Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-28 / 43. szám
MINDENNAPI INTERNACIONALIZMUSUNK E seményekben gazdag napokban ünnepeljük hazánk születésnapját. Ez a kerek évforduló is nem csupán visszapillantásra, hanem jelenlegi helyzetünk reális értékelésére, egyszersmind előretekintésre is lehetőséget kínál. Ehhez az elemzéshez jó alapot nyújt a CSKP KB 10. ülése, amelynek beszámolójában többek között ezt olvashattuk: ,, Politikai rendszerünk stabilitása, további fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú a nemzetiségi kérdés marxista-leninista megoldása. A szocializmus egyik legnagyobb vívmánya az a tény, hogy országunk nemzetei és nemzetiségei között megértés és kölcsönös együttműködés uralkodik, hogy soraikban a közös haza fejlődéséért vállalt felelősség tudata, az összetartozás érzése érvényesül. “ Életünkben, mindennapjainkban lépten- nyomon meggyőződhetünk e szavak igazáról. Akárcsak a puszta fölsorolás sem lehet természetszerűen ennek az írásnak a feladata. Mégis hadd említsük meg pártunk lenini nemzetiségi politikájának legfontosabb eredményeit. Elsősorban azt, hogy gyökeresen megváltozott - hazánk többi országrészéhez hasonlóan - Dél-Szlovákia arculata. Az egykor oly elmaradott vidéket ma a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, korszerűsödő ipar, s ezzel együtt az anyagi jólét, s ami legalább ennyire fontos: emelkedő műveltségi színvonal jellemzi. Jogos büszkeséggel szólhatunk a nemzetiségi iskolák hálózatáról, amely - a kor és társadalmunk igényeinek megfelelően - elsősorban az óvodákat és a szakközépiskolákat illetően bővítésre szőrűt, ám ezek tudatában sem feledhetjük: az anyanyelvi oktatás hazánkban - Komensky tanításához híven - európai méretben is figyelemre méltó. Pártunk nemzetiségi politikájának s közös hazánk kiemelkedően fontos vívmánya ez, amelyet ma, holnap és a távolabbi jövőben is úgy kell őriznünk, mint a szemünk fényét. Minden öndicséret nélkül szólhatunk a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének sokrétű eszmei-nevelő és népművelő munkájáról, amellyel jelentős mértékben gazdagítja a szlovákiai magyar dolgozók nemzetiségi azonosságtudatát, szocialista hazafiságát és internacionalizmusát. Kulturális szövetségünk a Nemzeti Front aktív tagszervezeteként sajátos eszközeivel járul hozzá ember- és társadalom- formáló céljaink eléréséhez, az új gondolkodásmód meghonosításához. Munkánk, eredményeink iránt belföldön, de az utóbbi időben külföldön is, egyre nagyobb az érdeklődés. Folytathatnánk a sort a nemzetiségi tömegtájékoztató eszközök és kulturális intézmények tevékenységének méltatásával, de ezek a tények főleg a szlovákiai magyar olvasó előtt ismertek. Ezek a tömeg- tájékoztató eszközök és intézmények elsősorban őket szolgálják, anyanyelvi műveltségüket, világlátásukat gyarapítják, s nagy szerepük van abban, hogy minden szempontból otthon érzik magukat e közös hazában. Hiba lenne azonban mindent rózsaszín^ ben feltüntetni, s azt állítani, hogy hazánkban a nemzetiségi kérdés egyszer s mindenkorra megoldódott. A fejlődés, a társadalmi valóság ugyanis újabb feladatokat, tennivalókat hoz a felszínre, amelyeket pártunk lenini nemzetiségi politikájának szellemében, eddigi eredményeinkre alapozva kell megoldanunk. Nem ülhetünk tehát ölbe tett kézzel, helytelen lenne, ha az önelégültség csapdájába esnénk. Egyébként közvetve erre figyelmeztet bennünket a CSKP KB 10. ülésének említett dokumentuma is, amely többek között megállapítja: ,,még mindig hatnak azok az erők, amelyek országunk nemzetei és nemzetiségei számára bizonyos potenciális veszélyt jelentenek". Figyelemre, továbbgondolásra és megfontolásra méltó szavak ezek, amelyek egyáltalán nem mondanak ellent az eredményeinket számbavevő mondatainknak. így, e megállapítással együtt reális, árnyalt a kép, pontos - mert túlzásoktól és leegyszerűsítésektől mentes - az elemzés. V alljuk meg: sokáig azt hittük, hogy a mi társadalmunkban a nacionalista előítéletek nem élhetnek tovább, mert elveinktől idegenek ezek a megnyilvánulások, érzelmek. Meggyőződéssel vallottuk, hogy a mi társadalmi renszerünkben nincs táptalaja a nacionalista elfogultságnak. S mint annyiszor, ebben az esetben is összekevertük az óhajt a valósággal. Kétségtelen, hogy alkotmánnyal, törvényekkel töröltük a legkülönbözőbb kiváltságokat, igyekeztünk kiirtani az oly sok szenvedést, tragédiát, népek, nemzetek közötti gyűlölködést, megosztottságot okozó nacionalista előítéletek gyökereit. Említettük már, hogy nem kevés sikerrel, hiszen méltán lehetünk büszkék pártunk lenini nemzetiségi politikájának kimagasló eredményeire. Am nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szocialistává deklarált társadalom az új elnevezéssel egyidőben még nem vált azzá: nem teremtettük meg ennek az eszme- rendszernek a zavartalan működéséhez szükséges társadalmi, gazdasági, műszakitudományos és ideológiai feltételeket. Távolról sem mondhatjuk el, hogy minden ember gondolkodásmódja, életvitele, állam- polgári magatartása, munkája a szocialista értékrenden alapul. S eljutottunk a nacionalista előítéletek és sok más - társadalmi eszményeinktől idegen - jelenség melegágyához. Ma már világosan látjuk: nyíltan kell beszélnünk gondjainkról, s a helyzet reális ismeretében, az eddiginél céltudatosabb és hatékonyabb eszmei nevelömunkával kell szilárdítani hazánk valamennyi dolgozójának internacionalista nevelését, az együvé tartozás tudatát. El kell gondolkodnunk arról, hogy eléggé ismertek-e hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek közös haladó és forradalmi hagyományai? Jól sáfárkodunk-e a múlt pozitív örökségével, merítünk-e mindebből az ifjúság internacionalista nevelése során? Erősítenünk kell mindennapi internacionalizmusunkat is, ehhez többet kell tudnunk egymásról, szellemi értékeinkről, közös hagyományainkról. Több olyan rendezvényre van szükség, mint amilyennek Gombaszögön, Vychodnán, Svidníken és máshol tapsolhatunk, ahol magyar, szlovák, ukrán, cseh népdal csendül fel, s ahol különböző nemzetiségű együttesek ropják azt a táncot, amelyet apáiktól, elődeiktől tanultak. Ezek a rendezvények együvé tartozásunkat erősítik, közös hazánk szellemi értékeit gazdagítják. Olyan tartós eszmei és erkölcsi jellemvonással, meggyőződéssel kell felvérteznünk minden embert, hogy valamennyien természetesnek tartsák az elvet: nem az a mérvadó, hogy milyen nyelven beszélünk. A fontos csak az lehet, hogy mit mondunk, van-e súlya, szakmai hitele, erkölcsi fedezete mondókánknak. N apjaink egyik erkölcsi parancsa az, hogy kulturális életünket, művelődésünk egész rendszerét még jobban a valósághoz, a társadalmi igényekhez kell igazítanunk, mert csupán egymás szellemi értékeinek a megismerése és megbecsülése tehet mindannyiunkat tegnapi és mai önmagunknál mássá, többé - tettekben is megnyilvánuló internacionalistává. csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének gazdag tevékenységéről, a svidníki Ukrán Múzeumról, a preéovi Ukrán Nemzeti Színházról faár többször irtunk, kevesebbszer viszont a csehszlovákiai ukrán irodalomról. Az alábbiakban Michal Román professzorral, a preéovi P. J. Safárik Egyetem Bölcsészkara ukrán nyelv és irodalom tanszékének vezetőjével, a Szlovákiai írók Szövetsége ukrán szekciójának titkárával beszélgetünk. • Kérem, vázolja fel elsőként, milyen hagyományokra építve és. milyen körülmények között formálódott-fejlödött a csehszlovákiai ukrán irodalom.- Irodalmunk kialakulására meghatározó módon hatottak az 1945-1948 közötti évek. Hazánk felszabadításával megmenekült nemzetiségünk a teljes pusztulástól. Korábban az uralkodó osztályok nemcsak hogy nem törődtek e terület szociális, gazdasági és kulturális fejlesztésével, üldözték is az embereket, denacionalizálták, uszították őket egymás ellen. A nemzetiségi létért folytatott harcok közepette, amikor ráadásul a gyenge nemzeti öntudattal és fejletlen kultúrával rendelkező népünk csaknem teljesen a görög katolikus püspökség uralma alá került, nem keletkezhettek olyan művészi alkotások, amilyenekkel a két háború közötti szlovák, cseh és az itteni magyar irodalom is büszkélkedhet. Az 1945 utáni ukrán irodalom ugyan kötődik a múlt századi haladó hagyományokhoz, de Duhnovics, Pavlovics, Kralicky és mások örökségét az új társadalmi-kulturális feltételek között teljes mértékben nem fejlesz - hette tovább, ugyanis más poétika alapján indult, és eszményképei is mások voltak. Emellett meg kellett oldani a nemzeti és nyelvi orientációval kapcsolatos kérdéseket, hiszen még 1945 után is ukrán és orosz nyelven születtek a művek. Példa erre Fedor Lazorik lv$n Macinszki Belije oblaka (Fehér felhők) című, 1949-ben.megjelent verseskötete, az egyik ukrán, a másik orosz nyelven íródott. Csak a CSKP 1951-es határozata után vált egyértelművé az út - a nemzeti irányzat és nyelv felé. A hazai ukrán irodalommal szemben a többi irodalom legalább félévszázados előnnyel rendelkezett, nem beszélve realista, sót szocialista realista hagyományaikról. Az önök irodalma pedig 1918-ig az egyetemes magyar irodalom szerves részeként fejlődött, és a két világháború között is megvolt a kontaktus. A mi irodalmunknak ilyen közvetlen kapcsolatai soha nem voltak az ukrajnai ukrán irodalommal, még az októberi forradalom után sem, noha egyes művek eljutottak hozzánk. A mi irodalmunk önmagában, magára hagyatva fejlődött, gyakran sem Ukrajnában, sem Csehszlovákiában nem vettek róla tudomást. íróink csak a Szlovákiai írók Szövetsége ukrán szekciójának megalakulása után lettek a hazai írótársadalom egyenrangú tagjai. Elmondható, alkotóink kezdetben népművészetünkből merítettek, majd hasznosították a szovjet, később pedig a szlovák, cseh és magyar irodalmi tapasztalatokat. Fedor Lazorik, Iván Macinszki, Andrij Karabeles és Fedor Ivan- csov mellett egy sor kezdő író jelentkezett: Jurko Borolics, Iván Prokipcsak, Andrej Kusz- ko, Vaszil Zozuljak, Iván Hric-Duda és mások, akik mind pedagógusok voltak és részt vettek az antifasiszta harcokban. így természetes, hogy műveikben elsősorban az antifasiszta ellenállásról, a második világháború okozta szenvedésekről, és azokról az emberekről írtak, akik hittel harcoltak a falvak és városok felszabadulásáért, az ország újjáépítéséért. • Milyen fejlődési szakaszok jellemzik a csehszlovákiai ukrán irodalmat?- Az ukrán szocialista irodalom a legfiatalabb irodalom Csehszlovákiában, mindössze negyvenéves. Fejlődésében két fő szakaszt lehet megkülönböztetni, az egyik 1945-től 1968-ig tart, a másik 1970-tól napjainkig. Irodalmunk az első időszakban vált több műfajú irodalommá, erősödve közben. Sajnos, a meglehetősen gyors fejlődést lefékezték az 1968-as események, igaz, a téves nézetek inkább a publicisztikában kaptak teret, nem az irodalomban. A második időszak kezdete a CSKP XIV. kongresszusa utáni időpontra tehető, amikor újra felerősödött a szocialista értékek reneszánszának a termékenyítő hatása. íróink ebben az időszakban hozták létre a legjelentősebb alkotásokat. • ön szerint a prózában vagy a lírában születtek nagyobb eredmények?- A lírában. Itt mindenekelőtt Fedor Lazorik, Iván Macinszki, Stefan Hosztyinyak, Jo- szif Zbihlej, Michal Drobnyak, Szergej Makara, Hja Galajda, Maruszja Nyachaj köteteire gondolok. Ezek a versek nemcsak az ukrán irodalomban jelentenek új hangot, gazdagítják a hazai szocialista költészet egészét is. Nem véletlen, hogy ezeket a verseket rendszeresen fordítják szlovák, magyar, lengyel és orosz nyelvre, antológiákban jelennek meg nálunk és a Szovjetunióban. A Madách kiadóban éppen a közeljövőben jelenik meg egy válogatás költőink munkáiból. Prózairodalmunk, sajnos, elmarad a líra mögött, azért Smajda Triszcsaty krihi (Reccsen a jég), Zozuljak Nyeszkorenyi, Nyezlamnyi krila (Megalázhatatlanok, Törthetetlen szárnyak), Drobnyak a Sumovinnya csaszu (Az idő zúgása) című regényeit érdemes megemlíteni. Jobb eredmények inkább a kisepikában születtek, elsősorban Jurko Borolics, Fedor Ivan- csov, Miroszlav Németh, Hja Galajda és mások munkásságának köszönhetően. Amint a cseh, szlovák és csehszlovákiai magyar irodalomban, a miénkben is a dráma területén született a legkevesebb eredmény. • A legifjabb nemzedékek körében nagyon közkedvelt a Veszelka gyermeklap, amely rendszeresen közöl irodalmi alkotásokat is, noha a szerkesztők aránylag kevés íróval működnek együtt, ön milyennek tartja az ukrán gyermekirodaimat?- Napvilágot látott jó néhány vers, elbeszélés, mese és mondóka, ezzel együtt gyermekirodalmunk helyzete a mai napig fájó pont számunkra. Nincsenek íróink, akik kimondottan a gyermekek számára írnának, pedig nagy szükségünk lenne erre az irodalomra. A Veszelka elsősorban a gyerekek „szárny- próbálgatásainak" ad teret, de alkotásaikat közli a Nőve zsittya és a Druzsno vpered is. Szekciónk a Szlovák Irodalmi Alappal, a Duk- la című lappal és az UDKSZ KB-val együttműködve minden esztendőben pályázatot hirdet kezdő írók számára (a korhatár 35 év). Törekvéseink ellenére, csupán kis számban jelentkeznek tehetségek, ennek okát az ukrán tanítási nyelvű középiskolák alacsony számában látjuk. Hogy miért csökkent utóbbi években iskoláink száma? Egyrészt a természetes asszimilációból eredően, másrészt az adminisztratív beavatkozások révén. • Mennyire nyitott a csehszlovákiai ukrán irodalom? Milyen belső és külső áramlatok hatnak fejlődésére?- Irodalmunk alakulását a csehszlovákiai valóság determinálja. Persze, mindenekelőtt az itteni ukrán nép élete foglalkoztatja. De természetesen érdeklődik hazánk valameny- nyi népének élete és valósága iránt, ez különben magától értetődik, hiszen egy hazában élünk. A kezdeti időszakban irodalmunkra erősen hatott a szovjet irodalom, pozitívumaival és negatívumaival egyaránt. A közép- és ifjabb nemzedékek azonban ma már nemcsak a szovjet és a hazai tapasztalatodra, jelenségekre figyelnek, hanem a világirodalom legkiemelkedőbb eredményeire is. Ez kimutatható például Stefan Hosztyinyak, Jo- szif Zbihlej alkotásainak elemzése során. • Már ön is említette, hogy a Madách kiadó gondozásában rövidesen megjelenik egy magyar nyelvű válogatás csehszlovákiai ukrán költőktől, ugyanakkor az önök olvasói a csehszlovákiai magyar prózaírók munkáival ismerkedhetnek meg egy antológiában.- A Kárpátok éneke című válogatás kiadásának mindnyájan örülünk, nemcsak én, a kötet összeállítója, valamint a benne szereplő költők, hanem szellemiségünk sok képviselője, itt nálunk, de az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban is. Hiszem, hogy költészetünknek az igényes magyar olvasó számára szintén van üzenete. Hiszem, hogy olvasóik ezekből a versekből megértik népünk örömeit és fájdalmait, azokat a tragédiákat és drámákat, melyeket önökkel együtt éltünk meg. örülnék, ha ez a válogatás ösztönzést adna egymás jobb megismeréséhez és megértéséhez, kölcsönös szellemi gazdagításához. Mi is türelmetlenül várjuk prózaíróik bemutatkozását - ukrán nyelven. Meggyőződésem, hogy e két könyv megjelenése nemcsak irodalmi, hanem politikai és internacionalista tett is. • Milyennek látja irodalmuk jövőjét?- íróink számára minden feltétel adva van az alkotómunkához. Van könyvkiadónk, irodalmi folyóiratunk, vannak újságjaink és olvasóink, noha számunk az iskolák csökkenésével megcsappant. A legnagyobb gondot, mint már jeleztem, én az utánpótlásban látom. Van rá ugyanis példa, hogy az anyanyelv gyengébb ismerete és a nemzeti tudat hiányosságai miatt egyesek inkább szlovákul kezdenek el írni. Ennek ellenére szeretném hangsúlyozni, hogy a csehszlovákiai ukrán irodalomnak voltak, vannak és lesznek a jövőben is tehetséges képviselői. • Mivel egészítené még ki beszélgetésünket?- Bár nem tudok magyarul, ismerem főként irodalmukat, ukrán, szlovák, cseh és orosz tolmácsolásokból. Sok jó barátom van a magyar írók között. Végezetül szeretném megköszönni szerkesztőségüknek, hogy figyelmet szentelnek és népszerűsítik irodalmunkat. SZASZÁK GYÖRGY Gombaszög ma már hazánk nemzetei és nemzetiségei együvé tartozásának, szellemi értékeinek, hagyományaink megbecsülésének egyik jelképe. Felvételünk a tavalyi kulturális ünnepélyen készült. (Gyökeres György felvétele) fCBllÉVEIIV ÉUflIEMV termékeny Évtizedek Beszélgetés a csehszlovákiai ukrán irodalomról