Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-09 / 36. szám
Július elsejétől állami vállalat a TESLA Holesovice • A holesovicei Tesla vállalat legnagyobb üzeme az érsekújvári. Két év óta új gépsorokon gyártják itt a gépkocsik izzólámpáit. Képünkön Farkas Brigitta a „mini- égők■“ izzószálait rakja a gépsor dobjára. tak, mivel az üzemi tervek biztosítják a vállalati terv minden minőségi mutatójának teljesítését. Ennek ellenére folyamatosan tájékozódunk a vállalat valamennyi üzemében a kísérlet új elemeiről és következményeiről. Részt vettem pl. egy vitán legnagyobb üzemünkben, Érsekújvárban (Nővé Zámky). Valamennyi ilyen esemény azoknak a problémáknak a kölcsönös megvitatására szolgál, melyekkel az új gazdasági mechanizmus érvényesítése során találkozhattunk. Az 1987-es év utolsó negyedévében előkészítettük a vállalaton belüli önelszámolás új szabályait, amelyekben már figyelembe vettük a komplex kísérlet első hónapjainak tapasztalatait. Javaslatainkban szem előtt tartottuk, hogy az új szabályok összhangban legyenek az állami vállalat vezetésének feltételeivel. A szabályok javaslatát általában pozitívan fogadták azzal, hogy az idei első negyedév gyakorlati alkalmazásának tapasztalatait is felhasználva 1988. április elsejével lépjenek hatályba a vele összefüggő, a személyi-anyagi érdekeltség szabályai is. A vállalaton belüli önelszámolás szabályait egyébként csoportosítottuk. így kidolgoztuk a tervezés, a termelés irányítása, az anyagi-műszaki ellátás, az értékesítés, a pénzügyi gazdálkodás, a devizagazdálkodás és behozatal, a tudományos-műszaki fejlesztés, a beruházások, az árak és a béreszközök szabályozásának rendszerét. A vállalati gazdálkodás elve az önelszámolás következetes érvényre juttatásában van, egészen az üzemrészlegek szintjéig. a redukált árutermelésből százalékos díjszabással határozzuk meg s azoknak szintjét a lebontott terv foglalja magába. ÚJSZERŰÉN A BÉREK TERÉN A munkaközösségek felelőssége az állami vállalatról szóló törvény gyakorlatából adódik, s az a munkaközösségek érdekeltségének új alapelveit is tartalmazza. A kötelező mutatók nem teljesítése esetén - a termékskála kiválasztott csoportjai szerint - az üzem és a gazdasági központok kötbért fizetnek, a nem teljesített tétel abszolút értékének 10 százalékát kitevő nyereségcsökkentés formájában. A termelési terv túlteljesítése esetében pedig nő a nyereség. Az említett bírságok és juttatások vonatkoznak az üzemrészlegekre is. Az üzem és a gazdasági központok nyeresége egyike a munkások és a műszaki- gazdasági dolgozók három, prémiummeghatározó szempontjának. Az üzemeknek és termelő részlegeknek a gazdasági eredményeken alapuló érdekeltsége főként a tervezett nyereség túlteljesítésére irányul. A nyereség túlteljesítése esetén az üzem 20 százalékát megtartja saját fejlesztési alapjának bővítésére. Az üzem az így kialakított fejlesztési alapból fedezi az esetleges anyagtartalék túllépésének, vagy a be nem fejezett termelésnek a költségeit, a fennmaradó összegből pedig beruházhat saját elhatározása szerint. Az üzem fejlesztési alapjába egyidejűleg átutalja a vállalati beruházási terv által meghatározott eszközöknek a felét, olyan gépek és berendezések • Hutnik Katalin a Lamin-3-as lengyel gyártmányú gépsor működését ellenőrzi vásárlására, amelyek a költségvetésben nem szerepelnek. Ennek az alapnak a fennmaradó része átvihető a következő évekre. És még egy megjegyzés a rossz minőségű termelésről: az ebből származó veszteség abszolút mennyiségét levonjuk a tiszta termelési értékből. „ AZ ANYAGGAZDÁLKODÁS NEHÉZSÉGEI A termelés irányításában a múltban - és máig is - az árutermelés mutatói és a bruttó termelés volt a döntő tényező. Megértem az árutermelés mutatóinak előszeretettel történt használatát. Végül is a komplex kísérletbe való belépésnek az egyik feltétele a 8. ötéves terv elfogadása volt, beleszámítva az árutermelés tervezett mértékét. Még ma is néhány vállalaton belüli terv megkívánja ezeknek a mutatóknak a teljesítését és pontos kimutatását. Például a már csak tájékoztató jellegű árutermelési mutatókhoz ragaszkodó szemlélet kifejezésre jut abban is, hogy a féléves időarányos terv teljesítésére még mindig az 50 százalékos teljesítést jelöli meg követelményként, tekintet nélkül a valós szükségletekre, a reális lehetőségekre vagy a termelővállalat szükségleteire. Ezért bizonyos mértékig tartok attól, hogy az árutermelési mutatók nem szolgálják a vállalaton belüli önelszátnolás elveinek érvényesülését. Elismerem, hogy a termelésnek növekednie kell, de szerintem az új gazdasági modellben szükség lenne a termelési eredmény esetleges ± 5 százalékos megengedett toleranciájára. Az állami vállalatról szóló törvény egyértelmű kötelességként szabja meg a nép- gazdasági szükségletek kielégítését azokban a termelési ágazatokban, melyekben a vállalat fő tevékenysége folyik. A mi vállalatunk Csehszlovákia egyetlen, fényforrást gyártó vállalata. Nehézségeink vannak például a munkaerő-toborzás terén, és - főleg a nőknél - a két és három műszakos üzemeltetésben. A belföldi anyagellátásban - különösen a CSSZK és az SZSZK Ipari Minisztérium vállalatainál - minőségi hibák vannak, és sokszor hiány is mutatkozik. A vállalati beruházások a múltban hitellel is biztosíthatók voltak. Pl. a kótszálas, H 4-es típusú, halogén fényszóró-izzólámpa gyártásához szükséges gépsort megtérítendő devizahitelre vásároltuk. A vállalat így a kísérletbe korona- és devizaadóssággal lépett. Habár ma adósságaink már kisebbek, de állami vállalatként adóssággal rajtoltunk. Termelésünk egy bizonyos fokig automatizált gépsorokat kíván. Azok viszont jó minőségű anyagot és félkész terméket igényelnek. Ez gyakran behozatalt tesz szükségessé és természetesen annak újbóli megtérítését a végtermékek kiviteléből származó bevételből. Éppen ebből adódik a legtöbb esetben a fényforrások hiánya. Természetesen érdekünk a népgazda- > sági szükségletek kielégítése, ahogy ezt az | állami vállalatról szóló törvény is rögzíti. De ezt kiviteli kötelezettségeink is behatárolják. A gazdálkodás új szabályai egyértelműen a maximális hatékonyságra irányulnak, azaz a lehető legnagyobb nyereségre. Az anyagoknál és félkész termékeknél állandóan jelentkeznek a korábbi árreform következményei, és az 1989. január elsejére előkészített új árreform ezt még inkább elmélyíti. A végtermékek árképzése mindig az export igényei szerint alakult. Ezzel létrejött a termékek - és egész munkakörök - egyenetlen jövedelmezősége. AZ ÚJÍTÁS NEM VÁLT BE Vállalatunkat a komplex kísérlet során kötelezték a fejlesztési alapból történő javítások finanszírozására és az állóeszközök karbantartására - kísérletileg - s ez egyelőre a várt eredményt nem hozta meg. Elfogadtuk, hogy a fejlesztési alapból finanszírozzuk a javításokat és az állóeszközök karbantartását. Főleg azért, mert ezáltal lehetőséget látunk arra, hogy önállóan határozzunk arról, javíttassuk-e tovább az állóeszközöket, vagy inkább vásároljunk újakat. Feltételeztük, hogy a javításokra és a karbantartásra szánt eszközöket összevonhatjuk a technikai fejlesztésre és a tartalékok növelésére szánt eszközökkel. A Szövetségi Pénzügyminisztérium utasítása szerint azonban a javításokra és karbantartásokra szánt eszközökről könyvelést kell vezetnünk, s ezek az eszközök nem részei a fejlesztési alapnak. Sőt a vállalatnak ezáltal csak fölösleges bonyodalmai keletkeztek. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie a komplex kísérlet során, sem most, az állami vállalatról szóló törvény hatályba lépésekor. A kimerítetlen forrásokat nem lehet felhasználni a beruházások finanszírozására, műszaki fejlesztésre stb. A kimerítetlen összegek év végén ugyan átvihetők a következő esztendőre, de ismét csak állóeszközök javítására és karbantartására. Az állóeszközök javítási és karbantartási költségeinek túllépése esetén a javítások magasabb költségeit a fejlesztési alapból származó, normán felüli juttatással lehet pótolni, a többi esetben a nyereségből pótolandó. Azaz más alapokba így kevesebb jut! És végül egy megjegyzés: a fejlesztési alapból fedezzük nemcsak az elsődleges, a szállítók által történő javításokat, de a másodlagos, a vállalaton belüli, egyes üzemrészlegek egymás számára végzett javításait is. Ez a helyzet a szükséges pénzeszközök hiánya esetén feszültségforrást jelent, és elsősorban a gazdasági részlegek szervezeti felépítésének „intézményét" sújtja. Ha ugyanis egy gazdasági részleg javítást végez saját részére, a költségeket nem számolhatja el a fejlesztési alapból. Ezért javasoljuk ennek a célszerűtlen mozzanatnak a felszámolását, illetve a vállalat döntési jogának bővítését. PAVEL PUŐELÍK, a Tesla Holesovice gazdasági igazgatóhelyettese A holesovicei Tesla vállalat 1987. július elsejével kezdett a komplex kísérletbe, 1988. január elsejétől mint a minisztérium által közvetlenül irányított vállalat kezdett dolgozni, és végül 1988. július elsejétől állami vállalat lett. Tudatában vagyunk annak, hogy az új gazdasági szabályok sikere az önelszámolás elveinek érvényesítésétől függ. A komplex kísérlet alkalmazásának kezdetén elsősorban a külső kapcsolatokat rendeztük, amelyeket előnyben részesítettünk a vállalat belső irányításával szemben. Világos előttünk azonban az is, hogy az új irányítási rendszert a legalacsonyabb szintig, az üzemekig és az üzemrészletekig fokozatosan kell érvényesítenünk. HAGYOMÁNYOK ÉS VÁLTOZÁSOK Szerencsére több mint 20 éve a vállalaton belüli önelszámolás alkalmazásával irányítjuk üzemeinket és a gazdasági részlegeket. Ezért számukra most jó alapul szolgáltak a vállalaton belüli önelszámolás meglévő szabályai, és a komplex kísérlet tapasztalatai alapján változásokat is eszközölhettünk rajtuk. Ami a költségeket illeti, ezeket ,,átvethettük" az üzemek és a gazdasági központok kapcsolataiba: a bérekből a társadalombiztosítás hozzájárulásainak emelésével 20 százalékról 40 százalékra, valamint a termelési-gazdasági egység számára történő elvonások csökkentésével. További változtatások szükségtelenek volA népgazdasági terv lebontásakor azt az üzemek részére egységes egészként szabjuk meg. A tervfeladatok feldolgozása - az egyes gazdasági részlegek szintjére - az üzem hatáskörébe tartozik. Az üzem a nép- gazdasági terv teljesítésének értékelésekor önálló egységként szerepel. Az üzemek és gazdasági központok részére mindig három kötelező mutatót szabunk meg: a termékskálát, a tiszta termelés növekedési normatíváját és a készletforgás időtartamát. A többi mutató tájékoztató jellegű, de azok megváltozása nem jogosítja fel az üzemeket a kötelező érvényű mutatók megváltoztatására. A negyedéves tervek kialakítása az éves terv összefüggéseiből indul ki. Abban az esetben, ha az üzem negyedévi tervei nem biztosítják a vállalati tervteljesítést, a vállalatnak jogában áll azoknak ai üzemeknek a terveit visszaadni, melyeknél a kötelező mutatók lebontása nem éri el az éves terv időarányos részét. A gazdálkodás üzemi szabályai ráadásul magukba foglalják az üzem és egyes részlegei gazdálkodásának belső szabályait is. A szabályok tartalmazzák a nem teljesített, kötelező mutatókért esedékes elmarasztalás mikéntjét is, akárcsak a gazdasági eredményekben való érdekeltséget. Az üzemek valamennyi gazdasági részleg költségvetését kötelező érvénnyel dolgozzák ki, s azokat az anyagi érdekeltség céljából a nyereség (esetleg a tervezett veszteség) mutatójára is kiterjesztik. A külkereskedelemből adódó gazdasági eredményt emellett nem bontjuk le az üzemek szintjéig. A termékek és félkésztermékek raktárkészleteinek értékelésekor a vállalaton belüli árak érvényesülnek. Az üzemek hozzájárulását a vállalati önköltséghez ÚJ I • Ács Pál (balról) és Hengerics Vilmos szerelés közben (ŐSTK-felvételek) 198Í > ' ) J r- \ V; 51 | ^ I ;f |t | Jf . *
