Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-28 / 43. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1988. október 28. XXI. évfolyam 43. szám Ára 1 korona A CSEHSZLOVÁK ÁLLAMISÁG HETVEN ÉVE írta: Krocsány Dezső, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke • Prága madártávlatból M últ és jelen kavarog bennem most, amikor köztársaságunk megalakulásának kerek évfordulójáról készülök írni. Hazánk születésnapját ősszel ünnepeljük, számomra azonban ez a jubileum mindig a négy évtizeddel ezelőtti zimankós februári napokat eleveníti föl. Emlékszem, mekkora lelkesedés és tenni akarás hatotta át az embereket, akik tudatosították: e köztársaságban a hatalom letéteményese immár véglegesen és visszavonhatatlanul a dolgozó ember lett. Jómagam is ott voltam azok között, akik újdonsült munkásigazgatókként átvettük a megbízólevelet. Azt hiszem, teljesen érthető, hogy akkor kissé elérzékenyültem. Apáink, elődeink több évtizedes harcára, szenvedéseire gondoltam, s úgy éreztem, megpróbáltatásokkal, áldozatokkal teli küzdelmük nem volt hiábavaló. Az ő hangjukat, az ő biztatásukat hallottam azokban a megható, ünnepélyes percekben, ők adtak erőt ahhoz, hogy az új csapáson elinduljunk, s valóra váltsuk történelmi feladatunkat: lerakjuk az új, szocialista köztársaság alapjait. Napjainkban, a hétévtizedes távlatot átfogó történelmi visz- szapillantás érzékelhetővé teszi a megtett út minden állomását. Az első világháború tragikus valósága és a nemzetközi erőviszonyok alakulása új feltételeket teremtett a cseh és a szlovák nemzeti-felszabadító mozgalom számára. A mérhetetlen háborús szenvedések, a sok évtizedes megpróbáltatások e vérzivataros időkben forradalmi energiákat szabadítottak föl, amelyek először a cári Oroszországban törtek elemi erővel a felszínre. Ez az eró rombolt és épített: fölszámolta az abszolutizmust, majd 1917 októberében győzelemre juttatta a szocialista forradalmat. A nagy októberi szocialista forradalom jelentős hatást gyakorolt az Osztrák-Magyar Monarchia minden elnyomott népének felszabadító mozgalmára. Az oroszországi munkásság forradalmi példája világméretben, de elsősorban Európában nagy visszhangra talált. Október eszmerendszerében a nemzeti önrendelkezés elve fontos helyet foglalt el, s ez jelentős mértékben járult hozzá a cseh és a szlovák nemzeti mozgalom kiteljesedéséhez, a Csehszlovák Köztársaság megalakulásához. A történelmi igazsághoz tartozik, hogy e fejlemények alakulásában jelentős szerepet játszottak a hazai és a külföldi polgári ellenállás képviselői, elsősorban Tornáé Garrlgue Masaryk, Eduard Beneé, Milán Rastislav Stefánik és mások. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásával megteremtődtek a csehszlovák államiság alapjai. A megelőző állapotokhoz képest az önálló köztársaság kétségkívül haladást jelentett, mert létrehozta a csehek és a szlovákok számára a nemzeti fejlődésük feltételeit. A dolgozó tömegek azonban az új államtól nem csupán nemzeti szabadságuk megteremtését várták, hanem szociális helyzetük lényeges megváltozását is. Sajnos, ezek a reményeik nem váltak valóra. A Csehszlovák Köztársaság a maga polgári demokratikus rendszerével ugyanis a töke uralmára épült, a jólét csak az uralkodó rétegek kiváltsága lett. Az egyenlőség, a szabadság és prosperitás hangzatos szólamai nem palástolhatták milliók nyomorát, a tömeges munkanélküliséget, a megélhetés alapvető gondjait. Alig két évvel az új állam megalakulása után megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja, az a forradalmi élcsapat, amely irányt mutatott az elnyomott tömegeknek, programot adott, távlatokat nyújtott a tényleges társadalmi felszabadításhoz. Sztrájkok, tüntetések jelezték a párt befolyásának növekedését. A polgári Csehszlovák Köztársaság kétévtizedes fennállását kísérő heves, s olykor véres osztályharcok fellegvárának számított a szociális és nemzetiségi feszültségektől terhes Dél-Szlovákia is. A kosúti csendőrsortűz úgy él a köztudatban, mint a polgári demokratikus rendszer osztálylényegének lelepleződése és a puszta létükért küzdő agrárproletárok harci elszántságának megnyilvánulása. Krompachy, Duchcov, Radotin, Most, Certizné és más helységek - Fábry Zoltán szavaival - egy nyelven beszéltek: a nemzetiségi különbségeken felülemelkedő osztályszolidaritást erősítették. S élő, ma is ösztönzést nyújtó hagyomány az is, hogy az elnyomott munkástömegekkel együtt álltak csatasorba a haladó és forradalmi gondolkodású értelmiségiek, akik a Tvorba, a Dav, az Út hasábjain és az osztályharc más küzdőterein egyaránt síkraszálltak a nyomasztó napi gondok enyhítéséért, nem tévesztve szem elől a szocialista távlatokat. Az önző osztályérdekek útvesztőibe került cseh és szlovák burzsoázia szűk látókörű politikája - amely a polgári rendszert képtelenné tette a nemzetiségi viszonyok demokratikus megoldására - végül is aláásta a köztársaság alapjait. Mindez, persze szorosan összefüggőt az ország fölé tornyosuló külső (Stanislav Tereba felvétele) veszéllyel. A hitleri fasizmus hatalomra kerülését követően e fenyegetettség konkrét formát öltött. A hazánkra nehezedő nyomást kihasználták a belső, l’udák-féle szeparatisták s az irredenta törekvések képviselői, akik a köztársaság egységének gyengítésére, az ország felbomlasztására törekedtek. A közelmúltban emlékeztünk meg a müncheni árulás félévszázados évfordulójáról. Tanulságként idéztük a korabeli eseményeket: annak a csehszlovák külpolitikának a végzetes következményeit, amely a köztársaság létét és biztonságát a két nyugati nagyhatalommal, Angliával és Franciaországgal kötött szövetségre építette. Ne feledjük, hogy amikor a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók segítséget nyújtani a fasiszta Németország területi követeléseinek és terjeszkedésének meghiúsításához, egyedül a Szovjetunió juttatta kifejezésre: eleget tesz szövetségi kötelezettségeinek. A csehszlovák burzsoá kormány azonban nem tudta elszánni magát e segítségnyújtás igénybevételére. Nem volt képes arra sem, hogy a dolgozó tömegeknek a köztársaság védelme iránti elszántságára támaszkodjék. Büszkeséggel tölthet el bennünket a dél-szlovákiai magyar haladó erők korabeli szerepvállalása. Tornóc e hazafiság és internacionalizmus, a közös hazáért érzett felelősség fölemelő szimbóluma lett. ehszlovákia népei nem törődtek bele a köztársaság szétverésébe. Szembeszálltak a fasiszta betolakodókkal és hazai szekértolóikkal. Az antifasiszta, nemzetifelszabadító mozgalom élére a kommunista párt állt. A munkásosztály vezető szerepet vállalt ebben a küzdelemben. A hazafiak olyan Csehszlovák Köztársaság megújítására törekedtek, amely új, osztály-, szociális és társadalmi alapokra, igazságos nemzetiségi viszonyokra épül. A demokratikus átalakulásba torkolló nemzeti-felszabadító harc a szlovák nemzeti felkeléssel vette kezdetét, megvalósítva azt a programot, amely 1943-ban a karácsonyi egyezményként ismertté vált dokumentumban öltött testet. Létrejött a Szlovák Nemzeti Tanács, amely tömörítette az SZLKP V. illegális központi vezetését és az antifasiszta polgári erőket. A Szlovák Nemzeti Tanács már megalakulásakor proklamálta a Csehszlovák Köztársaság felújítását, s azt az új külpolitikai irányvonalat, amely a Szovjetunióval való szövetségre épül. Ez a szlovákiai csúcsszerv első rendeletéivel megalapozta hazánk forradalmi törvényhozását. (Folytatás a 2. oldalon)