Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-30 / 39. szám
CSÁKY PÁL Egyetemi'elöadóterem, délelőtt tíz óra. Tockstein tanár úr, mint-mindig, most is brillírozik, okos differeniálegyenletek garmadáját szórja a táblára, majd a végkövetkeztetés, egyszerű, mondja, elegáns mozdulatot végezve közben a bal kezével, most már csak ezt az egyenletrendszert kell megoldanunk, aztán... Nehogy azt higgye bárki is, itt valamilyen boszorkányságot műveltünk; a világ legegyszerűbb dolgát csináltuk, néhány parciális differenciálegyenletet oldottunk meg, rendszerbe foglaltuk őket - egyszóval semmi egyebet nem tettünk, csupán Boltzmann kolléga gondolat- menetét követtük... A három tábla nem elég neki, a falon lógó hatalmas papírtömbhöz lép, ötöt abból is teleír, miután az előadóterem homlokzati falához támasztotta őket. így, most ezt itt behelyettesítjük, aztán kész a végeredmény, melyet egyébként a tankönyvben is megtalálnak... Az első sorban ülő eminensek izzadnak, megpróbálják követni öt, kétségbeesett igyekezet, amit ír, inkább csak azt kapják el, a gondolatmenetet nem tudják követni, nem is egyszerű, hogy őszinték legyünk, bár Tockstein tanár úr számára láthatóan gyerekjáték. Hogy is ne lenne az, amikor az egész matematikai modell társszerzője, tudományos elismeréseket, egyetemi tanári címet kapott érte. A teremben sokan szurkolnak, csússzon valahol félre ez az egész, de egyre nyilvánvalóbb, a tanár úr lesz a győztes. Néhány, valóban egyszerű művelet, és mindenki előtt ott az előre beharangozott végeredmény. Hiába, veszíteni tudni kell, nézünk egymásra. A tanár nagystílű, humorizál, igyekszik kellemes hangulatot teremteni. Hiába. Odakint május, csodálatos idő. A fizikális kémia pozíciói erősen ingának. A tanár is érzi ezt. Végigviszi az órát, az előadás végén mintha valami eltörne.- Most kérném szépen a jelenlévők névsorát. Jegyezzék meg, kérem, és mondják el azoknak is, akik nincsenek itt: az én előadásaimra a szemeszter végéig járni fognak. Nincs pardon. Minden előadáson ellenőrizni fogom a részvételt. A bejelentés megosztja a hallgatókat. Egy részük hümmög, csavargatja a fejét. Az eminensréteg, mint mindig, most is helyesel. Néhányan mosolyognak a kijelentésen és megpróbálják kitalálni, hogy ilyen helyzetben a lehetséges számos trükk közül melyik a leginkább alkalmazható. Odakint tombol a tavasz. Az aulában még tolongás, némi tucatszöveg, aztán haza. Odakint, a városban sem történik semmi. Jarda, a mokány, szemüveges srác, a klubban: - Gyenge ez itt most, látod. Mindenki magával van elfoglalva. Piti problémák... Néhány évvel ezelőtt még... A szélső tömbben lakott Párái. Habár ő sem lelkesedett ezért a fészekért különösképpen ... Ismered?- Nem.-Te nem ismered Páralt?- Nem.- Nem is olvastál tőle semmit?- Mondom, hogy nem.- Persze, magyar. No de ennyire... Gimnáziumba vagy szakközépbe jártál?- Gimnáziumba.- Én is. Akkor világos, nem? Olvasottabb kell, hogy légy, mint a szakközépből jöttek. Ök barbárok... Hová jártál?- Ipolyságra...-Te jó ég, az hol van?- A határon, Dél-Szlovákiában.- Valahol Kassa környékén?- Nem, nyugatabbra.- Komáromnál?-Attól meg keletebbre. Mondjuk, középen, félúton. Elég?- Elég. Ne akard, hogy rossz véleménynyel legyek az ipolysági gimnazistákról. Feljössz hozzám, adok két Páral-kötetet. Két héten belül kötelezően elolvasod. Közben a nyelvet is tanulod, még mindig erős az akcentusod. Rendben?- Rendben. Majd hangosan fogom olvasni.- Nem rossz ötlet.- Te ajánlottad...- Hogyan, nem értem...- Az akcentus...- Aha... de még mindig nem teljesen...- Ne akard, hogy rossz véleménnyel legyek a vsetíni gimnazistákról...-Jó, rendben... Majd egyszer elmondod ... Ha jobb kedved lesz, jó?- Hát persze...-Egyébként mit olvastál még? Érzem rajtad, hogy olvastál...- Magyarokat. Világirodalmat ...- Cseheket?- Is. Keveset.- Most fogsz. Majd én kezelésbe veszlek... Odakint tombol a tavasz. A hőmérő higanyszála tartósan harminc fölött. Fárasztó. Éjjel Ilonka felriad. Ugrik az ágyból, ijedtem kapkodja magára a fehérneműjét.- Mi történt? Mély álomból ébredsz, lassan, tompán.- Mi történt?- Mennem kell. Elaludtam.- Elaludtunk. Bár most már, ha jól nézem, közelebb a reggel. A diákszállásokat éjfélkor zárják, csillagom, most már nem mehetsz ki.-Jesszusom! - Vonzó a megjátszott ijedelme. - Mi lesz most?-Hát... Gondolom, az ablakon nem akarsz kiugrani... Az inkább férfimunka... Egy icipicit felsikolt, éppen csak a hatás kedvéért.- Mi legyen?...-Maradnod kell... Egy pillanatra megáll.- Mit lehet tenni - mondja aztán bölcs megadással. - Maradhatok? A nevetésed üres légörvény.- A legjobbkor kérded...- Csak hát, tudod...- Persze... gyere... A képek mindig is tetszettek Pepónak. Fura, mogorva tag volt ez a náchodi srác, veled valahogy mindig kijött. Biztosan a képek miatt. Pepó rajzolt, festett, élt-halt a művészetekért, Nem tudta volna megmagyarázni, miért is jött kémiára.- Nem szeretem a klasszikusokat- mondta, amikor először bejött hozzád és a reprodukciódat nézegette. - Bár el kell ismernem, jók. Kik ezek?- A legtöbbjük magyar...- Gondolhattam volna. Hanem várj csak, ez itt fantasztikus. Levehetem?- Persze.-A fenébe... Mindig is ilyet szerettem volna csinálni. Hogy hívják?- Zarándoklás a cédrusfához - ha pontosan emlékszem...- A festőjét kérdem...-Csontváry. Csontváry Kosztka Mihály Tivadar.- Szent isten... Rosszabbak vagytok, mint az arabok, Mondd el még egyszer.- Csontváry Tivadar. A többi nem olyan fontos. Majd leírom.-Nem kell. Megjegyeztem. Csontváry Tivadar.- ...váry ... Csontváry...- Aha... Csontváry... Hol vetted?- A Magyar Nemzeti Galériában - legalábbis azt hiszem...- Budapesten?-Ott.- Jó. Több képe is van ott?- Persze. Most nem tudom neked megmondani, mennyi."De megtudhatom...-Az jó lesz... A többiről is van reprodukció?- Biztosan. Hogy mindről van-e, nem tudom. De, hogy többről van, az biztos.- Hozol nekem is? Fizetem, persze...- Lehet. De már csak a nyáron. Ha átmegyek, jó? Délután focimeccs a tévében. Vereség. Vacak ez a mi futballunk, mondják. Hirtelen nem érted, mire gondolok. Az este bejött a Kossuth Rádió. Súgott, zavart, de bejött. Vacak a magyar foci, mondták ők is. Sztereo nyitottság, sztereo problémák... Sétálunk a főtéren, sörözés, borozgatás után. (Délután szeminárium helyett menjünk egy sörre, vették rá a fiatal filozófiatanárt, pontosabban, tartsuk meg az órát a törzshelyünkön. Oké, mondja, kettőre visszajövünk. Ő vissza is ment, a társaság maradt, a következő órát demokratikusan törölte a napi programból...- Mi van, nem ízlik a sör? - mondták az ötödik kör után. Jirka, a nagydarab budéjo- vicei srác rád nevetett: - Nekem ez csak a bemelegítés hochu - csapott a válladra.- Tudod, mennyi az én rekordom huszonnégy óra alatt? Harminchét sör, harminchét, ha mondom. Persze, nem most értem el, néhány évvel ezelőtt. Akkor még jobb kondícióban voltam... Habár, akkor is lehetett volna jobb, de a srácokkal elaludtunk közben. Aludtunk vagy három órát, tudod, mennyi elvesztegetett idő az? Még három korsóval magamba passzíroztam volna, annyi szent. De mit csináljak? Reggel nyolckor kezdtük és éjjel három felé elnyomott az álom... Megpróbáltam azután behozni valamit a hátrányból, de már nem ment. Az ilyesmit szisztematikusan kell csinálni. Ha egyszer ráadod a fejed, gyere majd el utánam, adok néhány jó tanácsot... Különben ihatsz bort is, ha már tényleg nem megy a sör, tudom, ti borivók vagytok... Nekem az egyáltalán nem számít... ... sétáltunk a téren, a fejünk kissé kóválygott, a végtagjainkban zsibbadást éreztünk, jótékony, szinte kellemes zsibon- gást... Jarda, még ö tartja magát a legjobban, magyaráz: - Tudjátok, engem nagyon dühít, hogy így tönkre hagyják menni ezt a szép főteret... Kellene valahol szólni, nem gondoljátok? Este külvárosi kultúrház, jazz-rock együttes, fiatalok, elég sokan.- Fantasztikus, mi? - súgja Jarda. - Figyeld ezt a szólót és figyeld Vargát, az orgonánál... Valódi Hammond! Mit szólsz? Varga valóban jól orgonáit. A Hammond is jól szólt. Hanem a jazz-rock... Nem a műfajjal lenne a probléma, hanem azzal, hogy silány zene, meg a színpadról hangzott... Jarda is megérzi, gyerekes lelkesedése alábbhagy.- A feldolgozásaik fantasztikusak voltak- mondja, amikor kifelé mentek. - A sajátjaik... még kiforratlan. Az ötödik koncertjük, amióta újra együtt játszanak... Hiába, ez már nem a hatvanas évek... Válságban van a rock is. Meglepnek ezek a szavak Jarda szájából. Ö ugyanis mindig mindenben csak a jót látta - pontosabban akkor is azt látta, mikor nyoma sem volt. Hát igen, ez nem valamiféle Nagy Generáció... Este megint bejön a Kossuth Rádió. Tizenegy után rockzene: V'Moto-Rock, Fonográf, Omega... A szövegüket nem értem, mondja Jarda. A zenéjük? A nyugati jobb. Fél tizenkettő után hatalmas dörrenés a folyosón. Mindannyian kifutunk, Libor áll ott egyedül (alacsony, göndör hajú, kis bajusszal, megszállott, fekete szemű, állandóan holland gyártmányú terepszínü ingblúzban járó különc, robbanóanyagok tanszék): - Sikerült! Sikerült!- Barom! - ordít rá Jarda. - Éppen a diákszállás folyosóján kell a kísérleteidet csinálnod? Éjfélkor?- Sikerült! - ordította mindannyiunk arcába Libor. - Értitek?! Sikerült!- Hülye! - ment föl Járdában még jobban a pumpa. - Még csak az kell, hogy minden dilis ötletedet itt próbáld ki és ráadásul sikerüljön is!- Sikerült! - hajtogatta szinte önkívületben Libor.- Kirúgatlak az intriröl, érted, röpülni fogsz! - egész a szeme közé beszélt Jarda.- Őrültekre itt nincs szükség!- Mi a bajod velem? - váltott hangot egyszeriben Libor. Talán csak kijózanodott, talán eszébe jutott, hogy Jarda a diáktanács tagja, fenyegetése nem üres beszéd. - Mi a bajod, mondd meg!- Semmi - mondta Jarda és leült. - Csak az, hogy nem vagy normális. Ez nem baj, csupán tény.- Most miért ülsz olyan magas lovon- a gyors lélegzetvételtől szinte hebegésként hatottak Libor szavai.- Mi a fenének kell éjfél előtt pont a mi ajtónk előtt próbálgatnod a hülye ötleteidet?- Értsd meg már végre, két hónapja töröm magam és most végre sikerült. Sikerült, érted? Ez a kis pukkanás két hónapi munkám gyümölcse...- És miért kell ezt az intrin csinálni?- Nem itt csináltam, odakint, a garázsoknál ... - nézett értetlenül.- És ekkorát szólt?- Megérted végre, felfogod végre, hogy zseni vagyok, működik a dolog, úgy, ahogy elképzeltem, ti tényleg nem vagytok képesek felfogni... Elrohant:- Örült, soha meg nem értem az ilyet- mondja valaki. - Gyerekek ezek... Fél egykor bejön Pepó. Látszik rajta, a sarki kiskocsmából jöhet, a nézése vizenyős, a járása ingatag. Egyenesen hozzád:-Te, nincs kedved a hét végén Pestre utazni?- Micsoda? Hogy jön ez most ide...- Gondolkoztam a dolgon. Én is elmennék. Fizetem a te jegyedet is. Nekem azt a Csontváryt - jól ejtem? - azt a Csontváryt eredetiben kell látnom. Minél előbb, érted? Eljössz velem?-Meggondolom. Holnap megbeszéljük pontosan, jó?- Oké. - Pepo int és megy. - Holnap biztosan jövök - szól vissza az ajtóból.- Ezt hogy csináltad? - ámul el Jarda.- Nem is tudtam, hogy ti ilyen nagy haverok vagytok. Mindig is megközelíthetetlen, mogorva srácnak tartottam...-Nem én csináltam, Csontváry. Beleszeretett a cédrusaiba, ahogy nézem...-Tényleg elmégy vele Pestre? Mert ha igen, esetleg én is veletek mennék. Megvenném a sportdolgokat, amiről beszéltünk.. .- Én vagyok az első, aki itt aludt? - kérdezte Ilonka reggel.- Nem.- Hanem? Kicsoda?- Ne törd magad, ilyen kérdésre nem válaszolok, tudhatod...- Csak magyar lehet... Te a cseh lányokat ejted.- Nem ejtek senkit...- Nekem mondod? Jó, persze, belemégy egybe-másba, de másnap dobod őket, hűvös vagy, elérhetetlen... Miért teszed ezt velük?- Nem tudom, miről beszélsz...- Nem értelek. Nyelvi problémáid nem lehetnek, jól beszélsz csehül...- Szállj le rólam, légy szives...- A lányok a legjobb nyelvtanárok...- Látod, ez igaz lehet. Otthon már hallottam ugyanezt... 1—- Unatkozol, mi? Poros ez a kolesz, alig történik itt valami... Bár azt mondják, Prága sem különb...- Járok Prágába. Nem különb.- Akkor meg mit fanyalogsz?- Nem fanyalgok.- Értem. Nem vagyok partner a számodra. Engem is ejtesz. Szellemileg legalábbis... így van?- Nincs.-Cinikus vagy. És hazudsz. Szevasz, hívjál fel.- Jó. Majd.- A fizikális kémiádat elviszem, jó? Egy héten belül visszaadom.- Rendben.- Puszi, semmi?- Már volt.- Aha. Tudod, mit? Nem érdekelsz. Szevasz. ^- Szevasz. Pardubice, 197., május 22. Vegyészeti Főiskola. A diákszállás ablakai zárva maradtak. Odakint azért tombolt a tavasz. Nagy László felvétele A vér es v< dödött, < nul rásütött a roppant víztömi már leszédültei nes kavargásé, ahonnan a csői séget figyelték, tak, aprókat ny egymás nyak? ben Széli Barr árus mozdulat, mellé az üdvöz ,,Ez itt az Eif ze-part, ez Pic; ja Chicagóban a nagy világjár bor fégnszerke több mint félr a gyönyörű nac Ez New York éjszakai fényt oszlop csarnc bán, ez Firen a gizehi piram a világ legnag' No és most kö sebb: a Niagar Széli Bárnál lak, gallérok, t; sűrűjéből, min büszke tulajdo különös dolog tér rávetette m pott az arcába fröccsent, aká Utána a téboly az üdvözlőlap s közben ezt s - Szétveren bér!... Nem is a látképeket, f A fiúk közü csimpaszkodté rángatták le < ezúttal nemes, sát akarták mindazt, amire sem beszéltei fogait, az ostc gyámoltalansá s elsősorban 1 lenként fokha leheli szét ma | . Péter az ol ordítozott, s ki robbanni kés; szánakozva, í dón figyelték 1 mit megsejtett kadt fájdalom Barnabás ta| elégtételre vá ni kezdte a amelyből a föl tóan egyre na ott ő volt a tá B allagta új ép gondolkodta megszólított középkorú f< emeleti balk- Bocsán vességre? - vés tartani hány gerer hatom? Két - Szívesi tem a balko tam. Hozza - Rohanc törölte vere; nat és már tudja, senl hát ezért k( Eltűnt a maradtam ■ öt perc, tíz nem jött vis metlenné v közepén, é tartja - ez ben dühítő éhes lenni, aki hosszú kodni kézi Megszólító tam a hely nekem val szolgálóbó Az assz* tejet, péks •wxy ■%
