Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-02 / 35. szám

SZLKP Losonci (Lucenec) Járási Bizottságának szék­házában nemrég bensőséges ün­nepségen köszöntötték hatvanadik születésnapja és nyugdíjba vonulá­sa alkalmából Tankina István elvtár­sat, a járási pártszerv addigi ideoló­giai titkárát. A jubilánsnak elsőként Ján Gajdoáík, a CSKP KB tagja, Szlovákia Kommunista Pártja Kö­zép-szlovákiai Kerületi Bizottságá­nak vezető titkára fejezte ki szívből jövő jókívánságait, majd átnyújtotta a pártszerveknél végzett sokéves áldozatos és példamutató tevékeny- _ ségért a köztársasági elnök által adományozott Munka Érdemrendet. A gratulálók között természetesen ott voltak az ünnepelt legközelebbi munkatársai is, köztük Anton Podo- lec, a kerületi pártbizottság ideoló­giai titkára és Mátyus János, az SZLKP Losonci Járási Bizottságá­nak vezető titkára. Tankina István elvtárs nevét a Lo­sonci járás határain túl elsősorban a pártsajtó hasábjairól ismerik a ma­gyar, a szlovák és a cseh nemzeti­ségű olvasók. Először több mint har­mincöt éve vette kezébe a tollat, hogy tudósítson a Fülek (Fifakovo) környékén és a Medvesalján már az ötvenes évek első felében egymás után megalakult egységes földmű­ves-szövetkezetek dolgozóinak gazdálkodási eredményeiről, gond­jairól és örömeiről. Azóta rendszeres időközönként különféle témájú tar­talmas, gondolatokat ébresztő és fő­leg alkotó tettekre mozgósító írásai­val is aktívan hozzájárul a CSKP politikai és gazdasági célkitűzései­nek eléréséhez. Ezenkívül több, a nógrádi vidék múltját, munkás- mozgalmi harcait, a CSKP helyi ala­pító tagjainak életét, munkásságát a járás felszabadulás utáni dinami-, kus fejlődését és szocialista jelenét hűen bemutató publikáció is társ­szerzőként vagy szaktanácsadóként tünteti fel a nevét.- Az egykori Füleki járás munkás- mozgalmi küzdelmeiről nevezetes Korlátiban (Konrádovce) születtem - kezdi életútjának ismertetését az ünnep elmúltával. - Munkáscsalád­ból származom. Mint akkor nálunk a magamkorúak úgyszólván mind­egyike, én is az édesapám szakmá­ját tanultam ki. így kőfaragó lettem. Bár szerettem és többek véleménye szerint jól is végeztem ezt a munkát, nem maradtam sokáig a helyi ba­zalt-bányában, mert a feletteseim ha­mar megsejtették bennem a szerve­zőkészséget. A Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomnak 1946-ban lettem a tagja. Szinte ugyanakkor bekapcsolódtam az ifjúsági szövet­ség feladatainak teljesítésébe, majd nem sokkal később a bánya üzemi szakszervezeti bizottságába is be­választottak. Számomra lényegében ezzel kezdődött el a politikai szer­vektől és a tömegszervezetektöl ka­pott egyre fontosabb megbízatások teljesítésének jelenleg több mint négy évtizede tartó időszaka. Tankina Istvánnak már a szülőfa­lujában volt kiktől megtanulnia a po­litikai szervező munka legcélraveze­tőbb módszereit. Korlátiban a CSKP helyi szervezetének hatvanhat évvel ezelőtti megalakulásától kezdve mindig számottevő a kommunisták sorsformáló ereje. Az első Cseh­szlovák Köztársaság éveiben szinte állandóan mintegy kétszáz tagot számlált a munkások alapvető érde­keiért következetesen harcoló párt- szervezet. A körülbelül 800 dolgozót foglalkoztató bazaltbánya igen ne­héz munkafeltételei és a kőfaragók egyre nagyobb nélkülözései éppen a kommunistákat késztették az 1925-ös sztrájk megszervezésére. Később, a fasiszta elnyomás idején, a fegyveres ellenállási mozgalom legaktívabb résztvevői lettek a CSKP ottani tagjai, akik példáját sokan követték a pártonkívüliek kö­zül is.- A felszabadulás, majd a cseh­szlovák munkásosztály 1948-as februári győzelme után jelentősen továbberősödött községünk forra­dalmi jellege - emlékezik az otthon megismert és ifjúkori példaképeknek tekintett elvtársakra Tankina István. - Volt olyan nem rövid időszak, amikor a Füleki járás minden egyes vezető kádere korláti származású­nak mondhatta magát. A becsületes helytállásuk és az egész vidék fej­lesztésében elért eredményeik csak szilárdították azt a meggyőződése­met, hogy majd mint kommunista, magam is tehetek valamit a közös­ségem boldogulásáért. Ezért kérvé­nyeztem felvételemet a CSKP-be, amelynek 1950 óta vagyok a tagja. Tényleges katonai szolgálata alatt politikai ismereteinek gyarapí­tására is lehetőséget kapott. Tudását és a Csehszlovák Néphadsereg ké­sőbbi politikai tisztjei képzésére szervezett tanfolyamon nyert ta­pasztalatokat a leszerelése után nem sokára a bazaltbánya üzemi pártbizottságának tagjaként és a Népi Milícia üzemi egységének politikai parancsnok-helyetteseként kamatoztatta mind a termelőmunka, mind a munkásosztály új vívmányai­nak védelme érdekében.- Az egységes földműves-szö­vetkezetek alakulásakor, illetve a közös gazdálkodás kezdeti, nem kis nehézségekkel teli és kudarcok veszélyével is fenyegető időszaká­ban több helyen nagyon felemelték szavukat a haladás és a demokrácia ellenségei - idézi a mezőgazdaság kollektivizálásával kapcsolatban az emlékezetes 1953. esztendő ese­ményeit. - Várgedén (Hodejov) pél­dául már majdnem szétbomlott a szövetkezet, amikor a földműve­sek segítségére munkáskádereket küldött oda a párt. A korláti bazaltbá­nyából szintén többen kaptuk fela­datul a válságos helyzet jobbrafordí- tását. Ez azt jelentette, hogy etet­nünk, gondoznunk kellett az állatál­lományt, példamutatóan részt kellett vennünk valamennyi mezei tenniva­ló végzésében és közben vagy es­ténként a gyűlésekre, beszélgeté­sekre, vitatkozásokra maradt alkal­makkor az igaz szavú meggyőzés módszerével erősítettük a földből élő emberek szebb jövőbe vetett hitét. Az eredmények láttán fokoza­tosan lecsillapodott az induláshoz összeadott közös vagyon újbóli szétosztásáért hangoskodók kedé­lye. Várgedén 1953-ban nemcsak megmaradt, de egyre gyorsuló üte­mű fejlődésnek is indult a szövetke­zeti gazdálkodás. A füleki járási pártbizottságon ak­kor Zelenay István elvtárs, a Banská Bystrica-i kerületi pártbizottságon pedig Pavol Tonhauser elvtárs töl­tötte be az első titkári tisztséget. Ök ketten - többedmagukkal - ál­landó figyelemmel kísérték és sok­oldalúan támogatták a mezőgaz­daságban segédkező munkáskáde­rek tevékenységét. A velük való rendszeres találkozások, értékelé­sek és operatív intézkedések alkal­mával Tankina Istvánt is meggyőz­ték arról, hogy a járási pártbizottság dolgozójaként sokkal szélesebb kör­ben és eredményesebben is kama­toztathatja majd a képességeit.- Először a mezőgazdasági osz­tályra kerültem - említi életútja to­vábbi fontos állomását. - Ottani be­osztásomban a Füleki járás minden egyes községében feladatom lett a már meglévő efsz-ek alapjainak szilárdítása és az újabbak megalakí­tásának előkészítése. A munkát nagyban nehezítette, hogy akkor néhány községben még nem volt alapszervezete a pártnak. Előbb te- chát a régi kommunisták aktivizálásá­val és az új tagok felvételével erről kellett gondoskodnunk. Különösen a Medvesalján látszott problemati­kusnak a helyzet, mert a köztudat­ban- meggyökeresedett az ottani magángazdálkodók nyakasságának és megnyerhetetlenségének a híre. Óbáston (Stará Baéta) például pon­tosan ilyennek véleményezett em­ber volt a helyi nemzeti bizottság elnöke, Kocsmári Gábor magángaz­da is. Miután azonban a gyakori hosszas és logikus érvelésekkel vé­gül mégiscsak sikerült meggyőzni őt a szövetkezetalakítás komoly elő­nyeiről, vele együtt az egész falu aláírta a belépési nyilatkozatot. Ugyanilyen jóleső érzéssel gondolok vissza az emberszerető, barátot tisztelő, megértő és a saját sorsuk jobbításáért szüntelenül sokat szor­goskodó hidegkúti (Studená), újbásti (Nová Baéta), vecseklői (Veőelkov) vagy gömöralmágyi (GemerskyJab- lonec) lakosokra, akik a későbbi gyakori találkozásaink alkalmával mindig megerősítették, hogy a med­vesaljai mezőgazdálkodás általános fellendítése és mai magas színvo­nala érdekében a kollektivizálás bi­zonyult a leghelyesebb lépésnek. Füleken az első hét év alatt a já­rási bizottság ideológiai, majd politi­kai szervezési osztályán is dolgozott Tankina István. Amikor 1960-ban a területi átszervezések folytán megszűnt a Füleki járás, a bratisla- vai pártiskolán tanult, hogy újabb ismeretekkel felvértezve, Losoncon folytathassa a munkát.- Az átszervezéssel csaknem há­romszorosára megnagyobbodott já­rásban a pártszerv politikai-szerve­zési osztályán helyettes vezetőként kezdtem meg a munkát. - Sorolja a beosztásával kapott gondokat is: - Losonctól Ipolynyékig (Vinica) pél­dául jó száz kilométer a távolság, és oda szintén rendszeresen el kellett járni a gyűlésekre, vagy a helyi ve­zetők munkájának irányítása, ellen­őrzése céljából, hiszen régen beiga­zolódott, hogy a pártmunkában semmi sem helyettesítheti a szemé­lyes kapcsolattartást a dolgozók széles tömegeivel. Ez a nem ritkán munkaidőn kívüli elvárás persze Stefan Kati felvétele 1964-ben sem szűnt meg, amikor megválasztottak az SZLKP JB ideo­lógiai titkárának. Egyszer összeszá­moltam, hogy a szolgálati kiszállá­sokon, szombati, vasárnapi gyűlé­seken kívül csupán a tanfolyamok, a rendszeres továbbképzések és a pártfőiskolai tanulmányaim miatt összesen több mint hét évet töltöt­tem távol a családomtól. A CSKP KB Prágai Politikai Főis­kolájának elvégzése után ismét a já­rási pártbizottság ideológiai titkára­ként Losoncon folytatta a felelős­ségteljes munkát. Bár beosztásából eredően közvetlenül nem tartozott feladatkörébe az ipari ágazatok gondjainak megoldása, mégis a gyárkorszerúsítések és új üzem­építések egyik legaktívabb szorgal­mazójának ismerték és tisztelik já- rásszerte.-Az ipartelepítés és -fejlesztés szempontjából sokáig a senki földjé­nek számított a Losonci járás. Csak a hatvanas-hetvenes években került sor a komolyabb beruházásokra. A régi kapacitások - köztük a füleki Kovosmalt, a losoncapátfalvai (Luőe- nec-Opatová) Porana posztógyár, a Poltári Üveggyár és a Lovinobaöai Magnezitfeldolgozó Üzem - fokozatos korszerűsítése közben merőben új termelőágazatok is meghonosodtak nálunk. A Losonci Csempegyár, Ne­hézgépipari Üzem, Járműjavító Vál­lalat, a füleki Béke Bútorgyár, a To- máéovcei Kerámiai Üzem, valamint a különféle, élelmiszeralapanyago­kat feldolgozó vállalatok létesítése és eredményes termelése egyfor­mán a párt céltudatos gazdaságpoli­tikai törekvéseit tükrözi. Mint ideológiai titkár, mindig meg­különböztetett figyelmet fordított a nógrádi szlovák és magyar nem­zetiségű lakosság békés egymás mellett élése, kölcsönös megértése és összefogása feltételeinek erősí­tésére, a CSKP nemzetiségi politi­kájának következetes érvényesíté­sére és a szocialista hazafiság szel­lemének elmélyítésére.-A járás déli részén fekvő két­nyelvű községekben az itt-ott időn­ként még előforduló kisebb súrlódá­soktól eltekintve megoldottnak látom a nemzetiségi kérdést - hangsú­lyozza. - Mindenütt van magyar óvoda és alapiskola. Füleken a gim­náziumban, több közép- vagy szak­munkásképző iskola párhuzamos osztályaiban pedig szintén anya­nyelvükön tanulhatnak a magyar nemzetiségű szülök gyermekei. Ter­mészetesen a könyvtárakból sem hiányoznak a magyar szerzők mű­vei. Ezen kívül a hagyományok ápo­lásáért és a nemzetiségi kultúra fej­lesztéséért különösen a Csemadok- szervezetek tesznek sokat. Minden­nek köszönhetően Nógrádból hely­ben, de Szlovákia-, sőt országszerte is évről évre több magyar nemzeti­ségű diplomás szakember - köztük már nem egy tudományos dolgozó - sikeresen érvényesül az alkotó-, nevelő-, gyógyító- vagy kutatómun­ka különféle területein. Velük kap­csolatban azt is fontosnak tartom leszögezni, hogy nézeteikkel, maga­tartásukkal és eredményeikkel egyértelműen tanúsítják a hovátar- tozásukat. Tankina Istvánt sem a korláti ba­zaltbányában, sem a pártszerveknél betöltött fontos tisztségekben soha senki sem látta tétlenkedni. Bizo­nyára ennek tudható be, hogy a sze­mélyes példamutatása nem maradt követők nélkül. Még jóval a nyugdíj­ba vonulása előtt elégedettséggel megállapíthatta, hogy az SZLKP JB ideológiai osztályának minden egyes dolgozója egyetemet vagy fő­iskolát végzett. A nem régi beosz­tottjai, neveltjei közül az idei járási pártkonferencián két fiatal elvtársat választottak meg az SZLKP JB titká­rává. Mások a felsőbb pártszervek vagy a politikai főiskola munkatársai lettek.- Kiegyensúlyozott és elégedett ember vagyok - mondja a beszélge­tésünk végén. - Úgy érzem, vissza­kaptam mindazt, amit a társadalom­nak a munkámmal adhattam. Most, hogy nyugdíjas vagyok, végre több időt szentelhetek a családomnak is. Ez fontos, mert náluk nagy az adós­ságom. A feleségem megértése, tü­relme nélkül aligha láthatnám ma­gam mögött az eredményeket. Ugyanis a három gyermekünk felne­velése elsősorban az ő érdeme. És nem akármilyen nevelést, szeretetet kaptak! Éva lányunk a füleki taka­rékpénztár pártalapszervezetének elnöke. István fiunk az ipolygalsai (Holisa) Május 1. Efsz energetikusa, Józsi pedig ugyanott zootechnikus. Mindketten a CSKP tagjai. LALO KÁROLY Senki sem próféta a saját hazájában - tart­ja a régi közmondás, ám ő mégis szülőfalujá­ban, Királyréven (Kráfov Brod) találta meg boldogulását. Szikura Ferenc mérnök az Úr­földi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság igaz­gatóhelyettese azt vallja, hogy becsületes munkával olyan környezetben is érvényesül­het az ember, ahol kisgyermek korától ismeri mindenki. • Mint a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium esztrádcsoportjának tagja, tud­tommal színésznek készültél. Még most is magam előtt látlak, mint vidám, örökké izgő- mozgó fiút, esztrádmüsorok komikus jelene­teinek sikeres szereplőjét. Színésznek indul­va, hogyan lettél mégis mezőgazdásszá? Vagy a színészi pálya csak afféle romantikus ábránd volt?- A színészetet akkor még komolyan gon­doltam. Még az érettségi előtt felvételiztem a Magyar Területi Színháznál. Azzal az ígé­rettel vettek fel, hogy ha beválok, főiskolára küldenek. Ezt én kissé bizonytalan jövőnek tartottam, s ezért inkább jelentkeztem a Nyit- rai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolára. Mivel csaknem színmagyar vidékről származom, a szlovák nyelvvel kezdetben voltak nehézsé­geim, a gimnázium azonban alaposan felké­szített az egyes szaktárgyakból. Például ma­tematikából a közepesnél csak valamivel vol­tam jobb, a főiskolán azonban még évfolyam- társaimnak is segíteni tudtam. Hasonlóan jó alapjaim voltak a többi, a főiskolán oktatott tantárgyakból. Tanulmányaim befejezése után egy évet töltöttem Terezínben katonaként. Régi kedv­telésemnek itt is hódolhattam, katonatársaim­mal szavalócsoportot alakítottunk, s több ren­dezvényen, versenyben szerepeltünk. Leszerelésem után mint növényvédő spe­cialista kezdtem dolgozni. Gyom- és kártevő­irtás, műtrágyázás, öntözés volt a tevékeny­ségi területem. 1983-ban befejeztem a posztgraduális tanulmányaimat. 1984-től párttag vagyok, az utóbbi időben az SZLKP Galántai Járási Bizottsága mezőgazdasági bizottságában is dolgozom. 1987 májusától töltöm be az igazgatóhelyettesi tisztet, amel­lett a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom múhelybizottságának elnöke vagyok. Annak ellenére, hogy beosztása és funk­ciói alaposan igénybe veszik minden percét, megtalálta a módját annak, hogy előmozdítsa szülőfaluja kulturális életét. Mint a Csemadok helyi szervezetének alelnöke, szervezi a falu kulturális életét. Az aránylag kis faluban énekkar, citerazenekar és tánccsoport műkö­dik. Büszkén beszél arról, hogy vegyes karuk szerepelt a budapesti rádióban is. • Köztudott, hogy a fiatal gazdasági veze­tők nehezen találják meg a megfelelő utat az emberekhez. Vagy túl merevek, tartózkodóan tekintélyféltőek, vagy pedig erőltetetten köz­vetlenek. Hogyan sikerült megtalálnod az em­berekhez vezető helyes utat?- Talán épp azért, mert azok közt dolgo­zom, akik közt felnőttem, viszonyom az em­berekhez őszinte és közvetlen. A helyes dön­téseket az emberekkel nem nehéz elfogadtat­ni. Ha őszintén tájékoztatjuk őket, megértik a problémákat és hajlandók áldozatokra is. Vannak persze olyanok is, akiknél csupán az erélyes fellépés célravezető. Jómagam azon­ban szívesebben építek lelkiismeretességük­re, meggyőződésükre. Hiszen azonos célok kovácsoltak bennünket kollektívává, és közös érdekünk, hogy benne jól érezzük magunkat. Az eredményes munka és az emberek jó közérzete egymástól elválaszthatatlan. MORVAY GÁBOR ÚJ E jfloooooococoocoo&so&ooocoooooooscoeoooocoooooecoooooooocooooK 1988. ÍRTfKALKOTfl EVEK Az emberek meggyőződésére, lelkiismeretességére épít

Next

/
Thumbnails
Contents