Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-09 / 36. szám
A kelta és római romokra épített települést a királyoktól kapott kiváltságok és jogok tették jelentőssé, gazdaggá pedig a benne lakók munkája és szorgalma. Az a pergamenlap, amelyre 1238-ban ráíratta IV. Béla király, hogy 21 különféle jog gyakorlását adományozza a lakosoknak, ma már csak segédeszköz a történészek kezében, de mivel hasonlót akkoriban csak Belgrád kapott, nyilvánvaló: ritkán adódó lehetőséget kapott az akkor Tyrnának és Sumbotnak is nevezett település. Később pedig egyre több jogot, egyre több királyi „kegyet" kapott, mert a felújított kereskedelmi út (Via Bohemia - Cseh út) révén könnyen megközelíthető, bortermő vidékkel rendelkező, minden szombaton kirakóvásárt rendező, gazdag város volt már. Nagy Lajos különösen kedvelte. Városfalat építtetett köréje - a maradványa ma is látható -, és itt is halt meg. Korvin Mátyás is hosszan időzött a városban, és akkor (1486-ban) rendelte el, hogy a szlovák és német anyanyelvű lakosok számuk arányában válasszanak képviselőket a városi tanácsba. Példásan demokratikus szellemben szervezte és irányította a város életét a kétévenként választott, 13 tagú városi tanács, melynek polgármestere, bírája és kapitánya is volt. Alig negyven, • A város legrégibb, ezüst pecsétnyomójának felirata kiváltságokat élvező „kutyabörös" nemes lakott a városban, de a 17. század végén, amikor a mai Bratislavában 34 céh működött, itt 52 céhet, 280 mestert és 832 mesterlegényt, valamint 182 kereskedőt tartottak nyilván. A török-magyar és a kuruc-labanc háborúk idején sajátosan befelé forduló, zárt életet élt a város. Adóztak a töröknek, a nemesi felkelőknek, az erdélyi fejedelmeknek meghódoltak, ha éppen úgy hozta a sors, ha annak kényszerítő szükségét látták, de valójában csak magukkal törődtek. Nem elképzelhetetlen, hogy ilyenkor a kapott jelkép - a szerencsekerék - forgásában, a változó, a forgandó szerencsében bíztak. Dicső, mintegy másfél-két évszázadig tartó korszak kezdődött a város életében, amikor 1577 őszén Telegdi Miklós a saját házában nyomdát létesített, majd 1635 tavaszán Pázmány Péter, az akkori érsek, egyetemet alapított. A budapesti Egyetemi Nyomda ősének tekintendő nyomdában ebben az időszakban 5000 különféle kiadványt nyomtattak, míg a város többi (szám szerint 40) nyomdájában 7000 kiadványt. Zömben latin, de elég jelentős tételben szlovák (8 százalék), magyar (12 százalék), német (17 százalék) nyelvű kiadványokat is. A stájer jezsuiták mintájára alapított egyetem 142 évig működött a városban, míg 1777-ben Budára, illetve Pestre költöztették. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ősének tekintendő intézménynek öt tanszéke volt, még orvos és bábaképzéssel is foglalkozott. Nagy jelentőségű volt a város életében a szlovák nemzeti öntudatra ébredés korszaka. Tankönyvként jelent meg, már 1578-ban, Telegdi nyomdájában a latin-magyar-szlovák szótár. Az egyetemen pedig szlovákul is tanítottak. Főleg a papnövendékeket és az ügyvédjelölteket. 1790- ben Anton Bernolák is megjelentette szlovák nyelvtanát, mert 1789-ben már működött a Václav Jelinek alapította nyomda, ahonnan a következő ötven évben közel ezer szlovák nyelvű kiadvány került az olvasókhoz. Köztük például 1833-ban Ján Holly Svatopluk című eposza. Egyébként már 1792-ben megalakult a Szlovák Tudós Társaság (Slovenské ucené tovarisstvo), 1831-ben pedig a szlovák színiegylet. Az iparosítás a vasútépítéssel (1838) kezdődött. A városi tanács folytatta a sör-, az ecet-, a gyufa- és a téglagyár létesítésével, majd a helyi és brnói vállalkozók közös összefogással cukorgyárat (1869), később (1876) vasöntödét, henger- dét építettek. A munkások szervezkedése a nyomdászok segélyegyletének a megalakításával (1878) kezdődött. A kőművesek és a cukorgyári dolgozók első sztrájkja (1906) már jelezte: egyre jelentősebb, egyre szervezettebb a város munkássága. A CSKP városi szervezetét 1921. június 12-én alapították meg, és igazi élcsapata lett a város munkásmozgalmának. Őtefan Fidlík, Major István, Marék Culen, Frantisek Kubac és többen mások a kommunista szervezők közül, sokat tettek érte. Akárcsak Peter Jilemnicky, aki itteni tanítóskodása idején szerzett tapasztalatai alapján írta meg a Cukor (Kus cukru) című regényét. Példás volt a város katonai helyőrségének magatartása a szlovák nemzeti felkelés idején A mozgósitáskor teljes létszámban, 48 teher- és 23 személyautóval, 130 szekérnyi löszerrako- mánnyal csatlakoztak a partizánokhoz. A harcokban az alakulat 92 katonája hősi halált halt, 256 katonája megsebesült. A város felszabadításáért (1945. április 1.) pedig 120 szovjet katona áldozta életét. A város jövője, a városfejlesztés szempontjából is döntő a múlt. A középkori, várfalakkal körülkerített városban mintegy hatezer szlovák, magyar, német (1:1:1) anyanyelvű lakos élt, akik mellé elég szép számban olaszok, zsidók, szerbek és örmények is letelepedtek. Még a századfordulón is csak hétezer lakost számláltak, csak az eróteljeMég a második világháború után, 1949-ben is azzal foglalkozott a városi tanács, hogy itt az ideje, végre szabadon megvalósítható az eredeti elképzelés, amikor a Stavoprojekt beruházásokkal és városfejlesztési feladatokkal foglalkozó vállalat megbízásából Milos Tengler mérnök előterjesztette a városépítés és rendezés távlati tervét. Csekély módosításokkal ez érvényes ma is, mert célja az 1921-ben megfogalmazott elképzelés bővített és tökéletesített megvalósítása: százezer lakosú, modern várost építeni úgy, hogy az ősi város jellegét megtartva központja legyen ennek a városnak. Tavaly megerősítette ezt a szándékot az SZSZK kormányának rendelete is, amely műemléknek nyilvánította a történelmi városközpontot. Évszázados mulasztást kell behozni a műemlékvédelemnek a megóvás terén, miközben nagyon sokan vádaskodnak: ... miként a kalácsból kicsípik a mazsolát, úgy választják ki, hogy melyik épületet újítsák fel, miközben máshol, nagyobb érték vész kárba... a felújítás meg olyan, mintha Patyomkin rendelte volna el, csak az épület homlokfalát festik be..., különben is, az építők csak panelházak építésére képesek. Valószínűleg nem teljesen alaptalanok ezek az észrevételek, melyeket különféle folyóiratokban (Projekt, Vytvarny zivot stb.) is hangoztatnak, de mellőzik annak a megállapítását, hogy az utóbbi években a város műemlékvédelmének az átlagos, havi kiadása másfél millió (!) korona, és nem veszik figyelembe, hogy az épületek felújításának a sorrendjét a minősítés szabja meg: jegyzőkönyvezett (az úgynevezett vörös könyvbe bejegyzett), védett, megóvásra ajánlott, vagy csak a műemlék környezetéhez tartozó. A tárgyilagos megítéléskor pedig még azt is illő figyelembe venni, hogy a műemléknek nyilvánított történelmi városközpont területe 60 hektár. Érdekes egyébként, hogy a múlt örökségének gondját viselő város lakossága fiatal. Csupán kilencezer a 60 éven felüliek száma, míg 22 ezer 14 éven aluli gyermeket, és 40 ezer munkaképes lakost tartanak nyilván. A város jövőjét persze nem a múlt, hanem a jelen határozza meg. Az, hogy most a közeli atomerőmű, a gyárak, a vállalatok működése jelenti a város gazdagságát, s a közigazgatásilag idetartozó 106 község mintegy negyedmillió lakosa növeli a város politikai jelentőségét. És természetesen az is, hogy miként a jelent megelőző múlt századokban, most is dolgos, szorgalmas emberek lakják. Az ünnepre, a városjog megszerzésének 750. évfordulójára készülve, az utcák és a terek díszítésére mégis kirakták a város címerét, jelképét, a szerencsekereket. Okkal, joggal, mert talán arra gondolva, ez csak jó, ha szerencséjük is van a dolgos, szorgalmas embereknek. Legyen hát a jövő századokban is szerencséje a városnak HAJDÚ ANDRÁS • A sétálóutca sebb iparosítás növelte meg a számukat. 1921- ben, amikor első ízben foglalkoztak városépítési és fejlesztési elképzelésekkel, már 17 745 lakos élt a városban. Nagyobb részük, természetesen, már a városfalakon kívül épített utcákban és telepeken lakott. Merésznek tűnt akkor, de mégis elfogadták a brnói tervezőmérnök, Ivó Benes elképzelését, hogy a várost 70 ezer lakosra számítva kell (ma már 71 ezer) építeni, négy részre osztva, közepén az ősi városban sétálóutcát (már akkor!) és kereskedelmi központot létesítve. Elfogadták, de a rendezésben érdekelt felek, néhány nagybirtokos, a cukorgyár, a malom képviselői különvéleményt hangoztatva - a terv nagyszerű és szép, ám a megvalósítását a mi nemzedékünk aligha éli meg - minden téren akadályozták is a megvalósítását. Évtizedekig tartott a huzavona, mit építsenek, mit bontsanak, mely utcák számítanak városközpontnak, legyen ott közművesítés, vagy se, milyen legyen a városi közlekedés. Közben az eredeti elképzelésből mit se valósítottak meg. A történelmi városközpont megóvására irányuló rendezési elvet vették figyelembe a legkevésbé, annak ellenére, hogy az elfogadott terv, és a készítője ugyancsak szorgalmazta a felújítási munkálatok elkezdését. • Jellegzetes, régi utca (Hajdú Endre felvételei) A 750 évvel ezelőtt szabad királyt város rangját és jogát nyert Trnava címerén látható jelkép - a szerencsekerék - jelentése nagyon talányos. Magyarázták már így is, úgy is. Csak a tény bizonyos, hogy az európai viszonylatban is különlegesnek tekintett, ezüst pecsétnyomón, amelyet rendszeresen használt az egykori városi tanács, ez a felirat látható: S. M. CIVIVM DE ZVMBOTHEL SVM ROTA FORTVNAE ET DEVS IN ROTA - Zumbothel város pecsétje szerencsekerékkel és isten a kerékben. Korántsem talányos viszont a város dicső múltja, ígéretes jövője. A hagyományos, őszi nagyvásár idején, szeptember harmadik hetében tehát a múltra emlékezve ünnepel a város. szerencsekerékkel Ritka szolgáltatás Géza bácsi házhoz szállítja a tejet Legtöbbünk számára csak álom, hogy reggel lakásunk ajtaja előtt egy-két üveg tejet találunk, amelyből elkészíthetjük a reggelit vagy munkából hazatérve a vacsorát. Losoncon (Lu- cenec) közel száz családnak évek óta természetes az ilyenfajta „meglepetés".- Huszonöt évig én voltam a ,, tejes" - mondotta Vician Klára. - Tulajdonképpen akkor kezdődött ez a szolgáltatás, amikor a gyerekek miatt nem tudtam visszamenni munkahelyemre. A pénzre viszont szükség volt, így elvállaltam, hogy havonta hatszáz koronáért a megrendelőknek széthordom a tejet. Megszoktam a hajnali kelést, mert el kellett menni a tejért a boltba, aztán kézikocsiba raktam a ládákat, s mire a megrendelők felébredtek, már az ajtajuk előtt volt a tej. Nem volt könnyű ez a munka, hiszen az üvegekkel megrakott rekeszeket többször is kézbe kellett vennie. A férje - aki egyben kitanult eladó, de a jobb kereseti lehetőség miatt korábban a gyári munkát választotta - egyre többet segített neki. Aztán, amikor a feleségének nehezebbé vált a cipekedés, a lépcsőjárás, ő vette át a „szakmát".- Csupán az utóbbi két évben vette ki a szabadságát, mert azt tartja, nem lehet csak úgy egyszerűen kihagyni a szállítást. Ilyenkor nyáron, kevesebb a rendelés, többen elutaznak, szabadságra mennek, ezért engedte meg magának ö is ezt a kis kikapcsolódást. Érdeklődéssel hallgattam Klára asszony szavait, hiszen ezt a szolgáltatást, amelyet a férjével évek óta a környékbelieknek nyújtanak, sok helyütt szeretnék bevezetni, de nem nagy sikerrel. Mi tehát a titka a tej reggeli házhoz szállításának?- Szeretni kell a szakmát. Én negyven éve állok a pult mögött, cukrászdában dolgozom, most már nyugdíjasként. Tavaly a lábam fájt, azt hittem, nem mehetek vissza dolgozni. Végül is már nem tudtam, mi gyötör jobban: a lábfájás, vagy az, hogy itthon kell maradnom a lakótelepen. A férjem is Így van vele. Neki naponta mennie kell. Bár mondogatja, hogy sohasem alussza ki magát, hiszen szombat-vasárnap is viszi a tejet a megrendelőknek, a világért sem maradna itthon. Vician Géza a Zdroj üzem alkalmazottja. De nem várja, hogy a munkáltató szervezze munkáját. Ő maga is felkeresi a lakókat, megkérdezi, nem igénylik-e a tejszállítást. Pontos nyilvántartást vezet, a tíznaponkénti elszámolásokat a feleségével együtt készíti el. A boltban, ahonnan naponta hordja a tejet, rendszeresen el kell számolnia - a tejjel és az üres üvegekkel egyaránt. Radolec József, a Zdroj üzem igazgatója meg is jegyezte:- örülünk, hogy ilyen lelkes munkatársunk van. Bárcsak a fiatalok is mind Így ragaszkodnának a szakmájukhoz! Vician Géza valóban sziwel-lélekkel végzi munkáját, pedig már a megérdemelt pihenésüket töltök korosztályába tartozik. A megrendelők elégedettek, s ez a legfontosabb neki, és az üzemnek is.- Azt is elárulta, hogy ez a szolgáltatás nem nyereséges, de nem is fizet rá az üzem, noha egy liter tejért csak harminc fillér felárat fizet a megrendelő. Azt tartják a leglényegesebbnek, hogy azok számára, akik igénylik a reggeli tej házhoz szállítását, a Pionírberek lakótelepen és a környékén, ezt Géza bácsi révén meg tudják oldani. És Géza bácsi örül, hogy segíthet másokon. Reggelente, amikor az ébresztőóra megszólal, sokszor gondol arra, hogy kisgyermekes anyukákat, idős, nehezen mozgó embereket kímél meg azzal, hogy az ajtajukig viszi a tejet. Nyáron viszonylag könnyen gurítja a tejeskocsit, viszont esőben és főként télen, a havas utcákon jóval nehezebb a dolga. De abba lehet-e hagyni ezt a munkát, ha a lakosok, a több éves megrendelők igényt tartanak rá? DEÁK TERÉZ 11
