Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-28 / 43. szám
A _ idő múlásával a KGST-országok MZ. együttműködésével szemben támasztott követelmények is növekednek. Elsősorban a hatékonyság növeléséről van szó, ami elválaszthatatlanul összefügg a gazdasági élet internacionalizálásával. Az internacionalizálás a mai világ reális viszonyai között valósul meg, ami azt jelenti, hogy a mai egységes világ és az egységes világgazdaság két ellentétes társadalmi- gazdasági rendszerből, a szocializmusból és a kapitalizmusból épül fel. Ezért a világ- gazdaság is ellentmondásokat hordozó, de egészében véve egységes rendszer, amelyben különböző nemzeti érdekek ütköznek, a legkülönbözőbb gazdasági és politikai erők hatnak. A szocialista közösség országaiban a gazdasági élet internacionalizálása és a kölcsönös gazdasági függőség erősítése antagonista ellentmondások nélkül valósul meg, ami ösztönzően hat az együttműködés további fejlesztésére. A KGST létrehozását objektív körülmények tették szükségessé. Egyrészt a szocializmus építésének növekvő belső szükségletei az egyes tagországokban, amelyeket csak közös összefogással lehetett kielégíteni, másrészt pedig a szocialista vívmányok megvédésének a feladata a világimperializmus antiszocialista politikájával szemben. Az időt és a haladást azonban nem lehet megállítani. A szocializmusban is érvényes az az objektív követelmény, amely a termelőerők és a termelési viszonyok kölcsönös összhangban történő fejlesztésére vonatkozik. Ha ennek a követelménynek a szocialista társadalom irányítási rendszerében nem teszünk eleget, a termelőerők fejlődése lelassul. Az utóbbi 4-5 évre vonatkozó elemzések arra utalnak, hogy ez az összhang nem alakul ki automatikusan, ezért a szocialista termelési viszonyok fejlesztéséről céltudatos munkával kell gondoskodni. A KGST keretében és az egyes tagállamokban számos intézkedés történt ilyen irányban. A helyzet legteljesebb elemzését az SZKP XXVII. kongresszusa végezte el, amely a követendő utakra is rámutatott. Azonos álláspontra helyezkedett a CSKP XVII. kongresszusa is, majd pedig a központi bizottsági ülések pontosították a konkrét feladatokat. A pártszervek tanácskozásain szereplő problémákról a KGST 43. (rendkívüli) ülésszaka is tárgyalt. Az egyes tagországok küldöttségeinek vezetői rámutattak, hogy a tagországok kölcsönös együttműködésének magasabb szintre való emelése lassú ütemben halad, az erre irányuló intézkedések teljesítésében nagyon sok fogyatékosság fordul elő. Nem sikerült például gondoskodni a kölcsönösen szállított termékek műszaki és minőségi színvonalának szükséges emeléséről s világpiaci versenyképességük növeléséről. Nem ki- elégítőek a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció fejlesztésében elért eredmények, lassú ütémben halad a progresszív technológiai eljárások bevezetése és érvényesítése. Lemaradás tapasztalható a KGST tudományos-műszaki haladásának 2000-ig szóló komplex programjából eredő feladatok teljesítésében is. A szocialista gazdasági integráció, illetve a sokoldalú együttműködés mechanizmusa akadozik, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy lassan bontakoznak ki a nemzetközi kapcsolatok új formái. A tagországok keveset tettek abban az irányban, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság és a Mongol Népköztársaság hatékonyabban bekapcsolódhasson a sokoldalú együttműködésbe és a szocialista gazdasági integrációba. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az együttműködés nem segíti elő a szükséges mértékben az egyes tagországok gyorsítási és intenzifikációs stratégiai programjainak a megvalósítását. Az előbbiekkel kapcsolatban rá kell mutatni, hogy a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének hosszú távú stratégiája olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek a sokoldalú együttműködés gazdasági mechanizmusának tökéletesítésére irányulnak. A KGST-országok 1984-ben tartott legmagasabb szintű gazdasági értekezlete meghatározta a mechanizmus fejlesztésének alapvető irányzatait. Ezek között szerepel a tervegyeztetés kiegészítése a gazdaságpolitika koordinálásával, a nemzeti gazdasági mechanizmusok szerkezeti felépítésének egymáshoz való közelítése, a közvetlen kapcsolatok fejlesztése a minisztériumok, az egyesülések és a vállalatok szintjén, a közös vállalatok és cégek létesítése, valamint további lehetséges formák kihasználása a törekvések és a források egyesítésére. A MECHANIZMUS ÁTALAKÍTÁSÁNAK FŐ CÉLJAI A KGST 43. (rendkívüli) ülésszaka terjedelmes határozatban foglalta össze a tennivalókat. Elsősorban meghatározta az együttműködési mechanizmus átalakításának fő céljait. Ezek közé tartozik az egyes népgazdaságok intenzív és dinamikus fejlesztésének elősegítése, az állampolgárok életszínvonalának emelése érdekében, az egyes tagországok gazdasági színvonalának gyorsabb ütemű kiegyenlítése, valamint a KGST-országok pozícióinak megerősítése a gazdaságilag fejlett kapitalista országokkal folytatott gazdasági versenyben. Az említett célok elérését a szocializmus előnyeinek következetesebb kihasználása teszi lehetővé, elsősorban a tudományos- műszaki haladás területén, a világméretű Bulgáriában a blagojevgradi Georgi Dimitrov Távközlési Műszergyárban üzembe helyeztek egy teljesen automatizált gépsort a félelektronikus telefonközpontok nyomtatott áramköri elemeinek gyártására. A nagy teljesítményű berendezés 40 dolgozó munkáját helyettesíti. A felvételen Krasimir Sztojcov gépbeállító és Konstadin Petrov operátor az új berendezést kezeli. (A ŐSTK felvétele) Az integráció elmélyítése sürgető követelmény Gyökeres változások a KGST-országok együttműködési rendszerében nemzetközi munkamegosztásban való részvétel aktív, kezdeményező elmélyítésével, valamint a vállalatok és egyesülések kölcsönös együttműködésének minél szélesebb körű fejlesztésével a szocialista gazdasági integráció keretei között. A jelenlegi időszakban kiemelkedő jelentőségük van a közvetlen kapcsolatoknak. Az új gazdasági mechanizmus feltételei között ez az út vezet a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció elmélyítéséhez, a gazdálkodó szervezetek tudományos- műszaki együttműködéséhez. A közvetlen kapcsolatok fejlesztése az érdekek érvényesítésére épül. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy amíg nem alakulnak ki a szükséges közgazdasági feltételek a közvetlen kapcsolatok fejlesztéséhez, ebben a folyamatban nehezen tudunk előbbre jutni. A közvetlen kapcsolatok fejlesztésére úgy kell tekinteni, hogy ez az út ténylegesen a termelés integrálásához vezet, beleértve az ebből származó előnyök kihasználását a társadalom életének minden területén. Ezt a folyamatot ezért egy magasabb színvonalú gazdasági mechanizmussal kell elősegíteni. Ebben az új mechanizmusban a központi szervek szerepe is megnövek~ szik, de nem olyan formában, hogy több szervezetnél rendelik el a közvetlen kapcsolatok felvételét, hanem azzal, hogy kialakítják és állandóan szilárdítani fogják a közvetlen kapcsolatok fejlesztésének gazdasági ösztönző rendszerét. A MUNKAMEGOSZTÁS KOLLEKTÍV KONCEPCIÓJA A KGST 43. (rendkívüli) ülésszaka határozatot hozott továbbá a nemzetközi szocialista munkamegosztás 1991-2005-ös évekre szóló kollektív koncepciójának kidolgozásáról, amit a 44. prágai ülésszak hagyott jóvá. Ez a koncepció a tagországok kommunista és munkáspártjainak kongresszusi határozataiból indul ki, figyelembe veszi a legfelsőbb szintű gazdasági tanácskozás határozatait, a tudományos-műszaki haladás 2000-ig előirányzott komplex programját, valamint a világméretű munkamegosztásba való bekapcsolódás feltételeit és követelményeit. Tudományosan kidolgozott kiindulási alapot képez a tagországok gazdaságpolitikájának koordinálásához, az együttműködés tökéletesítésére vonatkozó közös megállapodások kidolgozásához, s főleg a szocialista gazdasági integráció hosszú távú fejlesztéséhez. Kidolgozása során tiszteletben tartották az internacionalista és a nemzeti érdekek dialektikus egységének az érvényesítését, főleg azt a követelményt, hogy a kollektív koncepció biztosítsa mind az egész közösség, mind pedig az egyes tagországok dinamikus fejlődését. A dinamikus fejlődés követelménye elsősorban a gépiparra és az elektronikai iparra, a legfontosabb szerkezeti anyagok gyártására, a tüzelőanyagok és a nyersanyagok termelésére, az élelmiszerek és az ipari fogyasztási cikkek termelésére, a közlekedésre és a távközlésre, az infrastruktúrára és a szociális szolgáltatások területére vonatkozik. E területek mindegyike a fejlesztési célok és feladatok rendkívül széles körét tartalmazza, s ezeket a koncepció rendszeres időszerúsítése keretében ötévenként pontosítani fogják. A SZOCIALIZMUS ELŐNYEINEK TELJES KIHASZNÁLÁSÁVAL A szocialista munkamegosztás kollektív koncepciójának megvalósításával szorosan összefügg a kölcsönös együttműködés mechanizmusának átalakítása. Ez elsősorban az együttműködés gazdasági szabályozására való áttérést jelenti, amihez a gazdaságpolitika és a népgazdasági tervek koordinálásával, a gazdálkodó szervezetek közvetlen kapcsolatainak fejlesztésével, a kölcsönös kereskedelemmel összefüggő árképzési módszerek tökéletesítésével, a devizális-pénzügyi és a hitelpolitika feltételeinek rendezésével, valamint az együttműködés szerződéses-jogi alapjainak tökéletesítésével kell megteremteni a feltételeket. Mindez számos bonyolult probléma megoldásával jár, ezért az együttműködés gazdasági szabályozási rendszerének a kidolgozása még további tanácskozások megtartását teszi szükségessé az egyes témakörök területén. Az a körülmény, hogy a KGST-országck többségében folyamatban van a nemzeti gazdasági mechanizmusok átalakítása, reális alapokra helyezi az együttműködési mechanizmus gyökeres átalakítására vonatkozó nézetek és szempontok egységesítését. Ezzel kapcsolatban azt is figyelembe kell venni, hogy a Szovjetuniónak vezető szerepe van a nemzetközi szocialista gazdasági integrációban, s ezért az ott kibontakozó forradalmi változásokat nem lehet csupán a Szovjetunió belügyének tekinteni. Ezek a változások, amint arra Mihail Gorbacsov is rámutatott, szükségszerűen kihatnak a baráti országokhoz fűződő kapcsolatok egész rendszerére, beleértve a kölcsönös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés mechanizmusát. A KGST-országok együttműködésében olyan hatékony, integráló mechanizmust kell kialakítani, amely lehetővé teszi a szocialista társadalmi rendszerben rejlő előnyök teljes mértékű kihasználását, elősegíti a tagországok fokozott ütemű gazdasági és tudományos-műszaki fejlődését, s a társadalmi munka termelékenységét a kornak megfelelő szintre emeli. E célok elérése azonban alapvető mértékben függ attól, hogy az egyes tagországok milyen haladást érnek el saját gazdasági mechanizmusuk átalakításában és az új követelményekhez igazodó formálásában. Az adminisztratív- direktív módszereket alkalmazó központi irányítást ezért olyan gazdasági módszerekkel kell felváltani, amelyek az új feltételek között teljes mértékben garantálni fogják a vállalatok gazdasági önelszámolását és önállóságát. A gazdasági önelszámolásnak olyan helyzet kialakulásához kell vezetnie, amelyben a szocialista gazdálkodó szervezetek világpiaci versenyképességet jelentő műszaki és minőségi színvonalat érnek el a termelésben, s a szocialista közösség országai elfoglalják az őket megillető helyet a világméretű gazdasági együttműködésben. A szocialista integráció mechanizmusának a nemzeti gazdasági mechanizmusokkal együtt ilyen irányban kell hatnia, s minden szükséges feltételt meg kell teremtenie a világpiacon is versenyképes áruk egységes szocialista piacának kialakításához. VÁCLAV KVES professzor, mérnök, a közgazdasági tudományok doktora, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja Az Izsevi Autógyárban, az Udmurt Autonóm Szovjet Szövetségi Köztársaságban rövidesen elkezdik az IZS 21156-os furgonok gyártását. A billenthető ülésekkel ellátott kocsiszekrényekben 6 személy vagy 400 kg teher szállítható. A kocsiszekrény nyitható oldalablakokkal van ellátva. Az új furgont főleg szolgáltató és javító munkálatokat végző szervezetek hasznosíthatják. (A ŐSTK felvétele) ÚJS 1 1988.
