Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-12 / 32. szám
indult el a karbantartók műhelye felé, mint aki jól végezte a dolgát. Gyorsan elmagyarázta a gyanúját Ma- reknak, aki hitetlenkedve csóválgatta a fejét.- Az Asimov-törvények értelmében egy robot sem emelhet kezet az emberre!- Nem a saját kezét emelte rá! Mindig mondtam, hogy ezek a robotok sokkal intelligensebbek, mint amilyeneknek látszanak. ..-Annyira nem lehet intelligens, hogy hazudjon!- Majd kiderítjük... Eleinte Ronty gyorsan és szabatosan válaszolt minden kérdésre, de aztán egyre hosszabb lett a válaszok reakcióideje. A robot minden kétséget kizáróan elmélyülten gondolkodott. A beismerő vallomásnak azonban még a csíráját sem sikerült kipréselni belőle.- A robot nem hazudik - kezdte újból Búrt.- Nem hazudok - jött tompán a válasz.- Hát akkor mit csinálsz? - kiáltott fel dühösen Marék.- Védekezem... A két férfi egymásra nézett. Ez új és ■furcsa válasz volt. Ezen a ponton kell to- ivábblépni!-Aki védekezik, annak nem kell igazat mondania?- Mindenki úgy védekezik, ahogyan tud...- Valid be, hogy te manipuláltad a programrendszert!- Nem...- Mit... nem?!- Nem vallom be!,- Te tetted nyomorékká Adamot!-A vádat kell bebizonyítani... nem az ártatlanságot! Mintha csak ember lett volna. Akkor omlott össze, amikor Búrt kijelentette, hogy elrendeli a dezaktivizálását.- Azt ne... csak azt ne!-Az agyad rejtekében ott az igazság! A Központban majd kiolvassák belőle...- Kérlek, Búrt... ne tedd ezt velem! Mindent megmagyarázok... Furcsa, tántorgó mozdulatokkal lépett néhányat Búrt felé. Marék szerencsére észbe kapott és gyorsan elővette a dezaktivizá- tort. Szakmai körökben rengeteg rémhistória kering a berendezéseket összetörő, embereket megsemmisítő, ámokfutó robotokról. Jobb nem kockáztatni semmit...- Egy lépést se tovább!- Hidd el, Búrt, nem akartam! Nem Adamot akartam... Jeff gyalázkodásai, megalázó utasításai vették el az eszemet! Higgyetek nekem... Később Burtnak úgy tűnt, hogy csak térdre akarta vetni magát előtte. Marék azonban esküdözött, hogy rá akarta vetni magát Burtra. A dezaktivizátor természetesen megállította. A Központ elemzése kimutatta, hogy valóban Ronty volt a tettes. Új programot játszottak be a memóriájába, átfestették egy kicsit és visszaküldték a csarnokba. Búrt Timnek keresztelte el, még mielőbb valami ostoba gúnynevet ragasztanak rá. Aztán arra gondolt, hogy inkább Jeffet kellett volna lecserélni. 6 » AlMM Éli Ima d/nlirllilm Y1011 MÁI II 11 Vf/flVlffi Mi, a tervezöosztály dolgozói, törtük a fejünket, aztán kigondoltuk, hogy a cinezett vödrök helyett műanyagvödröket fogunk gyártani. így temérdek fémet takarítunk meg. El is készültek a műanyagvödrök, de valahogy nem nagyon voltak kelendőek. Kitaláltuk ekkor az átlátszó műanyag- vödröket, melyek ragyogtak,, mint a kristály. Óriási, kiszélesedő poharakhoz voltak hasonlatosak. Nagyon jól mutattak. Ezek nem rozsdásodnak majd és mindennemű szennyeződés jól látható rajtuk. Beállítottunk találmányunkkal a vödörgyárba. Megnézték, majd azt kérdezték:- Mibe kerül egy ilyen vöd- röcske?- Tízszer olcsóbb, mint a maguk vasvödrei.- Mit mond? - hördültek fel a gyáriak. - Akkor szó sem lehet róla!- Miért? - csodálkoztunk értetlenül.- Mert olcsó.- De hiszen ez az előnye. Meg az, hogy szép. Nézzék meg, olyan szép, mint egy pohár.- Kinek szép, kinek nem szép.- Hát kinek nem szép?- Nekünk.- Aztán miért?- Mivel a terveinkben mi rubelekkel számolunk. Jelenlegi tervünk szerint egymillió rubel vödröt kell gyártanunk, a maguk átlátszó vödreivel meg csak százezer rubel bevételt érnénk el. Ezért nemigen dicsérnének meg bennünket.- De mekkora lenne a fémmegtakarítás!- És úsznának a prémiumaink. Nem, barátaim, gondoljanak csak ki valamilyen más szép vödröt. Feltételünk, hogy a prémiumot ne veszítsük el. Ne feledjék el, hogy prémium csak akkor van, ha a termelést az előirányzott rubelértékben teljesítjük. Mit tehettünk? Kedvetlenül visszacammogtunk a tervező- irodába. Töprengtünk, gondolkodtunk és kitaláltuk, hogy vödNagy László felvétele Azon a napon tapasztaltam valamit, ami lelket öntött belém. A pilóták szintén félnek. Igaz, hogy a félelem náluk, akárcsak a torreádoroknál, általában nem kézreszketésben, hanem babonasá- gokban nyilvánul meg. Ezt az igazságot az egyik, repülőgéptől rettegő spanyol barátom szintén felfedezte, amikor egy csúnya téli éjszakán a felszállás pillanatában behívták ti-óceán felett repültem. A gép parancsnokától egy ismerős pilótáról, volt iskolatársamról érdeklődtem. Természetesen akkor még nem tudtam, hogy repülőgépe megsemmisült a tenerifei repülőtéren, amikor vihar közben kényszerleszállást próbált végrehajtani. A parancsnok a kérdésemre nagyon választékosán válaszolt:-A pilóta visszavonult a légitársaGABRIEL GARCÍA MARQUEZ a pilótafülkébe. Az eset New Yorkban történt hóvihar közben. A felszállási engedély megkapásáig a kifutópálya elején álló repülőgép legénysége szokatlanul derűsen várakozott, de a felszálláskor mindannyian keresztet vetettek, mintha egy elkerülhetetlen irányítási műveletet hajtottak volna végre. Miután barátom meglátta a riadt pilótákat, elhatározta, hogy többé nem ijed meg a repülőgéptől. A babonaságnak még kifinomultabb példájával találkoztam, amikor az Atlanságtól három évvel ezelőtt a Kanáriszigeteken. A repülőgéptől való félel€!mnek semmi köze nincs a légikatasztrófákhoz. Picasso ezt nagyon frappánsan így fogalmazta meg: - Nem a haláltól félek, hanem a repülőgéptől. Sót mi több, sokan egy légikatasztrófa túlélése után megszabadulnak ettől a szorongató érzéstől. Én a repülőgéptől való feleimet, mint egy gyógyíthatatlan fertőzést Miamiból New Yorkba repülve az egyik első lökhajtásos repülőgépen szereztem. Az idő eszményi volt, a gép mozdulatlannak tűnt az égen. Oldalt az a magányos égitest ragyogott, amely oltalmazón kíséri a repülőgépeket. Az ablakocskán át olyan meghatottan követtem, ahogy Saint-Éxupéry nézte repülőgépből a puszta tüzeket. Ekkor villant fel elmémben az a gondolat, hogy fizikailag lehetetlen a repülőgép fenntartása a levegőben. Azonnal megesküdtem, hogy soha többé nem repülök. Az esküt tíz éven át, addig a pillanatig betartottam, amikor az élet megtanított arra, hogy nem az fél igazán a repüléstől, aki ezt megtiltja magának, hanem az, aki félelme ellenére is repül. Ez tulajdonképpen a varázslat egyik fajtája. Az általam ismert félős híres emberek közül csak Oscar Niemeyer brazil építész nem repült soha. Honfitársában, Jorge Amadóban, az egyik legnagyobb légi gyávában az a gondolat ötlött fel, hogy Párizsból New Yorkba egy Con- corde-on repül, s onnan hajón utazik Rio de Janeiróba. Miguel Silca venezuelai író és Ruy Guerra brazil filmrendező egymástól függetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy a repülőgéptől való félelelem leküzdésének egyetlen módja a repülés. Carlos Fuen- tes 15 évig nem repült. Az egyik vonatból a másikba átszállva nyolc napi viszontagságos utazás után érkezett meg Mexikóból New Yorkba. Másfél évtizednyi szünet után azonban ismét repülni kezdett, sót bérelt egy egymotorost. hogy azzal tegye meg az utat Indianába, ahol előadást tartott az egyetemen. A repülőgéptől való félelem specialistái közül kimagaslik dón Luis Bunuel; 80 éves korában is rendíthetetlenül repült, bár úgy érezte, hogy meghal félelmében. Szerinte a rémület akkor keríti igazán hatalmába az embert, amikor a simán zajló repülés közben felbukkan a parancsnok zakó nélkül, ingben, lassan végighalad a repülőgépen, miközben mosolytól sugárzó arccal üdvözöl minden utast.- Édesanyám hosszú életében kétszer utazott repülőgépen. Soha nem érzett félelmet, de tökéletesen ismerte 12 gyermeke félelmét. Házioltárán mindig gyertyák égtek, hogy megoltalmazzák azt a gyermekét, aki éppen repülőgépen utazik. A hite törhetetlen. Egyszer útmérnök fia bajba került, amikor egy buldózer árokba esett. Miután anyám meghallotta, hogy a kiemeléséért százezer pesót kérnek, azt mondta a fiának, hogy egy vasat se fizessen, mert ha ő meggyújtja a gyertyákat a buldózer azonnal kijön az árokból. A testvérem nem értett egyet anyám tanácsával:- Csak neked támadhatott az az ötleted, hogy a gyertya képes kihúzni a buldózert az árokból. Anyám azonban magabiztosan állította:- Miért ne húzná ki, hiszen a repülőgépet is fenntartja a levegőben! BOCZOR JÓZSEF fordítása reink fogantyújának színaranyból lesz a foglalatuk. így az áruk tizenhétszerese lesz a régi vasvödrökének. így is lett: Átlászó vödreink fogantyúját színarany foglalatba erősítettük bele. Vissza a gyárba.- Hát ez tetszik-e?- Mi ez? A fogantyú foglalata nem közönséges, aranyból van. Ez a vödröcske tizenhétszer annyiba kerül, mint a maguk régi vasvödre.-Ez igen! Ez a nap ünnep a számunkra! Hiszen akkor a prémiumaink összege is tizenhétszeresére emelkedik! El is kezdték az átlátszó, aranyfoganytyújú vödrök gyártását. Egy idő elteltével elhatároztuk, hogy ellátogatunk a gyárba, ellenőrizni, rendben van-e minden a találmány körül. Engem küldtek ki hivatalosan. Megyék a főmérnökhöz.- Nos - kérem -, fogynak az új vödrök? Minden rendben?- De még mennyire. Nem fogyunk ki az örömből. Kapjuk a mindenféle prémiumot.- A rubelterv teljesítéséért- az elsőt. A vasmegtakarításért- a másodikat. Az aranymegtakarításért - a harmadikat. A racionalizációért - a negyediket.- Az aranyat hogyan takarítják meg?- Igen egyszerűen - az egyik foglatot aranyból, a másikat vasból készítjük. Ez a racionalizáció! S jókedvében a főmérnök szélesen elmosolyodott. Egyszeriben mintha kisütött volna a nap: az összes foga - aranyból volt. Bizonyára az aranymegtakarítás rovására... SÁGI TÓTH TIBOR fordítása TÖRÖK ELEMÉR Aratók Az áldott mezőre gondolok olykor arattuk a végtelen búzatengert mire besötétedett kersztbe raktuk a súlyos kévéket reggel nem emlékeztünk álmainkra fáradtan ébredve kiléptünk újra a hajnal kapuján s mentünk váltunkon kaszával az ébredő mező felé Opálos nyári mezőn Milyen jó hogy újra itt vagy baktatsz mint régen egyedül a bodrogközi nyári mezőn a nyújtózkodó puszta síkon most szigorú csönd van halkan dohogva jönnek feléd a mindig korán kelő paraszt ősök talán nem is hallják hogy felettük hajnalt kongat az ég
