Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-05 / 5. szám
1944-1948 közötti években a forradalom a cseh országrészekben és Szlovákiában egységes, egymással összefonódó és kölcsönhatásban lévő folyamatot alkotott. Azonos jellege volt, lényegében azonos feladatokat oldott meg és azonos célt követett. Egységes volt a CSKP és az SZLKP stratégiai és taktikai irányvonala is, noha az SZLKP ebben az időben szervezetileg önálló politikai párt volt. A forradalmi folyamat egysége, a mozgatóerö, a forma és a cél tekintetében nem jelentett azonosságot a konkrét helyzetekben, eseményekben és a forradalmi folyamat dinamikája tekintetében. A köztársaság két részében a forradalom lefolyását nemcsak közös belső és. külső tényezők határozták meg, hanem a két országrész objektív és szubjektív sajátosságai is. A cseh országrészekkel összehasonlítva Szlovákiának más gazdasági, szociális és osztályszerkezete volt. A gazdasági fejlettség alacsonyabb foka következtében Szlovákiában a munkásosztály kisebb létszámú volt és koncentrációja is kisebb volt az ipari és városi központokban. A parasztlakosság aránya nagyobb volt mint a cseh országrészekben, emellett a szlovák falvakban túlsúlyban voltak a kísparasztok és a félproletár rétegek. Ez azt jelenti, hogy a munkásparaszt szövetség kérdése itt rendkívül sürgetően lépett előtérbe, és valóban a forradalom kulcskérdése volt A Szlovákiában keletkezett nagy háborús károk még jobban kidomborították a két országrész gazdasági különbségét, s ez megmutatkozott a dolgozók anyagi helyzetében is. Tekintettel a megelőző történelmi fejlődés néhány különbségére, Szlovákia politikai fejlődésének megvoltak a maguk sajátos vonásai, főleg a politikai pártok struktúrájában. Míg a cseh országrészekben négy politikai párt létezett - a CSKP, a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt, a Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt és a Csehszlovák Néppárt Szlovákiában a nemzeti demokratikus forradalom kezdetén csak kettő tevékenykedett - Szlovákia Kommunista Pártja és a Demokrata Párt. 1946-ban ugyan kettő még keletkezett, a Munkapárt és a Szabadságpárt, ezek azonban nem tettek szeri nagyobb politikai befolyásra. Az egykori csehszlovákista pártok, amelyek Szlovákiában tevékenykedtek, annyira kompromittálódtak, hogy a felújításukra tett kísérletek rendre kudarcot vallottak. A Szlovák Szociáldemokrata Párt a szlovák nemzeti felkelés alatt egyesült az SZLKP-vel, Hlinka Szlovák Néppártja be volt tiltva. Fennmaradt viszont a ludáksághoz szorosan kötődő politikai katolicizmus. Épp rajta keresztül avatkozott be Szlovákia politikai életébe a múlt áldatlan öröksége, amelyre a forradalmi erőknek nagy gondot kellett fordítani. Az említett és a további tényezők rányomták bélyegüket a szlovákiai forradalmi folyamatra, a nemzeti és demokratikus forradalom minden szakaszában és a szocialista forradalomba való átmenetére is. 1947 második felében a burzsoáziával vívott osztályharc új korszaka kezdődött. A szlovákiai események a politikai élet előterébe kerültek és magukra vonták a hazai és a külföldi közvétemény figyelmét. A forradalom vívmányainak védelme A nemzeti és demokratikus forradalom kezdetén, amelyet a szlovák nemzeti felkelés nyitott meg, a szlovákiai forradalmi erők voltak a hangadók, és az általuk végrehajtott intézkedések befolyásolták a forradalmi mozgást az egész országban. Később, úgy 1945 nyarától, Szlovákia elvesztette a forradalmi folyamatban szerzett előnyét, a forradalmi folyamat ütemét ezután a cseh országrészek diktálták. Az 1946 májusában tartott választások tovább bonyolították a helyzetet Szlovákiában. A Demokrata Párt agráriánus szárnya 1946. március 30-án egyezséget kötött a politikai katolicizmussal, s ezzel betetőzödött a ludákság legalizálásának folyamata. A Demokrata Párt elárulta a szlovák nemzeti felkelés eszméit és védőszárnyai alá vette csaknem az egész szlovák burzsoáziát. A köztársaság legreakciósabb pártjává lett. Az egyezmény, amelyet nyilvánosságra hozatalának időpontja alapján „áprilisi egyezmény“ néven emlegetnek, biztosította a Demokrata Pártnak a választási győzelmet és vele együtt hatalmi helyzetének megerősödését, lehetővé téve számára a népi demokratikus rendszer ellen folytatott küzdelem fokozását. Szlovákiában elkerülhetetlenné vált a forradalom vívmányainak védelme és a forradalom további kibontakozása eszközeinek keresése. Mindjárt a választások után a CSKP KB és az SZLKP KB szintjén megvizsgálták a megoldás különböző alternatíváit. Végül a Demokrata Párt kormányba lépését bizonyos föltételekhez kötötték. Hogy a szlovák nemzeti szervekkel való visszaélést korlátozzák, újra módosították a központi szervekhez fűződő viszonyukat. Az SZNT és a Megbízottak Testületének hatáskörét korlátozták. Bevezették az SZNT törvényhozó tevékenységének előzetes kormányellenőrzését. A végrehajtó hatalom módosításával következetesen érvényesült a kettős alárendeltség elve (a Megbízottak Testületének alárendelése nemcsak az SZNT-nek, hanem a kormánynak is). 1946. július 31-én és augusztus elsején az SZLKP KB foglalkozott a szlovákiai politikai helyzettel. Az ország egészére jellemző politikai erőviszonyokból kiindulva jelölte ki a legközelebbi feladatokat. Hangsúlyozta, hogy a politikai irányvonal nem változik, és a Nemzeti Front politikája továbbra is érvényben marad. Olyan utat követett, amely lehetővé tette a CSKP-nek a cseh országrészekben szerzett 40 százalékos szavazataránya által teremtett hatalmi pozíciónak, valamint a cseh és a szlovák burzsoázia ellentéteinek kihasználását. Az osztályharc éleződése Szlovákiában a politikai válság, amely a szlovák burzsoázia politikai egyesítésével és a Demokrata Pártnak az 1946 májusában tartott választási győzelmével kezdődött, 1947 derekán egyre mélyült. Fokozódott a társadalmi és a politikai feszültség, kiéleződtek az ellentétek a Szlovák Nemzeti Frontban. A Demokrata Párt kihasználta többségét a szlovák nemzeti szervekben az országépítö kormányprogram szabotálásá- ra. Az SZNT-nek, a Megbízottak Testületének és a nemzeti bizottságoknak a tevékenysége jórészt megbénult. A szlovákiai politikai válság elmélyülésére és az osztályharc kiéleződésére több tényező hatott, beleértve a nemzetközi helyzet változását is. Az antifasiszta koalíció végleges szétesése 1947 közepén, az Egyesült Államok vezető köreinek antikom- munista beállítottsága és a demokratikus forradalmi erőkkel szemben tanúsított föllépése fokozta a reakciós erők aktivitását. A cseh és a szlovák burzsoázia különböző csatornákon keresztül fenntartotta a kapcsolatot a nyugati kapitalista országok vezető köreivel, és eszköze volt a világimperializmusnak. A külföldi antikommunista központok nagy jelentőséget tulajdonítottak Szlovákiának, Csehszlovákia haladó fejlődésének visszafordítására szőtt terveikben. Az 1947-es év rossz termése rendkívül bonyolulttá tette Csehszlovákia gazdasági helyzetét, s a nép élelmezését veszélyeztette. Ez a helyzet a burzsoázia malmára hajtotta a vizet, mivel az politikai okokból nem volt érdekelve a gazdasági viszonyok konszolidálódásában. Tudatosította ugyanis, hogy minden gazdasági siker a népi demokratikus rendszert és a kommunista pártot erősíti. Ezért szabotázscselekményekkel fokozta a gazdasági nehézségeket, hogy megrendítse a népi demokratikus rendszerbe vetett bizalmat és gyengítse a kommunisták befolyását. A Tison 1947 áprilisában végrehajtott ítélet után a szlovák burzsoázia táborában bizonyos differenciálódás ment végbe. A legszélsőségesebb ludákbarát elemek csalódottak voltak, hogy a Demokrata Párt többségi képviselete a szlovák nemzeti szervekben és a katolikusok 70 százalékos aránya a Demokrata Párt vezetőségében sem tette lehetővé követeléseik megvalósítását. Ezért egyre inkább a földalatti mozgalom felé fordulnak, amelyet a ludák emigráció irányított, élén Durcanskyval és Sidorral. A szlovák burzsoázia másik részének, a DP elnöke, J. Lettrich és J. Ursíny miniszterelnök-helyettes által képviselt szárnya, egyes további személyiségekkel együtt, a cseh burzsoázia politikai képviselőivel igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Prágában ez a törekvés nagy megértésre lelt, mert találkozott a nemzeti szocialista pártnak azzal a törekvésével, hogy egységes kommunistaellenes blokkot hozzon létre. Közeledés kezdődött tehát a cseh és a szlovák burzsoázia közt, és ellentéteik háttérbe szorultak. Politikai álláspontjuk meghatározója az osztályszolidaritás lett, az a közös érdek, hogy visszafordítsák a politikai fejlődést a köztársaságban. Ezzel leszűkült annak lehetősége, hogy az agresszív szlovák burzsoáziát, annak államellenes tevékenységét a cseh burzsoázia közreműködésével fékezzék meg. Fontos döntések A CSKP KB 1947. június 4-5-i ülésén Klement Gottwald Szlovákiát a köztársaság leggyengébb láncszemének nevezte, ahol a kapitalista elemeknek a legnagyobb befolyásuk van. A szlovákiai helyzettel 1947. június 11 -én foglalkozott a Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontja. Ezen a kommunisták bizonyítékokat terjesztettek elő a Demokrata Párt felforgató tevékenységéről, a ludák földalatti mozgalom növekvő aktivitásáról és a szlovákiai reakciós erőknek a ludák emigrációval fenntartott kapcsolatáról. A tárgyalás nagyon viharos volt, de a határozat meglehetősen általános, senkinek sem címzett, mivel a cseh burzsoá pártok, noha szóban elítélték a szlovák burzsoázia felforgató tevékenységét, nem voltak hajlandók radikális intézkedések megtételét jóváhagyni. A Nemzeti Front határozata minden politikai pártot a kormányprogram teljesítésére és az államot bomlasztó elemek minden törvényes eszközzel való elnyomására kötelezett. Tekintettel arra, hogy a nyugati burzsoá sajtó 1947 június elején arról adott hírt, hogy Csehszlovákiában kommunista puccs van eló- 'készülöben, és a CSKP A Demokrata Párt tevékenységét be akarja tiltani, a Nemzeti Front elutasította ezt a rágalomkampányt, és fölhívta a közvéleményt, ne hagyja magát megtéveszteni ilyen koholmányokkal. Egyidejűleg a politikai pártok képviselőiből bizottság alakult, amelynek az volt a feladata, hogy a Nemzeti Front által megtárgyalt anyagot megvizsgálja, és javaslatot tegyen a kormánynak a következetes tisztogatásra. Az államellenes összeesküvés felderítése jelentős mértékben kompromittálta a Demokrata Pártot a nyilvánosság előtt, és viharos elégedetlenséget váltott ki. 1947. szeptember 17-én nagy tüntetés volt Komáromban (Komárno), 18-án Zilinán, 22-én Bratislavában. Ezeken és a többi nyilvános összejövetelen a dolgozók, pártállásuktól függetlenül elítélték a reakció tevékenységét és változást követeltek. 1947. szeptember 21 -én összeült Bratislavában az ellenállók szervezeteinek szlovákiai konferenciája - ez volt az ellenállási szervezetek első háború utáni fellépése. Követelte a közélet alapos és következetes megtisztítását a ludák szélsőségesektől, a korrupciósok és az államellenes összeesküvés vétkeseinek megbüntetését. Egy nappal később a Szlovák Nemzeti Front, az ellenállási mozgalmak és a forradalmi szakszervezetimozga- lom képviselői megtartották első együttes ülésüket. Ezen megtárgyalták és elfogadták a szlovákiai ellenállók szövetsége országos konferenciájának határozatait és határozatot hoztak arról, hogy a Nemzeti Front fontos politikai és gazdasági döntéseket hozó ülésein részt vesznek az országos jelentőségű tömegszervezetek is. Ez a döntés a demokratikus erők nagy sikerét jelentette. « Az SZLKP KB 1947 május 12-13-i ülése a CSKP KB 1947 januári tanácskozásából kiindulva kitűzte a feladatot, hogy az SZLKP váljon a nemzet vezetőjévé. Ez a jelszó érvényben marad 1947 őszén is, azonban konkretizálták a burzsoáziával folytatott harc szempontjából, abban az értelemben, hogy napirendre került Szlovákiában a hatalmi politikai változások kérdése. Az SZLKP KB 1947 májusi ülésén arról volt szó, hogy elkerülhetetlen a tömegek mozgósítása a Demokrata Párt egyes megbízottjainak elmozdítására; de ebben az időben a Megbízottak Testületének lemonda- tása, a szlovákiai válság megoldásának olyan formája, mint amilyenre sor került 1947 őszén, még nem jött számításba. Feltételezték, hogy a DP és az államapparátus megtisztítása a ludák elemektől megvalósítható a Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontja talaján. 1947 őszén a helyzet annyira megváltozott, hogy az SZLKP Szlovákia politikai vezetésének megváltoztatását közvetlen feladatként jelölte meg. Az SZLKP KB Elnöksége 1947. október 11 -én néhány fontos döntést hozott, amelyek meghatározták a legközelebbi időre a párt tevékenységét. A helyzetelemzés alapján az elnökség arra a megállapításra jutott: megértek a feltételei annak, hogy Szlovákiában a forradalmi tömegmozgalom alapján hatalmi változtatást hajtsanak végre és a Nemzeti Frontot, az összes politikai párt, az antifasiszta, demokratikus és a szocialista erők széles körű társadalmi platformjává szervezzék át. Az SZLKP KB Elnökségének határozata azt is hangsúlyozta, hogy a kampány célja Szlovákia egész politikai szerkezetének, elsősorban a Megbízottak Testületé és a néphatalom más szervei összetételének megváltoztatása. Nem a hatalom kérdésének végleges megoldásáról volt szó Szlovákiában - ez lehetetlen lett volna elszigetelten az egész ország viszonyaitól - csupán a hatalmi helyzetnek a legagresszívebb burzsoázia rovására történő módosításáról. 1947. október 30-án az üzemi tanácsok és alkalmazottak tanácsainak kongresszusával megkezdték offenzívájukat a forradalmi erők. A közellátás helyzetéről és általában a szlovákiai helyzetről Frantiéek Zupka, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke számolt be. A vitában 32 küldött, illetve meghívott vendég szólalt fel. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta az üzemi bizottságok kongresszusának nyilatkozatát, valamint a munkásoknak és alkalmazottaknak a szlovák földművesekhez intézett kiáltványát. • A válság megoldásának kérdése A kongresszus rámutatott a mély politikai válságra és annak okaira, követelte, hogy vessenek véget a demokrata párti megbízottak által folytatott felelőtlen szociális és közellátási politikának, és számoljanak le a népi demokratikus rendszer bomlasztói- val. A szlovák szakszervezetek a változás útját a Megbízottak Testületének lemondásában és új végrehajtó szerv létrehozásában látták, mégpedig olyan emberekből, akik a szlovák nép legszélesebb tömegeinek bizalmát élvezik, és akik biztosítékai annak, hogy Szlovákiát a szlovák nemzeti felkelés és a Gottwald-kormány építő programja szellemében fogják kormányozni. A következő napon a Megbízottak Testületének 5 kommunista tagja (Gustáv Husák elnök, Laco Novomesky, J. Púll és J. Soltész és K. Bezek), az üzemi tanácsok kongresszusának határozataival összhangban, benyújtotta lemondását. Egyidejűleg benyújtotta lemondását M. Ferjencík tábornok párton kívüli belügyi megbízott is. Mivel már korábban, más okokból lemondott a Demokrata Párt két megbízottja (K. Filo és R. Frastacky), így a többség lemondása miatt a Megbízottak Testületé nem láthatta el feladatát. A nyár folyamán kibontakozó politikai válság betetőzödött. Háromhetes időtartama alatt a politikai-hatalmi küzdelem különböző formáinak alkalmazására került sor. A kommunisták arra törekedtek, hogy a válságot a szlovák nemzeti szervek talaján oldják meg. A Szlovák Nemzeti Front eredménytelen tanácskozása után a politikai válság kérdésének megoldása a Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontja és a kormány tanácskozásának programjára került. Itt a szlovák demokraták támogatására síkra szálltak a cseh burzsoázia politikai képviselői. A nemzeti szocialista párt központi végrehajtó bizottsága már 1947. október 31-én kijelentette, hogy elutasítja „a totális Nemzeti Front létrehozására irányuló kísérleteket“. November 4-én a Nemzeti Szocialista Párt, a Nép Párt, a Demokrata- és a Szabadságpárt képviselői kivonultak a Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontjának üléséről, csupán azért, mivel az ülésre meghívták a szlovák nemzeti szervezetek képviselőit. Ez a provokatív lépés nagy felháborodást váltott ki A Szakszervezetek Központi Tanácsának Elnöksége 1947. november 5-i ülésén elítélte a reakciós erők eljárását, és teljes támogatásáról biztosította az üzemi bizottságok bratislavai kongresszusának követeléseit. Ugyanezen a napon a kormány is megvitatta a szlovákiai helyzetet és meghízta Klement Gottwaldot, hogy kezdjen tárgyalást a politikai pártok képviselőivel az új Megbízottak Testületének megalakításáról. A tanácskozásokra november 8-10-e közt került sor. Noha az SZLKP a válság megoldása végett hajlandó volt bizonyos engedményekre, megállapodás nem született. A kommunista párt nem hagyatkozott csupán a legfelsőbb nemzeti és országos^ szervek határozataira. Mesterien egyesítet-' te a felülről és alulról jövő nyomás taktikáját. 1947. november 5-én Szlovákia-szerte a dolgozók számos összejövetelt és tüntetést szerveztek az üzemi tanácsok kongresszusa követeléseinek támogatására. Nagy aktivitást fejtettek ki az ellenállás szervezetei, mozgásba lendült a falu is. November 14-én Bratislavában konferenciát tartottak Szlovákia parasztküldöttei, és bizalmatlanságukat fejezték ki az akkori (Folytatás a 4. oldalon)
