Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-29 / 4. szám

Nemsokára kezdődnek a pártalapszervezetek év­záró taggyűlései. Előkészítésüket jelentősen befo­lyásolták a CSKP Központi Bizottsága 7. ülésének határozatai. Hogy ezeket miként lehet a gyakor­latba átültetni és milyen fő dolgokra kell összpon­tosítani, arról beszélt Ivan Pultar elvtárs, a CSKP Jablonec nad Nisou-i Járási Bizottságának vezető­titkára. FÉRJKltal Rí ÜLJU A CSKP Jablonec nad Nisou-i Járási Bizottságának tapasztalatai w/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////y/////////////////////.- A 7. ülést nagy várakozás előz­te meg. Az elfogadott határozatok az alapszervezetek tevékenységének hosszú távon irányt szabnak majd, ugyanis bennük a kongresszusi irányvonal pontositásáról és tovább­fejlesztéséről van szó. Ezért nem­csak alaposan meg kell velük ismer­kedni, hanem alkalmazni kell vala­mennyi alapszervezet, minden mun­kahely konkrét feltételeire - mondot­ta bevezetőül Pultar elvtárs. • Kihasználják erre már az évzá­ró taggyűlések előkészületeit?- Természetesen. A 7. ülés köve­telményeinek szemszögéből kell megítélni, hogyan sikerül az embe­reket megnyerni a párt politikájának, és ha nem, akkor hol és hogyan kell változtatni ezen a helyzeten. El kell gondolkozni azon, hogy megadunk-e minden politikai támogatást azok­nak, akik munkájukban példát mu­tatnak, azonban kellemetlen kérdé­seket tesznek fel, vagy bíráló meg­jegyzéseik vannak, de mindezt azzal a szándékkal teszik, hogy a kritizált jelenségen változtassanak. A kom­munisták tanácskozásainak előké­szítése a gazdasági vezetők kong­resszusi határozatokhoz fűződő vi­szonyának és a teljesítésben köve­tendő eljárásának elemzését jelenti. A fegyelem és a rend megszilárdítá­sának fényében föl kell mérni a tar­talékokat, azokat, amelyek nem ke­rülnek egy koronába sem, de jelen­tős a gazdasági hatásuk. Az évzáró taggyűlés úgy tölti be küldetését, ha fölfedi azt, ami az előrehaladást akadályozza, s amitől - elsősorban a gazdaság területén - a pártmunkát meg kell szabadítani. Ha kérlelhetet­len harcot hirdet a tehetetlenség, a könnyelműség, a kényelem ellen, és világosan kitűzi, hogy a vállalat­nál, az üzemben, a műhelyben mit és hogyan kell tenni. A járási bizottság január végén rendkívüli ülést tart arról, hogy a 7. ülés határozatait miként ültessük át a gyakorlatba. Ez az ülés nem sze­repel tervünkben, de az élet kikény­szerítette. Az ülést megelőzi az alapszervezetek elnökeinek a ta­nácskozása. • Mely feladatokat tartja a legfon­tosabbaknak?- A 7. ülés anyagának tanulmá­nyozásakor mindenki számára vilá­gos, hogy a központi bizottság mi­' lyen óriási jelentőséget tulajdonít a gazdasági mechanizmus átalakí­tásának és az élet minden területén végrehajtott demokratizálásnak. Olyan ez a két dolog, mint a közle­kedőedény, szoros kölcsönös vi­szonyban van. A tudomány és a technika fejlesztésének, eredmé­nyei gyakorlati alkalmazásának eb­ben döntő szerepe van. Sajnos épp ezen a területen nagyok az adóssá­gaink. • Kissé elkanyarodva, nézzünk most egy másik ,, közlekedőedényt“ - az életszínvonal emelkedésének és a vállalatok, üzemek tervteljesíté­sének összefüggését.-Az állam csak azt oszthatja szét, amit megtermelünk. Ez a világ minden szögletében érvényes. Járá­sunkban nem vagyunk elégedettek az ötéves terv teljesítésével. Az el­múlt évről még nincsenek pontos adataink, de tizenegy hónap alatt a lemaradásunk 44 millió korona volt. Ezen 24 üzem osztozik. A ter­melés 19 üzemben alacsonyabb volt, mint 1986-ban, s a növekedés dinamikája négy helyett csak két százalékot ért el. • Hol kereshetők az okok?- Egyes helyeken az okok objek­tívak - például a LlAZ-ban. Külső szállítóiktól nem kapták meg a szük­séges alkatrészeket. Azt szerelték össze, ami rendelkezésükre állt, hogy lemaradásuk minél kisebb le­gyen. Ezért azután minden hely au­tóval telt meg, a dolgozók pedig vártak, hogy valamennyi alkatrész megérkezzen, és be lehessen fejez­ni szerelésüket. Ilyen messzemenő következménye van a rossz szállí­tói-megrendelői kapcsolatnak. Más üzemekben a lemaradásnak szub­jektív okai vannak. Hányszor be­széltünk már arról, hogy mennyire ártalmas a gondolkodásban mutat­kozó merevség, hogy nem a pártnak kell megtalálnia a vezetők helyett a gazdasági problémák megoldását. Eddig mindez falrahányt borsónak bizonyult. Vannak vezetők, akik napi 12—14 órát dolgoznak és szorgal­mukra nem lehet panasz. Csakhogy energiájukat a termelés operatív biz­tosításának legégetőbb problémái kötik le, s nem marad erejük az új keresésére, a termelés nagyobb távlatainak áttekintésére. De talál­kozhatunk a kényelmességgel, a ki­várással is. Egyszóval, csaknem két évvel a kongresszus után egyes elv­társak, akiket a párt gazdasági tiszt­séggel bízott meg, egyáltalán nem értik miben áll napjaink forradalmi- sága. • De hát mindez tükrözi a párt- szervezetek munkáját is, ellenőrzési joguk érvényesítését.- Igen. Ebben nem vagyunk min­dig következetesek, összefügg ez magával a termelésről kialakított vé­leménnyel. Pedig hát az ellenőrzés joga, mily erős eszköz! Nem szíve­sen használom azt a szót, hogy kötelesek vagyunk, de ebben az esetben helyénvaló: kötelesek va­gyunk jobban alkalmazni, az átalakí­tás megköveteli. • Beszélgetésünk elején elmon­dotta, hogy a tudománynak, a tech­nikának és a termelésben való alkal­mazásának döntő szerepe lesz a gazdasági méchanizmus átalakí­tásában. Azt is hozzátette, hogy ezen a területen nagyok az adóssá­gaik.- A tudomány és a technika vív­mányai alkalmazásának szemszö­géből elemeztük a tervteljesítést és értékes tapasztalatokat szereztünk: azt a felismerést; hogy ilyen lassú haladás a jövőben nem lesz ele­gendő. • Ezért mire összpontosítják a fi­gyelmet?- A műszaki területen dolgozó emberekre. Az alkotó munkát nem lehet elrendelni. Mivel ez a feltéte­lekből adódik, ezeknek a megterem­tésére kell törekedni. De nemcsak feltételeket kell teremteni, hanem megfelelő fokú öntudatosságot és társadalmi felelősséget is. Ez felté­telezi ezeknek az embereknek ala­pos ismeretét és azt is, mi az, ami elvonja őket a rajzasztaloktól. Egy­szer s mindenkorra szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy a termelé­si problémákat a technikusok, a technológusok és a tervezők gép mellé állításával oldják meg. Nem csodálkozom, hogy ezután azt kér­dik: mire vagyunk mi itt? Ki végzi el helyettünk a feladatot, ha a megol­dási idő rövidítésére kényszeríte­nek bennünket? A technikusoknak a kapcsolata a termeléssel nagyon fontos, de semmi esetre sem ilyen formában. • A kádernevelés a termeléselő­készítő szakasz számára politikai és szakmai szempontból rendkívül fe­lelősségteljes feladat. Milyen a hely­zet most a járásban e téren?- Az alkotó műszaki értelmiség kövekezetes, egyéni bánásmódot igényel. Csakhogy e téren még az érdekeltség és a jutlamazás kérdése sincs kellően megoldva. Az alkotók és a középszerű kutatók anyagi ju­talmazásában mutatkozó kis kü­lönbségek arról tanúskodnak, hogy az igazgatóknak nincs bátorságuk ezt a kollektívákban átültetni és megvé­delmezni. Mindez befolyásolja a fia­talokat abban, hogy munkát vállalja­nak a termeléselókészítés munka- szakaszában. És most a tulajdon­képpeni kérdéshez: a Sebőban, a Ni- sasportban, a Rychnovi Villamos Fűtőberendezések Üzemében a gyártás-előkészítés és műszaki fejlesztés szakemberellátottságát ki­elégítőnek tartják. A LlAZ-ban szá­muk növelését feltételezik - a szük­séglet 230 személy. A jabloneci üveg­gyárban két éven belül a meglévő létszámot duplájára akarják emelni, ugyanígy a divatékszer-üzemükben is. A Jablonec nad Nisou-i Elitex- ben a munkaerő belső átcsoportosí­tásával erősítik meg ezt a szakaszt. • Csakhogy a mérce nem lehet a dolgozók létszáma.- Az továbbra is a termelésben alkalmazható találmányok, újítások száma lesz, mégpedig olyanoké, amelyek nem beszámolók, tanulmá­nyok és teleírt papírok garmadájá­nak formájában jelentkeznek, ha­nem az inezifikálás és hatékonyság növelésében. Ezen a szakaszon sokkal nagyobb szerepet kellene vállalniuk a párttagoknak, ezzel erő­södne a pártszervezetek befolyása. A kutatók, tervezők és konstruk­tőrök szervezettsége nem felel meg a követelményeknek. A pártszerezeteket úgy irányítjuk, hogy keressék a termelés-előkészí­tő részleg dolgozói közt végzett munka hatékonyabb formáit. Itt egyenesen kínálkozik az a lehető­ség, hogy a párttagoknak konkrét feladatokat adjanak. Egyéni kötele­zettségeket vállaljanak; egyes konk­rét tárgyi feladatokat a pártcsoport, -bizottság vagy -szervezet ellenőr­zése alá vonjanak. A tudomány eredményeinek gyorsabb gyakorlati alkalmazására minden vállalatnál és üzemben, pontosan körülhatárolt feladatokkal, dokumentumot fogad­tak el, ennek része a teljesítés párt- ellenőrzése is. • Mindazoknak, amit elmondott, meg kell mutatkozniuk a pártszerve­zetek évzáró taggyűlésein?- Igen. A múltba tekintés minde­nekelőtt tanulságokkal szolgál. A fő dolog azonban az, mit és hogyan tovább. Minden párttagnak meg kell találnia a helyét, számot vetve azzal: munkakollektívájában mit tehet azért, hogy az emberek tudatosít­sák: tőlük is függ, közös asztalunk mennyire gazdagon lesz terítve. VÁCLAV PERGL A DOLGOZÓ ÉS A TÁRSADALOM ÉRDEKEIT SZEM ELŐTT TARTVA A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat dunaszerdahelyi (Dunajská Streda). üzeme a nagymegyeri (Calovo) és a gabőíkovói részlegével, 760 dolgozójával a járás nagy üzemei közé tartozik. A Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom két műhelyszervezetét irá­nyító üzemi bizottság elnöke, Bazsó Sándor. Tisztségét idestova tíz éve tölti be. Az üzem dolgozóinak áldozatos munkájáról nagy tisz­telettel szól. Mint egykori bányász megtanulta tisztelni a lelkiismeretesen végzett munkát. Az üzemi bizottság elnöke a szakszerve­zeti munka legfontosabb feladatát a dolgozók érdekeinek védelmében és a róluk való gon­doskodásban látja. Közlekedési vállalatról lé­vén szó, a szakszervezet érdekvédelmi funk­ciója kiterjed a bírósági ügyekre is. Az egyre zsúfoltabbá váló közutakon a gépkocsivezetés nem tartozik a veszélyte­len szakmák közé. A szakszervezetnek épp ezért nagy szerepe van a munkavédelem terén. Nemcsak a biztonsági előírások szigo­rú megtartásáról van itt szó, küzdeni kell a túlórák számának csökkentéséért is, mivel a kettő szorosan összefügg, a gépkocsiveze­tői szakmában pedig kiváltképpen. A munkavédelem javítását szolgálja a ba­lesetmentes vezetésben meghirdetett ver­seny is. A legjobbak jutalmazása, mint min­den autóközlekedési üzemben, itt is nagy hagyományokra tekint vissza. A dolgozók munkakörülményeinek javítá­sára tett erőfeszítés még nem hozott átütő eredményt. Tudnunk kell ugyanis, hogy a Csehszlovák Államvasutaktól örökölt tele­pük ma már szűkös, nem felel meg a követel­ményeknek. Nem teszi lehetővé garázsok, szerelőcsarnokok építését. Ez elsősorban a gépkocsiszerelők munkakörülményeit ne­hezíti. Közülük sokan a szabad ég alatt vég­zik munkájukat, s ez télen nemcsak kellemet­len, hanem egészségkárosító is. Ezek a ked­vezőtlen körülmények és a járásban folyó nagy építkezések teremtette jó munkaalkal­mak az okai annak, hogy az üzemből megle­hetősen nagy az elvándorlás. Ezen a helyze­ten lényegesen javítani csak új üzem építésé­vel lehetne. Az üzem vezetősége, közösen a CSKP és a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom üzemi bizottságával több éven keresz­tül mindent elkövetett az új üzem felépítésé­ért. Mind ez ideig eredménytelenül, pedig már három alkalommal, három különböző helyen jelöltek ki számukra megfelelő építési terüle­tet, de az építkezés kivitelezése mindig elma­radt. Pedig a jobb munkakörülmények - Ba- zsó elvtárs szerint - hozzájárulnának a jó szakemberek megtartásához. Az üzemi bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a múhelyszervezetek, az üzemi bizott­ság és az üzem vezetőségének együttműkö­dése, amelynek alapja a kollektiv szerződés, kifogástalan. A kollektív szerződés mellett a szervezeti élet második alapja az úgy nevezett aktivitás­terv. Az ebben foglaltak szerint folyik a szo­cialista munkaverseny, amelybe 314 dolgozó kapcsolódik be. Az üzemben alakult 26 szo­cialista munkabrigád közül az egyik tagjainak nevét beírták a Szlovák Szakszervezeti Ta­nács diszalbumába. A verseny kritériumai közül kiiktatták azokat, amelyek eleve a dol­gozók munkaköri kötelességei közé tartoz­nak. Az értékeléskor például a buszvezetők­nél nem jöhet számításba külön érdemként az olyasmi, mint az utastér tisztán tartása, a menetidő pontos betartása és hasonlók, mivel ez minden buszvezető alapvető munka­köri kötelessége. Helyezést a versenyben csak olyan munkateljesítménnyel lehet elérni, amely mindezt meghaladja. A személyszállí­tásban csak olyan buszvezetők számíthatnak helyezésre akikre nem érkezik panasz. To­vábbra is fontos kritérium a versenyben az anyag-, elsősorban az üzemanyag-megtaka­rítás. A szakszervezetek XI. kongresszusa és a nagy októberi szocialista forradalom 70 évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezett­ségek teljesítésével november végéig mint­egy 21 ezer liter üzemanyagot takarítottak meg, s emellett - előzetes becslés szerint - évi tervüket körülbelül másfél millió koroná­val teljesítették túl. Nemcsak az üzem vezetőségének, hanem az egész társadalomnak érdeke a munkafe­gyelem megszilárdítása. Az üzemi bizottság teljes mértékben támogatja az üzem vezető­ségét azokkal szemben, akik fegyelemsérté­seket és visszaéléseket követnek el. Azokat a buszvezetőket, akikre a jegyeladásban el­követett csalás vétségét bizonyítják, szigorú­an megbüntetik, és az eset súlyosságától függően esetleg több hónapra rosszabbul fizetett munkakörbe helyezik. Ilyen esetekben a szakszervezet természetesen az egész társadalom érdekeit védelmezi nem pedig a vétséget elkövető dolgozóét. A jövő kilátásai felöl érdeklődő kérdéseim­re az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke elmondotta, hogy az új vállalati törvényterve­zetet két termelési értekezleten minden rész­letében megvitatták. A dolgozókat minde­nekelőtt olyan kérdések foglalkoztatták, mint a vállalati önigazgatás és önelszámolás kér­dése, a vállalati önállóság, a munkástaná­csok szerepe és az üzem vezetőinek választ­hatósága. Az új gazdaságirányítási rendszerre való zökkenőmentes átállás végett a korszerűbb termelés egyes elemeit korlátozott mértékben már alkalmazzák. A brigádrendszerű munka- szervezést és javadalmazást eredményesen alkalmazzák a darabáru-szállításban, egyes szerelőműhelyekben és a gabőíkovói vízmű- rendszeren dolgozó kihelyezett részlegükön. Megvalósulóban van az új bérezési rendszer második szakasza is. A szakszervezeti munka átfogó értékelése, az új kollektív szerződés jóváhagyása, a szakszervezetek XI. kongresszusának ha­tározataiból adódó további feladatok kijelölé­se a február 6-ára tervezett üzemi szakszer­vezeti konferencia feladata lesz. Ezen bizo­nyára sok szó esik majd az uj gazdasági mechanizmusról és a szakszervezeti mozga­lomnak az új körülmények között betöltött szerepéről.- A lelkiismeretesen dolgozók bizakodva tekinthetnek a jövőbe, s a lógósok kénytele­nek lesznek megszokni a becsületes munkát - mondotta befejezésül a jövőben végbeme­nő változásokra utalva Bazsó Sándor elvtárs, az üzemi bizottság elnöke. MORVAY GABOR Akiknek neve bekerült a Szlovák Szakszervezeti Tanács díszalbumába: Takács József, Vajai Valéria, Farkas István, Puha Károly, Mészáros János, Sánta Árpád és Kutrucz László. ÚJS 1988.

Next

/
Thumbnails
Contents