Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-14 / 41. szám
A nyíltság és a nemzetiségi kapcsolatok Mi okozta a közelmúltban a Szovjetunióban a nacionalizmus fellobbanásait? Összefüggésben vannak-e ezek az események az országban megvalósuló nyíltság és demokratizálás politikájával? Ezekkel a kérdésekkel fordult az APN munkatársa Borisz Zadarnovsz- kijhoz, a történelemtudományok kandidátusához, az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiája docenséhez.- A nemzetiségi kapcsolatok kiéleződését és az indulatok fellángolását ezen az alapon néha valóban összefüggésbe hozzák a társadalmi élet demokratizálása folyamatának kezdetével. Természetesen az átalakítás közvetlenül érinti a szovjet társadalom életének valamennyi területét, ezen belül a nemzetiségi kapcsolatokat is. Ám hiba lenne azt állítani, hogy a glasznoszty és a demokrácia bővülése idézte elő a nemzetiségi problémák iránti fokozott érdeklődést, nem is szólva e kapcsolatok heves kiéleződéséről. A nyíltság és a demokratizálás csak alapot teremteti e problémák társadalmi megnyilvánulásához. • Az ön véleménye szerint ezeket a folyamatokat milyen okok idézték elő?-A nemzeti érzelmek aktivizálását előidéző tényezők jóval a peresztrojka, a demokratizálás és a glasznoszty időszaka előtt jöttek létre és kezdtek felhalmozódni. Sót, ezek a tényezők a nemzetiségi kapcsolatok terén a „konfliktusmentesség'' tudománytalan koncepciójában jelentek meg. A népek barátságának jelszószerü konstatálása uralkodott, a kívánatosat gyakran tüntették fel valóságnak. A nemzetiségi problémák kiéleződésének valódi okai azonban a gazdasági téren jelentkező hiányosságokban keresendők. Bármely soknemzetiségű országban előfordulhat, hogy a jó minőségű árucikkek kiéleződött hiánya és a rossz minőségű termékek tömege magában hordozza ez utóbbiak gyártói akaratlan nemzetiségi színezetű elítélésének magvait. Ez történt a Szovjetunióban is. Hiányosságok az élelmiszerekkel és alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátásban, hanyagságok a szociális szférában, a lakásproblémák kiéleződése, a szolgtáltatási ágazat lemaradása, a fejetlenség az irányítási mechanizmusban - ezekben kell keresni elsősorban a nemzetiségi színezetű szociális-pszichológiai problémák forrásait. Mindehhez hozzá kell fűzni, hogy a nacionalizmustól nem mentes emberek gyakran szították az elégedetlenséget. • Vitathatatlan, hogy a Szovjetunióban mára kialakult nemzetiségi helyzetet sok mindenben a gazdasági okok idézték elő. De valóban csak a gazdaság terén kell keresni az okokat?-Természetesen nem. Itt kölcsönösen összefüggő problémák - gazdasági és szociális, politikai és szellemi problémák - egész komplexumáról van szó. Például sok helyütt szakadást tapasztalhatunk a megnövekedett nemzeti öntudat és a nemzeti igények és érdekek megvalósításának azon szintje között, amely az egész szovjet társadalom lehetőségeitől függ. Sajnos, az igények gyakran meghaladják az adott köztársaság hozzájárulását az egész ország gazdagodásához, szociális-gazdasági és tudományos-műszaki haladásához. Az átalakítás és a nyilvánosság már ma sokkal objektívabb képet ad a szovjet köztársaságok kölcsönös kapcsolatairól, ami elősegíti a negatív jelenségek és tendenciák leküzdését. Minél teljesebben, valósághűbben és operatívabban tárul fel minden egyes nemzetiségi-területi alakulat szerepe, annál könnyebb megcáfolni a különböző híreszteléseket, megalapozatlan véleményeket és spekulációkat az egyes köztársaságok „rendkívüli mértékű hozzájárulásáról" az országos vívmányokhoz. Ezen a téren a glasznoszty az előrehaladás elkerülhetetlen feltétele. Vagyis az egész társadalmi élet demokratizálása nem károsítja a nemzetiségek közötti viszonyt, hanem éppen ellenkezőleg, sokkal bizalmasabbá, ésszerűbbé, s végeredményben sokkal szilárdabbá teszi a köztük levő kapcsolatokat. • Az ön véleménye szerint milyen irányba kell fejlődnie a nemzetiségi politikának, hogy a nemzetiségi kapcsolatokat meg lehessen tisztítani a különböző lerakódásoktól és deformációktól?-Több ilyen irányzat van. Elsősorban a szövetségi köztársaságok és autonóm alakulatok jogköre bővítésének kérdését kell megoldani. Ez elérhető a központi és köztársasági irányító szervek hatáskörének kijelölésével, az irányító funkció átadásával a köztársaságoknak, a köztársaságok önállóságának növelésével a gazdasági és szociális fejlesztés terén. Fontos, hogy minden nemzetiségi régióban a gazdasági és szociális haladást szellemi haladás kisérje. Minden nemzetnek rendelkeznie kell a lehető legkedvezőbb feltételekkel a nemzetiségi-kulturális igényei megvalósításához. Ez különösen vonatkozik a saját nemzetiségi nyelv használatára az oktatásban, a társadalmi érintkezésben. A nemzetek közti mindennemű viszonyban ellentmondások és súrlódások keletkezhetnek, s ezek olykor éles formát ölthetnek. Ennek ellenére ezek könnyen megelőzhetők. Átgondoltan, a konkrét helyzetet figyelembe véve kell hozzálátni megoldásukhoz. Ezen a téren nagy segítséget nyújtana egy országos szintű tudományos központ létrehozása, amely a nemzetiségi kapcsolatok időszerű problémáinak átfogó elemzésével foglalkozna. Az átalakítás, a demokratizálás és a nyilvánosság felszínre hozta a nemzetiségi kapcsolatok terén hosszú ideig figyelmen kívül hagyott negatív jelenségeket, feltárta ezek szoros kölcsönös összefüggését a társadalomban lejátszódó minden folyamattal. Ugyanakkor megteremtette a szükséges feltételeket e problémák demokratikus megoldásához. A gyökeres átalakítás azonban nem valósulhat meg • egyik pillanatról a másikra. (APN) adminisztrálás - évtizedeken át volt uralkodó, a nemzetiségi kapcsolatokat érintő számos döntésben. Azok számára, akik korábban a szovjet újságok alapján ismerkedtek a nemzetiségi kérdéssel, a Szovjetunióban, bizonyára derült égből mennykőcsapás volt ugyancsak a mi tájékoztatásunk az utóbbi időszak incidenseiről. Valóban, a pangás időszakában a sajtó állandóan azt írta, hogy a „száz testvér családjá- ban“ (a Szovjetunióban több mint száz nemzet és nemzetiség él) már régen elsimítottak minden ellentétet a kölcsönös kapcsolatokban, nincs már helye a meg nem értésnek, valamilyen elégedetlenségnek. S egyszer csak bekövetkeztek a Hegyi Karabah körüli események nagygyűlések a Baltikumban s más zajos események. Az ember akaratlanul elcsodálkozik és elgondolkodik: így válaszolnak talán a peremvidékek az átalakításra? A nemzetiségi politika átalakításának kifejlett programja, amely lényeges változásokat feltételez a legfelsőbb hatalmi szervek tevékenységében is, szükségessé teszi a módosításokat a Szovjetunió alkotmányában, a szövetségi és autonóm köztásaságok alaptörvényeiben. Ez, természetesen, olyan munka, amely nem végezhető el egyik napról a másikra, még csak egyik hónapról a másikra sem. A központi hatóságokban ülő bürokraták szemében a Szovjetunió nem az egyenjogú nemzetek soknyelvű családja, amelyben mindenkinek megvannak a saját hagyományai, saját életformája, hanem egy nagy építési terület, amelyben gazdasági vonatkozásban, a kihasználás szempontjából kényelmes vagy kényelmetlen térségek vannak. Ezt a látásmódot tükrözték azok a tettek is, melyek sokszor nem voltak tekintettel a nemzetek sajátosságaira. Például Észtországban, ahol évszázados a vonzódás a mezőgazdasághoz, a minisztériumok felesleges munkáskezeket láttak és az emberek jó lakásellátását. Minek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ha itt elkezdik fejleszteni az ipart, nem kell költeni lakásokra. És elkezdték az egyik gyárat a másik után építeni a köztársaságban. Technikai szempontból, nyilván, helyes volt ez a döntés. És politikai szempontból? Erre elégedetlenségükkel az észtek válaszoltak. Természetesen a gazdaság és az egész társadalmi élet internacionalizá- lása törvényszerű folyamat. A nemzeti bezárkózásra való mindennemű törekvés csak gazdasági és szellemi elszegényedéshez vezet. Csakhogy érzékenyen kell összeegyeztetni az ágazat érdekeit a nép akaratával, nem szabad alkalmazni a problémák megoldásának letámadásos módszerét. A Szovjetunióban a nemzetiségi politika átalakítása éppen a nyomásról, a szubjektivizmusról, az adminisztrálásról való teljes lemondást tűzi ki célul - vagyis lemond mindazokról a módszerekről, melyek sajátjaik voltak a bürokratikus centralizmusnak. A szövetséget csak minden nemzet és nemzetiség szociális-gazdasági és szellemi igényei sajátosságainak figyelembevétele alapján lehet megszilárdítani. Szeretném elmondani, hogy az „egyszer csak" szó nem a legtalálóbb ezekben és a hasonló esetekben. Amint azt a 19. országos pártkonferencia is megállapította: „Az évtizedek során felhalmozódott negatív jelenségeket, hosszú ideig figyelmen kivúl hagyták, mintegy elásták“. Mellesleg ezek a jelenségek azokban az években nemcsak halmozódtak, hanem meg is nyilvánultak, de tudósítani róluk - isten ments! - nem volt szokás, s a nemzetiségi elégedetlenség bármilyen fellángolását azon nyomban eloltották a közbiztonsági szervek. Csak az átalakítás feltételei között kezdődött meg ezeknek a problémáknak a demokratikus módszerekkel való megoldása, a korábban tiltott téma megjelent az újságok hasábjain. Emiatt alakulhatott ki az a benyomás, hogy a nemzetiségi kérdés csak most vetődött fel nagyon sürgetően. A Nureki Vízerőmű (Tadzsik SZSZK) a legnagyobb ilyen jellegű létesítmény Közép-Ázsiában. Országos jelentőségű, s mint ilyen, nagyban növeli a köztársaság gazdasági súlyát is. (ÓSTK-felvételek) Fontos azonban, hogy ez a munka megkezdődik. Az átalakításnak minden vonatkozásban súlyos örökség jutott. Elmondható ez a nemzetiségi kérdésről is. Ma a társadalom nem dugja strucc- ként homokba a fejét, szembenéz az igazsággal. Ebből gyűjt erőt a beérett problémák megoldásához. MIHAIL POLTORANYIN, az APN politikai szemleírója Moszkvának ma 8 640 000 lakosa van, a lakosság 88 százaléka orosz nemzetiségű, bár aligha van olyan nemzetiség a Szovjetunióban, amelynek képviselői - kisebb vagy nagyobb számban - ne élnének a fővárosban A moszkvai városi tanács keretében a nyáron létrehozták a nemzetiségek közti kapcsolatok bizottságát. Felvetődhet a kérdés, miért van szüsége Moszkvának ilyen bizottságra, ennek az orosz- országi városnak, melyben a lakosság 88 százaléka - orosz nemzetiségű. Csakhogy bármilyen messze van is innen a nemzetiségek közti konfliktusok epicentruma, a rezgéseket a fővárosban is érezni lehet. Sokáig dolgoztam különböző szövetségi köztársaságokban a központi lapok tudósítójaként, láttam, hogy néha előre megfontolt szándékkal szították a nemzetiségek közti viszályt. Kik? A köztársaságok vezetői. Például Rasidov, az Üzbég KP KB volt első titkára nyilvánosan a kirgizeket vádolta saját köztársaOktóber első napjaiban tartotta meg alakuló kongresszusát az Észt Népfront, amely alulról jövő kezdeményezésre a peresztrojka, a demokratizmus, a glasznoszty védelmére, támogatására jött létre sága agrárszektorának hibáiért. Azt állította, „visszatartják" a hegyekben a gyapotültetvényeknek szánt vizet. Úgy „büntette" a kirgizeket, hogy a köztársaságnak nem szállított cementet, minek következtében a Narin folyón épülő erőmű munkálatai hetekre leálltak. Uszubalijev, a Kirgiz KP KB volt első titkára erre úgy reagált, hogy megtiltotta az üzbegisztáni nyájak legeltetését köztársasága hegyi legelőin. Azokban az időkben nem kevés ,,határvillongás'‘ volt, ezeket mindig valaki ambíciói okozták. Természetesen mindez, hogy úgy mondjam, anomália. De az ezekben a torzulásokban rejlő elv - az Világos, hogy e célok érdekében számításba kell venni a köztársaságok és autonóm alakulatok jogainak kibővítését. Ez már tervbe is van véve. Készülnek az irányítás decentralizálásáról, a regionális önelszámolás fejlesztéséről, az együttműködés olyan formáinak bevezetéséről szóló határozatok tervezetei, melyek közepette minden köztársaság érdekelt lenne tevékenysége végeredményeinek javításában. Ez lenne az alapja saját boldogulásának, az egész szovjet állam gazdagsága gyarapításának. Mindez a népi képviselők tanácsai szerepének megszilárdításán, az önkormányzat bevezetésén keresztül fog megvalósulni. Komoly szerephez jut az egyes térségek kulturális sajátosságainak megőrzése és megszilárdítása. Egy családban száz testvér
