Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-16 / 37. szám
A minőségellenőrzés új rendszerére van szükség Lehet, hogy abszurdumnak tűnik, de néha nagyon is nehéz megállapítani a rossz minőségű termelés okait. Saját tapasztalatból tudom, ennek egyik oka abban áll, hogy a vállalatok egész soránál nem szentelnek kellő figyelmet az anyag átvételének. A megrendelő nem ismeri az anyag alapvető műszaki adatait és minőségét. S a raktárban összegyűlt, különféle szállítóktól származó, egyforma anyag tömkelegében senki sem képes megállapítani, melyik szállítótól származik az, amely bonyodalmakat okoz. Az ún. szúrőanalizist végző laboratóriumok felszerelésüknél fogva lassan dolgoznak, olyannyira, hogy az anyag ellenőrzésének eredménye csak akkor kerül napvilágra, amikor már megkezdődött a gyártás. Az egyes műveletközi ellenőrzések sem töltik be megfelelően a feladatukat, amelyekért a mesterek a felelősek. Ezáltal a gépsorok egyes műveletei során keletkező se- lejtgyártás folytatódik anélkül, hogy azonnali közbelépéssel azt megszüntetnék. A hibát csak a végellenőrzés állapítja meg. Lehetséges ilyen körülmények között időben rámutatni, hogy ki az, aki a hibát elkövette - és ezért őt felelősségre vonni? A műszaki ellenőrzést az üzemekben mindennemű rendelet ellenére teherként fogják fel. Nincs is nagy hatása. Ennek fő oka - úgy fogalmaznék - a termelés diktátuma, azaz egyfajta hajtás a minden áron történő tervteljesítés, a meghatározott mennyiség legyártása. Régebben a termelést a műszakiak, technikusok tervezték és készítették elő, a munkás pedig a közvetlen előkészítő munkát végezte. Ma ott tartunk, hogy a technikusok, az előkészítő munka és a technikai ellenőrzés alkalmazkodik a gyártáshoz, a tervteljesítéshez - egyébként valamennyien anyagi szempontból érdekeltek is ebben. A termelés mennyiségének és a rossz minőség megállapítása során zavarólag hat egyes vállalatok termékeinek ún. árengedményes értékelése. Világos, hogy gyakorlatilag rossz minőségű termékekről van itt szó. Mégis, ennek ellenére ezeket a termékeket eladják - pl. az építőelemeket, mely iránt van kereslet - és bizonyos hasznot is hoznak. Ez a termelés is beszámít a nyereségbe, a termelésbe és csökkenti a veszTé- séget. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az új üzemek sok esetben nem érik el a feltételezett kapacitást és a termelés megfelelő minőségét. Csakhogy... A külföldi szállító időben leszállítja a megrendelt gépet, de az pl. az udvaron áll, addig, amíg a csarnok felépül, ahova a gépet szerelik. Amíg ez megvalósul, a gép jótállási ideje lejár. A beszerelésnél a szakemberek megállapítják, hogy a gép vagy berendezés nem felel meg a garantált paramétereknek. De közben a reklamációs határidő már lejárt. Előfordul, hogy a külföldi szállító kipróbálja nálunk a gépet, megállapítja az esetleges hibát, de azokat csak a következő í; szállítmánynál hárítja el - másutt -, és mi fizetjük meg! Keressük a felelőseket, amikor egy építészeti egység átadója egyetlen építkezés esetén is 3 szervből tevődik össze: a generálkivitelező, a főkivitelező és az alvállalkozó. Sőt, a tervező is kettő. A beruházó sincs egyedül, sok esetben lépcsözetek sora - vezérigazgatóság, vállalat, üzemek - bonyolítja a helyzetet. Mindenkit megróni, vagy senkit?! Az ún. „Fekete Péter" végül annál az üzemnél marad, ahol a gépsort be kell indítani és megkezdeni a termelést. A rossz minőségű végtermék létrejötténél oroszlánrész jut a közlekedésnek. A közlekedés még mindig nagyon mellőzött tényezője a termelési folyamatnak. Főleg a vasúti közlekedéssel vannak problémák. Szállítás közben jelentős mennyiségű áru tönkremegy vagy megsérül. A vasút pedig nem garantálja a kártérítést, ha bebizonyosodik, hogy a szállítmány rosszul volt csomagolva. Csakhogy a gyártó, a szállító gyakran csomogalástechnikai nehézségekkel küzd. Vagy nincs rá pénze, vagy ha van is, képtelen biztosítani a megfelelő csomagoláshoz szükséges anyagot - pl. hullámpapírt, kartonokat, papírlemezeket. Ennek ellenére az árut el kell szállítania, ha fizetőképes akar maradni. Az eredmény - veszteség. Az újonnan felépített vállalatok szépek. Nagy adminisztrációs épülettel, gyárt csarnokokkal. Egymástól alig egynéhány tucat méterre. Mégis ez a távolság a vezető dolgozók és a termelők között szinte leküzdhetetlen! A nagyszámú problémák megoldása végett a vezető nem szívesen megy az emberek közé, egyetlen kapcsolat, ami létezik: a mester-munkás kapcsolat. Természetesen a minőség kulcsa ebben rejlik. De a termelési értekezleteken elhangzó észevételek sok esetben orvosolatlanok maradnak. Nem elég csak aláíratni a munkással a jó minőségről szóló rendeletet. És én mint gazdasági dolgozó ezzel mentesítve vagyok a felelősségtől, hiszen helyesen (?) határoztam. Az elfogadott rendeletet minden esetben meg is kell magyarázni, kommentálni, felvilágosítást adni annak jelentőségéről és értelméről. Teljesítését pedig állandó jelleggel ellenőrizni kell. A gyakorlatban sokszor abszurd helyzet alakul ki azáltal, hogy a munkás aláírja a minőségi munkáról szóló rendeletet, közben pedig még azzal sincs tisztában, hogyan kell a gépet megolajozni. A rendelet magától nem változik meg. Az emberekkel együtt kell működni, a rendelkezéseket pedig gyakorlatilag alkalmazni. Ez pedig személyes jelenlét és közvetlen kapcsolatok nélkül elképzelhetetlen. Elgondolkodtató, mennyire elhanyagoltak a tanfolyamok ezen a téren. Hol másutt lehetne elsajátítani az új műszaki eljárásokat, ha nem ott?! Saját tapasztalatom, hogy bárhói, ahol csak megfordultam, mindenütt találkoztam olyan kidolgozott rendszerekkel, melyek a minőség javítására irányultak. Papíron minden rendben is volt. De a gyakorlat ettől homlokegyenest eltért. Az elfogadott rendeletek felületesek, hiányzik a betartásukért felelős egyén megjelelölése. A minőség- szabályozás osztályain hiányoznak a szakképzett dolgozók. A tehetségesebbek inkább közvetlenül a termelésben dolgoznak, ahol jobbak a kereseti lehetőségek és a munkahely is konfliktusmentesebb. Még mindig tisztázatlan fogalom az ellenőrzés számára a pontos mennyiség fogalma, vagyis a darabszám, amit a tömeges gyártásnál szükséges ellenőrizni és meghatározni. A műszaki ellenőrök nem rendelkeznek megfelelően kidolgozott normákkal, ami szükséges lenne a végellenőrzéshez, a szállítmány minőségéről kiállítandó bizonylathoz. A belépő, a gyártásközi és a végellenőrzési eredmények összefüggéseiről van szó. Nincsenek adataink olyan rendeletek elfogadásáról, vagy el nem fogadásáról, amelyek a minőségi termelést garantálnák, vagy a gyártás, illetve a szállítás leállítását írnák elő. Néhol a végellenőrzést ún. kumulált funkciókban dolgozók végzik. A végső műszaki ellenőrzés és a minőségszabályozás osztályain dolgozók prémiumszabályzata sincs általában az előírásoknak megfelelően kidolgozva. Például az osztályvezető személyi bértételében mint mutató szerepel a belső selejt- ből származó tervezett határérték, valamint a felhasználható vállalati béreszközök mennyiségének betartása. A kumulált funkciókban dolgozókra szintén érvényes, hogy prémiumszabályzataik függő viszonyban vannak a vállalat gazdasági eredményeitől. Ez annyit jelent, hogy az ellenőrzésnek ezáltal nem érdeke a kemény, kompromisszum nélküli fellépés! Mégis van kiút. Ez az irányítás, a szervezés és a minőségszabályozás rendszerének átdolgozása. Hogy a minőségért folyó küzdelem ne csak óhaj, de kötelező érvényű és hatásos rendszerré váljon. Egyúttal ki kell bővíteni a minőségszabályozás és a műszaki ellenőrzés hatáskörét olyan értelemben, hogy saját vállalatuk területén jogukban álljon leállítani a termékek elszállítását, függetlenül az ezzel járó következményektől. Állandó nyomást kell gyakorolni a - vállalati, üzemi - gazdasági részlegre, hogy a rossz minőségű termelést anyagi szankciók foganatosításával csökkentse. Aj új Gazdasági Törvénykönyvnek tartalmaznia kell azokat az átdolgozott paragrafusokat, amelyek lehetővé teszik a műszaki ellenőrzés és a minőségszabályozás számára a nagyobb jogkört és szankciók foganatosítását, s ehhez adjon a törvénykönyv törvényes keretet. Természetesen a vállalati gyakorlatból el kell hárítani az említett akadályokat, és fokozni kell a lehető legjobb minőség biztosítására irányuló igyekezetét. PAVEL MALINSKY, az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának munkatársa N incs építkezés ezernyi gond nélkül. Még a kis beruházások megvalósítása is próbára teszi az érintett szervek, vállalatok dolgozóit, azok idegrendszerét, hiszen általában milliós értékekhez fűződő érdekeiket kell közös nevezőre hozniuk, ami bizony nem könnyű feladat. Igaz, a beruházók, tervezők és kivitelezők együttműködését törvények, rendeletek és különféle előírások koordinálják, s próbálják hatékonnyá tenni, ám a tapasztalatok szerint nem mindig igazán sikeresen. A beruházások résztvevői ezért szinte minden esetben vitáznak, pereskednek, csak hogy a legtöbbször mindez inkább hátra, mintsem előre mozdítja a beruházások megvalósítását. Joggal kérdezhetjük, kinek jó ez? Nyilvánvaló, hogy senkinek. S hogy akkor mégis miért ez a nemkívánatos helyzet? Ki-ki másképpen magyarázza. A beruházási folyamat résztvevői - amellett, hogy általában egymás munkájában keresik a hiányosságok okát - sokszor az érvényes előírásokat, törvényeket is hibáztatják, amelyek szerintük nem szolgálják mindig kellőképpen az építkezések zavartalan menetét. akhogy az ügyészség közelmúltban végzett vizsgálatai arra utalnak, nem a beruházások megvalósítását szabályozó előírásokkal, hanem sokkal inkább megtartásukkal van baj. A több mint tíz éve érvénybe tevő építésügyi törvény A beruházások és a törvényesség például a gyakorlatban nem amiatt hatástalanabb a kelleténél, mert nem jó, hanem azért, mert gyakran megszegik. A törvényszegés oka pedig a beruházási folyamatok résztvevőinek a fegyelmezetlensége, s az, hogy még az államigazgatás illetékes szervei sem tesznek mindig eleget jogi kötelességüknek. Az építési engedélyek kiadását gyakran hiányosan beküldött kérvények késleltetik, amelyek nem tartalmazzák a szükséges okmányokat, mirt például a telekre vonatkozó tulajdonjogi igazolást, az érdekelt állami szervek állásfoglalását, az építkezések szakirányításának módját, vagy befejezésük határidejét. Hiba, hogy az építésügyi hivatalok nem egyszer elnézik ezeket a hiányosságokat, és a törvényt megszegve engedélyt adnak az ilyen, kellően elő nem készített építkezések megkezdésére is. Előfordul azonban az is, hogy egy-egy beruházás megvalósítását építési engedély nélkül, vagy nem annak megfelelően kezdik meg. Nyilvánvaló, hogy a törvénynek ilymódon történő megszegése elsősorban a beruházó szervezetek felelőtlenségében, vagy az ellenőrző szervek következetlenségében, illetve elnéző magatartásában gyökerezik. építésügyi hivatalok dolgozói az ügyészség által feltárt hibákat és hiányosságokat a tőlük megkövetelt ügyvitel terjedelmességével, munkaigényességével magyarázzák. Szerintük a nemzeti bizottságok apparátusai ezért képtelenek maradéktalanul elegét tenni állami ellenőrző kötelezettségüknek. Ez a magyarázat azonban csak részben helytálló, mert az említett ellenőrzések során az ügyészség arra is fényt derített, hogy az építésügyi hivatalok a beruházások törvényes megvalósítása érdekében nagyon ritkán alkalmazzák a rendelkezésükre álló jogi eszközöket. Ehelyett általában megelégszenek azzal, hogy a törvénysértés megszüntetésére szólítják fel a kihágást elkövető szervezetet. Viszonylag ritkán élnek a bírságolás lehetőségével, s a bírságok nagysága is rendszerint a kiszabható összeg alsó határán mozog, s ez senkit sem ösztökél törvénytiszteletre. Ahogy a személyes felelősségrevonás hiánya sem. Ellenkezőleg, a vállalatok és egyéb közületek vezetőit arra ösztönzik, hogy szervezetük érdekeit a társadalmi és nép- gazdasági érdekek fölé helyezve, akár tudatosan is törvényellenesen intézzék a beruházások ügyét. Nem csoda, hiszen ha kiderül turpisságuk, a legtöbb esetben csak vállalatuk részesül elviselhető büntetésben. Azok, akik a törvénysértést elkövetik, az ismeretlenség homályába burkolózva, akár toyább is károsíthatják az országot, százezrekkel. milliókkal. egy élelmiszerboltban alig néhány koronás árut lop egy kis tolvaj, s rajtacsípik, akkor méltó büntetést kap, ami természetesen helyénvaló, de nem lenne-e az azok esetében is, akiknek felelőtlensége folytán sokkal tetemesebb kárt szenved a társadalom? S akik ezt ugyancsak kötelességüknek eleget nem téve elnézik, részesül- nek-e megfelelő felelősségrevonásban? Ha netán nem, akkor itt az ideje, hogy arra is sor kerüljön. A törvényesség érvényesítésének fokozását minden bizonnyal a beruházások esetében is a törvényt képviselő illetékes állami szerveknél kell elkezdeni. BARANYAI LAJOS Ez idén ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját a Topolcanyi Mier vállalat. A bútorairól messze földön híres gyár ebben az esztendőben új gyártási program megvalósításába fogott, amitől a termékek minőségének javulását, így az exportfeladatok túlteljesítését is várják a vállalat dolgozói. Ezt elsősorban az elkövetkező években remélik, de idei exportkötelezettségeiket is határidó előtt, december közepéig teljesíteni akarják. Képünkön Anton Óepan a vezérlőteremben ellenőrzi az automata darabológépsor működését. Berecz Tibor (balról) és Albin Kulich a nagyfelületű bútorlapokat méretre vágó automata gépsor végén az osztályozást végzik (ŐSTK-felv.)
