Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-02 / 35. szám
Az átalakítás és a leninizmus alkotó alkalmazásának kérdése A CSKP KB 1987 decemberében tartott 7. ülésének határozatai megfogalmazzák a társadalom komplex átalakításának programját, alkotó módon konkretizálják a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsításának irányvonalát, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa tűzött ki. A gyorsítás irányvonalának mély és kritikus elemzése alapján a CSKP KB arra a következtetésre jutott, hogy nemcsak a gazdasági mechanizmus átalakítása elkerülhetetlen, hanem a társadalmi élet széles körű demokratizálásával egyidejűleg átfogó változtatásokat kell végrehajtani a társadalom valamennyi területén. Az átalakítás olyan mélységű és terjedelmű társadalmi változtatásokat feltételez, amelyeket már most, megvalósításuk kezdetén, joggal nevezhetünk a dolgozó nép 1948 februári győzelme óta a legjelentősebbeknek. Ezzel kapcsolatban rendkívüli jelentősége van annak a ténynek, hogy a leniniz- musnak a csehszlovák belső és külső feltételekre való alkotó alkalmazását képviselik, nemcsak saját negyvenéves tapasztalataink kihasználását jelentik, hanem az SZKP és a Szovjetunióban folyó átalakítás tapasztalataiét is. Mint minden forradalmi tettnek, a Csehszlovákiában folyó átalakításnak is nemcsak aktív támogatói hanem ellenfelei is vannak. Mint arra a CSKP KB 7. ülése rámutatott, ellenzői mindazok, akik az átalakítástól veszélyeztetve érzik magukat. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy olyan emberek is léteznek, akik az átalakítást a szocializmus ellen szeretnék fordítani. Az átalakításhoz való viszonyban is tükröződik az új és a régi harcának bonyolult dialektikája, a belső és a külső feltételek kölcsönhatása. Ennek megnyilvánulása az az egyre ismertebb tény, hogy az átalakítás az egyre könyörtelenebbé váló ideológiai harc tárgya. A Csehszlovákia ellen irányuló ellenséges ideológiai diverzió propagandája minden eszközzel bizonyítani akarja, hogy az átalakítás a CSKP egész politikája kudarcának és a leninizmusnak a csehszlovák viszonyokra való alkalmatlanságának a bizonyítéka. Módszeresen támadja a szocializmus építésének lenini alapelveit, s a kommunista pártok és a szocialista országok együttműködésének megzavarására tör. E célból az 1968-as csehszlovák válságot a Szovjetunióban és más szocialista országokban folyó, átalakítás előképeként rajzolja meg. Az ideológiai diverzió központjainak szolgálatába lépnek egyes disszidensek és politikai emigránsok, akik a húsz évvel ezelőtti eseményekre való visszaemlékezéseikben és elmélkedéseikben akkori cselekedeteiket kapcsolatba hozzák a jelenlegi átalakítással és önmagukat a nemzeti érdekek egyedüli oltalmazóiként tüntetik föl. A maga módján ez időszerűvé teszi a csehszlovákiai válság tanulságait és tapasztalatait. AZ EXTENZÍV FEJLESZTÉST KIKÉNYSZERÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK Az 1948 februárja óta eltelt 40 év alatt tagadhatatlan eredményeket értünk el, s ezeket kötelesek vagyunk védelmezni és továbbfejleszteni. Ezek az eredmények szoros kapcsolatban vannak a dolgozó ember társadalmi helyzetének alapvető megváltozásával; megmutatkoznak Csehszlovákia ipari erejének megsokszorozódásában, a falu életének alapvető megváltoztatásában, a lakosság műveltségi szintjének emelkedésében, a szocialista kultúra fejlődésében, a nemzetiségi viszonyoknak a föderáció és a szocialista internacionalizmus alapján való elrendezésében. Csehszlovákia szilárd láncszemévé vált a szocialista közösségnek, jelentősen megszilárdította nemzetközi helyzetét, és biztosította nemzeti szabadságát és állami szuverenitását. Az elért eredmények mellett eltökélt szándékunk, hogy eltávolítunk minden akadályt, amely a gazdaság és a társadalom alapvető változásainak útjában áll. Az extenzív gazdaságfejlesztés útjára lépésünk azzal függött össze, hogy a szocialista forradalom széles teret nyitott a munkaerő és a természeti erőforrások nagyarányú mozgósításának és kihasználásának. Az extenzív út nagyon hatásosnak bizonyult a népgazdaság háború utáni felújításában* A hadi gazdaságról a békésre való áttérés biztosítása, a köztársaság egyes területei közt meggyengült munkamegosztás megszilárdítása, gazdasági különbségek kiegyenlítése, a fizetőeszköz és a belső piac egységesítése, a közlekedés normalizálása, az ipar szerkezetében nélkülözhetetlen változások végrehajtása szükségszerűen kapcsolódik a direktív, adminisztratív irányítási módszerhez és az objektiven szükséges központosításhoz. A háború utáni időszak, de főleg az 1948 februárja utáni gazdasági fejlesztés folyamatát nem lehet tisztán gazdasági szempontból, valamiféle elvont történelmietlen síkban vizsgálnunk. „Ezeknek a feladatoknak a megoldása - mint azt Milos Jakes elvtárs a dolgozó nép februári győzelmének 4Ö. évfordulóján elmondotta - az osztályharc nagyon bonyolult körülményei között folyt. A világimperializmus hidegháborút indított, és ez minden nap valóságos háború tüzének föllobba- násával fenyegetett. Ez sokban befolyásolta a közvetlen döntéseket. Sürgős intézkedéseket kellett tenni a szocializmus védelmére, fokozni kellett a nehézipar fejlesztésének ütemét. Ezek a döntések az akkori helyzetben objektíve elkerülhetetlenek voltak." így került sor arra, hogy Csehszlovákia mint iparilag fejlett ország a szocialista tábor „gépgyára", „kovácsműhelye" lett. A sajátos külső körülmények következtében a csehszlovák ipar számára egyfajta üvegházi légkör keletkezett, amely nem kedvezett a tudományos- műszaki fejlesztésnek, és erősítette a hazai piacon elfoglalt monopolhelyzetét. Ennek ellenére Csehszlovákia a gazdasági színvonal számos mutatójában előkelő helyet foglalt el a világban. Azok az ágazatok azonban, amelyekben jelentős sikereket ért el, nem azok voltak, amelyek a maguk idejében már a föllépő tudományos-műszaki forradalommal kapcsolatos haladó gazdasági tendenciákat képviselték. Az említett sajátos konkrét feltételek következtében fokozatosan a direktív adminisztratív irányítási módszer vált uralkodóvá, amely lehetővé tette az erőforrások széles körű mozgósítását, és rendkívüli intézkedések megtételét a védelmi képesség és a belső biztonság megszilárdítására. Az adminisztratív irányítás módszerei fokozatosan gyökeret vertek végül a párt tevékenységében is. Uralomra jutott az az eszme, hogy a társadalmi fejlődés folyamatát a lehető legnagyobb részletességgel a központból kell irányítani. A pártközpont határozatai nemcsak az alsóbb pártszervezetekre voltak kötelezőek, hanem adminisztratív úton közvetlenül az állami szervek számára is. AZ ÚTKERESÉS ÉS BUKTATÓI Gyakran mondják, hogy a direktív, adminisztratív irányítási rendszer túlzott központosításával tűnt ki. Nem a lenini demokratikus centralizmus egyik oldaláról volt szó, amely a dolgozó tömegek aktivitásának és kezdeményezésének tág teret biztosít. Az adminisztratív, direktív rendszer a hatvanas években a polgári és pártaktivitás elfojtásához vezetett, erősítette a bürokratizmust és az újító aktivitás, a változás igénye iránti bizalmatlanságot. Azzal, hogy a problémákat egyáltalán nem vagy csak felemás módon oldották meg, érveket szolgáltattak a szocialistaellenes erőknek. Minél tovább élt az adminisztratív direktív rendszer, annál kevésbé volt képes alapos önelemzést végezni, annál kisebb volt készsége és képessége alapvető intézkedéseket tenni önmaga megváltoztatására. Ezért politikai és ideológiai téren a rendszer, amelynek alapja az elavult extenzív fejlesztésben volt, az egyre inkább kiéleződő ellentétekre és problémákra azok bagatellizálásával válaszolt. A hatvanas években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szocializmus fejlődésének új szakasza nemcsak a népgazdaság irányítási és tervezési rendszerének megváltoztatását követeli meg, hanem a szocialista demokrácia fejlesztésének folytatását és a nemzetiségi viszonyok rendezését is. És nem utolsósorban, a párt vezető szerepe alkalmazásának olyan tökéletesebb módját, amely megfelelt volna az új feltételeknek. Az akkori pártvezetés azonban ahelyett, hogy a szocialista építés lenini koncepciójának alkalmazásával oldotta volna meg a problémákat, a szubjektivizmus, a voluntarizmus és a földhözragadt pragmatizmus hatása alá került, halogatta a megoldást, vagy következetlenséget tanúsított. Következmény: a csehszlovák társadalom válságjelenségeinek szaporodása. 1968 januárjában tartotta ülését a CSKP Központi Bizottsága, s olyan határozatot hozott, amely alapvető változtatásokat tűzött ki a pártmunka módszerében, és határozott harcot hirdetett a bírált fogyatékosságok ellen. Azonban az új pártvezetés, melyet ezen az ülésen választottak, megosztottnak, gyengének, a feladatok teljesítésére képtelennek bizonyult. Képtelen volt irányt szabni a társadalmi aktivitásnak, amely a hibák leküzdésének szándékából fakadt. Lebecsülte azt a veszélyt is, amelyet a jobboldali szocialistaellenes erők aktivitása jelentett. Nem állt ellen ezeknek az erőknek, és nem tett semmilyen intézkedéseket akkor sem, amikor a demokratizálás jelszavával teret nyert az antikommunista aktivitás. A szocializmus és építésének alapelvei ellen a hatvanas években intézett támadások támadást jelentettek a párt eszmei alapjai, elvhúségének garantálása, küldetésének teljesítésére való képessége ellen is. Emlékeztünk arra is, hogy ezek a támadások az állítólagos hazafiasság zászlaja alatt folytak, és a szovjetellenességből fejlődtek ki. Ezek ellen a támadások ellen sem volt képes a párt vezetése hatásosan föllépni. Nem reagált azoknak a kommunista pártoknak a figyelmeztetésére sem, amelyeknek képviselői 1968 júliusában részt vettek a varsói találkozón. A szocialista állam hatalmi szervei, a nemzetbiztonsági szervek, az igazságszolgáltatás, a hadsereg annyira tehetetlenné váltak, hogy képtelenek voltak ellenállni az ellenforradalmi földalatti erőknek és a külső ellenség diverziójának. Azzal, hogy a Csehszlovák Néphadsereg harcképessége csökkent, erkölcsi-politikai állapota hanyatlott, végső soron fölmerült az a kérdés, hogy hadseregünk képes-e biztosítani nyugati határaink védelmét, amelyek egyben a szocialista világrendszer határai is. A szocialista országok internacionalista segítségnyújtása 1968 augusztusában megakadályozta a jobboldal és a szocialistaellenes erők terveinek végrehajtását. Teret biztosított annak, hogy a pártban fokozatosan formálódjanak a marxiz- mus-leninizmushoz hű erők, és harcot indíthassanak a pártnak és a társadalomnak a válságból való kivezetésére. Határozott áttörést a konszolidálódás folyamatában 1969 áprilisa jelentett, amikor a párt élére Gustáv Husák elvtársat választották. Óriási erőfeszítések árán sikerült a válságot és következményeit leküzdeni és társadalmunkat a szocializmus további fejlődésének útjára vezetni. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE LENINI KONCEPCIÓJÁNAK JELENTŐSÉGE A szocializmus építésének teljes negyven éve igazolja, milyen rendkívül jelentős feladata és felelőssége van a kommunista pártnak és elsősorban vezetésének a szocializmus építése lenini koncepciójának alkalmazásában. Nemcsak a társadalmi fejlődés permanens elemzéséért felelős, hanem a problémák optimális megoldásának kereséséért - tekintettel a konkrét feltételekre és lehetőségekre - a társadalom hatékony fejlődése útjainak kijelöléséért is. Már a jelenben előtérbe kerül a CSKP KB 7. ülésének történelmi jelentősége, mivel a társadalmi fejlődés olyan elemzését adta, melyből nyilvánvaló, hogy az átalakítás a szocialista Csehszlovákia további fejlődésének egyetlen lehetséges alternatívája. Egyedüli lehetséges alternatíva „szocialista dimenziókban", ami azt jelenti, hogy nem mérlegeljük a stagnálásnak, az ellentétek kiélezésének vagy a válságnak, a szocializmus helyzete meggyengítésének változatát. Az átalakításnak a CSKP KB 7. ülésén megfogalmazott programja kifejezője a CSKP politikájában megnyilvánuló folytonosság és alkotó forradalmi újítás dialektikus egységének, alkotó alkalmazása mindazoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a párt a szocializmus építésének időszakában szerzett. Ezek közé a tapasztalatok közé tartoznak azok is, amelyeket a párt a forradalom vívmányainak védelmezésében szerzett. Mindenekelőtt azokról a tapasztalatokról van szó, amelyeket a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentum tartalmaz. Ezek a tanulságok a szocializmus építésében és előnyeinek biztosításáért folytatott harcban az internacionalista együttműködés szükségére intenek. A TÁRSADALOM VEZETŐ EREJE A CSKP mint a társadalom vezető ereje teljes mértékben tudatosítja kötelességeit, történelmi felelősségét a szocializmus sorsáért Csehszlovákiában. Ezt meggyőzően tanúsítják nemcsak a CSKP KB 7. hanem 9. ülésének határozatai is. Kimondottan jellemző az idén áprilisban tartott 9. ülés lefolyására és határozataira, hogy a CSKP KB Elnökségének beszámolója, melyet Milos Jakeá elvtárs terjesztett elő, hangsúlyozza a dolgozók jogaiért és érdekeiért folytatott nagy forradalmi küzdelmek tapasztalatainak jelentőségét. Ezek a tapasztalatok meggyőzően igazolják, hogy a CSKP mindenkor sikeresen betöltötte élgárdaszerepét, ha szilárdan tartotta magát a marxizmus-leninizmus eszméihez és alkotóan alkalmazta őket, ha hú volt a proletár nemzetköziség elveihez. A CSKP KB 9. ülésén megvizsgálták a párt vezető szerepével összefüggő kérdések széles körét. Hangsúlyozták, hogy az átalakítás követelményei szükségessé teszik a pártélet sokoldalú tökéletesítését, a lenini alapelvek és normák következetes alkalmazása mellett. Ez feltételezi - a pártdemokrácia egyidejű fejlesztése mellett -, a demokratikus centralizmus megszilárdítását, megköveteli a formalizmusnak, az öncélú adminisztratív eljárásoknak a pártéletból való eltávolítását. Föltételezi ez továbbá a pártszervek és -szervezetek munkájában a kollektivitás erősítését, a nyíltság politikájának következetes megvalósítását és a széles körű tájékoztatást, s minden szakaszon a kommunisták elkötelezettségének és aktivitásának fokozását. Következetesen bírálta a CSKP KB 9. ülése a munkamódszereket, amelyek oda vezettek, hogy a pártszervek és apparátusuk helyettesítette az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetek munkáját. Ezek a módszerek, amelyek az adminisztratív, direktív irányítás rendszerében gyökereznek, teret nyitnak az alibizmus számára, elfojtják a kezdeményezést és gyengítik a felelősségérzetet. A helyettesítés módszereinek és az extenzív gazdálkodásra jellemző eljárásoknak a leküzdése semmi esetre sem vezethet azonban a párt befolyásának csökkenéséhez, a pártmunkának holmi fölvilágosító tevékenységre szűküléséhez. A pártnak mindenekelőtt azt a célt kell követni, hogy politikailag vezessen, ösztönözze és támogassa az emberek felelős alkotó tevékenységét. Az átalakítás következményének kell megfelelnie a politikai szervező, a káder-, az ideológiai és az ellenőrző tevékenységnek is. Ezzel kapcsolatban a CSKP KB 9. ülése élesen bírálta az olyan gyakorlatot, amikor éveken keresztül egyes hibák kiküszöbölésére lényegében ugyanazokat a határozatokat hozzák, anélkül, hogy a korábbi határozatok teljesítését alaposan elemeznék. A határozat mindenhatóságába és automatikus megvalósításába vetett ilyen hit-mint azt a tapasztalatok igazolják - rendkívül káros. Kategorikus követelménye az átalakításnak, hogy a párthatározatok ne csupán helyes célokat fogalmazzanak meg, hanem az is, hogy a korábbi határozatok teljesítésének elemzéséből induljanak ki, és ennek alapján határozzák meg az utat és az eszközöket a cél elérésére. Nem utolsósorban nélkülözhetetlen az is, hogy céltudatos politikai szervezőmunkát bontakoztassanak ki a határozat következetes teljesítése végett. Már a CSKP KB 9. ülése határozatainak rövid jellemzéséből kiviláglik, hogy az átalakítás élén az új feladatok sikeres teljesítése végett konkrét intézkedéseket végrehajtó párt áll. Az 1988-as helyzet ebben is különbözik az 1968-astól. Míg 1968-ban a párt az ismert okok következtében az ún. „megújulási folyamat" eseményeinek uszályában volt, 1988-ban az átalakítás élén áll és annak fő mozgató ereje. A CSKP KB 9. ülésének határozatai a maguk módján még egy szempontból figyelemre méltóak: ez a drágán szerzett tapasztalatok alkotó alkalmazása. Eltérően a CSKP Központi Bizottságának a pártélet kérdéseivel és a párt vezető szerepének érvényesítésével foglalkozó korábbi üléseitől, amikor is többé-kevésbé csupán az alsóbb szerveknek és szervezeteknek adtak feladatokat, a központi bizottság 9. ülése azzal is foglalkozott, hogyan tökéletesítse munkastílusát. Szó volt arról, hogy munkája továbbfejlesztése végett szükséges, hogy átértékeljék tárgyalási rendjét, és fokozzák az ülések tárgy- szerűségét és szélesebb körben kapcsolják be az előkészületekbe és a határozatok ellenőrzésébe a tagokat és póttagokat, így fokozva tájékozottságukat. Az átalakítás, mint az a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozataiból kitűnik, megköveteli, hogy a pártban és az egész társadalomban következetesen és alkotó módon alkalmazzuk a szocializmus építésének lenini koncepcióját, amelynek általános érvénye van. Ezért az átalakításnak ugyanúgy, mint a szocializmus védelmének, internacionalista jellege van, bár minden országban az adminisztratív direktív irányításról a jobbára gazdasági eszközökkel megvalósulóra, az extenzív fejlesztés útjáról az intenzívre térnek át, a szocializmus előnyeinek és tartalékainak kihasználása sajátos, konkréttörté- nelmi feltételek közt valósul meg. (A Nova Mysl nyomán)
