Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-01 / 26. szám
Hallottuk A KORMÁNYNÁL A feleség oktatja a kormánynál ülő férjet:- Indexelj! Simábban fékezz! Ne kanyarodj olyan élesen...- Az isten szerelmére, ne fecsegj annyit. A te dolgod az, hogy mosolyogj a rendőrökre! FELTÉTELEK Telefonbeszélgetés:- Vera, te vagy az?- Persze.- Teljesítettem mind a két feltételedet. Háromszázzal emelték a fizetésemet, tegnap pedig vettem egy Ladát. Most már hozzám jössz feleségül?- Igen, de mutatkozzék be, mert nem tudom, kivel beszélek. SÖR Két szesztestvér beszélget:- Nem tudod, meddig bírja ki az ember víz nélkül?- Azt nem tudom, de sör nélkül legfeljebb csak három órát... NAPFÉNY A vonat egy hosszú alagútból kiért a napfényre, a fülke ismét kivilágosodik. Az ifjú Így szól a mellette ülő leányhoz:- Nem fogod elhinni, de ennek az alagútnak az építése több millióba került!- Megérte! - kiált föl a lány boldogan, és rendbe szedi kissé zilált ruházatát. LEHETETLEN- Képzeld, tegnap a Trabantommal utolértem egy Mercedest!- Ez fantasztikus! És hol?- A sorompónál... KÉRDÉS Kovács apróhirdetést olvas az újságban: „Eladó egy kis hétvégi ház, nagy kerttel.“ Elmegy a helyszínre, majd elképedve mondja a tulajdonosnak:-A ház még csak megfelelne. De a kert? Ez önnek nagy? Hiszen nem több, mint háromszor három méter.- Igaz, uram. De nézze meg, milyen magas! A hét vicce A vasútállomás pénztáránál egy néniké jegyet akar váltani, de nem tudja megmondani, hova.- Mégis, melyik helységbe kíván utazni, asszonyom? - kérdezi türelmesen és udvariasan az alkalmazott.-Jaj, kedveském - sóhajt a néni -, a város nevét bizony elfelejtettem. Abban reménykedem, hogy nem túl gyorsan megy a vonat, és a kornyékről majd fölismerem, hol kell kiszállnom! Vladimír Pavlik rajza Milán Stano rajza J7M0 VÁLASZ- Kérem, pontosan másfél órája várok a levesemre. A felszolgáló udvariasan meghajol:- Ó, uram, csodálatos lenne a mi foglalkozásunk, ha minden vendég olyan türelmes volna, mint ön! NYARALÁS- Mancika! Nem mentek az idén Bulgáriába nyaralni?- Bulgáriába tavaly nem mentünk. Az idén Jugoszláviába nem megyünk... MAGYARÁZAT- Föúr, magyarázatot kérek. A gulyásban egy darab autógumit találtam.- Látja, uram, ez is azt igazolja, hogy a gépkocsik mindenhol kiszorítják a lovakat... Sziporkák A szerző töredéknek nevezte új müvét, a kritikusok fércmunkának. xxxJó lenne, ha azé lenne az utolsó szó, aki legalább egy gondolattal többet tud, mint kollégái xxx Olykor az a legnehezebb, hogy önmagunkkal bírjuk ki ezt az életet xxx Az igazság órája több tanácskozáson: hatvan perc hallgatás xxx Sokszor a hazugságok is segítenek bennünket abban, hogy megleljük az igazságot xxx Útra kelés előtt és hazatérés után megszépül otthonunk xxx Egy csókra jobban emlékszünk, mint tízre xxx Jobb a tárgyaktól függni, mint emberektől xxx Minél ittasabb az ember, annál inkább dicsén a vendéglőst és a borát. xxx A nógyülöló embergyúlöló is xxx A szerelem végül is eléggé egyforma, kivéye a végét Az Eulenspiegelból fordította: Sz. HLAVATY MÁRTA Amilyen a főnök, olyan az igazság ÉBRESZTŐ- Én minden nap telefonébresztést kérek...- Már bevezették nálad a telefont?- Nem otthon! Az irodában! ' KÖTÉS Az igazgató fontos értekezletre indul, kifelé menet odaszól új titkárnőjének:- Remélem, nem fog itt ölbe tett kézzel üldögélni!- Szó sincs róla, igazgató elvtárs. Itt van a kötésem... BOLDOGSÁG- A feleségem meg én húsz évig nagyon boldogok voltunk - mondja egy révedező férfi a bárpult mellett.- No és azután mi történt? - kérdezi a másik.- Egy langyos, szép tavaszi napon megismerkedtünk... FURCSA KUTYA- Az én Rexem igen furcsa kutya. Csak a barátaimat szokta megharapni.- Akkor bizony nem lehet sok ha- rapnivalója... LEONYID KARSINSZKIJ A HIRDETÉS Sokáig vártam arra, hogy házasságközvetitöt nyissanak, mindhiába.- Sebaj - gondoltam évek múlva és megírtam a következő hirdetést: ,,35 éves férfi, főiskolai végzettséggel, gyomorfekéllyel és kopasz fejjel, 177 cm magas, akinek Hemingway a kedvenc írója, szívesen megismerkedne 20-22 éves főiskolás lánnyal, aki szeret főzni és kedveli a művészetet. Címem:... “ A hirdetést kiragasztottam a kapunkra. Alig telt el fél óra, máris csöngettek. Fiatal, szőke nő állt az ajtóban.- Olvastam a hirdetését - suttogta szégyenlősen.- Tessék, jöjjön be!-Ez a garzonlakása? - kérdezte.- Igen.- Hány négyzetméter?- Húsz.- Mellékhelyiségek nélkül?- Természetesen!- Nos, én feleségül mennék magához!- Talán bizony már belém is szeretett? - kérdeztem.- Miért ne? - felelte.- Hagyja itt a címét, majd gondolkodom a dolgon. Alighogy eltávozott, megint csengettek. Egy újabb nő - és csinos is.- Te akarsz nősülni, - kérdezte már az ajtóban.- Igen, én. Meg kellene állapítanom, jártas-e az irodalomban - villant át az agyamon.- Mi a véleménye Lorcáról? - kérdeztem.- Ilyen nevű emberrel még nem találkoztam - jelentette ki, aztán ó kérdezett:- Mennyi a havi fizetésed?- Hatvan rubel. Lesújtó pillantással végigmért és elment. Persze, több mint háromszázat keresek, de becsaptam őt, nehogy a pénzemért szeressen belém. Belenéztem a tükörbe és elszomorodtam: hát szerethet valaki egy ilyen csúnya pasast, mint amilyen én vagyok? Ismét csengettek. Idősebb, termetes hölgy jött be, orra alatt kis bajuszka díszelgett. Rögtön leült, lehüzta a csizmáit és csicseregni kezdett.- Óh, de régen is keresem magát - mondta, és epekedve végigmért.- örvendek - mondtam - Nyikolaj vagyok.- Szidónia. Megijedtem: egy ekkora nő meg én. . .s rögtön törni kezdtem a fejem, hogyan is szabadulhatnék meg tőle minél előbb.- Csak hatvan rubel a havi fizetésem - kezdtem.- Nem baj - mondta. - Majd pótolunk hozzá a bankbetétemből.- És csak nemrég szabadultam a börtönből!'- No és? - mondta nyugodtan - Majd én talpra állítalak Gyere, készítek neked vacsorát, biztosan megéhezték. A táskájából csupa finomságokat szedett elő és közben szerelemitta- san nézegetett. ,.Hogyan szerethetett belém ilyen gyorsan?“ - morfondíroztam.- Olvasni szeretsz? - kérdezte.- Analfabéta vagyok!- Nem baj, majd én megtanítalak írni is, olvasni is!- És van három törvénytelen gyerekem - sóhajtottam.- Mással is előfordul az ilyesmi - legyintett. - Nekem is van kettő. És saját lakásom sincs! - oftíítottam kétségbeesetten.- Sebaj, átmenetileg meghúzódunk akár az állomáson is! Láttam, hogy a nő halálosan belémszeretett.- Bocsánat - mondtam - leveszem a hirdetést a kapuról. A lakásomtól a földszintig, végig a lépcsóházban hosszú sorban álltak a nők.- Már tárgytalan a dolog! - fordultam feléjük. - Már foglalt vagyok. Megtaláltam a boldogságomat. Kis ideig zsörtölődtek, aztán,eltávoztak. Én pedig, soha többé nem tértem vissza a lakásomba. . SÁGI TÓTH TIBOR fordítása
