és csodál- kozóra a szeme.- Ott voltatok?- Ott voltunk. Fölkapta a kantárszárat. Kétfelé iramodtunk. Jermolaj bácsi állt egy darabig, kezében a kantárszárral, aztán eldobta, arca eltorzult, és élment, tenyerével törölgette a szemét. Nem volt túlságosan keménykötésü ember.- Fajankók - mondta menet közben. - Nem voltatok ott - és szemembe hazudtok. Hogy pusztulnátok el idönap előtt. A pokol adjon nektek feleséget!... Fajankók. A szemembe hazudnak - méghozzá hogyan! Ó-ó!... - Jermolaj bácsi hozzánk fordult; - Megmondhatnák becsületesen: megijedtünk esetleg nem találtunk oda - de nem, a szemembe hazudnak. Fajankók. .. mindkettőtöktől levonok öt munkaegységet, ha egyszer ilyenek vagytok. Napközben,, amikor csépeltünk, még egyszer odajött hozzánk Jermolaj bácsi.-Griska, Vaszka... valljátok be, nem voltatok a szérűn. Nem vonom le az öt munkaegységet. Ugye nem voltatok ott?- Ott voltunk. Jermolaj bácsi nézett ránk egy ideig... Elment. Aztán odahívott magához.- Gyertek ide... Gyertek, gyertek. Hát ide bújtam el az eső elől. - Megmutatta. Könyörögve nézett ránk. - Hát ti hol bújtatok el?- Mi a másik oldalon.- Melyiken,- Hát a másikon.- De hát melyik másikon, - Megint kezdte elveszíteni a türelmét. - Hiszen kiabáltam, hívtalak is benneketeket!... Körbejártam az asztagot. Úgy villámlott, hogy nemcsak egy embert, hanem egy tűt is meg lehetett volna találni a földön. Hol voltatok hát?- Itt. Jermolaj bácsi maradék erejét összeszedve türtőztette megát, hogy megint föl ne ordítson. Arca újra eltorzult...-No, jól van... Talán attól féltek, hogy szitkozódni fogok? Nem fogok. Csak mondjátok meg becsületesen: hol éjszakáztatok? Nem vonom le az öt mun- kaegységetf.. Hol éjszakáztatok?- A szérűn.- De hát hol a szérűn?! - tört ki Jermolaj bácsi. - Hol a szérűn?! Hol, amikor én... Ej-ej, ti fajankók! - Kutatva körülnézett: mivel sózzon ránk. Elszaladtunk. Jermolaj bácsi az asztag mögé ment... Bizonyára megint sír- vaf akadt. FAZEKAS LÁSZLÓ fodítása 'orsvonatra való gazán nem mennünk-erőskö- etlenül nézte az axin! - javasolta égen már halvá- . Útközben két ibert hagytak el. 3t, figyelmezte- ág időben van Iba, hogy nyu- jukat. éren voltak, és Ella a vezető kettejük közé. jobban - événeked még van taxit, jó? ólunk Vladóval már nem törőte olyan jó zzásimulva, és te: - Valamit ... Ne nagyon lepődj meg, ha hazaérünk. Nekem ott van valakim. A szüleim elkergettek, Ellánál lakom. Vladónak nem volt kedve gondolkodni. A bárban lezajlott kétórás ma- raton után olyan volt, mint akit fejbe vertek. Csak azt vette észre, hogy a fiatal taxisofőr mosolyog. Az autó először kivilágított utcákon száguldott, de hamarosan szűk utcák félhomályába merült. Százéves útburkolaton zötyögött a kopott házak között, amelyek után az akácfasor kezdődött.- Itt vagyunk! - mondta Jana, és sietve ugrott ki az autóból. Rohant az utcán lefelé, mögötte Vlado. Tono és Ella lassan lépkedtek. Itt már nem voltak lámpák. Annak ellenére, hogy valahol a távolban már virradt, itt még sötétség uralkodott. Nyikorgó lépcsők. Első emelet, padlás. Az előszobában ruhafogas, rajta bőrdzseki. Fölötte bukósisak. Konyha: a padlásablak mellett asztal, jobbra szekrény, balra tűzhely.- Üljetek le. Ella bekapcsolta a rezsót. A szomszéd helyiségből gyenge, beteges hang hallatszott. Nyöszörgés.- Rögtön, Ferko, rögtön, - mondta Jana csitítva és eltűnt a szoba sötétjében. Ijedt, kialvatlan, beesett arcocskájú, tágranyílt szemű gyerekkel tért vissza. A fiúcska rémülten mérte végig a vendégeket, de amikor észrevette a tányért a kotyvalékkal, amelyet közben Ella gyorsan elkészített, engedelmesen nyitogatta szájacskáját. Már semmi más nem érdekelte.- Hány éves? - kérdezte Vlado.- Még nem beszél? - szólalt meg Tono.-Tudjátok, sokáig beteg volt... A gyerek megevett vagy fél tányérnyit, aztán fejével nemet intett, majd ismét nézelődni kezdett. Ella r elmosta a tányért, majd a szekrény aljából kivett két pokrócot, leterítette a padlóra, és sürgetni kezdte az alvást.-Ti ketten oda - kacsintott Viadora és rámutatott az ajtóra, amely mögött az imént a gyerek volt. Vlado egy tágas, majdnem teljesen üres, fapadlós helyiségben találta magát. A két hatalmas ablakon keresztül látta a fák mozgó ágait, melyek mintha köszöntést integettek volna nekik a hajnali szélben. A szoba egyik sarkában láb nélküli gyerekágy, a másikban szekrény állt.- No, mozdulj már! Jana hangja nem a legkellemesebben szakította ki mélázásából. A padlón pokróc feketéllett; mellette a másik, takarónak. Jana lerakta ruháit egy rakásra, a feje mellé. Mikor mellé feküdt, a sarokba nézett. A fiúcska a kiságy sarkában állt, kezével a rácsba kapaszkodott, és egy helyben toporgott a csendben. Jana sóvárogva bújt hozzá. A sarokból olyan nyöszörgés hallatt- szott, mint amikor a beteg vigasztalásra vágyik.- Ferko, csend legyen! - mordult rá Jana.- Ferko - ismételte Vlado, mintha meg akarná jegyezni a nevet. Ismét a sarokba nézett. Már virradt. A gyér fényben látta a gyermekarcot, amely kalitkába zárt, fázós madárfiókára emlékeztetett. A fiúcska az egész idő alatt rájuk szegezte csodálkozó tekintetét és mozdulatlanul figyelt. Szájacskájából, amely száraz volt, mint a szivacs, kétszer vagy háromszor felszakadt az „ááá". x Este már a vonaton ült. A koszos ablakon át a tájat nézte. Tekintetét mélyen az elsuhanó tájba merítette, homlokát az ablaküveghez nyomta. De valahányszor a vonat lefékezett, révületéből felijedt, megijedt, mintha gyermeksírást hallana. Otthon még hosszú hetekig mindig a sarokba nézett. A hálószoba sarkában, tiszta ágyacskában nyugodtan aludt kétéves kisfia. Meg sem mozdult, álmában olykor elmosolyodott. SZ. MANCZAL ERZSÉBET • fordítása ■■■■■■■■ Nad’a Rappensbergerová: OKTÓBER II. Andrej Voznyeszenszkij Aktív íelkiismeret Valami történik hazánkkal? A Novosztyi a konzervatívokat szapulja. Én minden téren mozgósítanám a lelkiismeretet - újra. Szókimondó művek, utat törjetek! Forrjon a szójátlan kávé. Harmadik sebességre vált a kiváló koponya a mozgósított lelkiismeret. Valami történik a lelkűnkkel? Sötét erőkkel így-úgy viaskodva sokakban eddig csak fél-lelkiismeret élt. Úgy látszik, felébred hazánkban a lelkiismeret? Az égre írtál jeleket, lelkiismeret. Farkasvermet rejtő szántalpak felett Dosztojevszkij volt t a te hangod. És Vavilov, a gáládul üldözött hintette el később a lelkiismeret magvait. Ne adj’ isten, hogy enyhüljön a lelkiismeret mozgósítása. A haszonlesés mozgósítói mint igyekeznek célratörőn gáncsot vetni ennek! Előírásaitokat ne tukmáljátok reánk, nem kérjük a szellem kifosztását! Nyugtalan emberek küzdenek, hogy életünkből eltűnjön a csömör, hogy, olvasóm, te, , lelkiismeretem, ne pazarold sorban állásra életed. Az ember - cél, s nem színuszmutatók eszköze. Légy boldoggá, emberi szív: nincsen egyéb lelkiismeret. KULCSÁR FERENC fordítása
