Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-12 / 32. szám

(Folytatása 11. oldalról)- amelynek napirendjén az a kérdés szerepelt: Hogyan látják a Sarlót a mai főiskolások? - az ifjú nemze­dék tagjai kívántak beszámolni azokról a pozitívumokról, amelyek­kel nekik a Sarló szolgált, és ugyan­akkor ki akarták jelölni az előttük álló feladatokat. Sajnos, az előadássorozat, amely elé sokan nagy várakozással tekin­tettek, az akkori, feszültségekkel teli, nyugtalan időkben - Ausztria beke­belezése a Német Birodalomba, Csehszlovákia küszöbön levő felda­rabolása miatt - csak kis részben valósult meg. A második előadás után félbeszakadt. Mint ahogy né­hány hónap múlva magának a Tán­csics Körnek és a vele vállvetve működő és lényegében ugyancsak a Sarló örökségét továbbfolytató Pe­tőfi Körnek, valamint a Szlovákiában és Kárpátalján tevékenykedő haladó művelődési szervezeteknek a mun­kája is félbeszakadt. A Közép- és Kelet-Európára, majd rövidesen csaknem az egész Európára rátörő fasizmus - átmenetileg - a föld alá kényszerítette a haladó erőket min­denütt. A Sarló példája széles körben hatott és mint valami látha­tatlan szellemi áram, feltartóztatha­tatlanul terjedt Csehszlovákián kívül Magyarország, Románia és Jugo­szlávia fiataljai körében. Hatását el­sősorban puszta példaadásával érte el, de kapcsolatok teremtésével ma­ga is hozzájárult hatásának kisugár­zásához. Már fennállásának kezdeti szaka­szában kapcsolatba lépett a Spolok socialistickych akademikowa\, majd a baloldali fiatal szlovák értelmiséget összefogó DAV-val, valamint a cseh kommunista értelmiség szervezeté­vel, a Levá Ifontával. Ezek a kap­csolatok jelentősen előmozdították a Sarló fejlődését is. Ezek az egye­sületek ugyanis kölcsönösen hatot­tak egymásra. A DAV köré tömörült szlovák költők, írók, kritikusok állan­dóan figyelemmel kísérték a Sarló munkáját. Amikor Balogh Edgár tivy socializmus (Élő szocializmus) cím­mel cikket írt a DAV-ba, a folyóirat szerkesztősége pár soros bevezető­jében így értékelte a Sarlót: „E cso­port sok hasonlóságot mutat a prá­gai szlovák szocialista diákok sza­bad egyesületével és a későbbi DAV-val. A Sarló-mozgalom előnye azonban átgondolt szervezettségé­ben és - hogy az ö kifejezésükkel éljünk - szociográfiai munkájában van, amely tanulságul szolgálhat és amelynek tanulságul kell szolgálnia a mi DAV-köreink számára is. Ezt a tanulságot azonban konkre­tizálni és alkalmazni kell. A mi rózsa­hegyi körünknek, amely egyike a legaktivabbaknak, vállalnia kell, hogy e módszer szerint feldolgozza a Luzná, Osada, Revúca és Magur- ka bányászfalvak anyagát, megvizs­gálja a helyi ipari üzemek viszonyait, valamint a földreform megvalósí­tását. “ Közismert a Sarló kapcsolata a Bartha Miklós Társasággal, amely eleinte igen szoros volt: Balogh Ed­gár és szűkebb köre a társaság vezetőivel - József Attilával és Fá­bián Dániefel -- baráti kapcsolatot létesített, és ezen a réven gyakran került sor a mozgalmukkal kapcsola­tos elvi kérdések megvitatására. A későbbiekben azonban, amikor a társaságba befurakodott jobboldali elemek magukhoz ragadták a veze­tést, a Sarló megszakította velük a kapcsolatot. A Sarló korai korszakában meg­nyilvánuló hatását tanúsítja, hogy a szegedi haladó szellemű egyetemi hallgatók Bethlen Gábor Köre kap­csolatfelvételt kezdeményezett a sarlósokkal. Nevükben Buday György levélben jelentkezett, miután eljutott hozzájuk a Sarló megalaku­lásának a híre. N em sokkal később élénk kap­csolat alakult ki a Sarló és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollé­giuma között, különösen az első idő­szakban. Mozgalmukban, amelyet a falu felé fordulás jellemzett, a Sar­ló rokon mozgalom csíráját látta. Később azonban ez a kapcsolat lanyhulni kezdett, mert a szegedi fiatalok mozgalma az egyre inkább jobbra tolódó ország viszonyai kö­zött nem tudta követni a mind radi­kálisabbá váló Sarlót. Számtalan cikk és tanulmány ta­núsítja, hogy a Sarló hatása a Vá­lasz körére és a Márciusi Front íróira is kisugárzott. A falukutatáshoz két­ségtelenül ösztönzést adott nekik a Sarló húszas évekbeli példamuta­tása. Tényként kell azonban megál­lapítani, hogy a sarlós fiatalok a pél­damutatás mellett jóformán csak a szociográfiai adatgyűjtésig jutottak el, a magyarországi falukutató írók keze alól viszont egész sor kitűnő szociográfiai mű került ki. A Sarló elég korán, már a húszas évek végén felkeltette a romániai magyar egyetemi és főiskolai hallga­tók érdeklődését is. Az első erdélyi visszhang Szentimrei Jenő: A Vetés meg a Sarló című cikke volt, amely­ben felhívta a figyelmet a csehszlo­vákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgatók mozgalmára, a Sarlóra. Nem sokkal később jelentkezett az erdélyi fiatalok reagálása is. Mikó Imre köszöntötte a sarlósokat Úttörő fiatalok című cikkében, követésre méltónak nevezve a Sarló példa­adását. További jelei is voltak Erdélyben a Sarló iránt megnyilvánuló érdeklő­désnek. A Sarló hatása nyilvánult meg abban is, hogy Demeter János 1930-ban kiadta a jelszót: „Vissza a faluba!" és két évvel később Fal­vak Népe címmel szocialista szelle­miségű hetilapot indított a paraszt­ság számára. Nem kétséges, hogy a vásárhelyi találkozó szervezői is sokat merítettek a Sarló és a Tava­szi Parlament példaadásából. Számos dokumentum mellett Pa- tó Imre: A Híd kapcsolata a Sarló mozgalommal című írása beszéde­sen tanúsítja, hogy Jugoszláviába szintén eljutott a Sarló híre és kisu­gárzott hatása. A szellemi téren dol­gozók munkájukban felhasználták a csehszlovákiai haladó magyar fia­talok mozgalmából merített tapasz­talatokat. A m az önfelszámolás után sem szűnt meg a Sarló hatása. Eleven hatóerőként érvényesült. A kommunista párt fedőlapjaként 1936 tavaszán megindult, népfron­tos szellemben szerkesztett Magyar Nap is a Sarló hatását tükrözte. Nemcsak azért, mert a szerkesztő­ség belső munkatársainak zöme és a vidéki tudósítók javarésze egykori sarlósokból került ki, hanem mert a Sarló annak idején már magában hordta a népfrontpolitika jegyeit. Igen hatékonyan érvényesítették hatásukat a volt sarlósok a Cseh­szlovákiai Magyar Kisebbségi Tár­saság kezdeményezésére összehí­vott Tavaszi Parlament munkáiéban, amelyen a művelődési egyesületek vezetői 1936. április 18-19-én Ér­sekújvárt (Nővé Zámky) a művelő­dési munka egységesítésének és megosztottságának kérdését vitat­ták meg és megállapodtak az együttműködés feltételeiben. Nem rajtuk múlott, hogy a szép kezdemé­nyezés hamarosan dugába dőlt. A jobboldali magyar pártok beavat­kozására ugyanis a konzervatív mű­velődési egyesületek a közös mun­kától visszaléptek. A Sarló példája nem szűnő ható­erő napjainkban sem. Emlékét idé­zik - a többi között - a csehszlová­kiai magyar és szlovák népi és diák­együttesek ünnepi találkozói, ame­lyek egy idő óta minden év nyarán a Sarló létrejöttének színhelyén, Gombaszögön zajlanak le. A Sarló-hagyomány ápolását szolgálják a csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatók és fiatal értelmi­ségiek évről évre lebonyolított ke­rékpárútjai Szlovákia falvaiba és vá­rosaiba; ezeket a Csemadok veze­tősége kezdeményezte másfél évti­zeddel ezelőtt. Ezek az országjáró utak a fiatalok valóságismeretét mozdítják elő és jelentősen hozzájá­rulnak helyzetismeretük és tisztánlá­tásuk gyarapításához. A Sarló hatása, mint e néhány példa is tanúsítja, a mozgalom fel­oszlása után sem szűnt meg. Mind­az a munka, amelyet a Sarló elkez­dett és a munkásmozgalomba való beolvadása után létrejött haladó szellemű szervezetek továbbfolytat­tak, nem sikkadt el. Értékes örök­ségként átmentödött - a második világháború kataklizmái ellenére is - mai és későbbi nemzedékeink számára. B úrt éppen a megszokott frissítő torna­gyakorlatait végezte, amikor leállt a 9-es univerzális rendszer manipulátora. Az ellenőrző teremben azonnal felhangzott a halk, de átható akusztikai jelzés. Ezzel egyidóben az egyik képernyőn is villogni kezdett a hibaazonosító ábra. Az ügyeletes azonban ott maradt a hatalmas üvegfal mellett és kíváncsian várta a fejleményeket. A rendszer tovább készítette a dobozo­kat - az egyszerűség kedvéért csak így nevezték azokat a műanyagból öntött-pré­seit tartószerkezeteket, melyek a 9-es ter­mékei voltak -, de a manipulátor tétlen maradt és nem tette át a kész darabokat a transzportrobot rakodóterébe. A rendszer kimeneti futószalagján csak öt termék fér el, utána a gép önműködően leáll, s ez újabb riasztó programokat indít be. Búrt természetesen „programozott üzemzavarra" gondolt, hisz az utóbbi két műszakban semmi ’nem történt. Amikor az üzem beindult, elég gyakoriak voltak a mű­szaki hibák és a szervezési zökkenők. Ké­sőbb már olajozottan futott minden, olyany- nyira, hogy a felsőbb vezetőség egy főre csökkentette az egyes csarnokokban szol­gálatot teljesítő karbantartók számát. Az emberek azonban hamarosan zúgolódni kezdtek, mert a két segédkarbantartó robot mellett egyre cudarabbul érezték magukat. Így az egész üzemben visszatértek a „két ember - két robot" összeállítású karbantar­tó csoportok alkalmazásához. Ezután ter­jedt el az a „játék", hogy apró vírusprogra­mokkal különböző üzemzavarokat idéztek elő a karbantartók, hogy megfelelő szinten tartsák a termelési kiesés volumenét. Majd ezeket a játékokat egymás bosszantására is használták. Megtörtént, hogy a robotok­ból űztek csúfot. A másik riasztás után Búrt visszaült a képernyője elé és jelezte az irányító rendszernek, hogy vette az üzenetet. Majd leadta a jelzést a karbantartók műhelyébe és már ugrott is vissza az üvegfalhoz. Közben szinte automatikusan regisztrálta, hogy Marék még nem jött vissza a büféből. Az valahogyan fel sem tűnt neki, hogy Ronty ismét az ellenőrző terem közepe táján áll és szenvtelen robotszemeivel me­reven nézi a műszereket. Adam fenyegetően hadonászva igyeke­zett a 9-es felé. „Most biztosan Jeffet átkozza", gondolta Búrt. Tudta, hogy az utóbbi időben valahogy megromlott a kap­csolat a két ember között. Azt rebesgetik, hogy Adam felesége és Jeff között lehet valami. Adam már három dobozt áttett a transzporterre, amikor a baleset bekövet­kezett. Az U9-es manipulátora ismét bein­dult és negyedfordulatot téve jobbra, ponto­san a futószalag mellett álló Adamot találta el. Búrt szinte hallotta Adam fájdalmas kiál­tását. A manipulátor visszatért eredeti he­lyére és nem tett újabb mozdulatot. Adam furcsán összezsugorodva, mozdulatlanul feküdt a földön. Búrt néhány ugrással a képernyője mel­lett termett. Egyetlen makroutasítással leál­lította az egész csarnokot. Majd riasztotta a mentőket és leadott Mareknak egy felhí­vást a nyilvános kommunikációs hálózatba. A Tervezési Részlegen és az Adminisztrá­ción ilyenkor már nincs senki, így az ügyele­tes rendszerprogramozónak mindenképpen az ellenőrző teremben a helye. Jeff már Adam mellett térdelt, amikor Búrt odaért az U9-eshez.- Mi van vele? - kiáltotta Búrt. - Már riasztottam a mentőket...- Eszméletlen... - állt fel Jeff és megtörölte izzadságtól csillogó arcát. - Mintha kisza­kadt volna a bal keze...- Mi az isten történt, Jeff?- Fogalmam sincs... Ha vírusra gon­dolsz. .. én semmit se csináltam! Napok óta nem ért billentyűhöz az ujjam... Közben megjöttek a mentők és gyorsan áthelyezték Adamot a mozgó minikórházba. Perceken belül már mesterséges szervek és bonyolult irányító rendszerek vették át felette az ,, uralmat" és az ellenőrzést. A vezető orvos fejcsóválva mondta:- Nagyon rosszul áll a szénája... A bal válla csúnyán összezúzódott... Lehet, hogy túléli, de egész életére nyomorék marad! A mentőautó zajtalanul elúszott. Hosszú ideig mindenki némán nézett utána. Közben már a szomszédos csarnokból is átjöttek néhányan. Nagyon ritkán fordult elő hason­ló súlyos baleset az üzem eddigi életében.- Mit jelent az, hogy „nyomorék"? - szó­lalt meg végül Ronty.-Te vagy a nyomorék... te pléhpofájú, tökéletlen kreatúra! - tört ki Jeff. - Hol csavarogtál, a műszak kezdete óta?!- Semmilyen utasítást nem kaptam!- Ha kéznél lettél volna, téged küldelek Adam helyett! Bárcsak a te kockafejedet törte volna össze ez a nyavalyás manipu­látor. ..!- Ne hergeld fel magad, Jeff! - szólalt meg Marék.- Szeretném, ha valaki megmagyarázná a „nyomorék" fogalom szemantikáját - ma- kacskodott Ronty.- Fbgd be a pofád és munkára fel! - dü­höngött tovább Jeff. - Nem lophatjuk itt tovább a napot... Igaza volt. Ronty átrakta a dobozokat a robotkocsira, Jeff átnézte az U9-es me­chanikáját, kézi vezérléssel kipróbálta a manipulátor működését, aztán beindította a rendszert. Majd jelezte, hogy egy ideig személyesen ügyel a komplexum működé­sére. Búrt és Marék visszatért a munkahelyére és nekiláttak az ellenőrző programok bein­dításának. Semmiféle vírusprogramnak nem akadtak a nyomára. Ez magában még nem volt bizonyíték, mert a tehetségesebb programátorok önlikvidáló vírusprogramo­kat is tudtak már készíteni. Csakhogy sem Jeff, sem az a szerencsétlen Adam nem tartozott a túlságosan tehetséges progra­mozók közé... Végül Marék mégiscsak talált valamit. Az U9-es működésének ellenőrző listája a hu­szonegy órás blokkban teljesen üres volt. Vagyis a baleset pillanatától számítva- mely pontosan 21,42.23-kor következett be - a nyolc-nulla-nulla-nulla időpontig visszafelé az ellenőrző program a rendszer egyetlen műveletét és mozdulatát sem rög­zítette.-Ez képtelenség! - ugrott fel Marék.- így semmivel sem hozható összefüggés­be az az utolsó végzetes mozdulat! Aztán lassan minden kerékvágásba. Adamot natóriumba helyezték át adódó balesetként köny Az új ember, a sárgabí dolgozott robotokkal, í érezte magát a régi tr során. Monty és Ront; zadtak. Hannak természetese nek az eredetét is meg A MONT-2010 típuselne tréfás névre adott lehe ebből indultak ki a robot kor. Gyakori jelenség \ műszak más-más néven robotját. A B6-os csarr a keresztapa, aki ezekke át az új robotot: „No gyen robot munkába állításai egy betűt kellett megv; belőle Ronty. Ez ugyan a a „kétbalkezes" jelzőt í és Jeff talán túlzottan is < Búrt számára már egy; volt, ahogyan Jeff ostc már-már kizsákmányolt; csak azt akarta volna, I MÉSZÁROS LÁSZLÓ- Mely végül is három-négy ütemkiesés után következett be - tette hozzá Búrt.- Tehát csak egy vírus aktiválhatta ismét a manipulátort - vonta le a következtetést Marék. - Aztán törölte az ellenőrző listát és megsemmisítette önmagát...- Jeff megesküdött, hogy nem ö tette! Megjegyzem, hogy több mint egy hónapja már nem is volt itt fent nálunk.- Azt rebesgetik, hogy összeszúri a levet Adam feleségével...- Lehet, hogy mindez csak ostoba fecse­gés! A beavatkozás azonban tény...- Most jól jönne a központi ellenőrző másolat... Amikor a gyár beindult, minden csarnok minden rendszerének minden ellenőrző másolatát teljes egy hétig tárolták a köz­pontban. Később egyetlen napig őrizték csak a másolatokat, majd végül erről is lemondtak, mert soha semmi rendkívüli nem történt. Azóta csak a csarnokok részle­ges ellenőrző központjaiban készítenek másolatokat óránkénti felbontásban, mű­szakok szerint. Észre sem vették, hogy Ronty ismét feljött hozzájuk. Érdes hangja mindkettőjü­ket messzire kalandozó gondolatokból zök­kentette ki.- Szeretnék magyarázatot kapni a „nyo­morék" szó jelentésére!- Miért nem kérdezed meg Jeffet? - csó- válgatta a fejét Marék.-Jeff nem kommunikál velem - jött a gyors válasz.-Mi a fene... Hát akkor figyelj ide! A nyomorék... Búrt nem tudta levenni a szemét a robot­ról. Az igaz, hogy Jeff nem jár fel ide, de ez az intelligens fickó órák hosszat itt cselleng. Hátha Jeff arra utasította, hogy billentyűz­zön be egy aprócska programot. Melyet akár másoktól is megszerezhetett, mert ma­ga képtelen volna ilyesmit összeállítani. Ez nem is olyan hihetetlen...- Maradj még, Ronty!- Tessék, Búrt!- Figyelj csak... tudsz te programozni?- MONT-2010-es mintájú karbantartó robot vagyok... nincs külön programozói minősítésem!-De az ujjaid finomak, tudod kezelni a billentyűzetet. Programot is be tudnál táplálni valamelyik terminálon... Nem igaz?!- Igaz.-Valid be, Jeff utasított, hogy bejátssz egy programot a U9-es komplexumra?!- Ez nem igaz! Jeff nem utasított erre... Búrt még folytatta volna a „kihallgatást", de Marék leintette. Elképzelhetetlennek tar­totta, hogy Jeff ilyen rafinált megoldáshoz folyamodott volna.- Jeffnek csak egy jó programozó segít­hetett. .. nem egy otromba karbantartó robot! A Központi Ellenőrző Részleg emberei­nek azonban más volt a véleményük és a következő nap mindkét robotot alaposan kihallgatták. Az embereket délelőtt kilencre rendelték be. Búrt nem hallgatta el Jeffre irányuló gyanúját. Jeffet így még egyszer, külön kihallgatták, de nem csikartak ki belő­le semmit. Új társat osztottak be melléje, akit megbíztak, hogy figyelje öt. Jeff eskü- dözött, hogy nem ó tette.- Ha hiszitek, ha nem... Adam a barátom volt! vonják ki őt a forgalombc azt jelenthette, hogy Jeff s len volt Ronty állandó jele Most is teljesen felesi* munkába. Jeff kikapcsolta pulátorát és Rontyra bízta kását. Ronty természetes! gezte a munkát, bár látta, I toron semmiféle javítás ne szólt Jeffnek, hogy hagyjál ostobaságot.- Még nem készültem ellenőrzésével - válaszol - Nem szeretném, ha i ténne... Ronty több mint két ór pontos és racionális mozdi zokat. Búrt megint az üveg amikor furcsa dolgot észle kihagyott egy ütemet. Azt a mozdulatait és hamar tx dását. Majd újból és újból i a folyamatot. Mintha csak Búrt megbabonázva figy kenységét. Csak akkor h a vér, amikor rádöbbent, a robot célja. Valóban úg kikísérletezte, mennyi idő szert a dobozok felgyorsf Aztán odaugrott a rendsze panelljéhez és kikapcsolta valamit még babrált a bili* A Aj latinok a félelen ■VII y fajtái közül csak való félelmet ismerjük be sz nélkül, sőt férfias büszkes< ezt azért nem titkoljuk el beremlékezet óta létezik, ak tétségtől való félelem. Ősii günk attól is, hogy a félelmi veszik. A repülőgéptől való gyón rövid múltra tekint vis éve, a repülőgép feltalált merjük. Nosztalgiával emlékezi érettségim idejéből azokra £ sokra, amelyek madarak k rögtek, megijesztették a a légcsavar által támasztott: riasztották a legelők sárga \ időnként eltűntek a felhők darabokra törtek. Roncsaik ra éjfélkor öszvécháton kelle Egyszer egy bogotai újsé ként a háborúból megmai géppel mentem rossz hírekr Velem tartott Guillermo San porter is. Alacsonyan repülte lő sírban nem volt sem ül vigasztaló légikisasszony, i kérdezhettük volna a mennyi fonszámát. Hirtelen a repült kedni kezdett, és beleveszel zuhogásba. Nemcsak kint, fi pülőgép középső részén is eső. A másodpilóta újságt nekünk, hogy takarjuk be ve két. Csodálkozva láttuk, ho megmukkanni, és a keze re;

Next

/
Thumbnails
Contents