Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-02 / 35. szám
■HM MMMMMMBMÉMMI Lőrincz Gyula x IŐ Aló" IVI IIWI lIvUlllHllllwvfeiavlV wlv ' " ... mmmmmmum ' .. Az aratások előtt és az aratások idején több tornóci és dél-szlovenszkói aratócsoport kezdeményezésére megindultak egy nagy aratóünnepély előkészületei. Egy közbejött elemi csapás (száj- és körömfájás) miatt az ünnepséget nem lehetett augusztusban megtartani, és a rendőrség úgy határozott, hogy szeptember 4-ére halasztja el. A dél-szlovenszkói magyarok, a magyar aratómunkások nem mondtak le tervükről, sőt újabb és újabb ötleteikkel olyan hatalmasra szélesítették az ünnepély programját, hogy a spontánul kezdeményezett aratóünnepély országos jelentőségű népmanifesztá- cióvá és ünnepéllyé szélesedik. Egész Dél-Szlovenszkó magyarsága készül és kell is, hogy készüljön erre a nagy napra. Soha még nem volt olyan nagy szükség rá, hogy az itt élő nemzetiségek testvéri együttélése és legmesszemenőbb szolidaritása mellett tüntessünk. Az idegen imperialista hatalmak, a horogkeresztes fasizmus nacionalista, álnemzeti, soviniszta és demagóg fajelméletének mérgeit akarja belénk csepegtetni, hogy ellentéteket szítson közöttünk, egymás közötti harcra uszítson, és azután könnyűszerrel zsákmányul ejthessen mindnyájunkat. Ezzel a veszéllyel szemben az itt élő nemzetiségeknek megértésre, demokratikus egyenrangúságra és közös védekezésre van szüksége. Ennek a gondolatnak kifejezésére mindnyájan ott leszünk Tornó- con. S különös örömmel üdvözöljük a tornóci és a déí-szlovenszkói aratómunkások kezdeményezését, hogy ezen a manifesztáción a magyar nép reprezentánsain, képviselőin kívül jelenjenek meg a cseh és szlovák nép kiküldöttjei is. Annak a cseh és szlovák népnek jogos és hivatott képviselői, amely velünk együtt történelmi feladatot teljesít, amikor elszántan harcol a közös ellenség, a fasizmus ellen, s éppúgy, mint mi, saját nemzetünk fattyúi, behódolói ellen. Azokkal kell együtt mennünk, akik megértik, amit elsősorban nekünk, magyaroknak kell megértenünk, hogy Prágával Budapest, Pozsonnyal Szeged, Mátyusfölddel a Magyar Alföld együtt veszne el. Csehszlovákia határának védelme ma már nem jelenti csak a cseh és a szlovák nemzet fennmaradásának védelmét, egy ország létét vagy bukását, hanem az egész Duna-medence és Kelet-Európa kis nemzeteinek sorskérdése lett. Sőt, Európa békéje, az emberi haladás biztosítása, a kis nemzetek fennmaradása és elsősorban a magyar nemzet léte függ ma a közös védekezés sikerétől. Ezért van szükség az elkövetkezendő kemény harcok jegyében születő, kitartó, hosszú és őszinte barátságra. Olyan barátokat keressünk a cseh és a szlovák nép fiai között, akik felvértezettek a harcra, akik elég erősek arra is, hogy letörjék a határokon belül élő soviniszta és behódolók- kal azonos elemeket, és a magyaroknak, az itt élő nemzetiségnek demokratkus jogait velünk együtt kiharcolják. Ilyen megértésnek kell születnie az itt élő népek között, és el kell hárítanunk minden akadályt ennek a találkozásnak az útjából. Legyenek tiszták a mi utaink, és a tornóci népmanifesztáció olyan erőcsoportosítás kiindulópontja legyen, amely megszabadítja az emberiséget a horogkereszt lidércnyomásától. Szebb céllal, mélyebb és komolyabb programmal Dél-Szlovenszkó magyarsága még alig állott elő. Tornóc a barbár fasizmussal az emberi jogokért, az emberi létért folytatott harcnak és a nemzetiségek megértésének jelképe lesz és legyen. S ha ez sikerül, aminek nem lehetnek akadályai, akkor a tornóci és dél-szlovenszkói magyar dolgozók büszkén mutathatnak rátok a legnagyobb magyar költőnek, Ady Endrének szavaival: Csák Máté földjén ti vagytok az isten, Előre, magyar proletárok! 1938. augusztus 7. Morvay Gyula Egy ember a milliók közül Görbe derekából mintha kifutott volna régi maró lázadás, ásójával tempózza, hogyan gyengül. Körülötte minden sír, jajj, sok ilyen millió lázadása, forradalma tempózva legyengül. De nézzétek: csak a megállt harc jelei rakódtak erre az emberre, igen, jön egy indulás, amikor görbe ásók földben maradnak és fáradt emberek zúgó milliókká dagadnak. Minden erejük feléled a kenyér harcáért. Mert örök a munkás ereje, indulását csak napok takargatják. Elindulnak egyszer a milliók!! Harc a vad hínárban Róna ásitozó torkában élek. Ideges kószálás zug arra: zsellérek, daloló legények dagadó kurjantással másznának róna fekete öléből, • kenyér, kenyér, élet, élet, hol vagy? Felpúposodott palotákban, bankok hidegségében a pénz. Véres verekedés vadul itt a hínárban. Zsoltárok, korok állott zománca mállik, régen lepattogott itt rólunk. A szavunk: kenyér, élet, hol vagy? Mi tudjuk, hogy hol él! de kicsap egyszer a vad tulakodás hínárból széjjelömölve, széjjelmorzsolva eddigi senyvesztést, mert: harc! harc van a vad hínárban! kenyérért! i Lőrincz Gyula rajza ‘ összeállításunkat a tornóci (Trnovec nad Váhom) manifesztáció 50. évfordulója alkalmából készítettük. SELLYE! JÓZSEF Ének a bicikliről Most behordás van és búzával, árpával és rozskévékkel magasra rakott szekerek közlekednek a dülő- utakon a parasztok munkahelye: a mező és a falu között. Kocsin ülünk ketten, szürke és barna ló húz, most üresen és a mező felé és a rampa alján hátulról a nyomóru- dunkba akad János a biciklijével. A nyomórud kilóg a kocsi saroglyá- ján túl hátra és János kerékpárja rosszul kontrázott le; csak szaladt, csak szaladt a lejtőn lefelé és beleakadt a rudba. A rúd nyolccentis akác és akkorát ugrott és úgy megütött, hogy fölnyögtem. János leesett és a válla az árokszélhez ütó- dött. Úgy tolta aztán a biciklit vissza a faluba, amikor az első segélyt - amelyik egyetlen is - megkapta: egy kézzel maga mellett. A másik keze lelógott és szaggatás ült benne. Néztem az ütést a lábamon: kék. Néztem a biciklit: az egyik pedálja eltörött. A gazdája visszatólja. A paraszt megvette valaha, két év előtt, vagy három év előtt, hogy egymástól két, három kilométernyire, a falutól esetleg öt kilométernyire fekvő földjeit könnyebben érje el; a távolságokat, amik közé hanyattvágódott az élete, hogy közöttük ténferegjen: közelebb hozza. A technika vívmánya a paraszt szolgálatában nem célozhatta a luxust. Szükséges volt, hogy a racionalizálódó termelésben a paraszt is kiragadja a maga számára azokat az eszközöket, amelyeknek a segítségével a rohanásba beleka- paszkodhatik; a messze földjeit közelebb hozza egymáshoz és a faluhoz. Biciklit vett a paraszt: kapálni járt rajta, kaszálni, gyomlálni és főleg: vigyázni a termését. Az iparban és mindenütt beállt racionalizálás az emberi munkaerőt olcsóbb géppel helyettesíti. A racionalizálás munkásokat tett fölöslegessé és a munkásfölösleg főleg a szántóföldek szomszédságában elterülő faluk nincstelenjeiből került. A gyárakfizette életlehetőség, amelyik a szántóföldek szomszédságából a városba vonta őket, a gyárakfizette életlehetőség megszűnésével a szántóföldek szomszédságába küldte őket. A szántóföldek szomszédságába visszakerült emberek csak annál igazabban látták meg minden be- csapottságukat az élet harcában a kenyérért; a nincstelenségük, a kenyértelenségük a föld megmunkálásának hasznára, a szántóföldek terményeire vetette magát: meglopták a paraszt termését, hogy kenyerük legyen. Bab, kukorica, krumpli veszett, lopódott a paraszt földjén és a paraszt a terményét ösztönös féléssel védte. Védte a hasznát, a nagyobb darab kenyerét és ebben a néma, de annál elkeseredettebb harcában hátráltatta az a körülmény, hogy a földjei: hat-hét, tizenöt holdacskája egy 4-7 ezer holdas falusi határ tiz különböző pontján ásitozzák pántlikaszéles kicsinységüket a kék ég felé. Itt tenni kell, itt tenni kell - ordította a paraszttudat mélyén egy ata- visztikus ütés és a paraszt tett. Mit tett? Biciklit vett. Nem mindenki vett biciklit, de a paraszt biciklit vett. Többen vettek, mint nem és csöngetés: a harangcsörgö és a csörgőcsöngő zsivaja verte föl a dülőutak daltalan csöndjét; futottak egymástól messzefekvő földjeik között a parasztok, védték a termést. A bicikli hátáról védték a termést. így racionalizálódott a paraszt, mert az ipar racionalizálódott és az ipar racionalizálódása következtében fölöslegessé vált munkástömeg, hogy a kenyere árát meg nem szerezhette munkája által, a kenyérre magára szabadult rá, amelyet pedig a paraszt müvei meg évi munkájával és hogy elvesztés, elveszithetóség fenyegeti: a megvédésére is fölfegyverkezett. így ölelkezett össze az ipar racionalizálódása a földművelés racionalizálódásával. Föllendült a bicikligyártó ipar a nagy kereslet következtében. Természetesen a közvetitőkereskede- lem is föllendült és a vaskereskedőtől kezdve a csemege és cukorkake- reskedön át a röföskereskedőig mindenki biciklit árult, aki a parasztok közelében kereskedik. A kereslet föllendülése következtében a gyártás biztonságának lelkiismerete csorbát szenvedett; hibák csúsztak be, talán készakarva is, hogy két-három év múltával elromoljon a gép a strapa következtében az egymástól mesz- szefekvő kicsiny földek között és újnak a beszerzése váljék szükségessé. Előrelátó, sunyi kereskedői szellem. De mert közben az általános gazdasági válság csak még mélyebben ásta alá a régenépitett társadalmi rend omló falát, a paraszt jövedelme a kisebb terményárak következtében megcsappant, annyira megcsappant, hogy uj gépet, uj biciklit venni nem-tud, a régit megjavit- tatni nem birja és 4-7 ezer holdas falusi határ tiz különböző pontján ásitozó földecskéi termésének vi- gyázására csak fokozottabb mértékben van ráutalva: azért esik meg, hogy egy rossz kerék, amelyiknek a kontrafékje nem fog, egy lejtős utón a kocsi rudjába szalad, furcsa balesetet okoz és azt ordítja a parasztnak csúfolva, annak dacára, hogy biciklije van és annak dacára, hogy rászorul: hogy járjon gyalog. MMBI ■■■MM B allagunk a parton, s azt mondjuk majd, hogy a fo- lyónál voltunk. Ez túlzás. A lenti víznek semmi köze a folyóhoz. Amolyan kulissza csupán. Hogy éppen legyen valami. Ballagunk a parton, és nagyokat hallgatunk. Olyankor szokott ez így lenni, ha csapnivaló a hangulatunk. Azt nem tudjuk, hogy miért ilyen, nem tudjuk, miért hallgatunk így együtt, de segít. Jót tesz.- Valami jár az eszedben? - kérdi Liza. Máskor azt válaszolnám, hogy nem, és igazat is mondanék. Ha gondolnék valamire, hasztalan lenne ez az egész. Járkálni akarok, nagyokat szippantani a friss levegőből, kifújni magam, jókorát köpni a vízbe és követni a nyál útját, de főként - semmire se gondolni. Az okoskodás - hülyeség. Nincs értelme. Máskor azt mondanám, hogy nem, nem gondolok semmire, ma azonban más a helyzet, nem lenne igaz. És Liza tudja, mikor füllentek.-Eszembe jutott valami. Egy iszonyúan régi eset. Nem is tudom, miért éppen most...- Nekem is eszembe jut néha - mondja -, hülyeség lenne tagadni.- Lehet. Tulajdonképpen tak- nyos kölyök voltam még.- Én meg süldő lányka. Mond csak, kapitány, hát sok az a huszonhét? Hülyeség!- Úgy tűnik nekem, királynőm, mintha ugyanolyan lennél, mint akkor. Hát igazság az, hogy a nők öt év alatt semmit se változnak? Egy fiúcska futott el mellettünk. Kis kölyök, hat-hét éves lehet. Szaladgál és sipítozik. Az utcán autók áradata vonul. Némelyiknek már ég a lámpája. A kölyök csak rohan, nem néz se jobbra, se balra, csak szalad és lóbálja a kezét, hogy tartsa az egyensúlyát. Több száz apró lépés ugyanabban az irányban. Elég lenne, ha négy lépést tenne oldalra - váratlanul, csak úgy, hóbortból, minden ok nélkül - és vége lenne. Nem lenne többé. Néhány ember megrémülne, talán akadna, aki el is ájulna a szörnyűség láttán. A kocsi vezetőjének meg sok-sok kellemetlensége származna belőle. Még akkor is, ha később kiderülne, hogy az ha tör léc tér ge foc íg> lye ha tuc léf rél m< a ; az- I ért Ne kú de ja eg mi tér ke es M< lát a I Ne tár Lo M arci bácsi kukoricát morzsol. Helyesebben: köpeszt. A hüvelykujja körmét nekifeszíti egy-e szemnek, kibillenti a helyéből, hogy a köv már négy-ötösével pergesse alá egy kid mosófazékba. Közbei i cigarettázik. Flegmán és még komótosabban, min a kukoricát morzsolja. Pedig a háznál vendégek vannak. A feleség - hogy a példás rendet és a | is megvadászó tisztaságot dicsértesse - ság igazgatóját hívta be valami messzire tott, ,,gyümészkelő“ ember társaságába Folyik a szemle. Pereg a szó. Szakasztott úgy, ahogy a kukoricas2 regnek, mert Marci bácsi annyiba se vés: tást, mintha az ablakon két lódarázs volna be. Akkor se kel föl - csak épp a sapki egyet -, amidőn a lakás földicsérése ut sorra.-A házigazda se utolsó ember ám igazgató. - Már nyugdíjas, a gazdaság n mégis örökké munkálkodik. Igaz-e, Mart - Ahogy vesszük - üti le Marci bár cigarettájáról a hamut. - Mert... bírni, « a munkát - az kettő. Én bírnám is, a lehetőség hozzá?- Ejnye - bosszankodik az igazgató -, hívják! Mindig hívják, ha adódik munka!- Megteszik - ismeri el kelletlenül M. - Csak ám... munka sokféle van. É micsodás munkára hívnak?- Halljuk! Micsodásra? - firtatja az ig< -Sürgősre. Meg aztán... foghatósr; egész ember kell. Ifjú is, karos is. Mással nek bezzeg. Mástól nem sajnálják munkát.- Ki az a más? Van ilyen egyáltalán? - Akad.- A nevét mondja, hogy... az én ister telje meg magát! Marci bácsi elejti a cigarettát. Rá is tapos, pedig körömig szívta, és i semmi taposnivaló. A sapkáját is meghúzza. Bevett mozdulata lehet ez, mert í közepén jókora horpadás mélyül. Fölvesz egy kezdetien kukoricacsöve Piszmog vele.
