Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-05 / 5. szám

GAZDASÁGI FELADATOK A FIGYELEM KÖZÉPPONTJÁBAN Beszélgetés a pártalapszervezet évzáró taggyűlése előtt A Gellei (Holice na Ostrove) Egységes Földműves- szövetkezet pártalapszervezetének 53 tagja és 3 tagjelölt­je van. Közülük negyvenen a szövetkezet aktiv dolgozói, a többiek nyugdíjasok, pedagógusok, illetve a nemzeti bizottság alkalmazottai. Az alapszervezeti pártmunka a tagság összetételének megfelelően sokrétű, s ez az évzáró taggyűlés beszámolójának tartalmát is meghatá­rozza.- Évzáró taggyűlésünkön értékelni fogjuk az iskolában folyó oktató-nevelő munkát, akárcsak a lakóhely viszony­latában kifejtett párttevékenységet s kiemelt helyen pél­dául a lakossági szolgáltatások jelenlegi helyzetét és az ilyen jellegű feladatokat. Tanácskozásunk figyelmének középpontjában azonban a földműves-szövetkezet terme­lési feladatai és azok teljesítésének feltételei, módjai állnak majd - mondta Cséfalvay Tivadar, a pártalapszervezet elnöke, s az okot is megmagyarázta. - Az elmúlt év elején értékelő párttaggyülésünkön több, a termeléssel kapcsola­tos határozatot fogadtunk el. Az év végére a határozatok­ban megjelölt feladatokat kivétel nélkül teljesítettük. Búzá­ból és árpából pótoltuk az előző évi terméskiesést, a ma­lacelválasztásban elértük, sót túl is szárnyaltuk a célul tűzött átlagot, és töbtféves lemaradás után túlteljesítettük dohánytermesztési tervünket. Mindez bizonyítja, hogy a termelési eredmények javításában a párthatározatoknak ösztönző és mozgósító ereje van, és ezt a tartalékot az idén is kamatoztatni akarjuk. A dolog persze nem ennyire egyszerű, és ilyen formá­ban még félreértésre is okot adhatna. Valahol esetleg azt gondolhatnák, hogy elég a feladatokat határozatba foglal­ni, s aztán a probléma szinte már önmagában megoldódik. A valóság más, s amint azt a pártelnök további szavai is bizonyítják, a határozat elfogadásával csak kezdődik a munka- Példaként említem a dohányt. E növényt termesztő kollektíva tagjaival a határozatban rögzített feladat elfoga­dása után alaposan megvitattuk a helyzetet. A közös eszmecseréken kölcsönösen és részletesen megismertük egymás nézeteit, javaslatait és kéréseit, amelyek alapján meghatároztuk a teendőket. A termesztéstechnológiai új­szerűségeket most nem részletezem. Helyettük azokra a dolgokra térek ki, amelyek megértése és átültetése a gyakorlatba a pártalapszervezet gazdaságpolitikai tevé­kenységének a része. Az adott szakaszon elmélyítettük a munkaversenyt és ösztönző bérezési formát vezettünk be. Mindenekelőtt megértettük ezek előnyeit és kellően felkészítettük az embereket az előnyök kamatoztatására. A brigádrendszerú munkaszervezésnek és díjazásnak ugyanis emberi feltételei is vannak. A kollektíva tagjainak szemtől szembe és elfogadhatóan kell megindokolni, hogy a rendelkezésre álló munkabér-keretből kinek és miért adnak többet, illetve kevesebbet. Az ilyesmi csak egy összeszokott és megértő kollektívában lehetséges, ahol a vezetőnek tekintélye van. A dohánytermesztő csoport példája nyomán az évzáró taggyűlésen ismét részletesen megvitatják a munkaver­seny elmélyítésének és a brigádrendszer kiszélesítésének a lehetőségeit. Ugyanis az a tény, hogy többéves termelési kiesés után a dohánycsoport tagjai tavaly - vagyis abban az évben, amikor versenyezni kezdtek a szocialista mun­kabrigád címért és brigádrendszerben kezdtek dolgozni - nemcsak teljesítették tervüket, hanem a tervezett 10 ezer korona pluszbevételnek a tizenegyszeresét érték el nem lehet véletlen. Akárcsak az sem, hogy a csoportnál a korábbi évekhez viszonyítva ugrásszerűen lecsökkent a dolgozók és gyermekeik betegsége, valamint az orvosi kivizsgálások, kezelések címén kiesett munkaórák száma.- E tapasztalatok arra késztetnek bennünket, hogy a jelenlegi egy szocialista munkabrigád és a három, címért versenyző, valamint a két brigádrendszerben dolgozó kollektíva mellett további munkahelyeken is bevezessük az ösztönzés említett formáit, mégpedig határozott célok megjelölésével. A konkrét, névre szóló feladatok nélkül ugyanis ezek a formák sem hozzák meg a várt eredményt. A malacelválasztásban például csak akkor javult meg ugrásszerűen a helyzet, amikor mindenkinek személy szerint meghatároztuk a feladatait és munkadíját ezek teljesítésétől tettük függővé. Talán mondani is felesleges, hogy a feladatok teljesítését elsődlegesen a kommunisták­tól követeltük meg. És az eredmény? A tervezett 18 helyett kocánként húsznál több malacot választottak el. A konkrét feladatok megjelölése más területeken is hasznosnak bizonyult. A tömegtakarmányok termesztési eredményeinek és a tárolási feltételek javítására alakult komplex brigád az év folyamán 230 ezer korona értékű újítási javaslatot dolgozott ki és vezetett be a gyakorlatba. A siker további titka a közös munka. A brigádban olyanok tömörültek, akik a termesz­tés, a betakarítás, a tárolás, illetve a fogyasztás szempont­jából érdekeltek, és így a korábban egymástól független területek összefonódtak.- Lényegében hasonló célt követve tűzzük napirendre a három éve betelepített ötszáz férőhelyes tehénfarmunk kér­dését - mondta Cséfalvay Tivadar. - Az itt dolgozók ko­rábban kannába fejtek, és most, a közös tartályba történő fejősnél megszűnt az akkori ösztönző erő . Atej mennyiségé­vel és minőségével is problémáink vannak, különösen ja­nuár elsejétől, hogy a szigorúbb minőségi követelményeket tartalmazó szabvány alapján vásárolják fel a tejet. A javu­lást célzó tervünk kettős. A telepen szeretnénk kialakítani egy címért versenyző kollektívát, amelynek megléte elmé­lyítené a közösségi szellemet és a csoportérdekeket figyelembe vevő egyéni felelősségérzetet. Párhuzamosan felszerelünk egy üzemi laboratóriumot, amely segít a mun­kájukat hanyagul végzők kiderítésében. E két ösztönző remélhetően meghozza a szükséges javulást. Még egy problémakör: a pártcsoportok munkája is központi témája lesz az évzáró taggyűlésnek.- Korábbi határozatunkkal összhangban a pártcsopor­tok munkája az elmúlt egy évben sokat javult - állapította meg a pártelnök. - A csoportok rendszeresen üléseznek, megvitatják a termelési és egyéb problémákat s határoza­tokat fogadnak el azok megoldására. Ha a feladat teljesíté­se meghaladja a csoport hatáskörét és lehetőségeit, akkor az adott problémáról a taggyűlést is tájékoztatják. Az évzárón a csoportok tevékenységéhez egy magasabb minőségi szint feltételeit akarjuk kialakítani. Szeretnénk, ha a pártcsoportok írásban, jegyzőkönyvben is rögzítenék határozataikat, ezekkel kapcsolatosan tagjaiknak szemé­lyes pártfeladatokat adnának, a feladatok teljesítését pedig rendszeresen számon kérnék. Vagyis amolyan kislétszá- mú alapszervezet módjára dolgoznának. Ez összhangban van a gyorsítás és az átalakítás stratégiájával. Az új gazdasági feltételek közepette, a nagyobb önállóság és önelszámolás mellett a dolgozókollektívák szerepe meg­növekszik, s az ezek magvát képező pártcsoportok tevé­kenységének is javulnia kell. „„ ppopwr A tizenegy tagú pártbizottság elnöke, Ivan Flaska reggel ponto­san fél hétkor nyitja meg a gyűlést:- Programunkon egyetlen pont szerepel, az évzáró taggyűlés előké­szítése. Mindenki megkapta az ezzel kapcsolatos konkrét feladatot: előkészíteni a szükséges információkat a pártszervezetünk tevékeny­ségéről készítendő beszámolóhoz. A pártcsoportoktól már jórészt megkaptuk az írásos tájékoztatót, csak a selcei és a áálkovái csoporté hiányzik. Reméljük, hogy rövidesen tőlük is megkapjuk, mert közeleg az évzáró napja. Flaska elvtárs ezután felhívta a pártbizottság tagjainak és a párt­csoportok vezetőinek figyelmét, hogy nem szűkszavú statisztikai jellegű tájékoztatást vár, hanem konkrét, tárgyszerű, kritikus elemzést a feladatok teljesítéséről. Mielőtt a vita elkezdődne, még hozzáteszi:- Szövetkezetünk tavalyi eredményei nem voltak rosszak, de a jót még jobbá is lehet tenni. Célunk, hogy feladatainkat az idén is teljesítsük. Persze nem mindegy, milyen áron. Mint a CSKP KB 7. és az SZLKP KB ülésén is hangsúlyozták, jó minőségben kell termel­nünk és gazdaságosan. Nem lehetünk elégedettek például azzal, hogy egyesített szövetkezetünkben csupán egy önálszámoló brigád dolgozik, melynek az eredményei egyébként kiválóak. Tagjai nyíltan megmondják, hogy egyikük vagy másikuk adott esetben megér- demli-e a prémiumot. A kádermunka terén is nagy tartalékaink vannak. Az átalakítás nemcsak elgondolkodásra kényszerít, hanem konkrét tettekre is. A teljesítményeket egyénileg kell megítélni és differenciáltan jutalmazni. A sok tapasztalattal rendelkező Ján Tury elvtárs arról tájékoztatja a bizottság tagjait, hogy a párttagoknak a szervezet által rendezett Jól felkészültek előadásokon és beszélgetéseken való részvétele és aktivitása meg­felelt a várakozásnak. Rövidesen elkészül a februári győzelem évfordulójára a kötelezettségvállalás.-Több helyről is megkaptuk már a felajánlásokat. Némelyeket azonban nem hagytuk jóvá, mert olyan célokat és feladatokat tartalmaznak, amelyek elérése, illetve megvalósítása amúgyis köte­lesség. Ilyen formális felajánlásokat nem fogunk az évzáró elé terjeszteni. Sok hozzászólás, javaslat hangzik el arról, mit nem szabad kifelejteni a beszámolóból, mit kell különösen hangsúlyozni, s milyen jelenségeket és tényeket bírálni. Igor Dropco bizottsági tag megemlíti, hogy a pártcsoportok munká­jának a beszámolóban is nagyobb teret kell kapnia, mint az előző években.- Ha a pártcsoportok, minden munkahelyen aktivak lesznek, és a kommunisták példát mutatnak, akkor az idén sem kell aggódnunk a feladatok teljesítéséért. Az is természetes, hogy a nehézségekkel és a gondokkal foglalkozni kell; de a figyelmet inkább a jövő feladataira kell irányítani. A beszámolóból nem hiányozhat az sem, hogyan hasznosítjuk a gyakorlatban a tudományos-műszaki haladás eredményeit, és mi minden vár ránk a következő években. Szó volt arról is, hogy a fiatal építömunkásokból még hiányzik a felelősségér­zet, nem elég öntudatosak és csak a pénz érdekli őket. Ez sem lehet közömbös számunkra. Jobban kell hatni a fiatalokra. Nem elég, hogy elmegyünk az évzárójukra: ez csak évente egyszer van. Dropco elvtárs alighanem fején találta a szöget:- Tudjuk, hogy vannak olyan vezetők, akik ugyan jól dolgoznak, irányítanak, szerveznek, de megfeledkeznek a fiatalok neveléséről. Ne csodálkozzunk hát, ha a politikai nevelömunka itt-ott alacsony színvonalon folyik. A több mint 100 tagot számláló alapszervezet évzárójára készülő jelentés már kis híján kész. Nem éppen hosszú, de tartalmas Található benne sok olyan, ami megérdemli a figyelmet. Azokat, akik lelkiismeretes munkájukkal és kezdeményezésükkel kiérdemelték, kiemeli, azokat pedig, akik hadilábon állnak a fegyelemmel és a kötelességteljesítéssel, név szerint bírálja. Hogy is lehetne más­képp? Flaska elvtársnak igaza van:- Évzáró taggyűlésünk az átalakítás szellemében fog lefolyni. A beszámolóban nyíltan, tárgyilagosan szólunk a problémákról, a nehézségekről is, azt is megválaszoljuk, mik az okai a nehézségek­nek, kinek a hibájából keletkeztek, ki a felelős értük. Arra törekszünk, hogy mindenki nevezze nevén a dolgokat; mondják meg, mi nem tetszik nekik és miért, bíráljanak névre szólóan, nyíltan. A selcei Győzelmes Február Egységes Földműves-szövetkezet kommunistái tehát jól, felelősségtudattal készültek fel az évzáró pártgyúlésre. BÁTORI JÁNOS SZLOVÁKIA 1948 FEBRUÁRJA ELŐTT (Folytatás a 3. oldalról) demokrata párti mezőgazdasági megbízott, M. Kvetko iránt. Állást foglaltak a CSKP Hradeci programja és a szlovákiai politikai válság megoldása mellett. A Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontja november 17-18-án Prágában tartott két­napos viharos tanácskozásán kölcsönös engedmények után megállapodás született. 19-én az SZNT Elnöksége kinevezte az új Megbízottak Testületét, és az egy nappal később letette az esküt Klement Gottwald kormányfő előtt. A Testület élén ismét Gus- táv Husák állt. Az új Megbízottak Testületé­ben egyetlen párt sem rendelkezett több­séggel. A kommunista pártnak öt képviselő­je volt a Testületben. A Demokrata Párt három helyet elvesztett a kilenc közül, s Így abszolút többsége is megszűnt. A DP rová­sára a Szabadságpárt és a Szlovák Szo­ciáldemokrata Párt kapott egy-egy helyet. A belügyi- és az igazságügyi tárcát párton kívüli szakember töltötte be. A DP-nek a cseh burzsoázia által nyújtott támogatása következtében a szlovákiai po­litikai válság megoldása bizonyos kompro­misszum volt. A szlovák burzsoázia nem tartotta meg hatalmi helyzetét, politikai be­folyása jelentősen csökkent. Az „áprilisi egyezményt“ semmisnek kellett nyilváníta­nia, és föl kellett áldoznia több kompromit­tált tisztségviselőjét. Azonban a haladó érőknek sem sikerült minden céljukat elérni­ük. A jelentős társadalmi szervezetek képvi­selői-nem jutottak be a Megbízottak Testű­letébe, sőt állandó helyet sem sikerült bizto­sítaniuk a Nemzeti Front ülésein. Az égető szociális kérdések megoldása A CSKP a nemzeti és demokratikus for­radalomnak a szocialista forradalomba való átmenete záró szakaszában is a békés átalakulás útját követte. A CSKP KB 1947 novemberi ülése továbbfejlesztette ezt az irányvonalat. A belpolitikai helyzet elemzé­se alapján arra a megállapításra jutott, hogy a burzsoázia még a nemzetgyűlési válasz­tások előtt meg akarja változtatni az erővi­szonyokat. Klement Gottwald figyelmezte­tett erre, és a baloldali erők tömörítésére, a burzsoá pártok reakciós erőinek elszige­telésére, a Nemzeti Fronton belül új szocia­lista blokk kialakítására szólított föl. A CSKP KB ülése a forradalom további fejlődésének ügyét összekapcsolta az építömunkával, az égető szociális kérdések megoldásával. Egyidejűleg hangsúlyozta azonban, hogy a gazdasági és a politikai harc mellett a reakcióval folytatott küzdelemben ki kell használni az adminisztratív eszközöket is azok ellen, akik szabotálják a kétéves tervet és veszélyeztetik az állam biztonságát. A CSKP KB novemberi plénumának ha­tározatait az SZLKP KB 1947. december 4—5-i ülése alkalmazta a szlovákiai viszo­nyokra. A párt befolyása és tekintélye egyre nőtt. Bővült tagjainak létszáma és soraiban optimizmus uralkodott. Gyökeresen ellenté­tes volt a helyzet a Demokrata Pártban. Az 1947-es őszi összecsapásban elszenvedett vereség után ez a párt meggyengült, befo­lyása csökkent. Gyakorlatilag feladta önálló politikáját és egyre inkább a Nemzeti Szo­cialista Pártra támaszkodott, amely a kom­munistaellenes blokk élén állt. A differenciálódás folyamatának követ­keztében 1948. január 24-25-én tartott II. kongresszusán a demokratikus haladó erők csoportja kezdett formálódni a párt keretein belül. Az irányzat képviselői J. Kysely, M. Polák, J. Sevőik és mások. A DP bomlása 1948 január közepe után felgyorsult. 1948. február 20-án a kormány 12 nem­zeti szocialista, néppárti és demokrata párti minisztere benyújtotta lemondását. Azzal a szándékkal léptek ki a kormányból, hogy megbénítsák tevékenységét, siettessék a választásokat, amelyekben a kommunis­táknak vereséget kellett volna szenvedniük. A reakció végső célja a forradalmi vívmá­nyok megsemmisítése és a burzsoá rend­szer felújítása volt. A forradalmi erők ellen- támadásba mentek át, meghiúsították az ellenforradalmi puccsot, és megsemmisítő csapást mértek a reakcióra. A februári összecsapás napjaiban a köz­társaság mindkét részében tetőfokára há­gott a forradalmi erők aktivitása, a figyelem középpontjában Prága állt, ahonnan az események szálai kiindultak. A CSKP és az SZLKP eljárása ekkor egységes volt. „Ki-kivel“ - ez döntő kérdés volt A Demokrata Pártot megrendítette az 1947 őszén elszenvedett vereség és belső ellentétek osztották meg. Ezért nem nagyon törekedett a kormányválság kirobbantásá­ra. Erről az a tény is tanúskodik, hogy 1948. február 19-én a párt elnöksége tartózkodó álláspontot képviselt a lemondás kérdésé­ben. Ennek ellenére miniszterei egy nappal később benyújtották lemondásukat. Megkö­vetelte ezt a lépést prágai partnereik tervé­nek támogatása. Sajátos, semleges álláspontra helyezke­dett a Szabadságpárt. Képviselője a kor­mányban V. Srobár nem mondott le, és a párt szükebb vezetősége elítélte a reak­ciós miniszterek tettét. Egyidejűleg a párt kinyilatkoztatta, hogy nem csatlakozik egyetlen politikai blokkhoz sem. Jelentős szerepet játszott a februári kor­mányválság alatt a Szlovák Partizánszövet­ség. Az egykori partizánok a Népi Milícia tagjaival együtt éberen őrködtek a forrada­lom vívmányai fölött. A központi titkárság mellett törzskar alakult, amely 3600 parti­zánt tartott készültségben. A szlovákiai politikai helyzelben az emlí­tett és néhány egyéb eltérés ellenére a dön­tő hatalmi összecsapás és a forradalmi átalakulás hasonlóan zajlott le a köztársa­ság mindkét részében. A februári győzelem a két nemzet és a Csehszlovákiában élő nemzetiségek munkásosztálya és dolgozó rétegei közös harcának eredménye. Febru­ár a munkásosztály javára döntötte el a „ki­kivel“ kérdését. Betetőzte ezzel a szlovák nemzeti felkelésben megkezdett művet, és történelmi mérföldkővé vált Csehszlovákia újkori történelmében. MICHAL BARNOVSKY 1988

Next

/
Thumbnails
Contents