Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-29 / 4. szám
► r r t I» Fejezetek ai téli olimpiák történetéből (2) B ár a színvonalas versenyekkel jól sikerült a St. Moritz-i olimpia, a reklám és az üzletszellem szinte bántó megnyilvánulásai miatt a külföldiek nem is ok nélkül beszéltek és írtak ironikusan „szálloda-olimpiáról“. Éppen az ellenkezője állapítható meg az 1952-es oslói játékokról. A norvégok sport- szeretete és hozzáértése bámulatos volt, alapos előkészítéssel nagyszerű keretet biztosítottak a versenyeknek. Most fordult elő, hogy téli olimpiát fővárosban rendeztek. Ott, ahol a síelés nemzeti sport, ahol a sízök Mekkája (Holmenkollen) csak pár kilométerre van a fővárostól; a síugrás napján Oslóban leállt a forgalom: 150 ezren igyekeztek a Holmen- kollen-sánc felé. De a sífutást is tízezrek szurkolták végig. Nem csoda hát, hogy az olimpiának félmillió nézője volt.-—-O UTOLSÓ ELSŐSÉG. Igazi sportszellem kísérte a játékokat, csupán az amerikai koÉRDEKES JELENSÉGEK. 1952-ben úgy tűnt, hogy a lejtőn is teremhet babér a síkon nőtt skandinávoknak: a norvég Erikson nyerte az óriásmülesiklást. Ez az olimpia a nagy bemutatkozások olimpiája volt. Pár nappal később egy kreol bőrű legény állt a „világ tetején". Zeno Colo érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet a lesiklásban szerzett győzelmével: hogy tulajdonképpen Itália is alpesi országnak számít. Ki gondolta volna...? Oda kellett figyelni Anna Meadre is: az USA mutatkozott be az alpesi számok dobogóján. Oslo volt a gyorskorcsolyázás forradalma. A Bislet-stadion tízezrei hazai sikereknek tapsolhattak. Andersen, a 3000 m-es akadályfu- tó-híresség három számot nyert. Ekkor már az atlétika professzorai kidolgozták és rögzítették tudományos módszereiket, s a gyors- korcsolyázók felkészülésébe is bevonult az intervalledzés. A sífutóknál (Oslóban szerepelt először női szám, a 10 km) pedig egy törvényszerűség állapítható meg. Mégpedig • A Cortinában olimpiai bajnokságot nyert szovjet jégkorong-válogatott rongozók lógtak ki a sorból. A hallatlanul durván játszó „amik“ ellen sokszor tüntetett a tárgyilagos közönség, mire ók válaszként még a nézőkkel is összeverekedtek. Ha már a jégkorongozásnál tartunk: a kanadaiak Oslóban szerezték hatodik, s egyben utolsó elsőségüket. Két esztendővel később 7:2-es megsemmisítő vereséget szenvedtek a világbajnokságon a szovjet válogatottól, s azóta nem tudják megérinteni az olimpiai aranyat. Oslóban a kanadaiak három támadósorral játszottak, ami újdonságnak számított kontinensünkön; a szakvezetők kételkedve is fogadták, mondván, a cserepadon hosz- szabb ideig ülő játékosok meghűlhetnek, elmerevednek és kiesnek a ritmusból. Csak két csatársorral korongozott a csehszlovák válogatott is, annak ellenére, hogy három alakzata volt Oslóban. Nagy népszerűségnek örvendett a Bubník-Danda-Charouzd hármas. A csapat a kilenc tagú mezőnyben előbb 1:4-re kikapott Kanadától, majd 3:6-ra az USA-tól. A többi meccsén győzött. Svédország ellen például 4:0 arányban; de mivel a végelszámolásnál csak annyi pontot tudott felmutatni, mint az északiak, új mérkőzést kellett játszania a svédekkel a bronzéremért. Bubníkék már 3:0-ra vezettek, mégis a skandinávok nyertek 5:3-ra. MINÉL SÚLYOSABB... A második világháború utáni évek a bob-legénység végleges testúlygyarapodását hozták. Rájöttek egy fizikai alaptételre: minél súlyosabb a személyzet, annál gyorsabb a bob. Ebből aztán fura esetek adódtak. Például, hogy az amerikaiak 1952-ben leszállás nélkül akartak New Yorkból Londonba repülni, de a légitársaság nem számolt a bobversenyzók testsúlyával, emiatt még egy leszállást kellett beiktatni. Más gépek voltak még azok... Az oslói bob-aranyakat ezek után - a németek nyerték. Nem véletlenül. A kettes bob legénysége együttvéve 236,6 kilogrammot nyomott! A négyes összsúlya 427,5 kilogramm volt. Természetesen bob nélkül. Jött hát az új szabály: azóta a kettes bob legénységének felső súlyhatára 200, a négyesé 410 kilogramm. • • • A sífutás egyik nagy öregje, a finn Veik- ko Hakkulinen három olimpián (1952, 1956,1960) három arany-, három ezüst- és egy bronzérmet szerzett (Archívumi felvételek) • Mindhárom alpesi szám győztese: Anton Sailer az, hogy a kegyetlen téli hosszútávok története bizonyos fokig a kemény öreg versenyzők története. Hakkulinen 27 éves korában nyerte első aranyát Oslóban, négy esztendőre rá a másodikat, újabb négy év múlva a harmadikat és 39 éves korában is ott nyüzsgött még Innsbruck főszereplői között. Norvégia visszaszerezte elsőségét a nemzetek nem hivatalos pontversenyében, de négy évvel később a Szovjetunió verhetetlen volt. A második világháború utáni két olimpia szovjet sportolók nélkül zajlott le. 1956-ban az olaszországi Cortina d'Ampezzóban éppen a szovjet versenyzők rajtja és győzelmi sorozata keltett szenzációt. Jelenlétük a legtöbb sportágban erősen megváltoztatta az erőviszonyokat: 32 ország (rekordrészvétel) között fölényesen nyerték a nem hivatalos pomtversenyt. A sífutónök és a férfi gyorskorcsolyázók szinte megbénították az esélyes északiakat. BOBROV ÉS TÁRSAI. Téli olimpia? Téli olimpiai játékok? Egy ötletes újságíró ráragasztotta a jelzőt: elektronikus játékok. Először közvetített téli olimpiát a televízió! És százezrek láthatták a szenzációt. A frissiben bemutatkozott szovjet jégkorong-válogatott megnyerte az 1954-es világbajnokságot, de 1955-ben 5:0-ás vereséget szenvedett a kanadai színekben korongozó Penticton klubcsapattól. Collinában az USA 4:1-re verte Kanadát és már a mennyekben érezte magát; aztán 4:0-ra kikapott a szovjet csapattól, amely simán győzött Kanada ellen is (2:0). Rengeteg szovjet klasszis száguldozott a fura, hosszúnadrágos bandy-szerelésben: Bobrov, Pucskov, Gunsev, Suvalov, Szologu- bov, Tregubov... Gyorsak és erősek, mint a kanadaiak, precíziós játékuk felülmúlja a svédekét - állapították meg róluk. Cortina a csehszlovák jégkorongozás Waterlooja volt. Ez teljesen Cortina - mondogatták azokban az időkben a rosszul sikerült dolgokra. A csehszlovák hokisták totálisan leégtek 1956-ban. A szövetség vezetői két rossz húzást követtek el: a magas-tátrai edzőtáborozás helyett fárasztó svájci portyára vezényelték a csapatot és az utolsó pillanatban változásokat eszközöltek a keretben. Bouzek edző együttese minden elveszithetőt elvesztett: Kanada 3:6, Svédország 0:5, Szovjetunió 4:7, USA 4:9... 1. Szovjetnió, 2. USA, 3. Kanada, 4. Svédország, 5. Csehszlovákia ... VILLÁM A HEGYOLDALON. Ahogy a krónikások Írják, nyugodtan el lehet felejteni mindazt, ami Cortináig történt a havas hegyoldalon. Egy jóképű, 20 éves osztrák bádogoslegény, bizonyos Anton Sailer új fejezetet nyitott: három számból hármat megnyert! A lesiklást három és fél, a műlesiklást négy-, az óriásmülesiklást pedig több mint hatmásodperces előnnyel! Három klasszissal kimagaslott a mezőnyből, évtizeddel előzte meg korát. Ünnepelték, csodálták, imádták. „Blick von Kitz“ - mondták róla; vagyis szülőhelye, „Kitzbühel villáma". Két évvel később a vb-n megismételte cortinai eredményeit, aztán elment színésznek. A filmvásznon már nem csillogott... Jevgenyij Grisin is majdnem elment kerékpározni a helsinki olimpiára. Az utolsó pillanatban súlyos szívbántalmakat fedeztek fel nála. Az uborkaorrú mókamester azonban nem hagyta ennyiben. Jól tette. Cortinában két aranyérmet nyert - gyorskorcsolyázásban. Egyébként a szovjet gyorskorcsolyázók 12 éremből hetet szereztek (4 arany-, 2 ezüstös 1 bronzérem). Nem kis meglepetésnek számított Jevgenyija Szidorovna harmadik helye a műlesiklásban. ŐRSÉGVÁLTÁS. Síugrásban bekövetkezett a nagy őrségváltás. A finnek már az 50- es évek elejétől szorgos munkába kezdtek, modernizálták a síugrás technikáját. Sorra látogatták az NDK és az NSZK nagysáncait, s ezekben a „szabadtéri laboratóriumokban“ végezték kutatómunkájukat. Az új felfogás: nem ugrani kell, hanem szökkenni; aztán vitorlázni, szállni, repülni. A modern ugró lécével csaknem párhuzamos helyzetet vesz fel, karját a törzséhez szorítja és szinte csak kézfejét, ujjait használja kormányfelület gyanánt. Az új felfogás képviselői Hyvárinen, Recknagel, Kankonnen, Gasienica, Glass... És a kézzelfogható eredmény? Cortinában a legjobb norvég ugró csak a kilencedik. Változnak az idők... 1956-ban tört be a világ élvonalába a műkorcsolyázó Karol Divin, aki az 5. helyen végzett. Az arany- és bronzérmet az amerikai Jenkins testvérek szerezték meg. A magyar Nagy testvérpár harmadik lett a páros múkor- csolyázásban. Látványos, de hiányos - így jellemezhetnénk röviden az 1960-as téli játékokat. Squaw Valley az elképzelhető legjobb körülményeket biztosította a versenyzőknek, az összes sportág képviselőit először itt fogadó téli olimpiai faluban esténként a legnevesebb szórakoztatóipari csillagok szórakoztatták az egybegyűlteket; csakhogy mindez nem változtatott a tényeken; az Indiánasszony Völgye nélkülözte a bobpályát, Így az olimpia nélkülözte a bobversenyeket. Néhány százezer dolláron folyt a vita, ám a pénzt felemésztette a látványosságra való törekvés. Bobversenyek helyett volt viszont női gyorskorcsolya és biatlon. A villámlányok az Indiánasszony Völgyében léphettek először jégre. Itt indult csodálatos útjára Ligyija Szkoblikova Cselja- binszk szőke tanítónője a négy számból kettőt nyert. Egy olimpiával odább, Innsbruckban mind a négyet! SKANDINÁV BÁNAT. Squaw Valley mintegy „bevezette" a római nyári olimpia nagy meglepetéseit. Most történt meg először, hogy az északi összetett versenyt nem norvég, nem is finn sportoló nyerte, hanem egy teljesen ismeretlen német postás (az NDK és az NSZK közös csapatot indított), a 22 esztendős Gustav Thoma, aki már akkor bizonygatni kezdte: az északi összetett inkább összetett, mint északi. Nem kisebb meglepetés született az „ősi“ skandináv számban, a síugrásban: hat norvég és egy finn aranyérem után Helmuth Recknagel, a 23 esztendős német diák aratott biztos győzelmet - az északiak nem kis szomorúságára. Nagyszerű eredmények születtek gyorskorcsolyázásban a magaslati pályán. Először törték át például 10 000 méteren a bűvös 16 perces határt. A szovjet Jevgenyij Grisin mindkét bajnokságát megvédte. DIVIN EZÜSTÉRME. Európa először nem nyert elsőséget műkorcsolyázásban. A kétszeres Európa-bajnok csehszlovák Karol Divin a szabadkorcsolyázás előtt 22,5 ponttal vezetett az amerikai David Jenkins előtt. Jenkins fantasztikus kúrt futott, zenére ugrotta a hármas Salchowot és a Rittbergert, s a pontozók többsége maximális pontszámmal jutalmazta programját. Divin kisebb sérüléssel bajlódva állt ki a szabadkorcsolyázásra, így nem tudta megtartani előnyét; a dobo• Karol Divin (jobbról) és David Jenkins gó második fokára szorult, megszerezve Csehszlovákiának a téli olimpiák történetében a második ezüstérmet. MICSODA HAJRÁ! A meglepetések betetőzése volt a jégkorongtorna. Az összeszokott, gyors, kemény amerikai csapat 2:1-re verte Kanadát, 3:2-re pedig a szovjet válogatottat. A teljesen új gárdával (Alekszandrov, Almetov, Loktyev...) érkező szbornaját Kanada is legyőzte (8:5). Az amerikaiak a dobogó küszöbén botlanak egyet. Utolsó mérkőzésük utolsó harmadában 3:4-es vesztésre álltak a csehszlovák együttes ellen (az első játékrész 3:3, a második 0:1 volt). Aztán a sportág történetének legfantasztikusabb hajrája következett, az USA 9:4-re megnyerte a találkozót, az utolsó húsz percben hat gólt ütött! Hogy honnan vették az uborkaorrú Christian fivérek és társaik a frisseséget, a keménységet - mert úgy játszottak, mintha akkor kezdődött volna a mérkőzés a mai napig rejtély. Csehszlovákia a negyedik helyen végzett. 1. USA, 2. Kanada, 3. Szovjetunió. Kanada e pillanattól eltűnik a süllyesztőben. Nagy keservesen veszik csak észre, hogy másodvonalbeli amatőr klubcsapatokkal többé nem állhatnak helyt. David Bauer atya fiatal gyerekeket, egyetemistákat gyújt maga köré és kinevezi őket Kanada válogatottjának. Ez a kísérlet sem válik be. Az 1960-as olimpia nem hivatalos pontver- * senyében a Szovjetunió - sífutói gyengébb szereplése ellenére - fölényesen megőrizte cortinai elsőségét. Csehszlovákia egyetlen érmét Divin szerezte, a jégkorongozókon kívül más sportolók nem végeztek pontot érő helyen. TOMI VINCE &IÍ J SZÓ VASÁRNAPI kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pálljanak Központi Bizottsága. Főszerkesztő Kiss József, hetyettes főszerkesztő Szarka István es Csetö Janos. Szerkesztóseg 815 81 Bratislava. Gorkeho 10.. telefon 309. 331-252. 332-301. Főszerkesztő 532-20. Szerkesztőségi titkárság 550-18. Sportrovat 505-29. Gazdasági ügyek 506-39. Távíró: 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvallalaí. 815 80 Bratislava. Volgogradska 8 Fenyszedessel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es uzemeben (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemelyeknek 815 80 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091 Hirdetési iroda kozuleteknek 815 80 Bratislava. Vajanskeho nabrezie 15.. II. emelet, telefon 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadassa! együtt - 14.70 korona. A vasárnapi kiadas előfizetési dija negyedevenkent 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgalat. előfizetéseket elfogad minden posta es kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6
