Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-24 / 25. szám
N emrég olyan eseménynek lehettünk részesei, melyhez hasonló a Keletszlovákiai kerületben még nem volt. Előbb a Spiáská Nová Ves-i Kerületi Törzste- nyésztö Vállalat nálepkovói kecskefarmján, majd pedig az Újbódvai (Nová Bodva) Efsz horváti (Chorvaty) juhtelepén tucatnyi fehérköpenyes szakember sürgött-forgott az egyik istálló fedett kifutójában létesített, rögtönzött „klinikán“. A hazai és magyarországi tudományos dolgozókból álló szakcsoport sorozatos embrióátültetést hajtott végre az említett mezőgazdasági vállalatok állatállományán. A BARÁTI KAPCSOLATTÓL A KÖZÖS MUNKÁIG Az állattenyésztés fejlődését segítő biotechnológiai eljárás - főleg a juh- és kecsketenyésztésben - újdonságnak számít. Ráadásul az embrióátültetést végző szakcsoport összetétele is rendhagyó volt, ezért fokozott érdeklődéssel szemléltük az eseményeket. Később a nemzetközi munka- csoport néhány tagjával, konkrétan dr. Im- rich Maracekkal, a Kassai (Koéice) Állatorvos-tudományi Kísérleti Intézet tudományos munkatársával, dr. Frantiéek Schvarc- cal, a Kassai Állatorvosi Főiskola docensével, dr. Seregi Jánossal, a Budapesti Állatorvos-tudományi Egyetem adjunktusával és dr. Peter Kucharskyval, a Kerületi Törzste- nyésztö Vállalat juhtenyésztési osztályának vezetőjével a csehszlovák-magyar együttműködés céljairól is tapasztalatairól beszélgettünk. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogyan jött létre a nemzetközi kutatócsoport. Frantiéek Schvarc: - Felsőoktatási testvérintézményeink hosszú évek óta baráti kapcsolatot ápolnak, melyben most a biotechnológiai együttműködés új színfoltot jelent. Két évvel ezelőtt volt nálunk egy nemzetközi biotechnológiai konferencia, melyen egyebek között magyarországi szakemberek is részt vettek. Azóta közelebb kerültünk egymáshoz. Magyar barátaink 1986 októberében meghívtak bennünket a szerencsi kerekasztal-beszélgetésükre, majd néhány hónappal később ellátogathattunk az Üllői Embriológiai Állomásra, ahol a gyakorlatban tanulmányozhattuk az embrióátültetést, s a magyarországi kutatókkal kölcsönösen kicserélhettük tapasztalatainkat. Olyan mezőgazdasági vállalatokba is eljutottunk, ahol immár gyakorlattá vált ez a biotechnológiai eljárás. Seregi János: - Elsősorban a jó személyi kapcsolatoknak köszönhető, hogy az együttműködés idővel a gyakorlati munkára is kiterjedt. A múlt év tavaszán már céltudatosan olyan közös programokat szerveztünk, amelyek intézményeink biotechnológiai együttműködésének az elmélyítését célozták. Kassai kollégáink a Lajta-hansági Állami Gazdaságban és a Bogácsi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetekben voltak a segítségünkre az embrióátültetésben. Mi most Újbódván és a nálepkovói kecskefarmon viszonoztuk a segítséget. A közös munkába azóta további intézményeket is beavattunk, így igyekszünk teljesíteni a KGST-országok tudományos-műszaki együttműködésének 2000-ig szóló programjából reánk háruló feladatokat. Imrich Maraőek: - A munkát hivatalos, tehát az állam által támogatott, kölcsönös együttműködési szerződés alapján szervezzük. A közös munkáról szóló megállapodásban mindig konkrétan megjelöljük a kutatás, illetve a szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazásának célját, a közös munkában részt vevő tudományos dolgozók névre szóló feladatait, az együttműködés nélkülözhetetlen anyagi-technikai feltételeit, valamint a társintézmények kötelességeit. Munkában a szakcsoport tagjai. A hasüreget megnyitva ellenőrzik, hány embriót lehet kimosatni az adományozó állat méhébói. (A szerző felvételei) A program részeredményeiről rendszeresen tájékoztatjuk egymást, valamint a szakterület iránt érdeklődő többi szakembert. A kolléga által említett biotechnológiai ke- rekasztal-konferenciák elsősorban éppen ezt a célt szolgálják. Eddig három ilyen tanácskozást tartottunk, a negyedikre októberben kerül sor Szentesen. Ml FÁN TEREM? Az utóbi időben sokat hallunk és olvasunk a biotechnológia egyik nagy vívmányáról, az embrióátültetésről. Persze, többnyire csak az eredményekről és az elképzelésekről, így az átlagembernek vajmi kevés elképzelése lehet arról, mit jelent a gyakorlatban egy ilyen átültetés. Ezért arra kértük dr. Frantiéek Schvarc docenst, dióhéjban foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat.-Az embrióátültetés sikerének egyik legfontosabb feltétele az alapos felkészülés. Például a mai munkára hozzávetőlegesen tizennégy napon át készültünk. Pontosabban nem mi, hiszen a felkészülés tulajdonképpen az állatok - a donorok, vagyis az adományozó, illetve a recipiensek, tehát az embriót befogadó egyedek - felkészítését jelenti. A juhok összel-télen ellenek, tehát ha azt akarjuk, hogy az ellés egész évben folyamatos legyen, akkor erre fel kell készíteni az állatokat. Ez az ivarzás mesterséges kiváltásából és összehangolásából áll. Kiválasztunk a nyájból néhány anyajuhot s ezeknél speciális hüvelytamponok segítségével kiprovokáljuk az ivarzást. A tamponok eltávolítása után speciális hormonokkal kezeljük az állatokat, s amikor megkezdődik az ivarzás, azonnal fedeztetjük a donorokat. A megtermékenyített petéket a 4-6. napon mossuk ki az anyákból, amikor még nem tapadnak a méhfalra. Ez a folyamat a szarvas- marháknál már vértelen úton történik, viszont a kis házi kérődzőknél - főleg a nem laboratóriumi viszonyok között végzett átültetéskor - egyelőre csak sebészeti beavatkozással lehet megoldani az embriók kimosását.- Vagyis fel kell nyitni az állatok hasüregét ...- Igen. Ezután a petefészek vizsgálatával megállapítjuk, hogy milyen eredménnyel járt a tömeges peteleválást serkentő kezelés. A hagyományos megtermékenyítés után az anyajuh méhében legfeljebb 2-3 embrió található, viszont a tömeges peteleválás (szuperovuláció) nyolc-tízre emelheti az embriók számát. Minderre természetesen kihatással van a takarmányozás, az időjárás alakulása, a tenyészmunka színvonala, valamint maga az évszak is. A méhból különleges folyadékkal kimosatott, 120-140 mikron nagyságú embriókat sztereo- mikroszkópos vizsgálatnak vetjük alá. Ekkor dől el, alkalmasak-e a felhasználásra, érdemes-e átültetni őket a befogadó anyákba. Sőt. A legfejlettebb, életerős embriókat mikromanipulátor segítségével akár el is felezhetjük, hogy még több átültethető embriót kapjunk. így a kiemelkedő tenyészérté- kú apa- és anyaállatoktól nagyobb számú utódot kapunk, melyeket átültetés után a biológiailag kevésbé értékes - amolyan élő inkubátorként szolgáló - anyákkal „horda- tünk ki“ és neveltetünk fel. Ehhez persze a befogadó anyákat is műtétnek kell alávetnünk, de ez a beavatkozás már korántsem olyan komoly, mint az adományozó anyák esetében. Itt ugyanis elég kiemelni a méh- szarvat, hogy egy vékony tű segítségével befecskendezhessük az embriót. Seregi János: - Az embrióátültetésnek genetikai, nemesítési, valamint árutermelési-kereskedelmi haszna van. Segítségével gyorsan javítható az állatállomány genetikai értéke, s leküzdhetők a terméketlenség okozta hátrányok. S ami szintén fontos, gátat vethetünk vele bizonyos veszélyes betegségek terjedésének. Ugyanis az embriót 7-8 napos koráig speciális burok veszi körül, amely bizonyos fertőzések ellen tökéletes védelmet nyújt. Mivel az embriót ennél fiatalabb korban ültetjük át, az esetleg beteg anyától nem fertőződhet, viszont az anya génértékét megmenthetjük, kiváló tulajdonságait átörökíthetjük. A biotechnológia segítségével a szarvasmarháknál kiszűrhetjük a leukózist, a sertéseknél pedig az Aujeszky-féle betegséget. Más lapra tartozik, hogy az így nyert egészséges növendékállatokat betegségektől mentes telepeken kell elhelyezni, hiszen különben a beteg állatok megfertőznék őket. EMBRIÓKÉNT OLCSÓBB A TENYÉSZÁLLAT- Mennyi idő kell még ahhoz, hogy az embrióátültetés mindennapos gyakorlattá váljon a nagyüzemi termelésben? Seregi János: - Valószínűnek tartom, hogy néhány vállalatnál 4-5 éven belül elfogadott és széles körben alkalmazott módszer lesz az embrióátültetés, viszont az összes gazdaságban aligha fogják általánosan alkalmazni. De hangsúlyozni szeretném: nem is az a cél, hogy mindenütt érvényesüljön. Elég, ha a legjobb eredményeket felmutató gazdaságokban meghonosodik és hozzájárul az állatállomány minőségi tulajdonságainak javításához, hiszen ezek a vállalatok a nagy biológiai értékű tenyészállatok egy hányadát úgyis továbbadják. Ebből is látni, hogy az ismertetett módszernek főleg a törzstenyésztésCsehszlovák - magyar együttműködés az embrióátültetésben sei foglalkozó vállalatoknál van nagy jövője. Igaz, sokan költségesnek tartják az átültetést, mert nem veszik figyelembe, hogy minél jobban kihasználják a szellemi és anyagi kapacitást, vagyis minél több embriót ültetnek át, vállalati szinten annál inkább csökken a költség. Imrich Maraőek: - Ezzel összefüggésben talán nem árt figyelembe venni, hogy a nagy tenyészértókú állatok embrionális korukban lényegesen olcsóbbak, mint növendékkorban. Ami pedig az anyagi-technikai felkészültséget illeti, nincs szükség külön beruházásokra, hiszen akárcsak Magyarországon, nálunk is rendelkezésre állnak a legszükségesebbek. Beleértve természetesen a gyógyszereket, illetve a speciális készítményeket is. A mi intézetünk például már évek óta magas színvonalon foglalkozik a juhok ivarzásának szabályozásával, összehangolásával. Ez annyit jelent, hogy a magasabb szintű biotechnológiai tevékenység technikai háttere tulajdonképpen biztosított. Hogy gyakorlati eredményeket is felmutathassunk, ahhoz elsősorban a termelő vállalatokkal való együttműködést kell fejleszteni. Frantiéek Schvarc: - Említést érdemel, hogy munkánk során zömmel hazai, illetve magyarországi gyógyszereket és egyéb készítményeket használunk. Ez azonban nem hátrány, hiszen az összehasonlító vizsgálatok szerint, ezek a készítmények vetekednek a csúcsszínvonalat képviselő külföldi készítményekkel. LESZ GÉNBANK?-A nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez bizonyára nagyban hozzájárulna egy közös embrióbank létrehozása. Ilyen kezdeményezésre nem gondoltak? Seregi János: - Természetesen gondoltunk, de egyelőre csak a nemzetközi kapcsolatok kiépítésének, bővítésének korszaEmbriófelezés mikromanipulá- torrai kát éljük. Egyebek között jó kapcsolatunk van a Bécsi Állatorvos-tudományi Egyetemmel, s felvettük a kapcsolatot a Müncheni Egyetem Állatorvos-tudományi Karával is. Ez az együttműködés szervesen beilleszthető a csehszlovákiai szakemberekkel folytatott kutatási programba. Annál is inkább, mert az osztrák, illetve nyugatnémet szakemberek bizonyos tekintetben megelőztek bennünket a kutatásban, s tapasztalataiknak nagy hasznát vehetjük a csehszlovák-magyar együttműködésben. Ez természetesen fordítva is érvényes, tekintve, hogy a mi szakcsoportunk a nagyüzemi állattenyésztés feltételei között dolgozhat, ami a nyugati kutatóknak nem adatott meg. Elképzelhető, hogy idővel további országok tudományos intézményei, illetve szakemberei is bekapcsolódnak a közös munkába, s akkor a génbank létrehozásának, az embriók kölcsönös cseréjének feltételei is kialakulnak. Igaz, génbank még nincs, de az embriók cseréjére azért lehetőség van. Például az idén ősszel az ausztrál merinó juhoktól származó, mélyhűtött embriók átültetésével szeretnénk kísérletet tenni Szlovákiában, mi pedig az itt tenyésztett agájától származó embriók iránt érdeklődünk. Hasonló cserére a szarvasmarháknál és kecskéknél is sor kerülhet. Ez a csere azonban csupán kísérleti célokat szolgál s nem helyettesítheti a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatokat. A kísérletek célja, hogy felhívja a szakemberek figyelmét az együttműködésben és a tapasztalatok, illetve a biológiai anyag kölcsönös cseréjében rejlő lehetőségekre. Az embrióátültetéssel kísérletező csehszlovák-magyar kutatócsoport munkájának első eredményeként a Kassai Állatovosi Főiskolán nemrég három egészséges kecs- kegida született. Az újbódvai szövetkezet juhállományában, illetve a nálepkovói kecskefarmon végrehajtott embrióátültetés eredményeire még őszig várnunk kell. GAZDAG JÓZSEF A cél: az állatállomány
