Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-24 / 25. szám
KI agy barna szem, ,,/V kifejező arc, finoman ívelt száj, kissé vastag ajkak - az arc egyéni és rendkívüli megnyerő. Mindehhez jelentős tehetség járul. A színésznő igazi sztártípus" - írta egy ámen kai kritikus a Varietyben, az első, Leningrádban megrendezett amerikai filmhét után, melynek vendégei felkereshették a Lenfilm stúdiót és ellátogata moszkvai Szovremennyik Színház, méghozzá nem is akármilyen szerepekre. Egyik főszereplője volt Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának, majd Csehov Cseresznyéskertjében kapott nagyobb művészi feladatot. A mai szovjet szerzők műveiben is gyakran látható. Mind Moszkvában, mind Leningrádban mai szovjet lányokat, fiatal asszonyokat alakított, például Vampilov Vidéki tör- fénetek-jében, Roscsin Valentin és Valentinájában, továbbá Rozové s Gelman műveiben. A klasszikus orosz szerzők művei közül igen nagy sikert aratott Zoja Ak- mejova szerepében Alek- szandr Osztrovszkij Férfiszépség című müvének tv- változatában. Nyejolova emellett elnyerhStfyMatáM' Marina Nyejolova Osztrovszkij Férfiszépség című müvének tévéváltozatában (TASZSZ-felvétel) tak több színházi előadásra is. Akiről az elismerő sorok szólnak: Marina Nyejolova, a leningrádi Komszomol Színház tagja. Mondják, hogy a fiatal teremtés egy ideje már a legelfoglaltabb színészek közé tartozik, gyakran látható színpadon, filmekben és a televízió adásaiban. Nyejolova, akit csak „a szép Marinadként emlegetnek, a Hans Christian Andersen művei nyomán készült öreg, öreg mese című filmben debütált, majd szinte azonnal nagyobb szerepet kapott JurijAverbah Monológ című alkotásában. Közben tv-filmek sorához szerződtették. Csak néhány cím a vele készült játékokból: Koldus és királyfi; A szamárbőr; Domby és fia a klasszikus szerzők művei közül, és a Lopatyin feljegyzései, a mai szovjet irodalom képernyőre állított alkotásaiból. Alakításai nyomán három szerepre szerződtette te a Szovjetszkij Ekran című lap hagyományos évi szavazásán a legnépszerűbb színésznő díját is, majdnem egymillió olvasó küldte be a nevét, mint kedvencéét. Ha Nyejolovát kérdezik, milyen szerepekre vágyik, így válaszol:- Én mindig olyan szerepekre vágyom, amelyekben alaposan kipróbálhatom magamat. Úgy hiszem, aki színpadra lép, vagy kamerák elé áll, annak minden korszak, minden típusú emberét meg kell tudnia eleveníteni. Ez olyasmi, amit nem lehet iskolában, főiskolán megtanulni, ennek az egyeteme csakis a színpad, a film, vagy tévéstúdió. Ezért vállalok el szinte minden felkínált szerepet, ezért vállalok olyan sok munkát. A szovjet televízió rendszeres nézői - előreláthatóan augusztusban - Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című művében láthatják legközelebb. FENYVES GYÖRGY Az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak a szakemberek a képmagnó elterjedésének a következményeivel. Hatását általában a televízió megjelenésével szokták összemérni, amely alapvetően megváltoztatta az emberek millióinak szórakozási szokásait, jelentős mértékben hozzájárult a jelenlegi életmód és -szemlélet kialakulásához. Tény, hogy a „mindenevő“ tévézés egy sor mellékhatással jár, viszont igazságtalanok lennénk, ha az elidegenedés jelenségéért csupán a tömegkommunikációt hibáztatnánk, hiszen annak okai a nagyipari termelésben és az ennek nyomán kialakult milliós nagyvárosokban, a család atomizálási folyamatában rejlenek. De az is tény, hogy a felbomlott családok elmagányoso- dó tagjai számára a televízió fontos kulturális lehetőséget jelent. A tájékoztatás és az ismeretátadás területén a tévének pótolhatatlan a szerepe, hiszen működésének köszönhetően ma egy átlagos néző jóval alaposabb műveltségre tehet szert, mint néhány évszázaddal ezelőtt a legsokoldalúbb polihisztor. Ezt a folyamatot a képmagnó még csak felerősíti, mert az egyszeri sugárzással szemben a visszajátszás lehetőségével rendelkezik. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a videó nemcsak a tévénézési szokásokra gyakorol jelentős befolyást, hanem egyes művészeti termékek befogadási mechanizmusát is teljes mértékben megváltoztatja. A filmművészet kezdettől fogva a színházhoz állt a legközelebb, ami egyrészt annak tulajdonítható, hogy a játékfilmeket hivatásos színészekkel játszatták, másrészt a befogadási folyamat és közeg is hasonló: mindkettőt színházi környezetben, alkalmi társaság - közönség - tagjaként lehet figyelemmel kísérni. Ezt a tényt még az új intézmény neve is magában foglalja, hivatalosan filmszínháznak nevezik. Sőt, a mozi is tartalmazza a színház szót - mégha rejtve is -, hiszen Heltai Jenő a német kinematograf-kino szóösszevonás mintájára a mozgóképszínház szóból alkotta. A film ettől függetlenül kezdettől fogva önálló életet él és nemcsak azért, mert a színész nincs közvetlen kapcsolatban a nézővel. A dráma kamarajellege abból a szükségszerűségből ered, hogy csupán négy fal között - a színpadon - mozoghatnak a szereplők. A film viszont lehetővé teszi bármilyen belső és külső helyszínen a forgatást, ami a prózai műfajokkal - elbeszéléssel, novellával, regénnyel - rokonítja. így aligha lehet azon csodálkozni, hogy sokkal gyakrabban nyúlnak a filmalkotók prózai, mint drámai műhöz. A televízió megjelenése után jött el igazán a regények képpé varázsolásának aranykora: egyre-másra születtek meg a sorozatok, a „szappanoperák“, amelyekben - a klasszikus, legfeljebb kétórás filmmel szemben, ahol a vetítési idő szűkössége miatt szükségszerűen tömöríteni kell a cselekményt - minden epizódot, konfliktust ki lehet bontani, akárcsak a többszáz oldalas klasszikus műben. Viszont a könyvolvasással ellentétben csak folyamatosan lehet követni a sorozat cselekményét, „visszalapozásra“ nincs lehetőség. Ezen a ponton teremt gyökeresen új helyzetet a képmagnó: a kazettára felvett műsor nemcsak tetszés szerinti időpontban és gyakorisággal vetíthető le, de az egyes jelenetek egymás után többször is megismételhetök, kihagyhatok, vagyis ugyanolyan csemegézésre van lehetőség, mint a könyvolvasás esetében. Köztudott, hogy a könyvtár kiegészítéseként már a közeljövőben megjelenik a háztartásokban a videotéka, s ebben legkedvesebb műsorait tárolhatja a néző. Azon viszont még kevesen gondolkodnak el, milyen hatással lesz a videotéka megjelenése a videomúvészet- re. Hiszen a képmagnó tömeges elterjedésével, a néző a visszajátszás lehetőségével élve alaposan „megnyirbálhatja" a rendező cselekményvezetési „monopóliumát“: amire nem kíváncsi, egyszerűen „átugorja“. Bizonyosan sok vitát vált ki az a kérdés, hogy Elkészült és bemutatásra vár a Németh László regénye nyomán forgatott Égető Eszter. A 11 részes tévéfilmsorozat rendezője Hintsch György, a címszerepet pedig Inna Csu- rikova, a moszkvai Komszomol Színház tagja játssza. A többi szereplő: Mádi Szabó Gábor, Balázs Péter, Mácsai Pál, Rubold Ödön, Szilvássy Annamária és Bordán Irén. A képen: a sorozat egyik jelenete. (inkey Alice felvétele) van-e erkölcsi joga a nézőnek ennyire beavatkoznia egy szuverén művészeti alkotásba. Bár egyetlen regény esetében sem vetődik fel az a kérdés, hogy mi történik, ha az olvasó egyes részeket nem olvas el a műből vagy egyáltalán nem fejezi be olvasását. A legfejlettebb videokultúrájú országok tapasztalata a nézési szokásokat tekintve egyelőre vegyes érzelmeket kelt: műfaji szempontból jelenleg toronymagasan vezet a horror és a videoklip-összeállítás. Érdekes viszont, hogy egyre nagyobb példányszámban fogynak a mozifilmek kazettás változatai, valamint a régi filmek. Hasonló a helyzet több más, ma már klasz- szikusnak számító filmalkotás esetében is. Ami pedig a kortárs alkotásokat illeti, egyértelmű, hogy a tévésorozatok lassú cselekményvezetésének a képmagnó korában egyre inkább befellegzik: csak a cselekménydús, feszes ritmusú, érdekes művek számíthatnak arra, hogy nem esnek a néző türelmetlenségének „áldozatául“, hiszen a gyorscsévélés gombjával nem nehéz a történetet „felgyorsítani“. Ugyanúgy, ahogy felgyorsult ritmusú korunkban a nagyregénynek egyre szűkül a piaca, a monstre tévésorozatoknak sincs nagy esélyük a képmagnóval szemben. OZOGÁNY ERNŐ Milyen is a bölcs bagoly? Gyermek- és ifjúsági filmek a képernyőn Modern környezetben valós események, képzelt helyszíneken hagyományos meseszövésü történetek; zenével, játékos dalbetétekkel kiegészítve. Ezt kínálják a Csehszlovák Televízióban bemutatásra kerülő gyermek- és ifjúsági tévéfilmek. A vidám és komoly történetekben furfanggal, bohókás ötletekkel próbálják megnyerni a legkisebbek a felnőtteket. Komikus helyzetekbe sodródik A bölcs bagoly hőse, a leleményes kisfiú, aki elvált szüleit akarja összebékíteni. Csakhogy bármivel próbálkozik is, semmi sem úgy sikerül, ahogy szeretné. A filmben túlsúlyban vannak a vígjátéki elemek. A csonka családban élő gyerek helyzete a valóságban, sajnos, nem minden esetben alakul Lydia Koútna filmjének szerencsés végkifejletéhez hasonlóan. A bölcs bagoly történetéhez a Csehszlovák Pionírszervezet megalakulásának 35. évfordulója alkalmából meghirdetett irodalmi pályázat díjazott pályaműve szolgált alapul. A zenének varázsereje van - erről győz meg Jiri Bonaventura Aranyfuvola című filmje, melyben két fiútestvér szépen szóló hangszerükkel nagy útra, egyenesen a királyi várba készül. Bejárták már a világot, palotákban, kunyhókban zenéltek télen- nyáron. Hazatérve ugyanolyan soványak, mint annak idején, amikor elindultak próbálni. Otthon útjukba akad egy vénséges boszorkány, aki azt tanácsolja a két fiúnak, hogy...De ez már a filmből derüljön ki! Az izgalmasnak ígérkező zenés mesejáték egyik főszereplője a legifjabb Rudolf Hru- éinsky, akit a Diszkósztoriból ismernek a fiatalok. Megöregedett már az És mikor lesz az esküvő? című zenés mesefilm királyfija. A most készülő folytatásban, Ha megjön a gólya, királynő - ez a címe - ugyanúgy viselkedik fiával szemben az idős király, ahogyan hajdan őhozzá viszonyult az apja. A trónról csak akkor hajlandó lemondani, ha fiúunokája születik. Leánygyermekre viszont kegyetlen sors vár: örökre el kell hagynia a várat. A fiatal pár a királyi csemete megszületését várja. Rú lesz vagy lány? Izgulhatnak majd a gyerekek, akik Jiri Adamec alkotásában Petr Nároznyval, Jifina Bohdalovával, Miroslav Vladykával és más ismert színészekkel találkozhatnak. Ladislav Rychman nagyobbaknak készít filmet. A valós álom könnyed, humoros történetét mesés elemek, pergő ritmusú dalok teszik dinamikussá. Szakmunkástanuló az ábrándos hős. A cukrászat, mint utóbb kiderül, nem is olyan „édes“ szakma, mint ahogy remélte. Életébe Cukortündér hoz fordulatot. Kedveskedő bájával megbabonázza a fiút. Úgy megszeretteti vele a tanulást és a szakmát, hogy kitűnőre vizsgázik. Cukortündér azonban jó tette után sem tűnik el, mint ahogy az a mesében lenni szokott. Együtt marad a cukrászfiúval, aki valós álomként élheti át az első szerelmet. A főbb szerepeket Jifina Bohdalová, Jifina Jirásková és Milan Kftazko játsszák. Az előzőekhez képest, persze, komorabb és elgondolkoztatóbb alkotás is készül a tévé stúdiójában. Mélyebb tartalmat hordoz az Angolóra című ifjúsági tévéjáték. Rendezője Ladislav Ráza. Terezka otthon nem talál megértésre, ezért angol szakos tanárnőjének önti ki szívét. A köztük folyó dialógusokból megtudhatjuk, milyen egy tízéves gyerek lelkivilága, miféle veszélyt sejt a családi parpatvarból, hogyan viselkedik, ha egyedül érzi magát és nem fordulhat bizalommal szüleihez, mi van a dac és a makacsság mögött. • (tallósi) ÚJ SZÚ 14 1988. VI.24.
