Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-29 / 30. szám

ISZÚ 9 VII. 29. A - autó kabinjában szinte el­MZ viselhetetlen a hőség, foj­togat a betóduló por, de a pontonos egység feltartóztathatatlanul tart a célja felé. Az oszlop élén Ján Bureé és Vladimír Kovalenko főhad- ' nagyok pontonos százada halad. Azt a feladatot kapták, hogy a Du­nán pontonhidat építsenek. Tanúsí­taniuk kell, hogy ebben a kiképzési évben megtanulták mindazt, amit egy ilyen nagy folyami pontonhíd veréséhez tudniuk kell. A Dunához érve lassítanak. Piros és sárga zászlók kerülnek elő, a híradósok túlkiabálják a motorok zaját.- Pontonokat a vízre - hangzik a parancs. A legénység fürgén elhagyja a kocsik kabinját. A motorok nagy fordulatszámmal dolgozni kezde­Richard Vodióka: „Jöhetnek a részegységek" Róbert közlegény. - A híd rögzítése nehéz munka, de amint látja szorga­lomból, igyekezetből nálunk nincs hiány. Lám, már mindjárt készen is vagyunk... A helyszínhez közeleg a balparti két részegység is, amelyet néhány pillanat alatt összekapcsolnak. Most következik a nehezebbje, tengelyére fordítani, egyenesbe hozni s össze­kapcsolni a pontonhidat. Alexander Farkas, a részegység vezénylő tiszt­je nyugodt, bízik a beosztottjaiban, no meg nem először vesz részt a Dunán hídverésben. Két katona, Frantiéek Turek tizedes és Jaromír Slezák közlegény a partra érkező autó csörlőjének drótkötelét a híd végére rögzíti.- Szép látvány a hídverés, főleg amikor már csak percek vannak hát­Teherpróba ra ahhoz hogy elkészüljön - véleke­dik az autó kabinjában ülő Frantiéek Sova közlegény. - Egy kicsit meg­mozgatjuk az autóval, hogy a fiúk a két részt össze tudják illeszteni, kapcsolni. Előre, hátra megy kocsijával, megemeli a parti pontonrészt, aztán Farkas őrnagy kezében magasra emelkedik a sárga zászló. A kocsi gyorsan eltávozik. Míg a legénység a hídra való felhajtás föltételeit te­remti meg, a pontonhíd a motorcsó­nakok segítségével lassan kiegye­nesedik.- Pár héttel ezelőtt még bányász­ként dolgoztam Kladnóban. Gyakor­latra hívtak be, itt a tényleges kato­nák között kell bizonyítanom. A hi­dászoknál hídveréskor senki sem húzhatja ki magát a munka alól. Egymásra vagyunk utalva, a fegye­lem pedig mindennél fontosabb. Egy katona sem esett a vízbe, pedig néha ez is megtörténik - mondja Ján Pesman tartalékos közlegény. Következik a teherpróba. Nagy sebességgel három teherautó hajt a túloldalra. Utánuk a parancsnoki harcállásponton tartózkodó táborno­kok is elindulnak a híd felé. Kezet ráznak Farkas őrnaggyal, a szemük mosolyog, még a vállát is megvere­getik. A katonák feszesen állnak. Felen­ged bennük a feszültség, tudják, a dicséret, az elismerés nekik is szól. Van köztük, aki ősszel leszerel, de olyan is, aki csak a tavaszon öltötte magára a néphadsereg egyenruháját, mint például Rafek Svoboda, vagy Michal Pelich közle­gény, a század SZISZ-alapszerve- zete vezetőségének a tagja, aki ezt mondja:-A Duna parti tábori élet mind­annyiunknak tetszik, noha itt kemé­nyebb a kiképzés, mint a laktanyá­ban. Igyekszünk, mert a kiképzési év végére szeretnénk megszerezni a Példás Egység címet. Elhatároz­tuk, hogy a vezetőség tagjai járnak elöl jó példával. A fémmegmunkálói szakmának nem sok hasznát ve­szem, de amit itt tanulok, azt a mun­kahelyemen bizonyára kamatoztatni tudom majd. A híd parancsoka, Josef Miéík törzstiszt is elégedett. Amíg a híd el nem készült, le sem vette szemét a katonákról. Fején rádióhallgató volt, kezében pedig mikrofon. Kezé­ben ott ketyegett a stopperóra, mér­te az időt. A nyugati katonai körzet pontonos egységének a szovjet pontonos századdal együttműködve jól sikerült a hídverés. Holnap, hol­napután újra megismétlik a gyakor­latot, a magyar néphadsereg egyik alegységével.- Nem először járunk a folyónál. Itt voltak alegységeink az 1965-ös árvíz idején is. A közeli falvak lako­saival azóta jó barátságot tartunk fenn. A mostani nyári gyakorlatsoro­zat jó alkalom lesz arra is, hogy a szovjet és a magyar alegységek­kel tovább mélyítsük baráti kapcso­latunkat - önti szavakba gondolatait a híd parancsnoka. A forgalomirányítók, mivel más dolguk már nem akad, egy fa árnyé­kába húzódnak. Az elsősegélyhe­lyen az egészségügyi katonáknak, orvosoknak nem volt munkájuk. A terepszínű katonai egyenruha is megszáradt már a hidászokon, mire hozzáfognak a pontonhíd szétszere­léséhez. Minden megismétlődik, csak éppen fordítva. Aztán a csörlők segítségével ismét kocsikra kerül­nek a pontonok. Ellenőrzik rögzíté­süket, majd előkerül a tábori kulacs, s a katonák testvériesen megosztják egymással a maradék ivóvizüket.-A hidászok mai teljesítményé­vel mindnyájan elégedettek lehetünk - összegez Pavel Pasek vezérőr­nagy. - A katonák nagy része elő­ször épített ilyen hosszú, nagy te­herbírású hidat. A tiszti állomány is fiatal, de ma a legénységgel együtt bebizonyították, hogy értik a dol­gukat. A dicséret mindenkit megillet, aki e meleg nyári napon kemény mun­kával pontonhidat épített a Dunán. NÉMETH JÁNOS (A szerző felvételei) Csónakok vontatják a híd egyes elemeit nek, a jármüvek gyorsan és biztosan a folyó felé hátrálnak. S amikor a hátsó kerekeket ellepi a víz, terhü­ket, a pontonokat, a jó öreg Duna felkorbácsolt hullámainak hátára bo­rítják. A katonák rögzítik, majd összekapcsolják az imbolygó pon­tonegységeket. A parti pontonrészt, hátán egy autóval, motorcsónak vi­szi á túlsó partra, ahol rögzítik azt. Richard Vodióka közlegény az éter hullámain keresztül jelenti: jöhetnek a további részegységek. Motorcsónakok bukkannak elő. Az egyikben a kormány mögött Ví- tézslav Humpl szakaszvezetó ül. Rövid utasításokat ad beosztottjá­nak. Néhány perc alatt a pontonhíd részeihéz erősítik a csónakot. így járnak el a többiek is. Zászlóval, az éter hullámain keresztül adják a jelt, aztán az első hídrésszel a túlsó part felé veszik az útjukat. A többiek követik őket. Nincs kapkodás, min­denki érti a dolgát. A legénység másodpercek alatt összekapcsolja a részeket.- A pontonhíd építését kisebb fo­lyón már többször is gyakoroltuk, de ilyen nagy folyóval először van dol­gunk - jegyzi meg Jirí Stinaó főhad­nagy. Miközben a folyó túlsó oldalán szorgalmasan dolgozunk, a bal par­ton porfelhő jelzi, hogy megérkezett a leendő híd másik fele. Amíg a de­rékig vizes katonák szorgosan dol­goznak, Aleé Hepnár mérnök had­nagy csoportja a bal parton is elő­készíti a rögzítéshez szükséges eszközöket. A fiúk olyan ügyesen bánnak a tízkilós kalapáccsal, mint­ha a polgári életben kovácsműhely- ben dolgoztak volna.- A bevonulás előtt az államvasu­taknál dolgoztam - mondja Boho A fiúk ügyesen bánnak a kalapáccsal Nyomozás minőségjelző bélyegző ügyében Nemesfémek. E fogalom alatt az aranyat, az ezüstöt, valamint az úgynevezett platinacsoport féméit, nevezetesen a ruténiumot, a rádiumot, a palládiumot, az irídiumot és magát a platinát értjük. Szinte minden jellemzőjük érzékszerveinkkel és egyszerű mérőeszközökkel megállapítható. Kivéve a finomságukat. Azt, hogy önmaguknak, de főleg a belőlük készülő tárgyaknak, áruknak, egyebek között az ékszernek milyen a nemesfémtartalmuk. Ezért évszázadok óta állami és állampolgári érdekként ellenőrzik, minősítik majd hitelesítik ezt a tulajdonságukat. Bratislavában például már a monarchia idején működött ilyen rendeltetésű fémjelzö hivatal. Mai utóda a Szlovák Állami Nemesfémvizsgáló Intézet, a szövetségi Kohó-, Gép- és Elektrotechnikai Minisztérium szervezete. Tulajdonképpen mi is a feladatuk? - elöljáróban erre a kérdésre kértünk választ igazgatójától, Milán Sterba mér­nöktől, aki avatottan beszélhet a témáról, hiszen - több beosztásban - immár csaknem három és fél évtizede dolgozik itt. Magyarázata nem is késett:- Főleg és elsősorban szakmai felügyeletet gyakorolunk a nemesfémgazdálkodás fölött. Hét, csupán erre szakosodott munkatársunk tüzetesen kidolgozott munkaterv alapján évente mintegy száz olyan szervezetet keres fel, amely kötődik a nemesfémekhez, vagyis azokat termelési, műszaki, kutatási-fejlesztési, egészségügyi és bolti értékesítési célokra használja fel, illetve töredékként felvásárolja. Felügyelnek a velük való gazdálkodásra, a belőlük készülő árucikkek műszaki színvonalára, általában a nemesfémek tárolása, gazdaságos feldolgozása, a veszteségek elkerülése stb. vonatkozó előírásainak megtartására. Ennek köszönhetően tavaly például 23,4 millió korona értékű nemesfémkészlet került a forgalomba.- Persze ez nem minden...- Valóban. Munkánk további fontos területe, amelyet itt és két kihelyezett részlegünkön - Trenöínben és Kassán (Koáice) - tizennégy szakemberünk lát el, a fogyasztók közvetlen védelme. Főleg a nemesfémből készült gyártmányok, vagyis az ékszerek, a fogarany és érmek finomságát vizsgálják és fémjelzik. Enélkül idehaza és külföldön nem forgalmazhatóak, illetve nem importálhatóak: Mi több, ha a fémtartalom nem éri el a meghatározott alsó szintet, szétzúzzuk és így származtat­juk vissza az adott szervezetnek. Ha viszont igen, akkor ráütjük a finomságát, minőségét jelző előírt kis ábrát. Ez nem vonatkozik a két grammnál kisebb nemesfém-árura.- A finomságot karátokkal jelölik?- Nálunk a gyakorlatban négyféle jelzést alkalmazunk. Az aranynál például a 375-ös szám a kilenc-, az 585-ös a tizen­négy-, a 750-es a tizennyolc-, az 1000-es pedig a huszon- négykarátos tartalmat jelzi. Ezek a számok ezrelékben fejezik ki az ötvözetek színaranytartalmát.- Ez esetben új gyártmányokról, árucikkekről van szó. Idejövetelemkor azonban láttam, hogy viszonylag sokan, úgymond privát emberként is felkeresik magukat. Milyen céllal?- Olyan emberek ezek, akik tárgyat, többnyire ékszert, esetleg fog- vagy törtaranyat stb. szeretnének értékesíteni és tudni akarják, vajon valóban nemesfémről van-e szó és milyen a finomsága. Ezért fordulnak hozzánk. Mégpedig 1980 óta, amikor is jelentősen emelkedett a felvásárlási és a készgyárt- mányár is, mind többen. Az érdeklődés becslésünk szerint meghatszorozódott. Annál is inkább, mivel az ilyen általunk végzett hitelesítő műveletnek húsz-huszonöt éve változatlan árszabása viszonylag nagyon alacsony, néhány tíz korona nagyságrendű. Tény, hogy kis létszámunk mellett - ezzel a munkával különben három dolgozónk foglalkozik - ez számunkra igen nagy megterhelés. így azután, mert mi szinte kivétel nélkül várásra teszünk eleget ennek a „megrendelés­nek", az erre a célra beütemezett heti három munkanapon ajtónk előtt sorok is kialakulnak és néha órákat, kell várakozni. Ugyanakkor a félreértések elkerülése végett meg kell jegyez­nem, hogy ez a tevékenységünk csupán hozzávetőleg az 5-10 százaléka a szervezetek számára végzett munkánknak. Az igazgató végigkalauzol a kis intézet néhány laboratóriu­mán, hogy legalább nagy vonalakban képet nyerhessenek magáról a nemesfémvizsgálat gyakorlati módjáról. Az egyik laborban egy fiatal technikus, Marian Takáó éppen a fogarany mintájának finomságát ellenőrizte az úgynevezett próbakö- vön. Ez tenyérnyi nagyságú, lapos fekete palás kő. Vegysze­reket alkalmazva figyelemmel kíséri egyebek között a színvál­tozásokat, a vegyi reakció gyorsaságát, a gázképződést és így állapítja meg ö és társai a karátértéket. A salétromsav alkalmazása például a legelterjedtebb és igen régi módszer, amely nemcsak gyors, hanem pontos is. Egy másik kis helyiségben az asztalon kosárkákban felhal­mozva csillognak marékszámra az új arany karperecek, nyakláncok, fülbevalók, gyűrűk. Természetesen itt és a többi helyiségben is elmaradhatatlan a páncélszekrény, az ablako­kon a vastag, erős rács és a riasztóberendezés. A szőke hajú Erika Kulifajová magyarázza: - A próbakövén már megállapí­tottam ezeknek a fülbevalóknak, a bratislavai Zlatokov gyárt­mányainak finomságát, s most ezzel a kis préssel, amely lábnyomásra engedelmeskedik, belenyomom a minőségjelző bélyegzőt... Megtudom egyébként azt is, hogy nálunk az ékszerek zöme 14-karátos aranyból készül, és csak kis része 9-karátosból, mert ez utóbbi iránt nálunk nincs nagy érdek­lődés. Bekukkantok a kis öntödébe is. Pillanatnyilag itt nem dolgoznak, de azért Ján 2idek öntő szívesen elmondja, hogy a kezembe nyomott, viszonylag ki6 méretű színaranytégla súlya négy és fél kiló és öntése nagyjából jó három órát vesz igénybe.- Jó kollektívával dolgozhatom, tagjai elnyerték a szocialis­ta munkabrigádok ezüst jelvényét, magas szintű a szaktudá­suk és a szocialista tulajdon iránti viszonyuk is kifogásolhatat- lan. Gondolhatja, hogy egy ilyen jellegű munkahelyen ez kiváltképp fontos... - e szavakkal búcsúztat az intézet igazga­,0ia GÁLY IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents