Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-17 / 24. szám
A gyermekek lépten-nyomon Dénest utánozták. Zárkózottak voltak. Az emberektől idegenkedtek. Sokat viaskodtak egymással. Nyersek és durvák voltak. De zavarba jöttek, ha Leonával kellett beszélgetni. Csakis abban a körben érezték jól magukat, amelyet apjuk szabott ki számukra. És Leona nem változtathatott a helyzeten.- Racionalisták. Ezek majd tudják, mit akarnak elérni... - és nem mennek majd fejjel a falnak, mint te - hallotta Leona a férfitól. Tehát önkény. Az önkény tollával írt rend, ahová Leona be-be- toppant. Az elnagyolt, férfias tisztaságba. Játszott a gyerekekkel. És hagyta, hogy Dénes parancsokat osztogasson. Ö itthon van. Míg Leona csak vendég itt. Leona elviheti sétálni a gyerekeket. Felöltöztetheti őket. De Leonénak meg kell válogatnia a szavait. Mert, ha csupán halo- vány árny is vetül a helyzetre, Dénes visszafogja a gyeplőt. Amikor a gyerekek aludni térnek, Leona megcsókolja őket, és fásult szomorúsággal elindul saját világába. Ahol nincsenek gyerekek. Ahol valami megkocsonyásodott időtlenség van. „Igen, gondolj a másfélszáz évvel ezelőtti, nagyon félénk feketerigóra. A kiterjedt erdők legtávolabbi sűrűjében rakott fészket. Mára már beköltözött a nagyvárosokba, és mindenevő lett. Megváltozott...“ Leona is megváltozott. Fokozatosan hozzászokott új helyzetéhez. Most, az ünnep előtti, feldíszített nagyvárosból távozóban - szinte észre sem veszi a felcico- mázott kirakatokat, az embereket, akik, mintha csendesebben haladnának. Mintha visszatükröződne bennük az ünnep hozta rend. Az autóbusz-pályaudvaron hosszú sorokban állnak az emberek. Leona felszáll a Z-i járatra. Egy idős és vak ember mellé kerül.- Mondja csak, asszonyom, hova utazik? - kérdezi a vak ember.- Z-be... - válaszolja Leona.- Van odahaza zongorája? Erényben, senki nem jöhet ki belőle Alfonz bácsi, Madagaszkárra szökött, rezzenéstelenül ül a hintáin, s a nagyapa, hatalmas bajszával pattogtatva, mondja, egy vasat se kapsz, amig meg nem halok, jegyezd meg, te csirkefogó, de Alfonz bácsi csak solyog, egy kissé eltűnődve mosolyogd mintha azt Igatná, mivel üsse agyon Anézka nénit, kisfejszé- •e vagy piszkavassal, s a megboldogult nagynéni )san mosolyog a Podébradyból származó fehér lernyője alatt, Richárd bácsira mosolyog, akivel tíz I pörösködött a csalánnal benőtt régi kert miatt, és nárd bácsi ugyancsak mosolyog, valamennyien iolyognak, egytől egyig, és ez így van rendjén, ül is egy családról van szó, igaz, egyetlen pontyot y pulykát sem sikerült soha közösen elfogyasztani- de a családi albumban reggeltől estig együtt oak, hétről hétre, évről évre, ezért mondom hát, y a családi album nagyszerű találmány, nélküle alád tulajdonképpen nem is létezne, ezért egyálta- lem mindegy, milyen albumot vesz valaki, a lehető askosabb legyen, hogy azoknak is jusson benne , akik majd csak ezután jönnek, ennek az albumméltó rangja kell legyen egy méltóságteljes társasán, családi albumon spórolni csacsiság, áldatlan stkezményei lehetnek, hiszen azoknak, akik ezután ek, olyan érzésük támadhat, hogy nem megfelelő ádba kerültek, az a legjobb, ha kék bársonnyal >nt albumot vesz valaki, aranyozott kapoccsal, az mindenkire kellő hatást tesz, mindenki számára inai nyilvánvalóvá válik, hogy simára borotvált, nyírt és kibodorított, ünneplőbe öltözött, azaz pél- emberek közé tartozik, megismerik a nagypapát, Imas bajszával, Alfonz bácsit és a hintalovát, :ka nénit a gyönyörű napernyőjével, olyan társa- ez, amely arra kényszeríti az újonnan érkezőket, maguk is illően megfésülködjenek, tiszta gallért nek, s csak azután fojtsák meg Hedvig nénit laszárító kötéllel, amit nyugodtan megtehetnek, kell aggódniuk miatta, nem történik semmi, bárlegyen is, ott maradnak szépen mindnyájan érneműszekrényben a hálóingek és az új párna- ; között, és mosolyogva fognak szembenézni <al, akik utánuk jönnek, mert az albumban még íz üres lap s a fotográfusok mindennap elkattintják sinájukat. BERECK JÓZSEF fordítása igyon félénk ben, messze a nagyváro- a zörömbölő 'övé lett." távozott. Kö- ával. A porla- agyta - a férfi ;et. öltözött. Me- i lakott. Sen- itságot. Múlt- sszélt. Valami enne. mikor Dénes gyerekeket? jalommal vádlót. sem volt az. {esztendeje. :t sem tudta, ekeknek, éten megje- iik már nem legkisebb is Dénes elein- lának, hogy magával vi- jzott a gyepidegenkedni )énessel ha- retet a meg- . A férfi a sail. És ezt az kellett: per- álni. Vannak- Nincs - mondja Leona.- Úgy kell magának! - így a vak és részeg férfi, aki ösztönösen az ablak felé fordul, mint amikor még látott és szerette az esti és éjszakai távoli fényeket. Tíz perc múlik el így. Az idős ember megint Leonéhoz fordul.- Hol vagyunk? Még nem kell leszállnia?- Csak B-ben vagyunk. Még nem kell leszállnom... - válaszol Leona.- Vannak gyerekei... ? - kérdezi az idős ember.- Vannak... - mondja Leona.- Nagyok?- Kicsik... - mondja Leona.- Úgy kell magának... Az asszony nem válaszol. Az útitárs nem hagyja annyiban.- Szereti ön a gyerekeit? -Nagyon szeretem őket...- mondja Leona.- Szereti ön a zenét... ?- Igen... - mondja Leona.- Van otthon zongorája? - kérdezi az idegen.-Nincs... - mondja Leona.- Nem tudok hangszereken játszani ... Ferdics Gábor rajza (Hrapka Tibor fotoreprodukciója) R övid éjszaka volt, korán világosodott. Az ablakból néztem a napkeltét, míg nyugatnak nem fordult a vonat. Átültem a szemközti ülésre, de így sem láthattam már az új napot. Néhány, nagyjából velem egykorú fiú szállt le az állomáson. Kis ideig keringtek a silány épület körül, aztán a város felé vették útjukat. Szemmel követtem őket, majd elindultam utánuk. Szűk volt az új ruhám, de elviselhetőbben szorított, mint az esküvői szmokingom.- Ne félj pajtás, ha ezt átvészeled, még lötyögni is fog rajtad. Átvezényeltek. Pedig jó helyem volt, jobbat nem is képzelhettem volna. Korán örültem, mint már annyiszor. Megszokhattam volna, hogy mindig akkor csúszom el, amikor végre kicsit biztosabban érzem magam.-Te magabiztos vagy - mondták sokan. Nem tudhatták, hogy e magatartás a vagy sikerül, vagy nem alapon nyugszik. Megtetszett. Azt hittem, rámenős vagyok, pedig csak egyszerű gimna- , zista voltam. Mi mindent szalasztotCSICSAY KAROLY tam el miatta! - Ne légy annyira becsületes! - mondták a barátaim. Pedig csak a következményektől féltem. - Miért olyan felületes? - mondta a tanárom. Engem sok minden érdekelt, ha csak egy dologra figyelek, többre viszem. Talán. Messze van még a reggel. A hegyek fölött messzire ellátni. Falu lehet arra - gyér fény szűrődik át a sűrű hóesésen. Hogy milyen falu, nem tudom, a térképen kis zászlócska takarja valamilyen jelzéssel. Tudnom kéne, mit jelent, de nem mondta meg senki. Gondolták, ennyit csak tudok. Mi mindent kellett volna még tudnom! Például'azt, hogy a barátnőm csupán megszokásból jött a virágüzlet elé. Egyszer aztán hiába vártam. Utaztam a buszon a három szál rózsával, s nem tudtam velük mit kezdeni. Odaadtam egy idegen lánynak. Azt hitte, ismerkedni akarok. Pedig csak meg akartam szabadulni a virágtól. Még kétszer vettem rózsát, aztán soha többé. És nem szeretem, ha egy lány dohányzik. A barátom megnősült, a felesége dohányzik. Nem voltam az esküvőjükön. Bántott, hogy nem hívtak meg, de talán jobb is. Volt. Volt egy barátom... Ez itt mellettem zömök, erős gyerek. Egymás mellett állunk a sorban is, s ha éhes, megosztom vele a háromnapos kenyerem. Ha nem bírom, viszi az én hátizsákomat. Most mélyen alszik. Éjfélkor váltunk. Nem tudom, barátság-e ez, vagy csupán egymásra utaltság? Sohase szerettem a terhére lenni senkinek. Mégis hányszor rákényszerül az ember. A másokrautaltság és a tehetetlenség édestestvérek, és én utálom a tehetetlenséget. Ezért nem nézek néha tükörbe. Most van időm, gondolkodhatom senki sem zavar - másfél óráig. Nyugodtam szégyellhetem magam, felidézett baklövéseim miatt. Senki sem lát. Csak én önmagamat. Marasztalom a gondolatot. Aki nem találja meg az emlékeit, az itt két éven át halott. Váltanak. Átadom a kulcsokat. Az őrség tiszteleg. Megvárom, hogy kiérjenek a lámpafényből. Most már én is megyek. Még egyszer elnézek a hegyek felé, amerre az otthonomat sejtem, és belépek a gerendaházba. LENGYEL ILONA Történelmi pillanatok A szónok több mint fél órája beszél. Én bosszankodom, mert hetek óta nem kapok huszonhármas papucsot a fiamnak, nincs kenősajt, és ha ötig nem fejezi be, nem jut friss kenyér. Erre azt mondja (a szónok), hogy éreznünk kell a történelmi pillanatok súlyát. Beláthatatlan következményei lehetnek, ha nem valósítjuk meg a programot. Felkapom a fejem. Furcsa leIkiismeret-furdalást érzek, mint ' régen, gyerekkoromban, mikor eldobtam a zsíroskenyeret. Áll- , ítólag, egy éhező ember életét menthettem volna meg. Azóta gyakran eszembe j- utott a zsíroskenyér és a szemétkosár orrfacsaró bűze. Néhány évvel később, újra a felelősségtudatomra hivatkoztak. De én még csak tizenhat éves voltam, és szerelmes. A történelmi pillanatok beláthatatlan következménye - hajszálon függő kard a fejünk felett. Fullasztó itt bent a meleg! Mi lenne, ha most kimennék? Az ásványvíz erejét vesztve, szánalmasan gubbaszt a pohár fenekén. A transzplantált bűntudat tökéletes szerkezetének hibaesélyét latolgatom. A szónok lapoz. Már csak néhány mondat. Maradok. Taps. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Füstös vendéglőben A semmiről beszélgetek Mindenről beszélgetek valakivel. Odakint esik. Rád gondolok. Nincs lehetetlen, mondtad, ha kell az eget is... A gőzölgő tea felett hiába fürkészem az utat, az eget. Nyugtalan ujjaim közt morzsolgatom az életemet, a napokat, a perceket - mint az olvasó gyöngyeit. valakivel, jólesik. Végre kitisztult az ég. Ha nem volna lehetetlen, most hozzád mennék. A felesleges kellékké vált esernyő s a járdaszegély gverekcsínyre csábít. Megtennék érted bármit. Mit ér a józan ész? Féltékenység Csodatévő forrás vagy kedvesem és én félek hogy bárki rád hajol Vigyázz meg ne mérgezzenek kegyetlenül szomjazom HODOSSY GYULA A régészek mint illúziórombolók Az alma sárga. A sárga alma sárgábbra sárgul. A sárgábbra sárgult alma barna. A sárgábbra sárgult barna alma rothad. Foltot hagy. A barnára rothadt alma foltja szürke. Vigyázz: ha életed szürke, a magad után hagyott folt fekete. A régészek szerint nemcsak a szürke életűek foltja fekete, a sárgábbra sárgult barna rothadt almáé is fekete. •Í4 Csak a függönyig Mindegy, hol állok, csak a függönyig látok, pedig itt-ott beszivárognak igazi tájak is.
