Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-17 / 24. szám

Csehszlovákia Kommunista Pártja a XVII. pártkongresszuson kitűzte a társadalom szociális-gazdasági fejlesztése gyorsításának stratégiai irányvonalát. Ez az irányvonal a nép életszínvonalának emelését, a tudományos-műszaki haladást, a gazdaság hatékonyságának növelését, a népgazdaság modernizálását, a szocialista demokrácia elmélyítését és Csehszlovákia nemzetközi helyzetének megszilárdítását célozza. A CSKP KB 7. és 9. ülésén határozatokat fogadtak el arról, hogyan kell a gyakorlatban biztosítani a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelveit.

A CSKP KB 9. ülésén Miloá Jakeé, a KB főtitkára a következőket mondta: „Az átalakítás a szó szoros értelmében mindenkit érint, és csak a dolgozók közös erőfeszítésével valósítható meg. Ez új követelményeket támaszt a párt vezető szerepével, a pártmunka stílusával és módszereivel szemben... a pártmunka átalakítása, amelyet különösen elevennek és időszerűnek tartunk, a párt vezető szerepének elmélyítése és a további előrehaladás szempontjából kulcsfontosságú.“

Az egész átalakítási folyamat élén a pártnak kell állnia, mivel a népet szolgálja. A pártszervek és -szervezetek felelősek az átalakítás megvalósításáért és politikai vezetéséért. Világosan megmutatkozott ez az évzáró taggyűléseken és a pártkonferenciákon. Tudatosítanunk kell, hogy az átalakítás a valóság, a konkrét feltételek és a lehetőségek mélyen tudományos, kritikus és önkritikus elemzését igényli. Minden lépést komolyan meg kell fontolni, átgondolni, természetesen anélkül, hogy az időtényező szerepét lebecsülnénk. Az átalakítást - igényessége és bonyolultsága miatt - nem lehet megvalósítani egyik napról a másikra. Gyökeres változást feltételez az emberek, , a vezető káderek és minden dolgozó gondolkodásában.

A kilencedik ülés megállapította, hogy a pártmunkában végrehajtandó változtatások szükségszerúek, s erősítik a párt vezető szerepét. Az új feladatok a pártszervezetekkel szemben is nagyobb igényeket támasztanak, a kor követelményeihez kell igazítani a pártmunka stílusát, módszereit és formáit.

Az évzáró taggyűlések, a konferenciák tapasztalatai egyértelműen igazolták, hogy az új problémákat nem lehet megoldani rutinmunkával, a pártdemokrácia elmélyítéséért folytatott intenzív küzdelem, a pártfegyelem szilárdítása, a kollektív vezetés, a bírálat és önbírálat, a politikai, gazdasági és szociális kérdések újszerű megközelítése nélkül. •

I

Az évzáró taggyűléseken és konferenciákon sok szó esett a pártmunka jelenlegi stílusáról, módszeréről és formájáról. Sok helyen lebecsülték a dolgozó kollektívák szerepét, a munkásoknak az irányításban való részvételét. A pártszervek és -szervezetek munkájában sajnos eluralkodott az adminisztratív irányítás, az utasítás, az irányító szervek helyettesítése. Gyakran tárgyaltak és határoztak emberekről, a társadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok munkájáról az ö részvételük nélkül; anélkül, hogy ismerték volna nézeteiket, véleményüket és kikérték volna javaslataikat a problémák megoldására. Az emberekhez való viszony a határozatok végrehajtásának a számonkérésére korlátozódott. Alábecsülték a politikai és az ideológiai ráhatás jelentőségét, a meggyőzést, a kommunisták példamutatását mint a tömegek politikai vezetésének alapvető módszerét. A szervezetekkel, a kommunistákkal, a dolgozókkal való személyes kapcsolatot írásos utasításokkal helyettesítették. Meggyengült a káderkiválasztás demokratizmusa, nem gondoskodtak megfelelően nevelésükről, munkájuk értékeléséről és ellenőrzéséről. ,

Mint azt a CSKP KB 7. és 9. ülése megállapította, a vezetésnek ez a formája, stílusa és módszere tovább tarthatatlan. Tudatosítanunk kell, hogy a régi beidegződésektől, sztereotip módszerektől nem lesz könnyű megszabadulnunk. Mint a konferenciák megmutatták, bonyolulttá a dolgot az teszi, hogy nincs receptünk arra: miként kell ezen vagy azon a munkahelyen újszerűén végezni a pártmunkát. Minden területen új módszereket, politikai eljárásokat kell ke-, resnünk. Mit jelent ez? Feltétlen visszatérést az új típusú pártra vonatkozó lenini tanításhoz, a leninizmus elméletének és módszertanának elmélyült tanulmányozásához, mint az új történelmi korszak megértésének feltételéhez, mivel csak ez biztosítja az új feladatok megoldásának eredményes útját. A tanulságok és tapasztalatok bőséges forrása e téren az SZKP elmélete és gyakorlata. Ez az eljárás érinti a párt életének és tevékenységének minden területét: vezető és irányító szerepét, funkcióinak a társadalomban való alkotó és tudományos érvényesítését, a lenini normák és alapelvek megtartását stb. Megköveteli a párttagság összetételének javítását, a párt szervező és ideológiai munkájának egységét, a politikai tömegmunka és a nyílt tájékoztatás fejlesztését. A leninizmussal összhangban való gondolkodás és cselekvés azt jelenti, hogy olyannak látjuk a világot, amilyen: állandó mozgásban, változásban lévőnek. Jelentős módszertani követelmény, amelynek fontosságát a pártszervek politika- és határozatalkotó, szervező és irányító munkája szempontjából Lenin hangsúlyozott: konkrét helyzethez való konkrét viszonyulás, a helyzet konkrét megoldása, ami egyebek közt azt jelenti, hogy nem várunk kész receptekre, utasításokra.

Az átalakítás nagy követelményeket támaszt a párt szerveivel és szervezeteivel szemben. Ennek eredményei belső életének fejlettségi fokától függenek: az alapszabályzat, a lenini alapelvek és normák következetes megtartásától, a demokratikus centralizmus megszilárdításától, a pártdemokrácia fejlesztésétől, a felelős pártszervek és -szervezetek fegyelmének megszilárdításától, minden kommunistának a pártirányvonal megvalósításáért vállalt felelősségétől, a kollektív vezetés elvének érvényesítésétől, a kritika és önkritika alkalmazásától, a párt és a tömegek folytonos kapcsolatától.

A pártdemokrácia lehetővé teszi és megköveteli, hogy minden párttagnak lehetőséget teremtsünk a pártpolitika kialakításában < aló részvételre, hogy szabadon fejthesse ki javaslatait és észrevételeit, részt vehessen a döntési folyamatban. Az új feltételek megkövetelik a megvitatandó kérdések és az azokhoz szükséges tények, összefüggések ismeretét is; vagyis a kellő tájékozottságot. Csak ezen az alapon hozhat döntést minden szerv és szervezet, és követelheti íeg a maga hatáskörében a kommunistáktól döntéseinek végrehajtását.

A pártélet aktivizálása, cselekvő képességének növelése lehetetlen a pártszervek és a tagsági gyűlések tanácskozása színvonalának emelése nélkül. Nekik kell megtárgyalniuk és alkotó módon megoldaniuk a tevékenységi területükön a pártpolitika alapvető kérdéseit. Ez csak úgy lehetséges, ha tanácskozásaik alkotóak, nyíltak, mun- kajellegúek lesznek; ha kritikusan és önkritikusan ítélik meg a kérdéseket, ha a tagok a problémák alapos ismerete alapján döntenek, ismerik ezeket és maguk terjesztik elő megtárgyalásra a taggyűlésnek vagy a párt- szervnek, tapasztalataikkal, észrevételeikkel együtt. Az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák, sajnos, arról tanúskodnak, hogy még mindig sok a tartalmatlan tanácskozás, amelyen a szervezet tagjai csak tájékoztatást kapnak a gondok megoldásáról. Ez a tagság egy részének passzivitásához vezet. Természetesen ezt nem szabad megengedni. A formális gyűlések okát fel kell tárni, mégpedig úgy, hogy világosan kitűnjön, mennyire vétkes benne maga a tag és mennyire a pártmunka alkalmatlan

formái, módszerei vagy a pártszervek. Mindenütt el kell érni, hogy az átalakítás alapvető kérdései: a demokrácia, a politikai szervező és ideológiai munka minden párttag és -tagjelölt ügyévé váljon.

Égető kérdés ma a párthatározatok teljesítésének feladata. A CSKP KB 9. ülésén hangsúlyozták: szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy egyes nehézségek, hiányosságok felszámolására éveken keresztül lényegében azonos határozatokat hoznak, anélkül, hogy elemeznék annak okait, miért nem teljesítették a korábbi határozatokat, i Hlyen objektív és főleg szubjektív okai voltak ennek. Gyakran csak azt vizsgálják, hogyan tárgyalták meg a határozatot, kevésbé azt, mit értek el teljesítésében, mi változott. Az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák rámutattak arra, hogy ott is, ahol tartalmát tekintve helyes határozatokat hoznak, hiányzik teljesítésük alapos eszmei és szervezeti biztosítása, a céltudatos politikai-szervező és tömegmunka, mely teljesítésükre irányul. Úgy tűnik néha, mintha a határozat mindenhatóságában és automatikus teljesülésében hinnének.

A pártmunka átalakítása megköveteli azt az alapelvet, hogy minden új határozat az előző elemzéséből induljon ki, szigorúan reagáljon az észlelt fogyatékosságokra és ne ismételje meg őket. Másodsorban el kell érni annak tudatosítását, hogy a határozat hozatallal a munka nem fejeződik be, ha- i em kezdődik, hogy a határozat elfogadása után mindenütt eszmei és szervezőmunka következik, és a konkrét feladatok elosztása mindazok között, akiket a határozat érint. Az elfogadott határozatokkal meg kell ismertetni a dolgozó kollektívákat, és meg kell nyerni őket megvalósításuknak. Mindig érvényes lesz, hogy a pártszervezet ereje nem az elfogadott határozatok mennyiségében van, nem is állandó lebontásukban, hanem élettel való megtöltésükben, teljesítésükben.

A határozatok teljesítése szempontjából szükséges lesz a taggyűlés és a pártszer- /ek ellenőrző szerepének erősítése, és annak megkövetelése, hogy főleg a tisztségviselők és az irányítás minden szintjén tevékenykedő vezetők számot adjanak munkájukról, a párt politikájának megvalósításáról.

A CSKP XVII. kongresszusának és az azt követő központi bizottsági üléseknek a határozataiból adódik, hogy - tekintettel a feladatok igényességére, bonyolultságára és újszerűségére - az egyes pártszervek, a taggyűlés és a kommunisták szigorúan ítéljék meg a pártbizottságok munkáját, a bizottságoknak viszont szigorúan kell értékelniük minden egyes kommunista tevékenységét. A választott pártszervek, a taggyűlések nem elégedhetnek meg a pártbizottság tevékenységéről, az alapszervezet feladatainak teljesítéséről előterjesztett felületes, formális beszámolóval. Nemegyszer a taggyűlés ezt elhallgatja, s következetlenül ellenőrzi, hogyan biztosította a pártbizottság a feladatok és az elfogadott határozatok teljesítését.

Az elszámoltatás javítása feltételezi, hogy a beszámoló tartalmazza, miként bontotta le és biztosította a pártbizottság a határozatok teljesítését, hogyan valósítja meg a párt központi bizottságának határozatait; a felsőbb pártszervek meg a párt központi bizottságának határozatait; a felsőbb pártszervek milyen határozatairól tárgyalt a pártbizottság és mit tett teljesítésükért; i lilyen szociális gazdasági és politikai kérdésekkel foglalkozott és hogyan oldotta r reg őket; milyen az általános politikai helyzet a -szerv és -szervezet működési körében, milyen a politikai légkör, mit beszélnek az emberek, hogyan fogadják a párthatározatokat; milyen káderkérdéseket oldottak meg; hogyan valósították meg az észrevételeket, javaslatokat és a kommunistáknak a pártcsoportokban született elképzeléseit, valamint a dolgozóknak a nyilvános pártgyűlésen tett javaslatait. A pártbizottság beszámolójának tájékoztatnia kell arról is, hogy a kommunisták közül ki jött a szervezethez és ki ment el belőle, milyen állapotban van a nyilvántartás. A taggyűlésnek meg kell követelnie a bizottságtól, hogy tájékoztasson azokról a problémákról, amelyeknek megoldását nem vitte végig.

A pártdemokrácia fejlesztésének alapvető módszere a kritika, önkritika és a pártélet kollektivizmusa a párt irányvonalának megvalósításában. A bírálatnak és az önbírálat- rak át kell hatnia a párton belül minden kapcsolatot, és funkciójának érvényesülnie kell a társadalomban is. Igényes, termékeny kapcsolat ez a párt egész szerkezetében és a párt valamint a társadalom kapcsolatában. A fejlettségnek és a párt erejének a kritériuma. Korlátot jelent a kritikátlan pozitivizmussal szemben. Enélkül a párt- szerű és kritikus viszony nélkül a párt nem tudja hatékonyan mozgósítani sorait sem, a többi dolgozót még kevésbé. A valódi kritika és önkritika a szavak és a tettek egységét jelenti, egyetemes módszere a párt belső ellentmondásai megoldásának. Egyidejűleg a gondolkodás, a megismerés és főleg a forradalmi gyakorlat módszere. A marxista felfogás szerint a kritika nemcsak a hibák egyszerű konstatálása, hanem a valóság megváltoztatásába torkolló forradalmi tevékenység. Ez nagyon világosan megmutatkozott számos évzáró taggyűlésen és pártkonferencián.

A gyorsítás stratégiájának megvalósítása, az átalakítás és a további demokratizálás megköveteli, hogy a kritikát és önkritikát nagy fokú felelősséggel, szakavatottan és hozzáértéssel alkalmazzuk. Nem helyettesíthető ez álforradalmár bírálgatással, rágalmazással, nem lehet demagóg és szubjektív. A gyakorlat azt mutatja, ahol nem bontakozik ki a bírálat és az önbírálat, ott nincsenek meg az elvtársi együttműködés, az alkotó erőfeszítés, a kollektív döntés, sem pedig a káderek fejlődésének feltételei.

Az új korszak és az új feladatok új megoldásokat, a pártszervek és -szervezetek tökéletesebb stílusát, módszerét és formáját követelik meg. Az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák túlnyomó többsége gondosan értékelte, mi az, ami elavult, ami túlhaladott, ami hatástalan, amitől meg kell szabadulni; és mi az, ami segít, ami továbbfejlődik. Egyidejűleg keresték a problémák megoldásának új módjait az átalakítás, a demokratizálás és a 8. ötéves terv feladatai megvalósításában. Olyan stílusra, formára és módszerre törekszünk ma, mely aktivizálja az egész pártot, minden kommunistát, s elvezet a nép alkotó erejének és energiájának a mozgósításához.

JÁN MACHYNIAK az SZLKP Politikai Főiskolájának docense

A Poprádi Vagongyár dolgozóinak rendkívüli erőfeszítések révén a két évig tartó eredménytelenség után sikerült teljesíteniük az árutermelés tervét, mégpedig 1,75 milliárd koronára. Évzáró taggyűlésükén a kommunisták a párt- és ideológiai munka értékelésén kívül elemezték a lemaradások okát, s azt, hogyan háríthatnák el a kieséseket okozó tényezőket. A vállalatra háruló idei legfontosabb feladat, hogy termelését 1,955 milliárd koronára növelje. A képen: Jozef Izdinsky lángvágót kezel.

(Jozef Vesely felvétele ŐSTK)