Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-21 / 42. szám

KI IEGIT A GONDJAINKON ? cíkovói birkózósport fejlődését. Ök szívesen még magasabb szintre ke­rülnének, ám sajnos, a siker kulcsa mások kezében van.- Most érett be a hat évvel ezelőtt elkezdett rendszeres munka gyü­mölcse. Mivel mi nem tudjuk biztosí­tani az ifjúsági versenyzők további fejlődését, ezért a 14 esztendős bir­kózóink rendszerint Trenőínbe és Bratislavába kénytelenek menni. Tudomásul kell vennünk: másoknak nevelünk kész birkózókat... Ennek ellenére nem csüggedünk, bízunk a csodában. Egy dolog azonban nagyon fáj: ha tehetséges sportolók a zord körülmények miatt kedvüket vesztve búcsút mondanak a sport­ágnak - szomorkodott Rákóczi András. Három éve alakult az iskolai sportközpont, melynek keretében működik a birkózósuli, ahová a kör­nyező falvakból is járnak kisdiákok. A legtehetségesebbek aztán a szak­osztály versenyzői lesznek. Nem­csak a kezdők, hanem a haladók számára is készül az iskolától kissé távolabb található korszerű súlyzó­terem. A tornateremhez hasonlóan, itt is együtt edzenek a kezdők és valamennyi korosztály birkózói. A terem- és az edzésproblémákra senki sem panaszkodik. Mindannyi- ukat az eredményesség lelkesíti, ösztönzi, és ez ad új erőt a további munkához,- Kötöttfogású birkózóink mind a fiatalabb, mind pedig az idősebb diákok kategóriájában 1985-től megszakítás nélkül a kerületi csa­patbajnokság első helyén végeznek. Mindkét fogásnemben több egyéni és országos bajnoki elmet szereztek versenyzőink a közelmúltban. To­Rákóczi András egyik tanítványával edzés közben Rövid idő alatt két vidéki birkózószakosztályt kerestünk fel. Tettük ezt azért, mert mindkét helyről a fejlődést gátló problé­mákról kaptunk hírt. Ezeket önerőből aligha tudják megoldani az érintett sportegyesületek, szakosztályok. A két helyszín Komá­rom (Komárno) és Gabőíkovo nem is esik egymástól messze. A gondok azonban merőben eltérőek. A Duna-parti városban van hol edzeni, de a felnőtt versenyzők csak munkaidő után léphet­nek szőnyegre, ez pedig kevés az üdvösséghez. Az utóbbi helyszínen pedig majdhogynem az utcára szorulnak a sportág fiatal szerelmesei. Se itt, se ott valójában nincs más megoldás. Jó volna, ha ezen elgondolkodnának az illetékesek is. a csehszlovák Testnevelesi Szövet­ség járási bizottságától, a sport­egyesülettől és a Hydrostavtól. A nagy álom, a sportcsarnok felépí­téséhez azonban a felsőbb szervek segítő keze és beleegyezése is kel­lene. öt évvel ezelőtt úgy tűnt, lesz belőle valami, de csakhamar válto­zott a helyzet. Hiába forszírozzák, bizonygatják a csarnok szükséges­ségét, egyelőre nem mozdul az álló­víz. A jelenlegi körülmények azon­ban már nem teszik lehetővé a gab­Mások kezében van a siker kulcsa együttest, ám támogatás hiányá­ban 1971-ben feloszlott. Tizenegy éves szünet után, 1982-ben egy-két lelkes egykori versenyző kezdemé­nyezésére újra alakult. A kezdeti aggodalmak alaptalannak bizonyul­tak, mert az érdeklődés minden vá­rakozást felülmúlt - emlékezett visz- sza Fekete Alfréd, a sportegyesület titkára. Annak ellenére, hogy nem éppen a legideálisabb körülmények között készülnek, edzenek a fiatal tehetsé­gek, az elmúlt fél évtized alatt több említésre méltó eredményt értek el. Ha figyelembe vesszük: nem rendel­kezik saját tornateremmel a szak­osztály, akkor feltétlenül kalapot kell emelnünk a három edző - Rákóczi András, Gróf Árpád, Brezovszky András - valamint a versenyzők előtt.- Mivel az iskola tornatermét a tanév elején tatarozni kezdték, ezért négy hónapig nem láttak szőnyeget a gyerekek. Kint a szabad ég alatt gyakoroltunk, jobbára csak erőnléti edzéseket végeztünk. Október 11- töl ismét a magyar tanítási nyelvű alapiskola - már felújított - tornater­mében tréningezünk hetente három­szor. Többször nem lehet, mert nap mint nap, reggeltől estig zsúfolt a kiscsarnok. Két év múlva talán elkészül az új tornaterem, s akkor remélhetőleg megoldódik egyik leg­nagyobb problémánk is, ami nagy­ban gátolja elöbbrelépésünket - számolt be kissé lehangolva Rá­kóczi András. Minden lehetséges támogatást megkapnak az állami gazdaságtól, K evés község büszkélkedhet olyan pezsgő sportélettel a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) járásban, mint a közel 5000 lélekszámú Gabőíkovo. A lakosok közül 617-en tagjai a helyi állami gazdaság által patronált sportegye­sületnek, melynek hat szakosztálya van -Mint mindenhol, természetesen itt is a foci a legnépszerűbb, ám mindjárt ezután következik a birkó­zás. E sportág iránt évről évre egyre' több fiatal érdeklődik. Ezt bizonyítja az is, hogy ez a szakosztály a máso­dik legnépesebb, s jelenleg QO aktív sportolója van. Valamennyien 15 év­nél fiatalabbak!- Sportegyesületünknek már 1961-ben volt birkózószakoszálya. Két év alatt kitűnő csapat jött össze. 1963-tól 1966-ig a II. ligában szere­pelt. A kiesést követően négy évig még valahogy fenn tudtuk tartani az Fekete Alfréd ifj. Rákóczi András a közel­múlt „termésével" vábbra is az 1982-ben megkezdett úton szeretnénk haladni, sőt még eredményesebbek lenni. Ez azon­ban már nem rajtunk múlik. Egy birkózócsarnok minden gondunkat, bajunkat megoldaná... - búcsúzott Fekete Alfréd. A sikerlistát lapozgatva feltétlenül említést érdemelnek az alábbi ered­mények: ifj. Rákóczi András és Halász Zoltán többszörös szlová­kiai és országos bajnok szabad- és kötöttfogásban, Németh Lehel két­szeres országos bajnok, Bátky Atti­la, Jankovics Igor, Bodó Tamás, Hegedűs Norbert és Karika Csaba a szlovákiai seregszemlén szerzett aranyérmet. Közülük többen bejutot­tak az országos egyéni bajnokság fináléjába. Az említett versenyzők az ifjúságiak kategóriájában diadal­maskodtak. Az idősebb diákoknál Fekete Tamás, Farkas Iván, Vízi Tamás és Róbert, Bartalos László és Marián, Lelkes Tamás, Németh Zoltán, Boráros József, Varga Ba­lázs és Sipos Ervin; a fiatalabb diákoknál Nagy Tamás, Horváth Erik, Menyhárt Péter és Bábics Marián végzett az élen a szlovákiai bajnokságon. Ezek az erdmények is bizonyítják: nagy szakértelemmel foglalkoznak a fiatal tehetségekkel a Duna-parti községben. Akinek köze van a bir­kózáshoz a faluban, dicséretet ér­demel. Vihar utáni (előtti) csend Esek Attila Komáromnak 1986-ig két birkózószak­osztálya is volt, s vitathatatlanul fénykorát élte a sportág a Duna-parti városban. Ekkor azonban hirtelen felperegtek az esemé­nyek, egyik napról a másikra meglepő dol­gok történtek. Váratlanul megszűnt a Spar- tak birkózószakosztálya, majd áprilisban a Slávia kötöttfogású csapata kilépett az I. ligából. Két év múlva következett a birkó­zóberkekben nagy port felkavart Esek-ügy, amely három hónapig ébren tartotta az érdekelteket. Az idén tavasszal aztán el­csendesedett a vihar, s azóta már-már az eseménytelenség uralja a komáromi felnőtt birkózók háza táját.- Több hetes tanácskozás után 1986- ban úgy döntöttünk: nem szerepeltetjük tovább felnőtt együttesünket az élvonalban. Mivel áprilisban hat erősségünk bevonult katonának, így nem láttuk értelmét a vergő­désnek. Sem a támogatás, sem a feltételek nem feleltek meg az I. ligás követelmények­nek. Valamennyi sportolónk csak munkaidő után jöhetett edzeni, manapság pedig kétfá- zisos tréningek nélkül nem érdemes a leg­jobbak között szőnyegre lépni - magya­rázta Virág István, a Slávia birkózó­szakosztályának titkára és vezetője. Két évvel a kilépés után újra megalakult a Slávia felnőtt csapata, és benevezett a Szlovák Nemzeti Ligába. Merész terveket szövögettek a komáromi birkózók, ám ide­jekorán rájöttek, elképzeléseik jó néhány akadályba ütköznek. Az edzésekre tovább­ra sem tették szabaddá a versenyzőket. Esek Attila személyében a szakosztály kiszemelt egy edzőt, aki a sportegyesület alkalmazottjaként foglalkozott volna a csa­pat tagjaival. Munkahelyéről azonban nem akarták őt elengedni. Kezdetét vette a há­rom hónapig tartó huzavona, ami végül, ha nehezen is, kompromisszumos megállapo­dással végződött.- Attila ugyan a sportegyesület munka­társa lett, de ez nem sokat segített rajtunk, mert társai továbbra sem jöhetnek el dél­előtt az edzésekre. A felnőtt csapat többi tagja jobbára csak kedvtelésből űzi a sportágat. Szabadidejük ugyanis többet nem enged meg. Csináljuk, mert szeretjük a birkózást. Az SZNL-ben ,,csak“ a máso­dik helyen végeztünk, ennél jóval több van a gárdában. De minek is jutottunk volna fel a ligába?... - búslakodott az országszerte elismert szakember. Most igazán érdemes lenne nagyobb támogatásban részesíteni a komáromi bir­kózókat, mert egyéves trencíni vendéges­kedést követően ismét hazatért Jankovics Tibor, a szöuli olimpia hatodik helyezettje. Ezt az alkalmat nem szabad elszalasztani. Kár íenne, ha a hazai mezőny egyik legjobb Virág István (Gágyor Aliz felvételei) birkózója idő előtt befejezné az aktív sporto­lást.- Azért vagyunk, hogy a nagyobb, tehe­tősebb egyesületeknek neveljünk verseny­zőket. Ez a megállapítás már több hivatalos fórumon is elhangzott... Jelenleg 45 fiatallal foglalkozunk, akik sokat tanulnak a rutinos, nagy csatákat megjárt birkózóinktól. A Trencín csapatát erősíti Lengyel Ferenc, az ifjúsági világbajnokság ötödik helyezett­je, fivére, Károly, Belokosztolszky Norbert és Máriássy Alojz. Időközben Zobák Ferenc Ostravába, Takács Zsolt pedig Nyitrára (Nitra) ment. Közülük aligha fog valaki is a közeljövőben a Slávia színeiben a sző­nyegre lépni. Mit lehet csinálni, ez a vidéki egyesületek sorsa - mondta Virág István. A vezetőedzőn kívül még négyen próbál­koznak a komáromi birkózás magasabb szintre emelésével. A legkisebbekkel Varga József és ifj. Virág István, az ifjúságiakkal Esek Attila, ifj. Virág István és Pólya Ernő, a felnőttekkel Virág Istán és Pólya Ernő foglalkozik.-Büszkék vagyunk fiatal birkózóink jó eredményeire. Legutóbb az ifik a Komárom­ban rendezett nagyszabású nemzetközi tor­nán 13 csapatból az előkelő ötödik helyet szerezték meg. Többek között a Vasas, a Dorog, a Tatabánya és az Ostrava ifjú tehetségeivé! mérték össze tudásukat. Utánpótlás tehát lenne, bárcsak javulnának a feltételek. Bízunk benne, hogy ránkmoso­lyog a szerencse. Rajtunk aligha múlik a Slávia sikeres jövője - bizakodott a veze­tőedző. Az oldalt írta: ZSIGÁRDI LÁSZLÓ &ÚJ sző VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10.. telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő 532-20. Szerkesztőségi titkárság 550-18 Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció Pravda Kiadovallalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiraskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közuleteknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13.- korona. Terjeszti a Postai Híriapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS, Ustredná expedicia a dovoz tlaóe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
Thumbnails
Contents