Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-28 / 43. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A számítógépi programokban elhelyezett rejtett kis gonosztevőket az élővilágból vett analógiával vírusoknak nevezte el a szakirodalom. Időzített pusztító erőként működnek, elszaporodnak és rengeteg kárt okozhatnak. A vírusprogramok szinte észrevétlenül nőtték ki magukat az informatika alkalmazóinak közellenségévé. A számítógép-programozók szaknyelvében a programhibákat „poloskának" (búg) nevezik. Az ezek felderítésére szolgáló számítógép-programokat pedig „poloskátlanitöknaK", azaz debuggereknek. Kezdetben ezekkel a segédprogramokkal többé-kevésbé a kódot is vissza lehetett fejteni, s az algoritmus ismeretében - esetleg elegánsáéban - teljesen jogtisztán újra meg lehetett írni a programot. Ezért a forráskód - az eredeti programnyelvet tartalmazó szöveges állomány - a programozók legféltettebb kincsévé vált. Ugyanakkor mindent megtettek, hogy olyan szövevényessé tegyék a program kódját, hogy a debuggerek ne tudják visz- szafejteni. Jó pár évvel ezelőtt új háború kezdődött a számítógép-programozók, a felhasználók és az illegális másolatokat forgalmazó zugkereskedők között. Megjelentek az új másolásvédelmi eljárások, amelyek ideig-óráig védték az új szoftvert. Ezzel a lehetőséget adtak a forgalomba hozónak, hogy megtérülhessen a fejlesztés költsége s tisztes haszonra is szert tegyen. Az etikusnak tekintett gyakorlat szerint egy bizonyos idő elteltével legtöbbször a védelem kidolgozója dobott piacra a védelem feltörésére szolgáló programot, vagy indította azt útjára a szoftvercserebere kifürkészhetetlen csatornáin. S tisztességből ugyanezt tették egyes számítógépes cégek is. Nem véletlen, hogy mennyi „IBM INTERNÁL ONLY", azaz IBM belső használatra jelzésű apró segédprogrammal találkozhatunk a számítógépes klubokban. S milyen érdekes: egyetlen friss program sincs közöttük. A háború azonban kitört. A programozók olyan programrészieteket, rutinokat tettek programjaikba, amelyekkel nélkülük senki sem boldogulhatott. Bizonyos idő után megrongálták a programot, kitörölték az állományokat, vagy éppen megbolondították a korábban kifogástalanul működő számítógépeket. Innen már csak egy lépés volt olyan szoftverek készítése, amelyek az illegális másolatok készítői a gépben és az adatállományban okozott jóvátehetetlen károkkal büntették meg. Az Egyesült Államok és Nyugat- Európa joggyakorlata szerint az ilyen programok forgalmazása, terjesztése kimeríti a számítógépes szabotázs fogalmát, és szigorúan büntetik. Nem véletlen, hogy állami és honvédelmi szervek sem az USA-ban, sem Kanadában, sem Nyugat-Európában nem alkalmaznak semmilyen szoftvert, amin bármiféle másolásvédelem van. Az egyedül elfogadott módszer a speciális számítógép-bővítő kártyát - az úgynevezett kulcskártyát - alkalmazó program. Ez esetben a védelmet az biztosítja, hogy a program egyik fontos részlete a kulcskártya ROM- jában foglal helyet, vagy a program éppen csak azt vizsgálja, hogy az adott belső gyári számú kulcskártya jelen van-e. Ha nincs, akkor a program nerh fut, de kárt sem okoz. Mindennek az elméleti alapjait az USA-ban működő kutató, Frederic Cohen dolgozta ki 1983-1984-ben. Megalkotta a számítógépvírusprogramok elméletét, s egyetlen műben összefoglalta, milyeneknek is kell lenniük ezeknek a vírusprogramoknak. Többek között az ő munkássága hívta fel a figyelmet az élővilág és az élettelen berendezések működési elvének szoros kapcsolatára. Vajon hogyan terjednek a járványok? - ezt a kérdést vizsgálta 1957-ben Baily amerikai kutató. Könyve, a járványok matematikai elméletéről (The Mathematical Theory of Epidemics) annak idején egyike volt kora szakpublikációinak, nem aratott kiemelkedő sikert. Amilyen furcsa az élet - napjainkra, a komputervírusok és az AIDS korára, a számítógépes prognosztikával és számítógép-hálózatok biztonság- technikájával foglalkozó szakember bibliájává vált. Pedig témája igen kézenfekvő: milyen matematikai, statisztikai törvények alapján terjed a fertőzés, mekkorák lokalizálásának és megszüntetésének esélyei. Éppen ő jött rá arra is, hogy egy halálos járvány esetén - ilyenek voltak a vizsgálódásának tárgyát képező középkori pestis- vagy a későbbi kolerajárványok - a népesség egy bizonyos részének kihalása után ezek az epidémiák maguktól megszűnnek. S itt lépett be a párhuzam: az élő egyetlen feladata - a szó technológiai értelmében -, reprodukálni önmagát és másolataiban örökíteni tovább az önmaga újramásolásához szükséges infromációt és eszköz- rendszert. Igaz, ez utóbbi részben hiányozhat, hiszen a sejtek enzim- rendszerét használják fel a vírusok saját maguk újraalkotására, a sejt pusztulása árán. S a másolás folyamán fellépő véletlen változások- mutációk - az idők során a felis- merhetetlenségig átalakíthatják az eredeti információt. S ezzel elérkeztünk Cochen állatkáihoz, a számítógépvírusokhoz. Erről a témáról jelesebb publikációk amerikai zártkörű folyóiratokban jelentek meg 1974-ben, később egy hasonló, 1982-ben megjelent cikk következett. Az érdemi kutatásokról azonban semmi nem látott napvilágot, mert rövidesen „érzékeny témává" nyilvánították. Ez érthető is, hiszen lehetőséget kínált a számítástechnikai világpiac ellenőrzésére. A bomba jóval később robbant. Az NSZK-beli Spiegel hírmagazinban 1984-ben cikk hívta fel a figyelmet a technikai cicvilizáció létét is fenyegető vírusveszedelemre, ami miatt meg kell törni a hallgatást, meg kell mutatni, miként avatkozhatnak be életünkbe mások a számítás- technikai rendszereken keresztül saját céljaik érdekében. Ma már egy-egy jól sikerült vírusprogram nemcsak egy gépen belül végezhet nagytakarítást, önmagát is sokszorozhatja, mint egy élőlény, s az adathálózatokon keresztül képes eljutni a világ összes számítástechnikai rendszerébe. Csupán idő kérdése... Éppen fezért a komputervírus-ku- tatásoknak is nem titokban, hanem- miként a biológiai kutatásoknak- a legnagyobb szakmai nyilvánosság előtt kell folyniuk. Hiszen ezeket a vírusokat bárki előállíthatja: elkészítésükhöz papír, ceruza és egy jó koponya szükségeltetik. Az eredmény: a számítógéppel irányított rendszerek összeomlása. (imp) A „poloskával" kezdődött Vírusok a számítógépben... Szuperszilárd, fém alapú kompozit A brit Cray Advanced Materials of Yesvil vállalat kifejlesztett egy öntési eljárást, amellyel szálerősítésű fémeket lehet az eddigieknél gyorsabban és olcsóban, nagy mennyiségben előállítani. A berendezés iránt várhatóan a repülőgépgyártás, az autógyártás és a hadiipar érdeklődik majd, mert ezeken a területeken érvényesül a fém alapú kompozitok kis tömege, nagy szilárdsága és hőállósága. A folyadéknyomásos formázásnak (Liquid Pressure Forming, LPF) elnevezett módszerrel a legkülönbözőbb anyagokból - acélból, kerámiából stb. - készült szálakkal erősített alumíniumot, magnéziumot, ólmot, cinket és rezet lehet előállitani. A gyártási ciklusidö viszonylag rövid, az eljárás gazdasági szempontból a diffúziós kötéssel, az impregnálással és a sajtoló öntéssel egyaránt verseny- képes. A berendezésben a fémolvadékot tartalmazó edény összeköttetésben áll fütött, zárt szerszámmal, amelybe a szálakból készült előfor- mát helyezik. A fémet nagy nyomású gázzal kényszerítik a szerszámba, ahol az előforma impregnálódik. A munkadarab tömörsége 100 százalékos, nem tartalmaz kötött gázokat, oxidokat. Az ismertetett módszerrel egyaránt előállíthatok sorozatban gyártott és egyedi, különleges célokat szolgáló alkatrészek, amelyek szálelrendezését rendkívül gondosan, véges elem módszerrel tervezik meg. Az alkatrészek szilárdsága lehet irányított (egyirányú) vagy izotróp. A módszerrel nagy merevség, nyírófeszültség, kifáradási határ, törési szívósság, kopásállóság és magas hőmérsékleti szilárdság érhető el. A repülőgépgyártás különösen érdeklődik az 50 térfogatszázalék karbonszálat tartalmazó, egy irányban erősített alumíniumból készült alkatrészek iránt, amelyekkel titán alkatrészeket lehet helyettesíteni, jelentős tömeg- és költségmegtakarítást megvalósítva. a megszokott „lángnyelv" alakban ég az űrhajóban, hanem gömbláng formában; így nem engedi az űrhajó légterében levő oxigént a lángfelszínéhez dif- fundálni, ennek következtében kialszik. Most azzal kísérleteznek, hogy gravitáció helyett más erőtérrel távolítsák el az égéstermékeket a láng közeléből. Mivel az égéstermékben sok a villamos töltéssel rendelkező részecske (elektronok és pozitívan töltött molekulák), villamos térerősség hatására ezek vándorlásra késztethe- tők. Repülőgépen, a gravitációmentes manőverekben ezt az ötletet sikerrel próbálták ki. A láng visszanyeri nyelv alakját és nem alszik ki. SZENNYVÍZISZAP-PASZTŐRÖZÉS Nagy-Britanniában a szennyvíziszap 40 százalékát szerves trágyaként kiszórják a földekre, az ottani adottságoknak megfelelően túlnyomórészt a legelőkre. A szennyvíziszapban azonban fertőző organizmusok is lehetnek, például salmo- nella és galandféreg petéje. Ennek következtében a szennwiziszappal trágyázott réteken fél évig nem szabad haszonállatokat legeltetni, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy a fertőző szervezetek többsége elpusztuljon. A 12 ezer lakosú észak-yorkshirei Col- burn városban nemrégiben felépítettek egy olyan energetikailag önellátó biogázgenerátort, amely merülőégövei 70 °C-on 30 perc alatt csirátlanitja a szennyvíziszapot. A berendezéssel akár 20 ezer lakos kommunális szennyvíziszapja pasztőrözhető. A pasztőrözött szennyvíziszappal trágyázott legelőkre 3 hét után ki lehet hajtani az állatokat. AGROKÉMIA ÉS GYÓGYSZERIPAR A nagy gyógyszeripari és élelmiszer- ipari világcégek (Bayer, Nestlé stb.) körében megfigyelhető tendencia, hogy régebbi termelési és üzleti profiljukat kiszélesítve behatolnak arra a területre, amely tulajdonképpen átmenetet képez az agrokémia (műtrágyák, növényvédő szerek, vetömagnemesitők stb.) és a gyógyszer- ipar között. Ez a profileltolódás, illetve piackiterjesztés gyakran a már ott működő kisebb- nagyobb vállalatok felvásárlásának útján megy végbe. Erre a váltásra a piac új trendje szorítja a cégeket: természetes gyógyszerek és kozmetikumok divatcikké válnak a mesterséges anyagoktól való tartózkodás miatt; a sportos megjelenés szinte az öregkorig kötelezővé válik; az idősödő népesség korának megfelelő élelmiszereket nagyobb mértékben kíván; a környezetvédők követelésévé válik a műtrágya- és növényvédőszer-mentes mezőgazdaság és a hormonmentes állat- tenyésztés, a gyógyszer-alapanyagok bevonulnak az élelmiszeriparba (beta-ka- rotin, omega-3-zsírsavak, foszfolipidek). ÜRLÁNG Az űrben és így az űrhajóban sem lehet lángot gyújtani, ha mégis, az hamar kialszik. Az égéstermékek - a fajsúlykülönbség szerinti diffúziós sebességkülönbséget előidéző gravitációs erő híján - nem távoznak el a láng környékéről. Maga a láng sem M ár tizennyolc éve annak hogy Párizsban bemutatkozott az L-410 Turbóiét, az akkor legújabb csehszlovák repülőgép prototípusa, a LET Uherské Hradisté - Kunovice vállalat fejlesztése. Attól az időtől fogva különböző változatok egész ,sora készült el ezekből, közöttük a képen is látható L-410 UVP-E típus is. Ez a gépcsalád elsősorban a rövidebb repülési távolságokon állítható forgalomba, 600 darab van például a szovjet Aeroflot tulajdonában. Az első gépekben még a Kanadából importált motorok hajtották a Ha- milton, majd később a. Harkel gyártmányú légcsavarokat, de 1973-ban döntő fordulat következett be a gyártásban. Ekkor az L-410 M típusba már csehszlovák Walter motort építettek be és a légcsavarok is hazaiak, Avia típusok voltak. Ebből a változatból azután 100 darab készült, amelyek nagy részét szintén az Aeroflot vásárolta meg. Az utasszállító változat 17 személyes, de megrendelhető egészségügyi, vagy más speciális változata is. Turbóiét család legnagyobb előnye a biztonságos és takarékos üzemelés - vallják az ezeken szolgáló szovjet pilóták. Tovább folytatódik azonban a fejlesztés - elsősorban a szovjet megrendelők igényei alapján - mégpedig a fel- és leszállópálya minőségével és méreteivel kapcsolatban. Növekedett a szárnyak fesztávolsága, átalakult a törzs hátulsó része, hidraulikus vezérlést kaptak a szárnyfékek. Az új L^110 UVP E-vel jelzett változat vizsgái a Szovjetunióban és Bulgáriában folytak nehéz időjárási viszonyok között, s ezek alapján ez volt az első külföldi repülőgép, amelyet a szovjet NLGS-2 előírások TERMÉKFEJLESZTÉS A LET VÁLLALATNÁL A Turbóiét L-410 UVP-E (A szerző felvétele) alapján minősítetteK. Ez a változat már 19 utas befogadására alkalmas, de szintén megvannak a specializált változatai A megerősített szárnyra függesztették fel a csepp alakú üzemanyagtartályt, s ez nagyban megnövelte a gép repülési távolságát. A gép belsejében 15 decibellel, kívül pedig 5 dB-lel csökkent a zajszint, ami a légcsavarok szuperkritikus aerodinamikai formájának köszönhető. Ez a légcsavar, amelynek gyártása az Avia gyár jelentős műszaki bravúrja is, megnövelte a gép felszállás és repülés közbeni teljesítményét legalább 60 kilowattal toldva meg a húzóerőt. Hogy ezeken a gépeken szívesen szolgál a személyzet és örömmel veszik igénybe az utasok is erről tanúskodik például az, hogy a Novoszibirszk-Barnaul vonalon, amelyen a legrégebben közlekednek csak jót lehetett hallani róluk. Talán az egyetlen dolog, ami a csúcsszínvonalhoz hiányzik, az a túlnyomásos utastér. Erre a következő típus megjelenéséig kell majd várni. A fejlesztés ugyanis újra egy minőségi váltáshoz érkezett el. Az Uherské Hradisté-i LET vállalatnál már elkészült a legújabb L-610 jelzéssel ellátott repülőgép életnagyságú modellje. Ez már 40 személyes gép lesz majd, amely épített és természetes röptereken is képes lesz majd leszállni. A 610-es változat felsőszárnyú két turbó- légcsavaros lesz majd, amelyeket Walter M 602-es motorok hajtanak. Sebessége 400-490 km óránként utazómagassága 7200 méter. Maximálisan 2406 kilométeres távolság megtételére lesz képes, és több mint 3,5 tonna terhet szállíthat majd. (SZÉNÁSI)
