Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-09 / 36. szám

A kiállításon tett látogatása alkalmával Iván Knotek, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára szintén nagy érdeklődést tanúsított a korszerű gépek és berendezések iránt. A felvételen (középütt) a legújabb hazai vető- géppel ismerkedik.

(Kádek Gábor felvétele)

Augusztus végén Nyitra (Nitra), a mezőgazdasági kutatás és felsőfokú szakemberképzés fellegvára ismét ünneplőbe öltözött, hogy tizenhat napon át illendően fogadja a Tudományos-technikai haladás a mezőgazdaságban és az élelmiszer-termelésben központi jelmondat jegyében megrendezett, Agro- komplex ’88 országos mezőgazdasági kiállítás résztvevőit és látogatóit. Márpedig érdeklődőkben, a kezdetben nem éppen eszményi időjárás ellenére, sem volt hiány. A temérdek újdonság, a sok-sok látnivaló és a ritkán adódó ismeretgyarapi- tási lehetőség nem csupán a mező- gazdasági dolgozókat vonzotta az ország minden részéből a Zobor alji városba.

Ha valahol, akkor a főbejárat tőszomszédságában elterülő, hatalmas kiállítási területen mindig nagy volt a sürgés-forgás. Nem csoda, hiszen az immár másfél évtizede ismétlődő seregszemlének ez a leglátványosabb része. Itt vonultatják fel termékeiket a hazai - és kétévenként a külföldi - mezőgazdasági gépgyártó vállalatok. A seregszemle legnagyobb hazai kiállítója, a brnói Agrozet mezőgazdasági gépipari konszern ezúttal a martini Nehézgépipari Üzemekkel, a bratislavai Strojsmalt vállalattal, valamint a mezőgazdaság műszaki felkészültségének tökéletesítésében ugyancsak érdekelt gépkocsiipari vállalatokkal

osztotta meg a rendelkezésre álló területet.

Látnivalóban nem volt hiány. A konszern által bemutatott gépek között akadtak olyanok, amelyekkel ugyanitt vagy a múlt évi Őeské Bu- déjovice-i Éltető Föld országos kiállításon már módjukban volt megismerkedni a látogatóknak, de természetesen az újdonságok sem hiányoztak. Elsősorban a növénytermesztésben dolgozók szemlélték nagy érdeklődéssel a konszern prostéjovi vállalatának korszerű önjáró takarmány betakarító gépét, a Pelhrimovban kifejlesztett, tökéletesített rotációs kaszálógépet, valamint az új mezőgazdasági rakodógépet. A Roudnice nad Labem-i konszernvállalat termékei közül a meredek domboldalak megművelésére készült, hármas váltvaforgató eke és a rögtöróvel kiegészített, mechanikus-pneumatikus biztosításé ötös eke keltett figyelmet, de természetesen a cíferi Béke Efsz-szel együttműködésben - a drága Bek- ker vetőgépek helyettesítésére - kifejlesztett Harmónia vetógépnek is sok csodálója volt.

A cukorrépa-termesztés fejlesztésén munkálkodó gazdaságok képviselői jobbára az Agrozet jiőíni vállalatának emblémáját keresték. Valószínűleg sokan felírták maguknak a gyár új eszközhordozójának típusjelét. Ez a gyártmány ugyanis lehetővé teszi, hogy a már gyártott önjáró fejezögépeket a tavaszi munkáknál is kihasználják a cukorrépa-termesztésben. Érdeklődést keltett a konszern komáromi (Komárno) vállalatának szárzúzója, és a prosté- joviak négykerekű, illetve a jicini vállalatnál kifejlesztett egytengelyes Vari kistraktor, amely különösen a kertbarátok figyelmét kötötte le.

Az állattenyésztésben használatos gépeket és berendezéseket gyártó prelouci konszernvállalat önálló bemutatót tartott. Tizennégy termékét vonultatta fel, közülük kilenc újdonságnak számít. Többen érdeklődéssel tanulmányozták a kis szénatárolók gépesítésére kifejlesztett manipulációs berendezést, és a Mobidaz takarmánykiosztó kocsit. Ugyanitt láthattuk a Brezúvkyi Efsz által gyártott takarmányrépa-zúzót, a Dubnéi Efsz elektromos erötakar- mány-adagolóját, valamint a znoj- mói Állami Gazdaság mobil elektronikus mázsáját. A Hlohoveci Efsz hat változatban gyártott pneumatikus vetőgépe, a Dőlné Dubové-i Efsz szélkerék-meghajtású vízszivattyúja, a rétek és legelők megművelésére a Bosácai Efsz-nél kifejlesztett speciális munkagép stb. a mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak kezdeményező- és vállalkozókedvéről tanúskodtak, ám azt is érzékeltették, hogy bár kínál néhány újdonságot, de még mindig nem áll hivatása magaslatán a hazai mező- gazdasági gépgyártás. (dek)

SZÚ

IX. 9.

Az ember

önmaga

„szobrásza"- Rólam akar írni? Nincs rajtam semmi különös, nézze csak meg. Például csupán egy orrom és egy szám van. Igaz, az utóbbinak sokat köszönhetek.

Ezekkel a szavakkal fogadott Alzbeta Závodská mérnök, az Úrföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság állattenyésztési ágazatának vezetője.

Kint fülledt volt a hőség, az irodában tárt ablakoknál beszélgettünk. Divatos ruháját, fiatalos mozgását figyeltem. A találkozó előtt, amikor megtudtam, hogy az állami gazdaságok viszonylatában valószínűleg ö az egyetlen nő ebben a munkakörben, nem ilyennek képzeltem. Kellemesen csalódtam. Kérdéseket nem igen várt. A munkájáról beszélt, belekortyolt a kávéba és folytatta a gondolatot ahol abbahagyta. Néha próbáltam figyelmeztetni, hogy elsősorban róla, mint emberről szeretnék írni. Nem nagyon hallgatott rám. De azért elejtett egy-egy mondatot. Mindebből annyit tudtam meg róla, hogy tizenöt éve végzett a nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola állattenyésztési karán, aztán ide irányították, ebbe a Galánta (Galanta) melletti községbe.- Megbánta? - kérdeztem.- Gondolja, hogy akkor kibírtam volna itt másfél évtizeden át? Tizenkét évig takarmányfelelős voltam. Abban a munkakörben csak néhányan voltunk nők az országban. Aztán kineveztek. Olyan munkakört kaptam, hogy hallatára az emberekben, a jó ég tudja miért, egyfajta kíváncsiság kerekedik felül. Pedig ez is csak irányító- és szervezőmunka. Több mint kétszáz dolgozóra ügyelek, főleg nők tartoznak a kezem alá. Nincs velük semmi gond. A szüleim is a mezőgazdaságban dolgoztak, tőlük, általuk szerettem

meg a földet, a növényeket és az állatokat. Két öcsém mellett inkább fiús nevelést kaptam, a munka nehezebb részét is minden gond nélkül vállaltam. Ha egy színész gyerekéből színész lesz, azon nem csodálkoznak az emberek. Ha a földdel, állatokkal foglalkozó szülők lánya történetesen állattenyésztésből államvizsgázik, csodabogárnak tartják. Szerintem ez normális. Gondolom, inkább az a furcsa, hogy a diplomás nők közül csak kevesen kerülnek vezető posztra. Nem bíznak bennük, vagy ök nem vállalják?- Adok az emberek véleményére, meghallgatom a tanácsokat. Csak a dilettáns elégedett önmagával. Én tudatosan alakítottam olyanná magamat, amilyen vagyok. A környezetem csak hozzásegített ehhez, hozzáadott valamit a személyiségemhez. Ha azt mondom, hogy munkámat szeretem és becsülettel végzem, az ma már, sajnos, elég sablonosán hangzik. Bizonyítani kell. Én tizenöt év alatt „összehoztam" egy-két jó pontot. Tudja, ebben a szakmában jó üzletembernek, és egy kicsit jövőbelátónak is kell lenni. És figyelni kell. Kívülre is, nehogy elmenjünk az új dolgok mellett. Hogy melyik szakmai sikerre vagyok a legbüszkébb? Arra, hogy olyan módszereket vettünk át az agárdi Mezőgazdasági Kombináttól, amelyek hazánkban egyelőre egyedülállóak. Korszerű sertéstelepünkön a kezdők és álszakemberek jóslatait megcáfoló, kimagasló eredmények születnek. Aztán ott a tehéntelepünk. Képzeljen el egy technológiát, amely már a hatvanas években elavult volt. Nálunk öt évvel ezelőtt (!) - veszed nem veszed, mást nem kapsz alapon - ilyet szereltek fel. A hírhedt körfejőről van szó. Elegem van belőle. Torkig vagyok azzal, hogy a hiányzó pótalkatrészek és a kétes technológia miatt a járásban tőlünk kerül ki a legtöbb rossz minőségű tej. Ismét a magyarországi vállalathoz fordultunk segítségért. A tárgyalások a legjobb úton haladnak, így nemsokára olyan korszerű fejőházat építünk, amelyből garantáltan csak kifogástalan minőségű tej kerülhet ki.- A sikerek és elismerések mellett az embernek olykor a rossz is az eszébe jut. Konfliktusok, kisebb-nagyobb összezördülések. Az emberekkel tudni kell bánni. Áztán vagy meghálálják a megértést, a jóindulatot, vagy nem.

Szusszantott egyet, s az órájára nézett. Megértettem, ideje indulnom. SZITÁS GABRIELLA

NEM A PÉNZ

ÉS A DICSŐSÉG A FONTOS

Ösztönző gondolatok, nem csak újítóknak

Tóth Zoltán, jóval a negyvenen innen, a fiatalabb korosztály tagja, ám újítóként már az öreg „szakik" közé tartozik. Talán kilenc éve annak, hogy beadta első hivatalosan nyilvántartott újítását, de a kezdeti próbálkozások még régebbi keletűek. A tudat, hogy a meglévőt tökéletesíteni lehet és kell, viszont már kereken negyedszázados.- Édesapám gépkocsivezető volt és tizenkét éves koromtól kezdve gyakran elvitt magával szolgálati útra. Sok üzemben-vállalatban megfordultam, s megcsodáltam a különböző gépeket. Érdeklődésemet látva, édesapám valamennyihez fűzött magyarázatot. Elmondta, hogy mire szolgálnak, és azt is, hogy szerinte mit lehetne rajtuk tökéletesíteni. Idővel azt is megmutatta és elmagyarázta, hogy ő mit változtatott meg és miért. Szorgalmas és kitartó újító volt.

Tóth Zoltánban ebből az időszakból több, az egész életére kiható emlék maradt meg. Életét végérvényesen összekötötte a gépekkel. Ma gépjavító műhelymester a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla Éfsz-ben. Ugyancsak a gyermekkorból hozta azt a meggyőződését, hogy a gépeket nem csak lehet, hanem tökéletesíteni is kell, s hogy újító elsősorban azokból lesz, akiket érveken kívül anyagilag is megfelelően ösztönöznek az ilyen tevékenységre.- A műhelyben egyetlen alkalmat sem szalasztók el, hogy szót ejtsek az újítómozgalom jelentőségéről. A pártcsoport tanácskozásán, termelési értekezleten, vagy egy-egy kérdés megvitatása során mindig megemlítem az újítások fontosságát, a jó ötletek hozzájárulását a gondok megoldásához. Buzdítom és ösztönzöm az embereket, hogy ha vannak jobbító ötleteik, elképzeléseik, bátran mondják el. Előre sosem lehet tudni, hogy miből mi lesz. Közös mérlegelés, eszmecsere űtán a legegyszerűbbnek tűnő ötletből is nagyszerű újítás kerekedhet.

Miközben másokat ösztönöz, önmaga is buzdítja. Újításai bizonyítják, hogy eredményesen. Az első, egy saját elgondolás szerint átalakított silókombájn, nyolc éven át kifogástalanul működött. Hat évvel ezelőtt az egyik gépet az akkor még teljesen újdonságnak számító hidromotor meghajtásúvá alakította át, tavaly pedig egy „kifutott" típusú olcsón vásárolt adaptert módosított, hogy felszerelhessék a meglévő gépre. Jelenleg is tervez, nem kis gondot okozó probléma megoldásán töri a fejét.- A hidromotorral történő meghajtás általánossá vált, és ez újabb

Tóth Zoltán: - Most egy speciális olajszűrő megszerkesztésén dolgozom (A szerző felvétele)

gondot jelent. Ha szennyeződés kerül az olajba, a motor leáll..Ősszel a kukorica betakarítása idején ez óriási kiesést jelenthet. Ezért szeretnék megszerkeszteni egy speciális olajszűrőt.

A tervezett berendezés kapcsán azt is elmondta, miként válik valóra egy elképzelés.- Az ember felismeri a problémát, és ez egyszerűen nem hagyja nyugodni. Érzi, tudja, hogy segíteni kellene. A megoldáson töri a fejét utazás, evés közben. Sokszor még akkor is, amikor leül a televízió elé, és a műsor nem tudja lekötni a figyelmét. A belső kényszeren kívül több ok is ösztönözheti az újítást. Például az, ha az adott probléma megoldásához nem kapható megfelelő berendezés. Vagy van, csak drága és a megvásárlásához hiányzik a pénz. Vagy mindkettő rendelkezésre áll, de a megvásárolható gépnek, berendezésnek bizonyos hibái vannak, amit az újító szerint ki lehet küszöbölni. Az egyik munkatársam ilyen elgondolásból szerkesztett a szőlészeti talajlazítóhoz hasonló, de az eredetinél jobb munkát végző gépet.- És az olajszűrő?- Nem lesz csúcsszínvonalú berendezés, de megfelelő szinten megold egy gondot.- Hányán gondolkodnak önhöz hasonlóan a szövetkezetben?- Legkevesebb negyvenen vagyunk, akik rendszeresen előrukkolunk valamilyen hasznos ötlettel. Egy év alatt tíz-tizenöt újítási javaslatot valósítunk meg. Több ötlet valóra váltása általában nem egy ember, hanem kisebb-nagyobb kollektíva érdeme. A speciális olajszűrő elkészítésén is többen dolgozunk. Természetesen én is szívesen segítek másoknak. Például beszerzem a szükséges alkatrészt. A gépek egyre bonyolultabbak, így újítani is egyre nehezebb, a munka nagyobb hozzáértést igényel, az összefogásra feltétlenül szükség van.- És mi a lényege, feltétele a közös munkának?- Szerintem az a gyakorlat, amit szövetkezetünkben már több éve alkalmazunk. Az újításokkal foglalkozó bizottság minden évben kijelöl néhány tematikus feladatot. Az ötletet éppúgy megbecsüljük, mint a műszaki rajzzal együtt benyújtott megoldást. Az ötletek valóra váltásában a fejlesztő műhelyünk nagy segítséget nyújt. Az újítók tevékenységét rendszeresen értékeljük.-Tapasztalt újítóként mit tanácsolna a kezdőknek?- Az újító tevékenység nem válhat mindenáron munkává, úgymond kereseti forrássá. Bármennyire komoly a feladat, a megoldásnak szórakozást, kikapcsolódást kell jelentenie. Ez egyébként az újítómunka legizgalmasabb része. Amíg az ember töri a fejét, és megtalálja a probléma megoldásának a módját. Szerintem addig újító valaki, ameddig örülni tud az eredménynek. Annak, hogy egy általa kigondolt változtatás bevált, a megszerkesztett gép jól működik. És amíg ezzel az ember nem dicsekedni, hivalkodni akar, hanem elsősorban önmagának bizonyít. E. F.