Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-14 / 41. szám
II MMI KEVESEK EGYIKE VOLT II IVE- V. Frunze lég újabb életrajzéról Az utóbbi években a szovjet folyóiratokban, de önálló kiadványok formájában is gyakran találkozunk életrajzokkal, visszaemlékezésekkel. Olyanokkal leginkább, melyek ponto- sítanak, eddig elhallgatott tényeket tárnak elénk, félreértéseket tisztáznak, a csalóka külszín helyett a lényeget próbálják megmutatni. Ilyen kiadvány Vasziljevics Arhangelszkij történész műve is. Nemrégiben jelent meg a moszkvai Progressz Könyvkiadónál, majd Katarína Marinková fordítása nyomán a hazai Pravda Könyvkiadó gondozásában A forradalom világmozgalmának nagyjai című sorozatban. Mihail Vasziljevics Frunze (1885-1925) a szovjet Vörös Hadsereg kiemelkedő szervezője, ismert és kiváló hadvezér volt. Életének történetét az idősebbek és a mi nemzedékünk abból az 1950-ben megjelent életrajzból ismerte, amelyet Makszim Berezov írt. Most tehát itt az alkalom a két szerző müvének az összehasonlítására és az ítéletalkotásra. A fiatalabb olvasók pedig örülhetnek: hiteles, igényesen megírott müvet kapnak a kezükbe. Olyat, amely ugyan visszatekintés a múltba, de a jövő számára is mind egyet és mást. A tényeket, az adatokat - hogy Frunze az egykori orosz birodalom délkeleti szélén, Alma-Ata mellett, a később róla elnevezett városkában született, aranyérmes kitüntetéssel érettségizett, pétervári tanulmányaihoz ösztöndíjat kapott, de az a főiskolai beiratkozásra se volt elég, s mint diák lett forradalmár - megváltoztatni, megmásítani nem lehet. Nem is teszi ezt a legújabb életrajz írója, V. Arhangelszkij sem. Ám arra sem használja fel ezeket az adatokat, hogy közvetlen vagy közvetett utalásokkal más személy hadvezért, politikai nagyságát méltassa. Olvasmányosan ír, mert hiszen regényes volt Frunze életútja. Elég például ha csak arra utalunk, hogy két ízben is halálra ítélték, siralomházba vitték, míg szibériai száműzetésbe nem küldték. Az életrajzban mégsem teng túl a regényesség, mert érdekessé inkább a közlések hitelességével teszi müvét az író. Az első öt fejezet anyagának, vagyis az 1917 februárjáig történt események hitelesítésére nem csupán a Szovjet Kommunista (bolsevik) Párt története című könyv adatait használta fel, hanem azokat a bírósági, fegyházi feljegyzéseket is, amelyeket Trifonics, Korjagin, Arszenij ügyeiről készítettek az egykori hatóságok. Frunze ugyanis 1905-tól, húszéves korától a forradalom kitöréséig háromszor volt kénytelen nevet változtatni. Később, 1917-töl vezetett és önmaga határozta meg életének négy, korábbi korszakát. Naplójából és levéltári kutatásokból szerzett, új, bizonyára sokakat meglepő, eddig elhallgatott adat: amikor Frunze Szibériából Minszkbe, a nyugati frontra érkezett, megszervezte a bolsevikok katonai pártközpontját, mert korábban ilyen vagy hasonló szervezet ott nem működött. Tapasztalt, régi forradalmárok, Mjasznyikov, Ljubimov, Krivoszejn és Mogi- lovszkij voltak a munkatársai. A régi életrajz szerint eddig csak azt tudtuk, hogy Frunze a nyugati front csapatainál felvilágosító és szervező munkát folytatott. Külön fejezet az életrajzban, hogy 1917 nyarán Sujában a város és a terület szovjetjének elnökévé választották, majd októberben a forradalmi osztagok élén részt vett a moszkvai Kreml ostromában. Korabeli jegyzőkönyvek, jelentések, táviratok, hirdetmények alapján írt erről a szerző, miként Frunze későbbi, katonai tevékenységéről is. így nem csupán Trockij ármánykodásairól, hanem arról is hiteles képet kapunk, hogy a kaukázusi divíziónál szolgáló, akkor még párton kívüli Bugyonnij, a későbbi marsall, Frunze tanácsait és útmutatásait követve lett bolsevik, majd szervező és parancsnok a lovasalakulatoknál. A keleti fronton történt eseményekről is hasonló módon tájékoztat bennünket a szerző. így tudjuk meg, hogy hat hadsereg működött ott. Frunze volt az első, Tuhacsevszkij a mádosik parancsnoka, és kettőjük józan higgadtságának köszönhető, hogy a Volga-vonalnál Csapajev és Furmanov hevessége miatt nem történt különösebb baj, nem törtek át az ellenforradalmárok. Új adat az is, hogy a déli fronton Zinovjev és Kutakov, majd Kamenyev közreműködésével dolgozta ki Frunze a Wrangel elleni, utolsó, megsemmisítő csapás tervét. Az olvasót az is meglepi, hogy Frunze életének utolsó öt évével mindössze hét és fél oldalon foglalkozik a szerző. Felsorolja akkor viselt tisztségeit, akkor írott tanulmányainak címeit, idézi M. Kirov visszaemlékezését. Megemlíti, hogy 1925-ben két ízben is autóbaleset érte Frunzét, majd gyomorfekélyre kezelték. Utolsó napjairól a szibériai száműzetésben Mihail Vasziljevics Frunze 1917-ben, Minszkben (A fényképmásolatot (Hajdú Endre készítette) megismert orvosbarát, Joszif Gamburg naplója alapján ír néhány sort, majd közli az egykori, hivatalos jelentést: „Megoperálták, miközben gyengén hatott az altatószer, növelték tehát az adagolást, amit viszont nem bírt ki a szíve, 1925. október 31-én, 5.45 órakor meghalt." Folytatást, magyarázatot hiába vár az olvasó. Azt még megemlíti a szerző, hogy a negyvenévesen elhunyt Frunze a kor nagy halottja volt annak idején, Szverdlov, Lenin, Nogin után a negyedik, és a Vörös téren felravatalozott teteme fölött elhangzott: „Azon kevesek egyike volt, akiket acélossá edzett a párt..- de utána már csak azt közli, hogy egy év múlva meghalt Frunze felesége. Fia, a kiváló pilóta 1942-ben halt hősi halált. Az egyetlen, aki a család emlékeit őrzi, a leánya, Tánya Mihajlovna, a kémiai tudományok doktora. És az életrajzírást - szokatlan módon -, ezzel fejezi be a szerző: „Akik többet szeretnének tudni, megtalálják őt, aki főleg a fiataloknak nagyon szívesen beszél az apjáról és a bátyjáról." Egyébként érdekesség az is, hogy a 4300 példányban megjelent, eredeti felvételekkel gazdagon illusztrált, 308 oldalas életrajz első, csehszlovák kiadásának a kötetét a Szovjetunióban, a mozsajszki kombináiban nyomtatták. Talán ezért vásárolható meg aránylag oly olcsón, 19 koronáért a mi könyvesboltjainkban. HAJDÚ ANDRÁS Elsősorban főiskolai hallgatók veszik nagy hasznát A nemzetközi munkásmozgalom és Csehszlovákia Kommunista Pártja történetének olvasókönyve című kiadványnak, melynek harmadik, szlovák nyelvű bővített kiadása a közelmúltban jelent meg a Pravda Könyvkiadó gondozásában. Természetesen a pártoktatás résztvevőinek és a történelem iránt érdeklődőknek is ajánlatos fellapozni ezt a csakem 900 oldalas könyvet, melynek felelős szerkesztője Viola Husáro- vá. A 26 témakört tartalmazó anyagot Ján Pleva és Ladislav Hubenák állította össze. A kiadvány szlovák címe: Cítanka k dejinám medzinárédného robotníckeho hnutia a Komunistickej strany Ceskoslovenska. Hogy mi mindent talál az olvasó az egyes témakörökben, azt még címekben felsorolni is sok lenne. Elég, ha legalább néhányat megemlítünk a bőséges anyagból. A Bevezetés a munkásmozgalom és a CSKP történetének tanulmányozásába fejezetben például ilyen címek olvashatók: A történelem materialista értelmezése; Az osztályharc; A szocializmus. A munkásmozgalom és a marxizmus keletkezését taglaló fejezetben többek között szó van a proletárokról és a kommunistákról, a kommunisták különböző pártokkal kapcsolatos állás- foglalásáról. Megismerheti az olvasó a munkásmozgalom helyzetét a fasizmus kezdetének időszakában. Részletes tanulmány található a kiadványban a csehországi és a szlovákiai munkásmozgalom keletkezéséről és fejlődéséről, a nagy októberi szocialista forradalomról. Az utóbbi témához Gorbacsovnak a noszf 70. évfordulója alkalmából elmondott beszédének részlete. Megfelelő figyelmet szenteltek a könyv anyagának összeállítói Csehszlovákia Kommunista Pártja keletkezésének. Az egyes fejezetek különböző időszakokat tárgyalnak. Az utolsó fejezetek a közelmúlt eseményeit, időszerű feladatainkat ismertetik. Ezen belül tanulmányozhatja az olvasó egyebek közt a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődése meggyorsításának stratégiája a nyolcvanas években című dokumentumot is. Mindent egybevetve, a kiadvány valóban olyan hasznos ismeretek tárháza, melyeknek birtokában hű képet nyerhetünk pártunk és a munkásmozgalom történetéről, napjaink eseményeiről és célkitűzéseiről. F. I. A tegnap megismerésével a ma megértéséhez EGY TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV HARMADIK, BŐVÍTETT KIADÁSA kapcsolódik Mihail ! A Bajcsi (Bajő) Állami Gazdaság a mezőgazdasági nagyüzemek sorába tartozik. A 930 dolgozó 5 ezer 600 hektár meglehetősen tagolt mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, öt falu és az ezekhez tartozó közel húsz kisebb-nagyobb település az embereket bizony elkülöníti egymástól, de ez az összetartozás és a közös felelősség tudatosítását nem gyengítheti. A lehető legjobb gazdasági eredmények elérése mindenkinek elsődleges érdeke és feladata. Különösen annak következtében, hogy a gazdaság állami vállalat lett. A munka minősége és a termelés hatékonysága az önfinanszírozás feltételei közepette a gazdaság fejlődésének és a dolgozók életfeltételeinek alakulásában a korábbiakhoz viszonyítva sokszorosan meghatározóbb tényező. Az utóbbi hónapokban egyetlen termelési értekezlet, gazdasági eredményekkel is foglalkozó pártgyülés, de még pártcsoportgyúlés sem volt, ahol a fenti gondolatokat ne hangsúlyozták volna. Az új gazdasági feltételekre való felkészülés nemcsak a gazdasági jellegű tevékenységet és irányítást, hanem a tömegpolitikai munka tartalmát és célját is meghatározza. A kommunisták eszmei és politikai felkészítésében, így a pártoktatásban is a gyorsítás és az átalakítás stratégiájának valóra váltása áll a figyelem középpontjában. Ezt a politikai nevelés kabinetjének munkaterve is bizonyítja. Az alapvető feladatokról Buzási Tibor, a kabinet vezetője beszélt.- Szervezzük és irányítjuk a pártoktatást. Az előkészületeken már túljutottunk. Beosztottuk a hallgatókat, elkészítettük az időrendi és a tematikus terveket, és azt is meghatároztuk, hogy melyik témát ki adja elő. Vagyis felkészültünk arra, hogy az oktatást már októberben megkezdjük, s ezzel folyamatosabbá tesszük. Mezőgazdasági Pontos mérce A politikai nevelés kabinetjének munkájáról üzem lévén, élhetnénk a lerövidítés lehetőségével, de ennek a hatékonyság látná a kárát. Azzal számolunk, hogy minden hónapban van olyan időszak, esős nap, amikor megtarthatjuk az oktatást. Alapos felkészülés és rugalmas szervezés mellett ez nem lehetetlen. Példamutató az is, ahogy Bajoson az oktatás hatékonyságára ügyelnek. A tanácsadó-ellenőrző munka a kabinet öttagú csoportjának feladata.-A csoport tagjai abból indulnak ki, hogy ellenőrizni és értékelni csak azt lehet, aminek a hatékony munkához megfelelő feltételeket biztosítottak. Nálunk például az oktatók az egyes előadásokhoz nemcsak a járási szemináriumokon kapnak útmutatást, hanem a politikai kabinettől is. A kabinet munkáját irányító, ugyancsak öttagú tanács a központi anyaghoz kiegészítő ismertetést dolgoz ki, amely az adott témával összefüggésben a gazdasággal kapcsolatos tényeket és feladatokat részletezi. Elsősorban az állami vállalat szemszögéből. Az általános központi téma így helyi jellegűvé válik. Az előadás a hallgatókat jobban leköti és vitára ösztönzi. Elmondhatják nézeteiket és javaslataikat, és egyben azt is megvitatják, hogy az elméleti dolgokat a saját munkaszakaszukon hogyan érvényesíthetik. Az ellenőrzések során tulajdonképpen erre ügyelünk, milyen jellegű kérdések merültek fel, és ezekre milyen feleletet kaptak a hallgatók. Megfelelő indoklás nélkül a pártoktatás ugyanis elveszti gyakorlati értékét, nem válik az átalakítás segítőjévé. Természetesen még ilyen irányítás és ellenőrzés mellett is előfordul, akad pótolni való hiányosság. Ezért fontos, hogy az ellenőrzés folyamatos legyen, és az észlelt hibákat, valamint azok megszüntetésének feltételeit azonnal megbeszéljék. Bajcson ennek az a módja, hogy a tanácsadó-ellenőrző csoport jelentése alapján a tanács az üzemi pártbizottsággal megvitatja a felmerülő problémát, és az érdekelt pártalapszervezet vezetőségével közösen megkeresi a legjobb megoldást.-A kabinet az eszmei-politikai nevelést a feltételek állandó javításával is segíti. Közel 700 kötetes könyvtár áll az oktatók és a hallgatók rendelkezésére. A megfelelő kiegészítő irodalom nagyon sokat jelent az oktatás hatékonyabbá tételében. Sajnos, már kevésbé kielégítő a helyzet a szemléltető eszközöket illetően. Filmvetítőgép ugyan van, de ennek használatát a filmek szegényes választéka nehezíti. A diapozitívokat és különböző tájékoztató jellegű táblázatokat, diagramokat pedig vetítőgép hiányában nem használhatjuk. Viszont csak dicsérni lehet az igyekezetét, hogy keresik az együttműködés lehetőségét a politikai nevelés házával a videotechnika adta lehetőségek kihasználására. A politikai nevelés kabinetje a pártoktatással közvetlenül összefüggő feladatokon túl egyéb teendőket is magára vállal. Előadók felkészítésével segíti és hatékonyabbá teszi a szakszervezet és a SZISZ alapszervezet politikai oktatását. Szorosan együttműködik a nemzeti bizottságokkal és a tömegszervezetekkel, többek között a környezet- védelemben is. Viták, beszélgetések során számbaveszik azokat a feladatokat, amelyek a természet védelmével és az életkörnyezet javításával kapcsolatosan a gazdaság dolgozóira és a falvak lakosságára várnak. A kabinet hatékony segítségével jelenik meg havonta a vállalat Híradója 4-6 oldalon. Az egyes számokban elemzik a legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeket, ismertetik a gazdasági eredményeket és a gazdaság részlegein folyó munka hatékonyságát. Népszerűsítik a szocialista munkaversenyt, rendszeresen bemutatják a legjobb dolgozókollektívákat, a szocialista munkabrigádokat, az élenjáró dolgozókat, az újítókat. Az eszmei és politikai nevelés mellett így a vállalati lap is a gazdasági propaganda és agitáció hatékony eszköze. Megjelentetésével és szerkesztésével a kabinet még egységesebbé teszi a tömegpolitikai munkát, amely lényegében alapvető küldetése. Amint azt a kabinet vezetője is hangsúlyozta, nem az akciók számával, hanem az emberek cselekvésével mérik munkájuk értékét. Azzal, hogy a gazdaság dolgozói milyen mértékben teszik magukévá az átalakítás gondolatát, és az a munkahelyeken hogyan érezteti a hatását. EGRI FERENC
