Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-10 / 23. szám
Március óta érkeznek az egyre aggasztóbb hírek Etiópiából. Ez annak ellenére is igaz, hogy április első napjaiban történelmi jelentőségű megállapodás született Etiópia és Szomália között, olyan, amely nagymértékben hozzájárul az Afrika szarván kialakult évtizedes feszültséggóc felszámolásához. A harc egyik frontja: a szinte emberfeletti küzdelem az éhínség ellen, amely főleg az északi területeket sújtja. A másik: ugyancsak súlyos összecsapások folynak két északi tartományban, Eritreában és Tigrében a szeparatisták és a kormánycsapatok között, e két küzdelmet ráadásul egyszerre kell folytatni, a két probléma szorosan összefügg, a gondok hatványozódnak, s ezért ismét milliók élete került veszélybe. VAN - ÉS MÉG SINCS Május elején a Time arról számolt be, hogy az említett két északi tartományban hozzávetőleg 3 millió ember éhezik. - A lap a helyzet iróniájának - tegyük hozzá: szomorú irónia ez - nevezi, hogy az ellátásukhoz szükséges gabonamennyiség rendelkezésre áll, csak nem tudják eljuttatni a rászorulóknak. S nem is a kevés szállítóeszköz, a nehéz útviszonyok miatt. A szeparatista fegyveresek megtámadják az autókaravánokat, rakétákkal lövik a teherszállító repülőgépeket, repülőtereket, aláaknázzák a fő útvonalakat, és így tovább. Egyes becslések szerint az idén 1,3 millió tonna gabonasegélyre van szüksége az országnak, ennek több mint háromnegyede már megérkezett. Tehát gabona van. A lap a helyzet súlyosságát érzékeltetni kívánva összehasonlítást végzett: az 1984-1985-ös nagy aszály következtében több százezren haltak meg, s akkor a szeparatisták nem támadták, nem robbantották fel a szállítmányokat, most viszont igen. A gabona zömét teherautókon kellene szállítani. Sok terület csak légi úton közelíthető meg. De a repülőgépekkel történő szállítás nagyon költséges (havi 800 ezer dollárba kerülne) és éppen a háborús helyzet miatt nem oldható meg az sem, hogy alacsonyan szálló gépekről dobáljanak le élelmiszercsomagokat. Április közepén az Addisz Abeba-i kormány arra kényszerült, hogy Eritreából és Tigréből evakuálják kilenc nemzetközi segélyszervezet munkatársait - akik ott az éhínség sújtotta lakosságnak nyújtottak segítséget (a segélyek elosztása, egészségügyi ellátás stb.) -, éppen az ő biztonságuk érdekében, hiszen a szeparatisták őket sem kímélik. A kormányrendelet kötelező volt minden külföldire nézve, kivételt csak az ENSZ Gyermeksegély-alapjának, az UNICEF-nek a munkatársaival tettek, ők az eritreai tartományi központban, Aszma- rában irányítják egy vízgazdálkodási objektum építését. Az evakuált külföldiek feladatait a Nemzetközi Vöröskereszt etióp bizottsága és három etióp egyház vállalta magára. Az Addisz Abeba-i kormány gazdaságfejlesztési programjai legfontosabb célként az élelmiszer-önellátás elérését tűzték ki. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy még mindig hatalmas területek hevernek parlagon, akkor ez a feladat reális. Reális, de nem egyszerű. A jövő évtized közepéig a mezőgazdaság felét kollektivizálni kellene, ehhez pedig az aszályos területekről áttelepíteni a lakosságot a termékenyebb déli vidékekre. Az elképzelés szerint az emberek előre felépített falvakba kerülnek. Mindehhez békére és pénzre van szükség: több mint tízmillió ember áttelepítése egy félországnyi területről, a falvak felépítése számukra - emberfeletti erőfeszítéseket igényelne még akkor is, ha meglenne mindkét alapvető feltétel. De jelenleg a béke is, a pénz is „hiánycikknek“ számít ebben a nagyon szegény országban. Különböző források különböző adatokat közölnek, s ezek szerint eddig kb. 6 millió ember költözött át. Ami mindebből a legfontosabb tanulság: a segélyek jelenleg nélkülözhetetlenek az ország számára, mert milliók életét menthetik meg. De hosszabb távon Etiópiának a gazdaságfejlesztéshez van szüksége segítségre, együttműködésre. Pontosabban: tudományosan megalapozott programokra, korszerű technikára, technológiára, a mezőgazdaságot kiszolgáló ipari létesítményekre, műtrágyára, öntözőberendezésekre és így tovább. HÁROMBÓL EGY Március 19-én a Frankfurter Allgemeine Zeitung is tudósított az Etiópiában folyó harcokról, megállapítva: a szerparatis- ták „az éhínséget saját politikai céljaikra akarják kihasználni, lehetetlenné teszik, hogy a nemzetközi segélyszervezetek eljuttassák a szállítmányokat a falvakba. így akarják e szervezeteket és egyes kormányokat is rákényszeríteni arra, hogy a szállítmányok az ó szervezeteiken (a szeparatisták szervezetein) keresztül jussanak el rendeltetési helyükre, s ezzel a nemzetközi elismerésnek legalább valamilyen látszatát keltsék. “ ^ Évtizedek óta húzódó konfliktusokról beszélünk Etiópiában. Voltak olyan időszakok, amikor a fiatal forradalmi kormánynak egyszerre három tartományban - a két északiban és egy déliben - kellett háborút viselnie. A háromból egyben, Oga- denben a helyzet konszolidálódott. Tekintsük át röviden a helyzetet. OGADEN. Ez az a délkeleti tartomány, amelyért 11 évvel ezelőtt kirobbant a szomáliai-etiópiai háború: 1977-ben Mohammed Sziad Barre tábornok mogadishui kormánya a „Nagy-Szomáliáról“ szőtt nagyhatalmi álmoktól vezérelve- vagy inkább elkábítva - átküldte csapatait Etiópiába, magának követelve Ogaden tartományt. Kezére játszott ebben az, hogy az ogadeni nomád törzsek is fegyveres úton tettek kísérletet az elszakadásra Addisz Abebától. Hiába támogatta a mogadishui vezetés agresszióját az USA, Egyiptom, Szaúd- Arábia és néhány más nyugati ország, az ogadeni fronton a fiatal forradalmi vezetés (nem egészen három évvel korábban döntötték meg Hailé Szelasszié császár uralmát) stabilizálta a helyzetet, majd hetvennyolcban nagyszabású ellenof- fenzívát indított. A nyugatiak már megkongatták a vészharangot, attól félve, hogy az előretörő etióp csapatok a Szomáliái fővárost is beveszik. A határnál azonban megálltak, s Men- gisztu Haile Mariam cikkor kijelentette: nincs szükségük idegen területre, de a saját földjüket megvédik. Azóta többször is voltak kisebb-nagyobb összecsapások. Barre az amerikai támogatás fejében támaszpont létesítésére átengedte az USA-nak Berbera kikötőjét is. Közben a mogadishui vezetés- a belső gondok szorítása miatt - rákényszerült a helyzet átértékelésére. Mengisztu és Barre 1986 elején találkozott Dzsibutiban, s megindult a lassú rendezési folyamat. Ennek eredményeként ez év április negyedikén a felek aláírták a megállapodást a diplomáciai kapcsolatok Helyreállításáról, a határvonal mentén létrehoztak egy demilitarizált övezetet: mindkét oldalon 15 kilométerre visszavonták a csapatokat. A közlemény szerint a felek ezúttal „nem folytatnak egymás ellen felforgató tevékenységet, felhagynak az ellenséges propagandával", továbbá fogolycserét hajtanak végre. Az új idők kezdetét jelezte már tavaly Barre egyik nyilatkozata, amelyben azt fejtegette, hogy Szomália és Etiópia a vérontás megszüntetésével sokkal hasznosabb dolgokra tudja majd fordítani az eddig fegyverre költött pénzt. Két ország konfliktusának, jelen esetben egy nemzetközi feszültséggócnak a felszámolása világpolitikai esemény. Etiópia számára a belső gazdasági-politikai okok mellett katonai szempontból is óriási a jelentősége: jobban összpontosíthat az északi tartományokra. ERITREA. Az egész vörös-tengeri partvidéket felöleli, központja Aszmara. Létfontosságú Etiópia számára, hiszen itt van a legjelentősebb kikötő: Masszava. Eritrea volt Olaszország fő bázisa 1935-ben, az Abesszínia elleni fasiszta invázió megindításakor. 1952-ig brit közigazgatás alatt állt, majd az ENSZ határozata szerint szövetségi alapon egyesült Etiópiával. Szelasszié császár 1962-ben önkényesen tartománnyá nyilvánította, s lényegében azóta folyik a harc áz elszakadásért, 1974, vagyis a forradalom győzelme óta az Addisz-Abeba-i vezetés a tárgyalásos rendezést szorgalmazza, ami talán sikerült is volna, ha a szeparatisták nem kapnak állandó támogatást Szudántól. Mint emlékezetes, tavaly februárban fogadták el az ország új alkotmányát, amely megkülönböztetett figyelmet fordít a nemzetiségi kérdések megoldására, s autonómiát adott Eritreának (és Tigrének). De a kormány számtalan tárgyalási javaslatára a szeparatisták minden alkalommal csak fegyverrel adtak választ. El kell még mondani, Eritreában a szeparatisták több csoportja tevékenykedik, egymással is ellentétes nézeteket vallanak. A legbefolyásosabb az úgynevezett Eritreai Népi Felszabadítási Front, fő bázisa Nakfában van, s lényegében a tartomány egész középső részét ellenőrzi - külföldi segítséggel. TIGRÉ. Ez a tartomány Eritreától délre terül el, központja Makale. Itt az úgynevezett Trgréi Népi Felszabadulási Front fegyveresei tevékenykednek, katonailag gyengébbek az eritreai szeparatistáknál. A másik lényeges különbség: ők nem követelnek teljes függetlenséget, hanem a lehető legnagyobb belső autonómiát szeretnék elérni. Erről a központi kormánynyal bármikor tárgyalhatnának, úgyhogy csak ezért nincs sok értelme a fegyveres harcnak. De ók valami mást is szeretnének: egyesíteni az összes ellenforradalmár erőket, csoportokat, s a központi hatalom átvételéről álmodoznak. RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT Ezt Eritreában és Tigrében május 15-én rendelte el az Etióp Népi Demokratikus Köztársaság Államtanácsa. Ami jelzi: a harcok súlyosbodnak, a hírek szerint az eritreai szakadárok összehangolják akcióikat a tigréi kormányellenes gerillákkal. Az összecsapások hevességére egy példa: a Rudé právo áprilisban a párizsi Le Monde tudósítóját idézte, aki arról számolt be, hogy a Nafka környéki harcokban hozzávetőleg 50 ezer komránykatona meghalt, megsebesült, vagy fogságba esett. A kormánycsapatok offenz ivójának fő célja a nyugalom helyreállítása, a lázadók leverése, hogy az éhező lakossághoz el lehessen juttatni a segélyeket. S befejezésül röviden arról, miért van az Afrika szarván kialakult helyzetnek nemzetközi jelentősége. Vessünk egy pillantást a térképre. Olyan fontos stratégiai pontok találhatók itt, ahonnan ellenőrizni lehet a Vörös-tenger bejáratát, az Adeni-öblöt, fontos hajózási útvonalakat. Az olajszállító hajók útvonalát. MAUNÁK ISTVÁN Az aszály által leginkább sújtott négy etióp tartomány egyike Wollo. A szárazság elleni küzdelem egyik formájának itt az erdősítést tekintik, Bati mellett két éve működik egy faiskola. Századunk elején még az ország területének ötven százalékán voltak erdők, de a forradalom előtti feudális rezsim rablógazdálkodása következtében ez négy százalékra zsugorodott. (ŐSTK-felvétel) JSZÚ 15 B8.VI.10. E hónap hetedikén szovjet-bolgár legénység indult a Mir űrállomásra. Ebből az alkalomból közölte még a közös űrutazás előtt a Rabotnicsesz- ko Delo bolgár napilap Alekszej Leonov- nak, a Gagarin Ürhajóskiképző Központ helyettes parancsnokának a nyilatkozatát: „Idei úrhajósnaptárunkban a szovjetbolgár legénység startja az első főbb esemény. Augusztusra és novemberre tervezzük a másik kettőt: a szovjet-afgán és a szovjet-francia űrutazást. A szovjetbolgár expedíciótól jelentős eredményeket várunk, s hogy joggal, azt a bolgár tudósok és szakértők e területen az utóbbi időben elért tudományos sikerei alátámasztják. Az általuk előkészített, a szovjet szakértők közreműködésével megvalósuló kísérletekre az eredetiség és a bátor megoldások a jellemzőek. Ez volt az egyik fontos oka annak, hogy Bulgária lett az első ország, amellyel másodszor valósítunk meg közös űrrepülést.“ A szovjet-bolgár legénység felkészítése már áprilisban befejeződött, az utolsó nagy ellenőrző vizsgálatokat május 15-én végezték. Ezt rövid pihenő követte, majd az űrhajósok elutaztak Bajkor.urba, A startot Együttműködés eredetileg június 21-re tervezték, később változtattak az időponton. A szakértők szerint hetedike megfelelőbb: egyrészt kedvezőbbek a ballisztikus pálya feltételei, másrészt a bolgár tudósok kívánsága is ez volt - jobbak lesznek a körülmények Bulgária területének a fényképezéséhez. Alekszej Leónov tájékoztatása szerint jó ütemben folyik a mások két nemzetközi legénység felkészítése is. Közös szovjet-afgán űrutazás eddig még nem volt, szovjet-francia legénység már járt a kozmoszban. Ez utóbbinak két érdekessége is lesz: egy hónapig tart majd, s a francia űrhajós kilép a világűrbe is „Akkor, amikor a tíznapos szovjet-bolgár űrexpedíció valóban nagyon intenzív programját készítettük elő, még egy fontos esemény történt a világűr békés célokra történő kihasználását szolgáló nemzetközi az űrkutatásban együttműködésben. A szovjet és amerikai szakértők aktív együttműködésének felújításáról van szó: a Glavkoszmosz együttműködési megállapodást írt alá az amerikai Payload Systems Incorporated céggel. Hat közös kísérlet valósul meg, ezek keretében biokristályok előállítására szolgáló amerikai berendezést szállítanak a Mirre, ahol kipróbálják, miként működik ez a hosszabb ideig tartó súlytalansági állapotban. A kisérletso- rozat végeztével a szovjet űrhajósok visz- szaszállítjáR a berendezést a főidre. Az első információk szerint az ilyen módon előállított biokristályokat a gyógyszeriparban fogják alkalmazni, új orvosságok előállítására. Úgy tűnik, a szovjet-amerikai együttműködés útjából sok akadályt sikerült eltávolítani. Az amerikai kormány sokáig mereven elutasította, hogy tengerentúli vállalatok igénybe vehessék a Szovjetunió ilyen jellegű szolgáltatásait, s most, hogy a beleegyezés mégis megszületett, az Egyesült Államok szakértői ezt nagy örömmel üdvözölték. A nagy amerikai cégek élénk érdeklődést tanúsítanak azon kedvező feltételek iránt, amelyek mellett a Szovjetunió hajlandó a saját hordozórakétáival pályára állítani távközlési műholdakat. Feltételezhető, hogy az ilyen jellegű szovjet szolgáltatásokról szóló megállapodást továbbiak is követik majd, hiszen az érdekelt körök véleménye szerint a Shuttle típusú amerikai űrrepülőgépek startjainak eredményes felújítása esetén sem tudják majd ezek biztosítani azokat a lehetőségeket, amilyenekkel a Mir űrállomás rendelkezik.“
