Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-26 / 34. szám

A szlovák nemzeti felkelés dicső fejezetei, a fasizmus elleni nemzetközi szolidaritás megnyilvánulásai szorosan összefonódnak a francia antifasiszták hőstetteivel... A strecnói szoros védelmét, az újságírók a mi Thermopilénknek nevezve, gyakran közük azt az egy-két fényképet, melyen az egykori francia partizánok harci szelleme kissé a barettsapkás géppuskakezelők önfeláldozásával azonosul. Sokat írtak a strecnói szoros védelméről. Az újságírók azt is kiderítették, hogy itt esett el Jean Tamassi, a rettenthetetlen francia újságíró, akivel kapcsolatban a jeles hazai publicista, Barsi Imre annak idején, 1959-ben nem tudott ellenállni újságírói kíváncsiságának: „Ki volt? nem tudjuk. Lehet, hogy öregapja a párizsi kommün harcosa volt, lehet, hogy a milleneumi tüzijátékos években menekült a magyar nyomor elöl távoli idegenbe. Ám az is lehet, hogy apja 19-ben vöröskatona volt... és ő eljött, hogy meghaljon a világszabadságért..."

A francia barettsapkások parancsnoka Georges Barazer de Lannurien százados volt. Tisztként többször szembenézett a halállal, de nem sejtette, hogy egységének tagjai közül ötvenhatan alusszák majd örök álmukat a strecnói sziklák között. Személye a szocializmus kereteit meghaladó internacionalista összefogás szimbólumává vált. Számos csehszlovák katonai kitüntetés viselője volt akkor, amikor - enyhén szólva - a két világrendszer kapcsolata nem volt kiegyensúlyozott. Az egykori kapitány ez év márciusában életének 72. évében elhunyt. A harcos nekrológját Frantisek Sédek vezérőrnagy irta, „Örök dicsőség a de Lannurien százados által vezetett francia partizánosztag harcosainak" - mondotta a Csehszlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége nevében.

Az alábbiakban az egykori legendás százados alakját Bohué Chhou- pek külügyminiszternek magyarul a budapesti Zrínyi Katonai Kiadónál megjelent Feltört pecsétek című kötetéből vett részletben elevenítjük fel.

De Lannurien hadnagy ezt jegyezte fel ezekről a napokról:

„ 1944. augusztus közepén Kántorba érkezik a francia osztag első része. Három tiszt, Poupet, Tomasi hadnagy, jómagam és öt altiszt. A fogadtatás elég hideg. A nyolc franciának alig szentelnek figyelmet.

Velicsko ezredes, aki augusztus 17-én tér vissza a táborba, azonnal egyetért a francia

Bohus Chnoupek

I6AHTYAIRPIIIL

itíiiii ininrun

csoport megalakításával. Megállapodtunk, hogy a csoport csak a dandár parancsnokainak lesz alárendelve és semmi esetre sem keverik össze az orosz vagy a szlovák alakulatokkal. A dandár törzse felöltözteti és fel- fegyverzi a csoporthoz csatlakozó franciákat. A franciák viszont ugyanolyan körülmények között fognak harcolni, mint a többi partizán, amíg nem tudnak egyesülni a szovjet hadsereggel.

Sürgönyöztek Moszkvába a francia nagy- követségnek, s tudatják a francia vezérkarral, hogy Kántorban miben állapodtak meg.

Az ezredes a franciákhoz igen jóindulatú. Látszik, hogy hajlandó segíteni.

A dandár megalakul és gyakorlatozik a táborban, amely magasan fekszik a hegyekben. Mindennap érkeznek orosz és szlovák partizánok. Két csoport alakul: egy orosz és egy szlovák zászlóalj.

E zászlóaljak mellett jön létre a francia század.

A táborban semmiféle politikai irány nem kötelező. De mindnyájan antifasisztáknak tartják magukat'. A fegyelem igen szigorú.

Mindennap érkeznek újabb francia önkéntesek, fegyelmük és készségük, amelyet az anyagi létfeltételek megteremtésében tanúsítanak, jó benyomást tesz a többi partizánra.

Naponta türelmetlenül kérem a csoport számára ígért felfegyverzést és a nélkülözhetetlen felszerelést.

Augusztus 23-án Moszkvából távirat érkezik. Megerősíti az orosz vezérkar s a francia nagykövetség egyetértését a francia csoport létesítéséről. Az ezredes erre kijelenti, hogy ennek a megállapodásnak az értelmében Szlovákiában engem a franciák parancsnokának tart és ideiglenesen századosnak nevez ki. A francia csoport helyzete napról napra megerősödik, száma eléri a száz főt.

Abban a mértékben, ahogy a csoport nő, századdá fejlődik, amely három szakaszból, parancsnoki, valamint szállító- és élelmezési rajból áll.

Hozzátartozik 33 csehszlovák és jugoszláv harcos is, akik Franciaországban éltek, és önkéntesen a francia csoporthoz csatlakoztak. "

A háromszög láthaóan szilárd volt, készen a harcra. Tükrözte annak az államnak a helyzetét, amelyben a háború hatékony folyamatokat hozott mozgásba, szemmel láthatóan tartós követelményekkel a politikai struktúrákban, a társadalmi tudatban, a szellemi látóhatáron.

De a kártyákat még csak keverték, még el kellett őket osztani. Ki játssza ki elsőnek az adut? Ki adja meg elsőként a jelet?

Az ország forrongott, verte a dobot. Harci riadót fújt. Zéngett a kihívásoktól. Nyakasan. Türelmetlenül. Mintha egyenesen a belsejéből tört volna ki a lázadás szenvedélye. Már holnap sor kerülhetett volna a kitörésre. Nem! Még ma! Gyorsabban! Már most! Tüstént!

Mindenki, aki józanul mérlegelte a helyzetet, arra a következtetésre jutott, hogy az antifasiszta Szlovákia fő feladata meggyorsítani a szlovák nemzeti felkelés mielőbbi sokoldalú előkészítését az egész országban, ezeket egy irányba terelni, és összehangolni a Vörös Hadsereg céljaival és lehetőségeivel, ezzel elkerülni a félreértések kockázatát. S akinek volt bátorsága kijelenteni, hogy nem hősiesség felrobbantani egy örizetlen hidat, kirabolni egy távoli raktárt, eltorlaszolni egy elfelejtett alagutat, lelőni egy magányos őrszemet, és figyelmeztetett, hogy az ilyen akciók megsemmisítő hatással lehétnek magának a Felkelésnek az előkészítésére, mert elkerülhetetlenül kiváltják a németek katonai beavatkozását s az ország teljes megszállását, az a megvetés átkát és az ingadozás bélyegét vonta magára.

Ennek az oka egyszerűen volt bonyolult ugyanakkor bonyolultan egyszerű. A szlovák hegyekben két párhuzamos, egymást azonban helyenként mégis keresztező akció találkozott. Szervezőinek, nem volt egymással kapcsolatuk, nem tudtak egymásról, nem voltak érintkezésben, ezért tevékenységüket sem összehangolni, sem egyeztetni nem tudták. A szlovák kommunisták és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak megvolt a maga koncepciója. De más volt a szerveződő partizáncsoportoké, akiket a Partizán Mozgalom kijevi Ukrán Törzse küldött Szlovákiába. Ez a törzs nem ismerte a helyzetet az országban, cselekvésre adott parancsot, harcra az ellenséggel, nem sejtve s fel sem tételezve, hogy ezzel becsalogatja a tervezett nemzetközi jelentőségű akciót, amelyről a szlovák kommunisták képviseletében a szovjet szervekkel éppen Karol Smidke tárgyalt Moszkvában.

Golian alezredes a helyőrségeket járta. Riasztotta a Szlovák Nemzeti Tanácsot s a Szlovák Kommunista Párthoz fordult. Közbe akart lépni a partizánparancsnokoknál: várjanak a diverzánsakciókkal.

A párt s a Szlovák Nemzeti Tanács egyetértett vele. Golian felkereste Velicskót. Megmagyarázta neki, rfíí van készülőben. Fegyvereket és katonai segítséget ígért. Megegyeztek, hogy a szlovák nemzeti felkelés a hadsereg és a pártizánok közös akciója lesz. ígéretet kapott, hogy augusztus 20-áig a partizánok nem indítanak nagyobb akciókat.

Azon a napon, amikor lassú orosz dalok, francia dalocskák és szlovák indulók kíséretében a kántori legénység levonult Szklabonyá- ra - Velicsko a selmeci Révay gróf kocsijában és de Lannurien ugyanannak a grófnak a kastélyából származó hét pejló közül az egyik nyergében ülve -, a dandárt meglátogatta Gustáv Husák. Részletes tájékoztatást adott Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának az álláspontjáról, a Felkelés előkészítésének helyzetéről, a párt részvételéről ezekben az előkészületekben, a Golian-féle katonai vezetés feladatairól, a Vörös Hadsereggel való egyeztetés törekvéseiről, ennek óriási lehetőségeiről, mert a siker két nap alatt az arcvonalnak a Kárpátokon át a dunai síkságra, egészen Bécsig történő előrevoná- sát jelentheti. Kérte, hogy várjanak a nagyobb akciókkal, amíg Moszkvából nem tér vissza a kiküldött delegáció és nem hoz magával útmutatásokat. Elkezdeni az akciókat, érvelt Husák, a német beavatkozás kiprovokálását jelentené s ennek következtében a jeladás a Felkelésre kedvezőtlen időben történnék.

Velicsko a Kijevböl kapott táviratra hivatkozott. A törzs ót arra utasította, hogy folytassa az akciókat, de ezek ne indítsák meg a Felkelést. Ebben az értelemben megígérte, hogy a diverzánsakciókat, elnapolja és Kijevet a párt Központi Bizottságának álláspontjáról tájékoztatja.

Egy hét elegendő volt azonban, hogy megmutatkozzék, miként vált a belső erők küzdelme . drámai módon céltudatos fejlődéssé. A közvélemény szította fel. A hatalom erős intervenciós törekvései, hogy eloltsa a lázadás égő lángját, hogy felélessze a már haldokló rend ködösítő eszméit és ügyes játékkal újra megragadja és keményen kezében tartsa a gyeplőt - a kemény küzdelemnek csupán előszele volt. Az esélyek azonban világosan látszottak. Szlovákia már semmiképpen sem lehetett az a mesebeli Csipkerózsika, akit elaltatott a gonosz boszorkány és akit a szép királyfi évek múlva ugyanolyanként keltett életre.

Nem sokkal később a mondottaknál, a mártoni állomáson történt a következő eset. Romániából gyorsvonattal visszatért Ottó ezredes német missziója, feltartóztatták, átvitték a laktanyába és az udvaron kivégezték őket.

A lapokat kiterítették.

SZIKLAY LÁSZLÓ fordítása

A felkelés előkészítésének gazdasági kérdései

ellenőrző Parasztbankban kialakított személyes kapcsolatok útján sikerült a köA szlovák nemzeti felkelés vezető politikai ereje, Szlovákia Kommunista Pártja, a harc anyagi-műszaki biztosításában a marxizmus-leninizmus alapvető tételeiből ipdult ki. Főleg abból a tézisből, amelyet Anti-Dühring című müvében Engels Frigyes a következőképpen fejtett ki: „a győzelem és a vereség is teljes mértékben az anyagtól, t. i. a gazdasági feltételektől, az emberanyagtól, a fegyverek anyagától, vagyis a lakosság és a technika minőségétől és mennyiségétől függ."

A felkelés katonai-gazdasági előkészítése szempontjából rendkívül kedvező volt az a tény, hogy a klérofasiszta szlovák állam központi gazdasági intézményeiben a demokratikus és antifasiszta beállítottságú személyiségek döntő fontosságú tisztségeket töltöttek be. Ilyen intézmények közé tartozott a Közellátás Legfelsőbb Hivatala, amelyet Imrich Karvas professzor irányított, aki egyben a Szlovák Nemzeti Bank igazgatója is volt. Továbbá ilyen volt a Nyersanyag- és Ipari Gazdálkodási Központ, élén a Szlovák Ipari Szövetség titkárával, PeterZaf- ko mérnökkel, aki 1944 januárja óta az illegális Szlovák Nemzeti Tanács tagja volt.

Az említett intézmények végrehajtó szerveiben jelentős szerepe volt Dr. Jozef Staneknak, a Közellátás Legfelsőbb Hivatala VI. osztálya főnökének, 6 irányította ugyanis a nyersanyag-gazdálkodást és az ipari termékek elosztását. Nagyon bátran és céltudatosan kapcsolódott be az előkészületekbe Henrich Makon alezredes, az üzemanyag-ellátás előadója.

Óriási szerepet játszott az Államvédelmi Főtitkárság is, amely együttműködött a lakosság élelmezésében a háború ideje alatt. Az itt tevékenykedő antifasiszták szorosan együttműködtek az SZNT katonai közppntjával. Közösen sikerült Brati- slava evakuációját kihasználniuk arra, hogy a bratislavai és a pezinoki megnövelt készletú raktárok hadianyagának nagyrészét Közép-Szlovákiába átirányítsák. A műveletet Karol Peknik alezredes egyetértésével Gustáv Vargoé százados és Anton Ciprich őrnagy hajtotta végre. Hasonló volt az eljárás a fontos hivatalok, intézmények, a csendörség főparancsnokságának és a rádiónak az evakuálásánál is.

Rendkívül fontos kérdés volt a felkelés előkészítésének központi irányítása és a vele kapcsolatos munkamegosztás. Ezért 1944 januárjának közepén Matej Josko lakásán találkoztak az SZNT kommunista tagjai, Gustáv Husák és Ladislav Novomesky P. Zafkóval, és megbízták öt hivatalosan a fegyveres felkelés anyagi előkészítésével. Megegyeztek, hogy átveszi az ipari termékekkel való ellátást, és felügyel a növényi termékekkel való ellátásra. Ez utóbbival a Szlovákiai Gabonaegyesület vezérigazgatóját, Dalibor

M. Kmót bízták meg.

Az antifasiszták összehangolt erőfeszítésével a felkelés gazdasági előkészítésében fokozatosan sikerült Közép-Szlo- vákia lakosságát három hónapra előre ellátni élelemmel és egyéb anyagokkal. Ezzel szorosan összefüggött mintegy há- rommilliárd koronának a Szlovák Nemzeti Bank Banská Bystrica-i fiókjában való tartalékolása, és az aranykészlet egy részének a kremnicai pénzverdébe irányítása. Ezenfelül Makoö alezredesnek megkettőződ számlázással sikerült eltitkolni a németek előtt a stratégiai benzimartalékokat, amelyből hozzávetőleg 300 000 litert Dubovában, egymillió litert Zemians- ke Kostolanyban raktároztak el.

A feltételezett nagyobb mennyiségű gépjármű üzemeltetéséhez a Banská Bystrica melletti Radvanban tartalékokat alakítottak ki a hiánycikknek számító gumiabroncsokból. Ezt azonban közvetlenül a felkelés előtt ismeretlen helyre szállították, és nem kerülhetett felhasználásra.

Csaknem azonos sorsa lett az ugyancsak hiánycikknek számító lábbelitartaléknak. A 20 ezer pár bakancsnak csupán mintegy a felét használták föl.

Körültekintően jártak el a szövettartalékok kialakításában is. Például a Ruzom- berok-Rybárpole-i textilüzem hatmilliós korona értékű gyapjúszövetet küldött Banská Bystricába és az Olejcek és Brhlík cégnél raktározta el. Ebből csupán a katonai ellátás céljaira 195 690 métert használtak fel, ennek az értéke 3 730 000 korona volt.

Katonai szempontból fontos volt megfelelő tartalékokat létesíteni erődítési munkákhoz szükséges anyagokból. Kö- zép-Szlovákia fűrésztelepein elegendő faanyag volt. Kevesebb volt viszont az épületvas. Ezt uqvanis a vítkovicei vasműből hozták be a F02 cég képviseletének közvetítésével. Az egyes cégek kapcsolatainak bonyolult hierarchiájában megtalálták a módját annak, hogy az Acélház cégnél két vagonnal növeljék a készletet; és húszezer szeget és nagyobb mennyiségű szögesdrótot raktározzanak el itt.

Sokkal nehezebb volt a felkelés feltételezett központjában a cement megfelelő készletét megteremteni. Egyetlen cementgyárnak sem volt itt saját raktára. A gyári készletek „terítésének" módját választották ebben, növelték az építőanyag-kereskedők raktárkészletét. Teljes sikerrel járt a'három hónapra elegendő szénkészlet kialakítása. Ezzel sikerült teljes mértékben fedezni a felkelés területén lévő vállalatok szükségletét.

A felkelés egészségügyi biztosítása ugyancsak nagy nehézségekbe ütközött. Nemcsak hogy meg kellett találni a mindennemű gyógyszerrel való ellátás forrását, hanem meg kellett találni annak feltűnés nélküli legális módját is. Csupán a Medikának volt joga nagyobb készleteket kialakítani. E vállalat részvényeit

zép-szlovákiai egészségügyi létesítményekben a Medika javaslatára és biztonsági okokra hivatkozva a gyógyszerkészleteket növelni. A cég maga is létesített itt egy fiókraktárat.

A szlovák hadsereg antifasisztáinak a Liptovsky Mikulás-i katonai egészség- ügyi raktárban nagy mennyiségű egészségügyi anyagot sikerült tartalékolni. Decentralizálás ürügyén biztosították szétosztását az egyes alakulatok és egészségügyi létesítmények között. Körültekintően biztosították a mentókocsikat is, mégpedig olymódon, hogy a Banská Bystrica-i 11. autószászlóaljnál különböző ürüggyel hátráltatták javításukat, egészen a felkelés kitöréséig. így sikerült tíz mentókocsit szerezni. Az egészségügyi szolgálat tiszti iskolájának Bratislavából Ruzomberokba helyezésével megteremtődtek a feltételek a katonaorvosok állományának növelésére. Az iskola mind a hatvan végzős orvosa a felkelésbe valóban be is kapcsolódott.

A felkelés központilag irányított gazdasági előkészítése mellett naponta meg kellett oldani a kibontakozó partizánmozgalom közvetlen igényeit. Szerves része volt ez az előkészületek egészének. Ezt a feladatot a leendő forradalmi hatalom szervei: az illegális forradalmi nemzeti bizottságok végezték, amelyekben döntő befolyásuk a kommunistáknak volt. Már 1944 tavaszán az illegális forradalmi nemzeti bizottságok Szlovákia egyes területein, mint például Túróéban, jól szervezett támogatóhálózatot alakítottak ki. Az erdei partizántáborokat meghatározott kulcs szerint és elhelyezkedésüknek megfelelően, az egyes falvak élelmezték. Később hasonlóan jártak el másutt is. A forradalmi nemzeti bizottságok által kiépített támogatóhálózatnak a Szovjetunióból érkezett szervező csoportok megérkezése után nagy jelentősege van a partizánmozgalom tömegessé válásában, főleg Közép-Szlovákiában.

A partizánok élelmezése a normális elosztás útjainak kihasználásával is folyt. Főleg a helyi falvak üzleteseinek és fogyasztási szövetkezeteinek közvetítésével. Evakuáció és a készletek széthelye- zése ürügyén ezeket a falvakat előnyben részesítették. Az ilyen utakat használták ki Zilinában a Jövő Fogyasztási, Termelő és Takarékszövetkezet raktárának antifasisztái, a podbrezovái fogyasztási és takarékszövetkezet és más szövetkezetek dolgozóinak többsége. A Felsó-Garam vidékén ez sokkal nehezebben ment, mert 1942-ben bekerült a szövetkezet vezetőségébe a l'udákok fanatikus képviselője: Frantisek Slamen.

Hangsúlyoznunk szükséges, hogy a felkelés gazdasági előkészítése olyan helyzetben ment végbe, amikor az egész szlovák gazdaság és irányító szervei a szó szoros értelmében meg voltak tűzdelve német megfigyelőkkel. Például a gazdasági minisztérium és a pénzügyminisztérium tanácsadója Dr. Erich Gébért SS sturmbahnführert kötelező volt tájékoztatni előre minden komolyabb intézkedésről, és joga volt önálló kutatásokat és vizsgálatokat folytatni. Még nagyobb ellenőrző és irányító hatáskörrel rendelkezett a Nemzetvédelmi Minisztériumban működő német „tanácsadó" tiszt.

A gazdasági előkészületek elválaszthatatlan és rendkívül fontos részét alkották a fölkelés egész előkészítésének. Azok nélkül a felkelés már a kezdeti szakaszában nem kis ellátási nehézségekkel küzdött volna, amelyet a termelés, a pénzforgalom, az elosztás és a fogyasztás zűrzavara kísért volna.

PAVOL SlMUNIÓ a Hadtörténeti Intézet munkatársa