Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-12 / 32. szám

I A Sarló 1933 második felében bekövet­kezett feloszlásával és derékhadának a párt munkájába való bekapcsolódásával a sarlósok egy csoportja és - természetesen - a nem-sarlósok széles körei nem értettek egyet. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy nagy részük képtelen volt megérteni, hogy a Sarló fejlődésének e végső szakaszában nem haladhatott párhuzamosan a párttal: út- juknak ebben az időszakában óhatatlanul találkozniuk kellett. Való igaz, hogy - mint Balogh Edgár: Hét próba című emlékiratában megállapította - ,,munkásmozgalmat nem le­hetett) a Sarlóból csinálni", mert a Sarló nem helyettesíthette a pártot, még kevésbé szól­hatott bele a párt irányításába. Tehát azono­sulnia kellett vele, bele kellett olvadnia, és ez csak úgy történhetett meg, hogy tagjai aláve­tették magukat a párt fegyelmének. A munkásmozgalomhoz való eljutást tehát a Sarló fejlődése szempontjából következetes és egyedül lehetséges folyamatnak, fordulat­nak kell tekinteni. A Sarló útját elemezve, Turczel Lajos ezt a fordulatot törvényszerű­nek tartja. „Ha a sarlósok aszkétikusan tiszta erkölcsi idealizmusát és fanatikus igazságke­resését vesszük alapul - írja Két kor mezs­gyéjén című tanulmánykötetében -, akkor a munkásmozgalomhoz való eljutást és az abba való bekapcsolódást természetesnek, szinte törvényszerűnek kell tartanunk (...) A hiba abban van, hogy a fejlődésnek ezt a hirtelen felszökkenő ívét és kulminációját csak a Sarló szűk vezetögárdája és két- három tucatnyi emberből álló magva, törzse tudta befutni (...) Most, a döntő lépéskor mutatkozott meg hátrányosan a Sarló intenzí­vebb megszervezettségének hiánya. “ Ám, hogy mennyire magától értetődő lépé­se volt ez a Sarlónak, talán a legpregnánsab- ban Balogh Edgárnak abból a vallomásszerú leveléből tűnik Ri, amelyet ez ügyben 1933 végén Fábry Zoltánhoz intézett: „Ami a Sarlót illeti, nem létezik - írja. - A Sarló szellemi élcsapat volt, sohasem »egyesület« és soha­sem »tömegmozga!om«. Mint élcsapat felve­tette egy különös, ellentéteken átmenő fejlő­dés során a regionális problémaskálát, és eljutva a marxizmushoz, a munkásmozga­lomba teljes belső szükségből likvidálta ma­gát (...) Nos, akik évek harcán át »sarlósok« voltunk, magunk döntöttünk, s teljes eltökélt­séggel beolvadtunk abba a világmozgalomba, saját formáinkkal, amelyhez te is tartozol, s a Romain Rollandok, Dimitrovok vagy Kari­kás Frigyesek. Én nem vagyok »sarlós«, és nem hívok össze olyanokat, akik »sarlósok« szeretnének lenni. Ezzel tartozom annak a dialektikus-természetes, őszinte fejlődés­nek, amelyen sok társammal együtt éppen a »sarló jegyében« keresztülmentem. S ezzel tartozom azoknak az elvtársaimnak, akik nem voltak sohasem »sarlósok«, akikhez engem a Sarló juttatott el. “ A Sarló valóban nem úgy indult, mint egyesület. Jóllehet már harmadik éve műkö­dött, ennek ellenére mégsem volt jóváhagyott alapszabálya, nem volt közgyűlés által vá­lasztott vezetősége. Hatósági felhívásra csak 1930. október 17-én tartotta meg hivatalosan alakuló gyűlését, terjesztette be alapszabá­lyát és választotta meg vezetőségét Bratisla- vában a Lőrinckapu utca 24. szám alatt levő helyiségében. Tagsági könyve azonban ez­után sem volt egyetlen sarlósnak sem, tagdí­jat sem fizetett senki. Mégis összetartotta őket valami kohéziós erő, ami nem volt más, mint az elhivatottság elementárisán feltörő érzése a társadalmi és nemzetiségi kérdések megoldására, az a messianisztikus nekibuz­dulás, hogy nekik kell megteremteniük az új, igaz élet feltételeit. S hogy tömegmozgalom sem volt a Sarló, az abból is kitűnik, hogy a sarlósok száma - fél évtizedes fennállása idején - még a másfélszázat sem érte el. így hát az „élcsapat" elnevezés ebből a szem­pontból is joggal megillette, noha Balogh Edgár e megállapítását elsősorban a Sarló betöltött szerepére vonatkoztatta, arra a ha­tásra, amely a sarlósok munkája folytán a di­ák- és értelmiségi fiatalok széles tömegeire kisugárzott. Valóban rendhagyó szervezet volt a Sarló. Létrejötte, kibontakozása és megszűnése is eltér a megszokott mintáktól. Megszűnése ugyanis nem egyik napról a másikra történt, sőt - bízvást elmondhatjuk - a mozgalom voltaképpen teljesen nem is szűnt meg. A Sarló által megkezdett munka - a mozga­lom látható kereteinek szétesése után is - kü­lönböző formában s különböző hatásfokkal továbbfolytatódott. r _ Í gy látta ezt maga Balogh Edgár is, aki idézett emlékiratában erre a következte­tésre jutott: „Tény, hogy rövidesen a Sarló megszűnte után, de annak elemeiből hama­rosan újjászületett megint, egyetemi városok­ban és vidéken újra pezsgett a kisebbségi magyar értelmiség haladó élete, néppel és népért küzdő fiatalok bátor szembeszállása az egyre fenyegetőbb fasiszta rémmel". A sarlósok legjobbjai - mint erjesztő kovász - valóban ott voltak a csehszlovákiai magyar­* Elhangzott a Sarló-mozga­lomról rendezett tudományos szemináriumon Rozsnyón (Roz- fiava). ság nemegy fontos posztján és szervezőleg- irányítólag nyúltak bele a magyar nemzeti kisebbség ügyeibe. Jutott belőlük mindenho­vá. Ott voltak az egyetemi városokban, be­épültek az egyetemi és főiskolás diákság vidéki alakulataiba, különböző művelődési és egyéb egyesületekbe és szervezetekbe, és- nagyszerű felkészültségük, tájékozottsá­guk, rátermettségük folytán - csaknem min­denütt hangadókká váltak. A Sarló - mozgalmi kereteinek feladása után is - volt tagjai közreműködésével rendkí­vül élénk tevékenységet fejtett ki a Kommu­nista Ifjúsági Szövetséggel egyetértésben lét­rehozott és irányított Vörös Barátság munkás testedző és művelődési szervezetben, amely a harmincas évek első felében kitűnő keretül szolgált a proletárifjúság és a sarlós fiatalok, valamint a munkássághoz hú értelmiségiek- írók, művészek - közös munkája számára. A javarészt falusi származású és csak lassan városiasodó ifjúmunkások - inasok, kifu­tófiúk, gyári munkások, szolgálólányok - kö­zött otthonosan mozogtak a szintén javarészt falusi környezetből kikerült sarlós fiatalok. Politikai és ismeretterjesztő előadásokat tar­tottak, ideológiai szemináriumokat vezettek, agitatív hatású énekkart, szavalókórust és munkásszínpadot hoztak létre a sarlós Balázs András vezetésével. Egy másik sarlós, Tere- bessy János pedig a különböző szakosztá­lyokban tömörült sportolókat irányította. A Vörös Barátság keretében a fiatal ma­gyar szakértelmiségiek, alkotó művé­szek, írók és proletárifjak összefogása ered­ményeként rendkívül hatékony tömegmozgal­mi munka folyt, amely egyre nagyobb töme­geket vonzott. E baloldali szervezeteknek valóban fontos szerepe volt az osztályharcos kultúra és művészet terjesztésében. Hatvan­tagú szavalókórusának legsikeresebb teljesít­ménye Kassák Lajos: Mesteremberek és József Attila: Szocialisták című versének elő­adása volt. A színjátszó csoport Rogyionov: Csokoládé című regényének Héber Zoltán által dramatizált változatával aratott sikert. Mindezt azonban nem nézték jó szemmel az uralmon levő burzsoázia egyre nyíltabban fasizálódó körei. Egy nappal a cseh fasiszta Národní jednota (Nemzeti Egység) alakuló gyűlése előtt, 1935. március 23-án rendőrök rohanták meg a Vörös Barátság helyiségét. Az énekkart szétkergették, Szabó Istvánt, a csoport vezetőjét letartóztatták, a könyvtá­rat és a sportfelszereléseket elkobozták. A Sarló után tehát a Vörös Barátság is megszűnt, azzal a különbséggel, hogy nem önként, hanem rendőri beavatkozás követ­keztében, kényszerből. N agyon is időszerűen csengett Balogh Edgár - nem sokkal a Vörös Barátság feloszlatása előtt - az Útban közzétett írásá­nak címsora: A harcban nincs megállás. Ba­logh e cikkében - amely voltaképpen válasz volt mindazoknak, akik a Sarló megszűntét tévesen értékelve, hibául rótták fel, hogy a mozgalom csatlakozott a kommunista párt­hoz, ahol szerintük ideológiai és szervezeti bürokratizmussal találkozott, s ez lehetetlen­né tette az egészséges együttműködést-fél­reérthetetlenül kifejtette, hogy a Sarló e dön­tésének jelentőségét éppen az adja meg, hogy a dolgozók osztályharcába állva, haté­konyan küzdhet a magyar tömegek társadal­mi és nemzeti felszabadulásáért. „Konkrétan a csehszlovák állam viszonylataiban - hang­súlyozta - a kommunizmus tanította meg a Sarlót, hogy a kisebbségi magyarság nem­zeti követeléseiben reálisan csakis a maga proletariátusának az uralkodó nemzet elnyo­mott proletariátusával, a cseh munkássággal való forradalmi egységre támaszkodhatik." A továbbiakban önkritikusan megállapította, hogy fejlődése folyamán „a Sarló nemzeti harcának helyzet parancsolta magasabb sza­kaszát (vagyis hogy társadalmi tömegmoz­galommá váljék és a tömegakciók offenzívá- ját nyitotta volna meg - S. L. -), nem tudta megtalálni", és programként mondta ki: „A Sarló következetes nemzeti hagyományára támaszkodva, fel kell karolnunk minden be­csületes nemzeti törekvést... és gondoskod­nunk kell arról, hogy a kommunista nemzeti­ségi politika szervezetileg is eljusson mind­azokhoz... a rétegekhez és mindazokba a kulturális mozgalmakba, melyek szociális érdeklődésének homlokterében a nemzeti harc áll. Cselekvő irányítással kell mindeme rétegek és szellemi irányzatok nemzeti harcát népivé változtatni, s a munkásság forradalmi mozgalmaival szövetséges viszonyba hozni. A cselekvő irányítást lehetővé tevő szervezeti program hordozására... új Sarlót kell tobo­rozni, új gárdát, mely társadalmi helyzetében eredményesen és szélesvonalúan kiáltja meg a harcot a fasizmussal és imperialista hábo­rús előkészületekkel szemben." Balogh Edgárnak ezután az önkritikát sem nélkülöző kritikus programadó írása után hosszú ideig folyó - hol elvi megalapozottsá­gú, tárgyilagos hangú, hol félrevezető, sze­mélyes élű - vita indult a sajtóban, amelyben a mozgalomhoz hú és a mozgalomtól elpártolt sarlósok, sőt kívülállók is részt vettek. Nincs mód a több tucatnyi vitacikk ismertetésére. Csupán egy-két jellemző cikkcímre lehet utal­ni, amelyek többé-kevésbé kifejezik a lénye­get. Jócsik Lajos: Miért bomlott fel a Sarló?, Györy Dezső: Harc vagy együttműködés?, Fülöp Éva: Harc vagy kritika?, Bólya Lajos: Hová tűnt a Sarló ifjúsága?, Ferencz László: A Sarló tovább él, Szepesy László: A Sarló nem halt meg. L ehet, hogy a vita következtében, de talán inkább függetlenül tőle, rende­ződtek a diákság, fiatal értelmiség és mun- kásifjak sorai, s új kezdeményezések szület­tek. Elsőként - röviddel a népfrontpolitika meghirdetése után - 1936. október 4-én Bra- tislava székhellyel megalakult a Magyar Fia­talok Szövetsége, amelynek életrehívója ma­ga a kommunista párt volt, és vezetői között olyan, a mozgalomból ismert személyek vol­tak, mint Ferencz László, Lőrincz Gyula és mások. Hamarosan kiépültek Szlovákia-szer- te a Magyar Fiatalok Szövetségének helyi szervezetei: Bratislavában a Műhely, (Duna- szerdahelyen (Dunajská Streda) a Testvéri­ség, Komáromban (Komárno) az Alkotás, Érsekújvárt (Nővé Zámky) a Világosság, Lé­ván (Levice) a Szikra, Losoncon (Lucenec) a Tűz, Rimaszombatban (Rimavská Sobota) az Új Munka, Füleken (Fil'akovo) az Ady Kör, Rozsnyón (Roziiava) a Haladás, Kassán (Ko- Sice) a Stúdió, Nagykaposon (Vel’ké Kapu- sany a Petőfi Kör stb. A szervezők és a szer­vezetek vezetői között mind sűrűbben tűntek fel az egykori sarlósok és neveltjeik. 1937 decemberében - tehát egy év szervező mun­kája után - a Magyar Fiatalok Szövetségének első országos konferenciája idején a szövet­ség hatáskörébe 32 egyesület tartozott, mint­egy 2500 taggal. Szinte a Sarló reinkarnálódása ment végbe Szlovákia és Kárpátalja-szerte, ha nem is olyan átfogó tudományos koncepcióval, mint amilyen a Sarlóé volt, de tömegeket mozgósító aktivitással és lendülettel. A prágai haladó fiatal magyar értelmiségi­ek és munkások sem maradtak tétlenek. Szükségét érezték egy, a haladó erőket egye- ■ sítö irodalmi és művészeti kör megteremtésé­nek. Lőrincz Gyula kezdeményezésére- 1935-ben - körlevél hívta fel a Sarló volt tagjait és a haladó értelmiség néhány, Prágá­ban élő képviselőjét - mintegy félszáz embert- független magyar kulturális szervezet meg­teremtésére, amelynek eredetileg Ady Kör lett volna a neve, de végül is a cseh környezetben ismertebb Petőfi nevet kapta. Az 1936 no­vemberében lezajlott alakuló gyűlésen olyan kiváló személyiségek vettek részt és köszön­tötték az új haladó egyesületet, mint Zdenék Nejedly és Anton Straka. Néhány nappal később - 1937 februárjá­ban - ugyancsak Prágában létrejött a balol­dali magyar egyetemi hallgatók Táncsics Mi­hály Köre, amely a Sarló örökébe lépve, szoros együttműködésben a Petőfi Körrel jelentős ideológiai és kulturális munkát fejtett ki, és ezzel nagymértékben erősítette az antifasiszta harcot. Mindkét egyesület a Ma­gyar Fiatalok Szövetségének irányításával végezte munkáját. A Táncsics Kör meghívott előadói között a Sarló csaknem valamennyi jelentős tagja felvonult, nevezetesen Dobossy László, Mor- vay Gyula, Vass László és mások. Az egye­sület egyik igen fontos rendezvényének ígér­kezett az a másfél hónapra tervezett nagy­szabású előadássorozat, illetve ankét, ame­lyet Gombaszögtől a Táncsics Körig címmel a Sarló megalakulásának 10. évfordulója al­kalmából szándékoztak megrendezni. Az an- kétnak, amelyre meghívták a Sarló volt veze­tőit és számos más haladó személyiséget, azt a feladatot szánták, hogy tisztázza a Sarló megalakulásának, kibontakozásának és fel­oszlásának okait és lezárja azt a vitát, amely a Sarló megszűnte után a szlovákiai sajtóban lezajlott Az ankét meghívója helyesen állapí­totta meg: „A Sarló volt a szlovenszkói ma­gyar értelmiség egyetlen jelentős demokrati­kus megmozdulása, amely az egész magyar nyelvterületre hatással volt Az általa felvetett problémák nem vesztették el aktualitásukat s ma is a szlovenszkói magyarság legégetőbb kérdései. Ezek képezik a meginduló ankét tárgyát, melynek előadói a Sarló gárdájának legjelentősebb tagjai. "És következtek az elő­adók és témájuk: Ferencz László: A Sarló és a kisebbségi magyarság: Jócsik Lajos: A Sar­ló és a valóságkutatás: Györy Dezső: Az újarcú magyarok: Vass László: A Sarló hatá­sa Magyarországon és Erdélyben: Peéry Re­zső: A Sarló irodalomszemlélete: Dobossy László: Találkozásunk a cseh demokráciá­val: Balogh Edgár: Egy mozgalom fejlődé­se. Az ankét utolsó rendezvényén (Folytatás a 12. oldalon) A szemináriumon részt vevő sarlósok (balról): Száraz József, dr. Nagyidai Ernő, Sándor László, Horváth Ferenc, Vass Ferenc és Boross Zoltán (Gyökeres György felvétele) Sándor László fflfflMI* KISUGÁRZÓ HATÁSA ssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssss.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents