Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-17 / 24. szám
ISS! Az S2LKP Banská Bystrica-i kerületi konferenciáján elhangzott főbeszámoló és a küldöttek tartalmas vitafelszólalásai is igazolták, hogy a legutóbbi két évben a kerület dinamikus gazdasági és szociális fejlesztéséért sokrétű tevékenységet fejtettek ki a kommunisták. A párt vezető szerepének erősítésével, ellenőrző jogának érvényesítésével mind a termelővállalatok, mind a különféle intézmények döntő többségében az alapszervezetek tagsága sikeresen mozgósította a dolgozók széles tömegeit a CSKP XVII. kongresszusa óta jelentősen megnőtt feladatok elvégzésére. A pártmunka kétéves mérlegének értékelői azonban nem szorítkozhattak csak a jó eredmények nyugtázására, mert már az alapszervezetek idei évzáró taggyűlésein, majd az üzemi, városi és járási konferenciákon szinte mindenütt a figyelem középpontjába kerültek a gördülékeny előrehaladást fékező gondok. Az SZLKP Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának elnökségi beszámolója több vonatkozásban is jogosan bírálta, hogy a kommunisták tevékenységének korántsem valamennyi szakaszán került sor az eddigi jó tapasztalatok és gazdag ismeretek kellő mértékű kamatoztatására. A pártszervek és -szervezetek cselekvő- képességének már nemegyszer sürgetett fokozását például érezhetően késleltetik a sok helyen csupán általános feladatokat megjelölő formális határozatok, amelyekkel a meghozatalukon kívül rendszerint már nem igen foglalkoznak többet sem a gyűléseken, sem a gyakorlati munkában. Ezzel magyarázható aztán, hogy a soron következő tanácskozások valamelyikén a névre szóló, jól ellenőrizhető és a pontosan számon kérhető konkrét megbízatások elosztása helyett esetleg megint csak formális határozati javaslatot terjesztenek elő. Ez a gyakorlat úgyszólván senkit sem kötelez - persze nem is ösztönöz - felelősségteljesebb munkavégzésre, egyéni alkotó kezdeményezésekre és a nehézségek megoldására, mivel azonban a kommunistákkal szembeni alapvető követelmények egyike a többletfeladatok teljesítése, az eddigieknél jóval nagyobb igényeket kell támasztani az alapszervezeti pártbizottságok munkájával szemben a határozati javaslatok előkészítésekor, megvitatásakor és az elfogadásukat követő következetes végrehajtás számonkérésekor. A pártszervezetek tevékenységének más tartalékaira is felhívták a figyelmet a konferencia küldöttei. Megállapították, hogy az SZLKP Közép-szlovákiai Kerületi Bizottsága és a járási pártbizottságok a lenini elvek szellemében rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak a rátermett, dolgozni, szervezni akaró és tudó öntudatos káderek kiválasztásának, sokoldalú alapos felkészítésének, megfelelő posztokra állításának és elért eredményeik rendszeres értékelésének. A legutóbbi időszakban több vezető beosztású dolgozót kellett leváltani a pártalapszabályok megszegése vagy a hatalommal való visszaélés miatt. Éppen ezért az alapszervezetek idei évzáró taggyűléseinek, majd az üzemi, városi és járási konferenciák tanácskozásának előkészítésekor már csakis olyan elvtársak megválasztását javasolták az új pártbizottságokba, akik a munkahelyükön feladataik példás teljesítésével és személyes jó tulajdonságaikkal egyaránt kiérdemelték a pártszervezet többi tagjának, valamint a kollektíva párton kívüli dolgozóinak bizalmát és megbecsülését. A kerületi pártkonferencián többen szóltak bírálóan a kádertartalékok feladatvállalásáról is, mert bár az elmúlt két évben valamelyest aktivizálódott a tevékenységük, a teljesítőképességük még most sem éri el a negyven százalékot. Közép-szlovákia az SZSZK legiparosí- tottabb kerülete. Ezért nem véletlen, hogy a különféle termelőágazatokban működik a pártszervezetek túlnyomó többsége. Az ottani kommunisták munkáját hűen tükrözik a gazdasági eredmények, amelyeknek elemzésére, az elérésük közben szerzett tapasztalatok összegezésére és a tanulságok levonására tanácskozásuk jelentős részét fordították a konferencia küldöttei. Mind az elnökségi beszámoló, mind a vitafelszólalások külön hangsúlyozták, hogy az elmúlt két évben a legtöbb termelőágazati és -vállalati kollektíva következetesen eleget tett a terv elvárásainak. A régóta élenjáró és a kiegyensúlyozott átlagos teljesítményeket nyújtó gyárakon, üzemeken, építőipari kollektívákon, egységes földműves- szövetkezeteken, állami gazdaságokon kívül még sok vállalat komoly lemaradással zárta a 8. ötéves tervidőszak két esztendejét. Az ipari vállalatoknál például az egyik legfontosabb mérlegmutatónak számító saját termelési érték képzésében tavalyelőtt 1,9, tavaly pedig már 3,3 százaléknyi teljesítmény hiányzott a kitűzött célok eléréséhez. Az SZLKP Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságát azonban még ennél is jobban nyugtalanítja, hogy a hatékonyabb termelésre, a gyártmányok minőségének lényeges javítására, az áruk exportképességének oly szükséges fokozására és az ipari beruházások gyorsabb megtérülésére fordított igyekezet nem hozta meg a várt eredményeket. Legutóbb főleg a gyártmányok minőségi színvonalának stagnálása, sőt, több vállalatnál bekövetkezett vagy folytatódott - objektiven megindokolhatat- lan - romlása okozott újabb komoly nehézségeket az exportszerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése során. A külföldi megrendelők például a szállítmányok silány minősége miatt több esetben megtagadták a füleki (Firakovo) Kovosmalt, a piesoki gépgyárak, a harmaneci papírgyár és a losonci (Lucenec) Poíana posztótyár termékeinek átvételét. Szintén elgondolkoztató és nem kis gazdasági veszteségekre figyelmeztető jelenség a kohászati, gépipari, elektrotechnikai, építőanyag-gyártási, tateldolgozó-, valamint élelmiszeripari termékek igen sok tekintetben kifogásolható minősége. Ugyanis ezekben az ágazatokban a termelőkapacitások műszaki fejlettségének, a szakemberek tudásának, felkészültségének és gazdag tapasztalatainak jobb kamatoztatásával, kezdeményezéseik felkarolásával, valamint a szállítói-megrendelői kapcsolatok javításával már megoldhatták volna a gyártmányok minőségének jobbítását akadályozó régi keletű gondokat. Ennél sokkal örvendetesebb, hogy a legutóbbi időszakban komoly előrelépések történtek a tudományos-műszaki haladás új ismereteinek mind szélesebb körű gyakorlati alkalmazásában. Az elektronizálás, az automatizálás és a robotizálás dinamikus fejlesztése az elsődleges ipari ágazatokban egyre hatékonyabban járul hozzá a termelési, szervezési, tudományos és egyéb célkitűzések eléréséhez. A Martini és a Detvai Nehézgépipari Művek gyáregységeiben, a Kysucké Nővé Mesto-i Gördülőcsapágygyárakban, a Zilinai Számítástechnikai Kutatóintézetben, az istebnéi vasöntödében, a podbrezovái Sverma Vasműben, a Banská Bystrica-i számítástechnikai gyárban, valamint több más termelővállalatnál már bevált módszereket és tapasztalatokat viszont mielőbb a kerület más - főleg gépipari és elektrotechnikai - gyáraiban, üzemeiben is hasznosítani kell a bővített újratermelési folyamatok hatékonyságának jelentős növelése érdekében. A gazdasági szervezetek önállóságának és vezetőik személyes felelősségének fokozását elősegíteni hivatott komplex kísérletben már Közép-Szlovákia tizenkét fontos ipari vállalata vesz részt. Mivel e vállalatok teljesítményeitől függ a kerület éves ipari termelésének harminc százaléka, a párt- szervezet rendkívüli jelentőséget tulajdonít a gazdasági mechanizmus átalakításával járó új feltételek alapos megismerésének. Ugyanakkor szem előtt tartják azt is, hogy az átalakítás és a gazdasági fejlődés gyorsításának szükségessége egyáltalán nem kampányszerű feladat, hanem bonyolult és hosszan tartó tervszerű folyamat, amelynek legnehezebb részeit - köztük például az ipari termelésnek 25, az exportképes áruk arányának 33 százalékos növelését, a vállalatok saját termelési értékének 50 százalékos és a vállalati nyereségképzés 140 százalékos emelését - a hatékony munka- módszerek alkalmazását szorgalmazó kommunistáknak kell magukra vállalniuk. LALO KÁROLY Hatékonyabb módszerekkel A kommunisták személyes példamutatása meghatározó ÚJ FELTÉTELEK KÖZÖTT - NAGYOBB FELELŐSSÉGGEL Minden gazdasági szervezet, tehát a Kelet-szlovákiai Vasmű is, jelenleg két egymással szorosan összefüggő, a jövő szempontjából döntő jelentőségű feladatot old meg. Egyik az 1988-as terv és az egész 8. ötéves terv feladatainak teljesítése, a másik a társadalmi, különösen a gazdasági mechanizmus fokozatos átalakítása az adott vállalat feltételei közt. Ezekre a feladatokra összpontosul pártszervezetünk és az egész vállalati kollektíva figyelme. Elmondhatjuk, hogy 1986-ban és 1987-ben minden feladatot teljesítettünk, legtöbb esetben túlteljesítettünk. Az ötéves terv első két évében az eredeti tervszétírással szemben az árutermelésben 830 millió korona előnyre tettünk szert, a tókéskivitelben 630 millióra, a nyereség terén 220 millió koronára. Az 1987-ben elért eredményekért megkaptuk a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa Vörös Zászlaját. A tervteljesítésnek ez a kedvező irányzata folytatódik 1988- ban is. A múlt év első negyedévéhez képest az idén az árutermelés 10 százalékkal magasabb, a tőkés országokba irányuló kivitel 80, a nyereség csaknem 50 százalékkal nagyobb. Megkétszereződött az innovált termékek részaránya. El kell azonban mondanom, hogy az év nehezebbik része még előttünk áll: a III. és a IV. negyedévben bonyolult korszerűsítési feladatok várnak ránk, amelyek megzavarják a termelési ciklus egészét, és műszaki igényességük a tervfeladatok teljesítését veszélyeztetheti. Bízunk benne, hogy a nagyon bonyolult helyzet ellenére szálítóinkkal, a kohóépítő vállalattal, a magasépítő vállalattal, a kohószereló vállalattal, a Vítkovicei Vas- és Gépgyárral közösen a korszerűsített aggregátok termelésének felfuttatását megoldjuk, és így az idei tervet nemcsak teljesítjük, hanem túl is szárnyaljuk. Ami 1989-et illeti, a korszerűsítésben, a szervezésben, az irányításban és más területeken hozott intézkedések megteremtik a feltételét annak, hogy a 8. ötéves terv előirányzatait teljesítjük. Nehezebb lesz a helyzet 1990-ben. A 8. ötéves terv ugyanis 400 millió korona évenkénti nyereségnövekedést irányoz elő, függetlenül az anyagi termeléstől és a műszaki intézkedésektől. Ezeket a feladatokat is teljesíthetőknek tartjuk, azzal a feltétellel, hogy sikerül továbbra is időelőnyre szert tenni a hideg- és a meleghengerde, a folyamatos öntés és a további aggregátok korszerűsítésében, és főleg azzal, hogy a vállalat- közi kapcsolatokban és a vállalaton belüli irányításban megkezdjük a gazdaságirányítás új mechanizmusának meghonosítását. Épp a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatos feladatokat tekintjük a legbonyolultabbaknak és a legnehezebbeknek. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy azok a feltételek, amelyek közt a jövőben dolgozni fogunk, sokkal szigorúbbak lesznek, mint az eddigiek. Olyan időszak lesz ez, amelyben az önfinanszírozás, az önállóság, önigazgatás érvényesül; az országban sokkal erőteljesebben mutatkozik majd meg a kohóipari termelés korlátozásának szándéka. A jövő év január elsejétől lépnek életbe az új nagykereskedelmi árak, melyeknek hatása nyereségünket 2,5 milliárd koronáról 800 millió koronára csökkenti. Partnereink sokkal inkább, mint eddig, minden koronával jobban kalkulálnak majd. Mindezek ellenére tapasztalataink alapján megbizonyosodtunk arról, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása alapelveinek következetes alkalmazása olyan feltételeket teremt egész vállalati kollektívánk számára, hogy a szigorúbb feltételek között is képesek leszünk az önfinanszírozásra, az önálló létre és a továbbfejlődésre. Elképzeléseinket a következő tényekre alapozzuk. A Kelet-szlovákiai Vasmű a legnagyobb és a leggazdaságosabb acéltermelője az egész országnak. Vállalatunknak nagyon perspektív programja van: a pléh és a belőle készült termékek iránt világszerte nagy a kereslet. A külpiacokon, főleg a tőkés országokban, a pléh ára 30-40 százalékkal magasabb, mint a betonacélé. Amíg kohóipari termékeket kell exportálni, természetes, hogy főleg pléhet igyekeznek külföldön értékesíteni, ezt támasztják alá a jelenlegi ötéves terv első éveinek tapasztalatai is. Vállalatunk azzal, hogy folytonosan korszerűsíti műszaki bázisát, a modern vállalatok közé tartozik, és a kor színvonalán lévő technológiával üzemel. Ennek ellenére például energiafogyasztásunk az NSZK-ban általánosnál 18 százalékkal nagyobb, és egy tonna hengereltárura 80 kilogrammal több fémet használunk föl. Egész sor progresszív terméket nem gyártunk, olyanokat például, mint a nagyon vékony csomago- lópléh, krómozott vagy alumíniummal bevont pléh és hasonlók. A jövőre nézve tehát további lehetőségei vannak a vállalatnak a hatékonyság növelésére. Vállalaton belüli irányítási rendszerünk haladó, és a régi feltételek közt hatékony is. Sajnos, s ma annyira kárhoztatott vállalat feletti rendszerből ered, s ezért a túlzott központosítás és az adminisztratív intézkedés jellemzi, ami nem teszi lehetővé, nem ösztönzi az egyéni vállalkozást, valamint a hatékonyabb termelőtevékenységre irányuló kollektív igyekezetét. Ezért jelenleg a fő figyelmet a vállalaton belüli irányítás szervezetének és a gazdaságirányításnak az átalakítására fordítjuk. Már ez év április elsejétől bizonyos tevékenységeket és jogköröket az üzemekre ruháztunk, hogy nagyobb teret biztosítsunk dolgozóik kezdeményezésének kihasználására, serkentsük a vállalkozókedvet, egyidejűleg a felelősséget is fokozva az elért gazdasági eredményekért. Mindezek az intézkedések konkrét embereket érintenek: munkabeosztásukat, fizetési besorolásukat. Ezért érthető, hogy intézkedéseink nem mindig találtak megértésre. Már az első tapasztalatok azt mutatták, milyen bonyolult és főleg politikailag igényes munkát kell végeznünk az előttünk álló időszakban. Még nehezebb lesz a vállalaton belüli gazdaságirányítás átalakítása. Az a célunk, hogy az állam által alkalmazott gazdaságirányítás alapvető elveit az egyes üzemekben is alkalmazzuk. El akarjuk érni, hogy mindenütt, ahol lehetséges, a kollektívák egymás között a teljesítményeket árban kifejezve adják meg, hogy részlegük költségeibe beleszámítsanak minden kiadást, és a részleg gazdasági eredménye alapja legyen a jutalmazásnak, a munkakörnyezet javításának, az apróbb korszerűsítések lehetőségének stb. Mindezek a hatáskör és önállóság fokozására irányuló törekvések nagy lelkesedésre találtak, és az egyes üzemek erőteljesen dolgozni kezdtek az üzemközi kapcsolatok, az új árjegyzék, az új műszaki-szállítói feltételek stb. kialakításán. Nagy előnyük van ennek a rendszernek a kiépítésében azoknak, akik már bevezették és alkalmazzák a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. Munkánk hatékonysága növelésének nélkülözhetetlen feltétele társadalmunk és a gazdasági mechanizmus átalakítása alapelveinek következetes megvalósítása. Teljes mértékben egyetértünk azokkal az elvekkel és törekvésekkel, amelyeket e területen jóváhagyott a CSKP Központi Bizottsága. Tapasztalataink is igazolják, hogy a túlzottan központosított népgazdaság-irányítás és az önelszámolás közbülső elemei negatívan befolyásolják a munkairányítás adminisztratív igényességét, a döntések helyességét és rugalmasságát, fékezik a termelőkollektívák vállalkozókészségét a műszaki fejlesztés meggyorsítására és a szerkezeti átalakításra, valamint a vállalat törekvését a legnagyobb hatékonyságra és a tartalékok kihasználására. Az index módszerű tervezés, a vállalati önelszámolásba a helyzet alakulása szerinti beavatkozás, az eszközök önkényes újraelosztása a kezdeményezés fő féke- zöi. Sajnos, a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyesek az elfogadott alapelvek eltorzítására, és különböző okokra hivatkozva, elodázására törekednek. Az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsága támogatta vállalatunknak arra irányuló törekvését, hogy megkapja az állami vállalat státusát. Tanúsíthatják a felsőbb szervek is, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű önfinanszírozásra képes, külkereskedelmi mérlege aktív és minimálisak a kötődései más kohóvállalatokhoz. Egyszóval, nincs gazdasági oka annak, hogy ez a 24 ezer fős kollektíva ne rendelkezzen elszámolási önállósággal. A vállalat önállóságának gondolata, mint azt a pártalap- szervezetek évzáró taggyűlései is igazolták, az egész dolgozókollektíva körében támogatásra talált, és jelentős politikai kritériuma lett az átalakításhoz való viszonynak. Végül is teljes mértékben tudatosítjuk, hogy az új feltételek között nem lesz könnyebb a dolgunk, sót bonyolultabb és konfliktusosabb, hogy nehézségek esetén nem lesz kihez fordulnunk, nem lesz kit hibáztatnunk, de meg vagyunk győződve arról, hogy az átalakítás alapelveinek megvalósítása az egyetlen út, amely biztosíthatja a hatékonyság dinamikájának növekedését és nemcsak vállalatunknál, hanem az egész népgazdaságban. OTTO TOMAŐU, a Kelet-szlovákiai Vasmű igazgatója 1988
