Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-26 / 34. szám

A jégkár ellenére bizakodással tekintenek elébe az ősznek Brányik Károly mérnök: - A kukoricán­kat szerencsére megkímélte a jég, így remélhetőleg elérjük a tervezett hektár­hozamot immár több évtizedes hagyomá­nyokhoz hűen, az alsópéteri (Dolny Peter) szövetkezet tagjai az idén ismét ünnepélyes keretek között szegték meg az új kenyeret, örömteli ünnepnek számított ez a nap, hiszen az utóbbi évtize­dek legnagyobb aszálya ellenére a szövet­kezet újabb fejezettel gyarapíthatta a gabo­natermesztés helyi fejlődésének történetét.-A gabonaföldek nagyobb részét kora tavasztól rendszeresen öntöztük - mondta Brányik Károly mérnök, a szövetkezet elnö­ke. - Sőt. A szárazság miatt már ősszel öntözéssel serkentettük a csírázást és a ke­lést. Ennek ellenére májusban és júniusban aggódva figyeltük a növényzet, főleg a ga­bonaszemek fejlődését. Nálunk nem kizáró­lag a gazdán múlik, mennyi válik valóra az elképzelésekből. Ezeken a homokföldeken nem sok kell hozzá, hogy megtöppedjen, besüljön a szem, csalódjon a földműves.- Ahogy a kimutatást elnézem...- Az idén sikerült kicsikarnunk a termé­szettől egy kis örömöt. Tizenkét napon keresztül kora reggeltől késő estig zúgtak a mezőn a kombájnok, pedig a második napon már a blatnicei szövetkezetből, a hurbanovói és a topolcanyi Gép- és Traktorállomásról érkezett gépek is munká­ba álltak. Főleg a búzaföldeken úgy ontották a szemet a kalászok, hogy alig győztük elhordani a termést a tizenhat kombájntól. Még szerencse, hogy van hol tárolnunk a gabonát, s nem kell közvetlenül a tarlóról a felvásárló üzembe szállítanunk a termést.- Mondjon már egy számot.- Egy számot? Ah, igen.., akár kettőt is. összesen 370 tonna kalászos gabonánk termett terven felül. Igen-igen szükségünk volt már erre a sikerre, hiszen az előző évek kudarca nyomán mintegy ezer tonna tarto­zásunk volt. S ez már a harmadik év az ötből. Ami a fajtákat illeti, megint csak a Vigintát dicsérhetjük. A jobb talajokon ezúttal is 7 tonna fölötti hektárhozammal jeleskedett.-Az imént arról volt szó, hogy otthon tárolják a termést. Ez azt jelenti, hogy felkészültek az utókezelésre?- Igen, megteremtettük a feltételeket ah­hoz, hogy egyszerű átadás helyett eladhas­suk a termést, s egyenrangú partnerként a megfelelő minőségért megfelelő árat kér­hessünk. Eddig az volt a cél, hogy mielőbb learassuk, kicsépeljük és elszállítsuk a ter­mést a felvásárlóknak. Viszik, amennyiért viszik, csak legyen le a gondunk róla. Az átalakuló gazdasági mechanizmus szigo­rúbb gazdasági követelményei rákényszerí- tenek bennünket arra, hogy ceruzával a kézben irányítsuk a termelést, s ne men­jünk el csukott szemmel a jövedelemkép­zést növelő lehetőségek mellett. A koráb­ban épült tárolókhoz most hozzávetőlege­sen 4 millió korona ráfordítással tisztító részleget építettünk, s azonnal hozzáláttunk egy napenergiával működő terményszárító építéséhez is, hogy csapadékos időjárás esetén se legyünk kiszolgáltatva a felvásár­ló üzemnek. A komplexumban csaknem 7 ezer tonna szemest tudunk raktározni, a szárítóban pedig, melyet még az idén ősszel szeretnénk.kipróbálni, naponta 150 tonna termést fogunk tudni kezelni.- Koronában kifejezve ez milyen előnyt jelent?- Maradjunk a mánál. Az idén a búzán­kat az utolsó kilóig kenyérgabonaként érté­kesíthettük, az árpánk pedig sörárpaként kelt el. Ráadásul a saját takarmányalapun­kat is feltöltöttük, hiszen a tisztítás mellék- termékeként az apró, sérült, esetleg törött szemeket különválasztották az eladható terméstől. Ezzel több mint 200 tonna erőta­karmányra tettünk szert. Mindez pénzben kifejezve hozzávetőlegesen 60 ezer korona pluszbevételt jelentett. Jövőre csak nőhet ennek a felkészültségnek a haszna, hisz a januárban hatályba lépő felvásárlási és nagykereskedelmi árak még inkább kidom­borítják a végtermékek minőségével kap­csolatos követelményeket.-Augusztus elején a Komáromi (Ko- márno) járás egyes részein is tomboltak a természeti elemek. A helyenként óránként 120 km-es erősségű széllökésekkel kísért jégeső több gazdaságnál tetemes károkat okozott.- Nekünk is jutott a „csücskéből", de mivel a gabonánkat már nem találta a határ­ban, meglehetősen olcsón megúsztuk ezt a katasztrófát. Ugyanis a közeli marcelházi (Marcelová) szövetkezet 16-17 milliójához képest nekünk „csak" 3 millió korona a ká­runk. Igaz, hivatalosan még nem mérték fel a jégverés következményeit, de mi ennyire becsüljük a hozamcsökkenésből és a minő­ségromlásból következő hátrányt. Legjob­ban a cukorrépának és a vetőmagnak ter­mesztett kukoricának jutott ki a jégből, de a dohány és a szőlő egy része szintén károsodott. No meg a lóbab, amit most csak üggyel-bajjal tudunk betakarítani, ki tudja, hány százalékos veszteséggel:- Ezek szerint meglehetősen vegyes ér­zelmekkel tekintenek elébe a nyárinál is nagyobb erőfeszítéseket igénylő, őszi csúcsmunkáknak.- Az elemi csapás ellenére bizakodunk, hogy ősszel is lesz okunk az örömre. Szinte bizonyosra vehető, hogy a dohánynál 20-30 százalékos terméskieséssel, vala­mint azzal is számolnunk kell, hogy a káro­sodott leveleket aligha tudjuk a tervezett 35 koronás-átlagáron értékesíteni. A szőlőnél azonnali permetezéssel sikerült elejét venni a betegségek elterjedésének, így talán elér­hetjük a 11-12 tonnás hektárhozamot. A szemes kukoricánk szép, a várható hoza­mot egyelőre'5,6 tonnára becsüljük, bízva a rendszeres öntözés hozamnövelő hatásá­ban. Hasonló a helyzet a silókukoricával és az ugyancsak öntözött, összesen 300 hek­tárnyi másodvetéssel. A mintegy 400 tonna termést ígérő őszibarackosban még tart a szüret, de nemsokára a helybevetéssel termelt fűszer- és konzervpaprikát, valamint az almapaprikát is szüretelni kell. Ez sem lesz unalmas munka, mert aránylag jól berakodtak a tövek.- Tehát, ha a biztosító fizet és az állatte­nyésztési ágazat szintén „hozza" a várt eredményeket, akkor nem lehet különösebb baj az év végén?- Egy kis kerülővel, de ide akartam kilyu­kadni én is. Az állattenyésztésben egyetlen nagy gondunk van, a tej. Az idén egyelőre a menyiséggel is, mert a kényszerű selejte­zések miatt július végén 45 ezer literrel voltunk hátrányban. Ami a minőséget illeti, az eladott tejnek 60 százalékát vették át tőlünk első osztályban. Ez a járási átlagnál jobb eredmény, de benhünket nem elégít ki, mert tudjuk, hogy a nem kifogástalan mű­szaki felkészültség ellenére vannak még tartalékaink. Ha valamennyit legalább rész­ben kihasználjuk, s a termelési költségek csökkentésén kívül az előnyösebb értékesí­tést segítő minőségjavítást is állandó fel­adatnak fogjuk tekinteni, akkor minden bi­zonnyal elérjük a tervezett 7,3 millió korona nyereséget. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy kedvező feltételek között készülhes­sünk az 1989 januárjával kezdődő, minden eddiginél igényesebb próbatételre. KÁOEK GÁBOR A rendszeresen öntözött területeken a jó termőképesség megőrzése érdekében időnként altalajlazítást kell végezni. Paulisz János traktoros a kőkeményre száradt talajon egy-egy nyújtott műszakban mintegy 4 hektáron végzi el ezt a fontos műveletet. (A szerző felvételei) ÖRÖMÖKRŐL ÉS GONDOKRÓL EGY ŐSZIBARACKOSBAN A főváros piacait járva, nem kis meglepetéssel tapasztaljuk, hogy meglehetősen drága a gyümölcs. A házikertekből és kerttelepi kis­kertekből ide kerülő termény még­is kelendő, hiszen a boltokban nincs mindig az igényeknek meg­felelő kínálat. És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy a vásárló a pénzéért friss gyümöl­csöt szeretne. Maradjunk a gyümölcs minősé­génél. Dél-Szlovákia egyik kisvá­rosába megérkezett a Romániából importált őszibarack. Már a kirako­dásnál érezték az erjedő gyümölcs szagát, észlelték a szedéskor és a szállításkor keletkezett sérülése­ket, barnuló-rothadó foltokat. Is­merősöm megkérdezte, nem aka- rok-e kompótot készíteni. No, eb­ből nem. Erre elárulta, tud egy gyümölcsösről a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban, ahol friss, zamatos, kifogástalan minő­ségű őszibarackhoz juthatok, mégpedig aránylag olcsón. így kerültem Csenkére (Cen- kovce), ahol a nagymagyari (Zlaté Klasy) Béke Efsz speciális nö­vénytermesztési ágazata működik. Itt Vass Tibor mérnökkel, az ága­zat irányítójával és Untermayer At­tila mérnökkel, a szövetkezet üzemgazdászával beszélgettem.- Évente több száz tonna gyü­mölcsöt értékesítünk, s bevételün­ket tekintve a szövetkezet egyik legjobb ágazata vagyunk - tájé­koztatott Vass Tibor mérnök. - An­nak ellenére, hogy a terv teljesíté­sét nagyban befolyásolja az időjá­rás, ez az év az ágazat számára jónak mondható. A tavaszi fagy és a júliusi jégeső szerencsére nem tett számottevő kárt a telepíté­sekben. Az idényt a kajszibarack beta­karításával kezdték, amiből 40 tonna termett, jóval kevesebb, mint azt a fagyok előtt elképzelték. Untermayer Attila közgazdász szerint, pénzben a lemaradást bő­ven pótolni fogja az őszibarack és az alma. Pedig, mint azt megtud­tam, nincs könnyű dolguk a gyü­mölcs értékesítésével. Annak elle­nére, hogy idejében megkötötték a szállítási-átvevői szerződéseket.-Javában tart az őszibarack szedése a 12 hektáros ültetvényen - mondta Vass mérnök. - Eddig már négy vagonnyi került értékesí­tésre. Legnagyobb partnerünk a du­naszerdahelyi Agrofrigor. De meg­mondom őszintén, nam vagyunk megelégedve azzal a szolgáltatás­sal, amit a partnervállalat nyújt. A minap is telefonáltak, hogy átve­szik ugyan a termést, de csak néhány nap múlva kezdik értéke­síteni. A hét utolsó három napján nincs forgalmazási kapacitásuk, s a minőségért nem vállalnak ga­ranciát. Ilyen üzletbe természete­sen nem mentünk bele. A már leszedett és előkészített gyümöl­csöt magánszemélyeknek adtuk el, kilóját 12 koronáért. Az ágazatvezető nem titkolta, hogy így még jobban is jártak, hiszen az Agrofrigor csak 8,50-et fizetett volna egy kilóért. Az ágazat jelenleg 45 dolgozót foglalkoztat, többségük csak „fél­napos" munkaerő. Ottjártunkkor a szőlészetben dolgoztak, kötöz­ték, igazgatták a hajtásokat, és visszacsipték a hónaljhajtásokat.- Négy éven keresztül nem volt ezen a területen mit szüretelni. Ebben az évben 7-8 tonnás hek­tárhozammal számoltunk, de már látjuk, hogy jó, ha a 6 tonna meg­lesz. Hiába. Az évek során kifa­gyott töveket fokozatosan kellett Dótolni, így az idei termés még gyengébb a vártnál. A rendszeres permetezésre, kötözésre és a ta- lajtisztitásra persze akkor is gon­dolni kell, amikor az ültetvény még csak készül a termelő reményei­nek valóra váltására. Ez alatt a ter­méketlen négy év alatt többet köl­töttünk a szőlőre, mint átlagos kö­rülmények között - summázta a szövetkezet üzemgazdásza. A gyümölcsösben évről évre foko­zatos újratelepítést, felújítást való­sítanak meg. A 161 hektáros ültet­vényen az idén mindössze 96 hek­tárról várhatnak termést. A követ­kező évek azonban méltán adnak okot a derűlátásra. SZITÁS GABRIELLA A szőlészetben a szüret előtt is bőven akad tennivaló Vukálek Rozália őszibarackot szüretel (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents