Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-10 / 23. szám

őszi idény befejeztével már méltattuk a losonci (Luöenec) labdarúgók kivá­ló szereplését, amikor kilencpontos előnnyel nyerték meg a Közép-szlovákiai kerület „fél­idei“ bajnokságát. A párját ritkító sorozat ta­vasszal sem szakadt meg, így Vas Ferenc edző tanítványai már hat fordulóval a bajnokság befejezése előtt ünnepelhettek. Tráóék ugyanis harminchat pontot gyűjtöttek, s mivel az üldöző boly legjobbjának tizenhárommal volt keve­sebbje, ez kizárta a trónfosztást. A losonci futballisták öröme most azért teljes, mert a baj­noki cím mellé a feljutást is kiharcolták. Áz elmúlt évtizedben ugyanis a kétcsoportos kerü­leti bajnokságban már kétszer végeztek az élen kiválóságok kergették a labdát Losoncapátfal- ván (Opatová), mint Kaöányi, Kostínyi, Kares, Hámori és mások. Aztán hosszú éveken ke­resztül szürke, középszerű együttese volt a vá­rosnak, a divízióban általában a kiesés ellen harcolt. A mélypont tíz évvel ezelőtt következett be, amikor kényszerű búcsút vettek ettől az osztálytól is. Azóta tulajdonképpen minden év­ben a bajnokság megnyerését, a feljutást tűzte ki célul a csapatvezetés. Amit Suáka, Ge- rovsky, Krista, Benöok, Lakota, majd újra Krista edzők nem tudtak elérni, Vas Ferencnek sike­rült. A kiváló szakember korábban az Ajnácskó (Hajnaőka) együttesét többször is bajnoki címre vezette, s ugyancsak az ó irányítása idején A NAGY ELŐDÖK NYOMDOKÁBAN a nógrádi labdarúgók, ám az osztályozó mérkő­zéseken alulmaradtak Bytőa és Kysucké Nővé Mesto csapataival szemben. A területi átszer­vezés következtében nem volt szükség a hosz- szas tortúrára, így a városnak ősztől ismét SZNL ll-es csapata lesz. Persze az 1911-ben alakult sportegyesület labdarúgói nem első alkalommal szerepelnek Szlovákia második vonalában, sót egy időben - az 1958-59-es évadban - a mai SZNL l-nek megfelelő rangú bajnokságban is szerepeltek. A nagy múltú egyesület történetének fényes lapjaira számos szép eredmény íródott az el­múlt hetvenhét esztendőben. LAFC néven 1928-32 között négyszer is megnyerték a kerü­leti bajnokságot, s az országos döntőben nem kisebb ellenfeleket győztek le, mint az ŐK Bratislava, a Zilina, a Kassa (Koáice) és az AFK Kolín együttesét. A felszabadulás utáni „aranycsapat“ az öt­venes évek közepén alakult ki, amikor olyan Emil Mucha, az egyik leggyorsabb csatár jutottak fel a második ligába a rimaszombatiak (Rimavská Sobota). A kérdés szinte magától adódott a 48 éves szakemberhez: hogyan sike­rült?-Azzal kezdem, hogy nagyra értékelem a korábbi szakvezetők erőfeszítéseit, mert meggyőződésem szerint egyikük sem végzett rossz munkát, csak éppen nem sikerült az i betűre feltenniük a pontot. Tulajdonképpen az általuk lerakott alapra építkezve, számottevő erősítés nélkül. Ami a vezetőséget illeti, az néhány ember kivételével szétszéledt, elég zi­lált állapotban volt. Akik viszont maradtak - akárcsak én -, hittek a felemelkedésben. Korábbi tapasztalataim birtokában engem min­denekelőtt a munkába vetett hitem éltetett, s ezt a szemléletet alakítottam ki a csapat játékosai­ban is. Hasznos beszélgetéseket folytattam, elsősorban az idősebb játékosokkal, akiktől példamutatást vártam az edzéseken és a mér­kőzéseken. Eleinte nehezen értették meg köve­telményeimet, később belátták a hasznát; s hozzáállásukkal magukkal ragadták a többie­ket, a fiatalokat is. Szándékosan nem említek most neveket, hiszen bármily jelentős volt is egyesek érdeme, a végső sikert végül is a CSAPAT érte el. A csapatkapitány Lavrík, a góllövőlista vezetője jó partner volt a minden­napi munkában, akárcsak a kollektíva többi dolgozója, akik messzemenően támogattak tö­rekvéseimben.-Az őszi idény után sokan attól tartottak, hogy a nagy előny birtokában majd önelégült­ség lesz úrrá a csapaton...- Szerencsére nem következett be. Már a téli felkészülést is nagyon komolyan vettük. A munkát kettős céllal végeztük: mindenekelőtt meg akartuk őrizni, sót megerősíteni vezető pozíciónkat, emellett a téli kupában is bizonyí­tani igyekeztünk, hogy eredményeink nem azért jók, mert kerületi szinten, gyenge mezőnyben születtek. Most már elmondhatom: mindkét cél­kitűzésünket megvalósítottuk, hiszen a bajnok­ság megnyerésén kívül a téli kupa csoportgyőz­tesei lettünk (a döntőket június 26-án és 29-én játsszák). Mindezek ellenére nem fenékig tejföl az edzők élete Losoncon. Hadd említsek meg egy példát. Az őszi idényt egészen kiváló játékkal zártuk: a Nováky és a Predmier hálóját öt-öt góllal terheltük meg, s a szó szoros értelmében szórakoztattuk nagyszámú nézőnket. A szurko­A losonci labdarúgók, akik megnyerték a közép-szlovákiai kerületi bajnokságot és bejutottak az SZNL ll-be ◄-----------------------------------------------------------­ló - s ez talán érthető is - tavasszal is a szipor­kázó játék folytatását várta. Az is érthető vi­szont, hogy a csapat a már említett kettős célkitűzés miatt ennek az elvárásnak nem tu­dott eleget tenni; „csak“ a győzelmeket hozta. S ebben az időszakban bizony nem ritkán füttyszó is hallatszott a nézőtéren, sót a csapat új összeállításában próbálták segíteni az edzőt, tanácsokat osztogattak. Ennek a számunkra kritikus időszaknak viszont komoly eredményét látom abban, hogy idegenben sorozatban győztük le legnagyobb riválisainkat, Nagykür­töst (V. Krtíá), a Hriőovát és a Breznót, mégpe­dig úgy, hogy mindig a második helyről szorítot­tuk le a „támadókat“. Bár nem szívesen, de még egy dologról említést kell tennem. Sikere­inkkel párhuzamosan megnőtt rosszakaróink száma, s velük bizony a csapatnak és a veze­tésnek is fel kellett vennie a harcot. Sajnálatos dolog ez, ám gondolom, nem egyedülálló lab­darúgásunkban. Csak kárára válik a népszerű sportnak. Az elért sikerek ellenére az edző reálisan ítéli meg a csapat képességeit és jövőjét. Szavai szerint az együttest minden alakzatában meg kell erősíteni. Meghatározó játékosai ugyanis már túl vannak harmincadik életévükön és bizony a II. liga keleti csoportjának taposó­malmában már nem lehet csupán rutinból meg­élni. A jövőt illető tervekről és elképzelésekről Ján Hulina mérnököt, a labdarúgó-szakosztály el­nökét kérdeztem.- A csapat felfrissítését tulajdonképpen már a bajnokság félidejében terveztük, elképzelése­ink azonban nem váltak valóra, mert a felsőbb osztályban szereplő csapatok nem járultak hoz­zá a kiszemelt játékosok átigazolásához. Mi elsősorban Kovaniőot és Eliáét akartuk meg­szerezni 2ilinából, illetve Ruzomberokból, s szándékunk azóta sem változott. Ugyancsak szóba került Viáöa, aki a mi neveltünk, s né­hány éve a Dubnicában játszik. Rajtuk kívül még az alsóbb osztályokban is van egy-két fiatal, akit már kiszemeltünk: ők a jelenlegi kerettagokkal együtt jó csapatot alkothatnának. Ami a jövőt illeti, nem vagyunk szerények. Hosszabb távon szeretnénk „berendezkedni“ a felsőbb osztályban, sőt azt is elmondhatom, hogy a város és a környék szurkolói a legfel­sőbb szintű szlovák bajnokságról álmodoznak. Azért dolgozunk, hogy dédelgetett álmaik való­ra is váljanak. A soron következő feladat termé­szetesen egy ütőképes csapat kialakítása lesz, s ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Vég­telenül örülünk, hogy hosszú idő után ismét tétre menő mérkőzéseket vívhatunk régi riváli­sainkkal, a rimaszombatiakkal, a fülekiekkel (Fil’akovo) és a detvaiakkal. Meggyőződésem: a rangadókat többezres nézőközönség előtt játsszuk majd, s hogy sem teljesítményünkkel, sem viselkedésünkkel nem okozunk csalódást. A bajnokcsapat képzeletbeli tablójára a követ­kezők kerültek: Az egyesület elnöke: Gustáv Hajko mérnök, szakosztályvezető: Ján Hulina mérnök, titkár: Ján Líéka. A csapat edzője: Vas Ferenc, segí­tője: Kovács Béla. A játékoskeret: Gecso Mik­lós, Jozef Streóko, Pavol Sloboda, Blazek Zol­tán, Lubomír Pisár, Jozef Knozka, Jozef Zer- megh, Pavol Báláz, PavolJTkáő, Ján Lavrík, Ján Tréo, Jozef Líéka, Csaba Zoltán, Emil Mucha, Frantiéek Baran, Miroslav Stanko, Jaroslav Fe- ranec, Pavel Sulek, Vladimír Hronec és Roman Kaliőiak. Örül és bizakodik A szurkolók a losonci labdarúgás legnagyobb egyéniségének tartják Solymosi Gyulát, aki 1959-ben Fü­lekről került a divízióban bajnoksá­got nyert losoncpátfalva „aranycsa­patban". A 18 éves fiatalemberre nem kisebb feladatot bízott edzője, mint a II. ligás együttes hálójának őrzé­sét. A bemutatkozás remekül sike­rült, a folytatás sem volt akármilyen. Két év kihagyással ugyanis egy ne­gyedszázadon át nevével kezdődött a kék-sárgák összeállítása. Még 43 évesen csapatának másodedzőié­ként is beállt a sérült Végh helyére, csaknem teljes idényen keresztül állta a csatárok rohamait. A losonci futballmatuzsálemről köztudott, hogy nagyon sportszerű életmódot folytatott, imádta a játékot, klubhű­ségét pedig a leszolgált évek bizo­nyítják a legékesebben. Hosszú pályafutása befejeztével sem fordított hátat a labdarúgásnak, edőként adta át gazdag tapasztala­tait az utódoknak. Eleinte csak a ka­pusokkal foglalkozott, később azon­ban pályaedzőként Krista Norbertét segítette az első csapatban. Mind­ketten fantasztikusan dolgoztak, a feljutást azonban nem sikerült ki­harcolniuk. Talán nem tudtak beil­leszkedni a csapatba egy fél év alatt az újoncok, talán az edzők nem kaptak elég bizonyítási lehetőséget. A maximalista losonci szakvezetés és a futballcsemegéhez szoktatott közönség előtt a második helyezés egyenlő volt a kudarccal. Kedvét azonban csak rövid időre vesztette el. Tavaly átvette a 16 éven aluli labdarúgók edzésének irányítását, s a munkában örömét leli. Kíváncsi­ak voltunk véleményére, hiszen látta a csapat legtöbb hazai és idegenbeli mérkőzését, az edzést is egészen közelről szemlélhette.- Természetesen nagyon örülök a csapat remeklésének és a felju­táshoz a legőszintébben gratulálok Vas kollégának. Azt hiszem, az utóbbi években végzett szakmai munka nem volt gyenge a csapat­ban, az új edzőnek azonban kétség­kívül nagy érdeme volt ennek kiak­názásában. Szakértelmén kívül min­denekelőtt pszichológiai érzékét, rá­hatását dicsérném. Ami a mérkőzé­seket illeti, néhány hazai találkozón a régi időket idézően, látványosan és szellemesen, idegenben pedig hallatlanul nagy taktikai fegyelem­mel és rutinnal játszottak. A játéko­sok egyéni teljesítményéről elmond­hatom: nekem nagyon tetszett Ge­cso megbízhatósága a kapuban, a középpályán Tkác, Sitár és Trso játéka. A csatárok közül Lavrík ala­kításai olykor élményszámba men­tek, nagy kérdés azonban, hogy ez elég lesz-e a második ligában. Sze­rintem elérkezett az ideje a fiatalí­tásnak. Kicsit hiányolom, hogy az edzők - ez nemcsak nálunk van így - félnek a fiataloktól. Pedig az a ta- pasztafatom, hogy hosszú távon kifi­zetődő egy tehetséges ifi labdarúgó szerepeltetése is. Annak idején Gál, majd később Simon mély vízbe do­bását is sokan kifogásolták, aztán egy félév elteltével vezéregyénisé­gek lettek. A felnőtt csapat feljutása, remélem, lendületet ad az egész szakosztályban folyó munkához, az ifjúság nevelése olyan szintű lesz, mint az 50-es és 60-as években volt. Az oldalt írta; HACSI ATTILA VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Párzanak Központi Bizottsága. Főszerkesztő. Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó Janos. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10.. telefon: 309. 331-252, 332-301. Főszerkesztő 532-20. Szerkesztőségi titkárság 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Taviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadovéllalat. 81580 Bratislava, Volgogradska 8. Fenyszedessel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalaténak 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 ) Hirdetési iroda maganszemelyeknek 815 80 Bratislava, Jiraskova 5.. telelőn 335-090. 335-091 Hirdetési iroda kozuleteknek 815 80 Bratislava. Vaianskeho nébrezie 15.. II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési díj havonta - a vasárnapi ktadassal együtt - 14.70 korona A vasárnapi kiadés előfizetési dija negyedévenként 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgaiat. előfizetéseket eltagad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ustredna expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. i Vas Fenec edző (Garaj felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents